Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-28 / 247. szám
16 hogy a francia népiskolák felsőbb osztályaiban heti néhány órában tanítják a német nyelvet, éppen úgy, mint a németekben a franciát, meg arról, hogy a francia iskolákban néhány tankönyv szerepel, melynek svájci német a szerzője. Mit szólna Lombard az itteni állapotokhoz, hol sok tízezernyi kisebbségi gyermek tiszta többségi tannyelvű iskolákban tanul, olyan tanitóktól, kik nemcsak népük nemzeti szellemét, hanem még anyanyelvét sem ismerik, ott pedig,, ahol még az anyanyelv szóhoz jut, egész tantárgyakat kell nemcsak idegen szellem ösvényén tanulnia, hanem ezen az idegen nyelven is... És a központosítás ellen Aki Svájcban járt, tapasztalhatta nem egyszer, mily bámulatos apróiékossággal érvényesül mindenütt a kantonok nyelvhátára. Hogy mást ne is említsünk: a német kalauz szinte pontosan a francia kanton határán száll le s viszont. S vele együtt megváltozik a vasút hivatalos nyelve. Lombard mégis azt találja, hogy Svájc francia lakossága sok kulturális és szellemi kárát látja annak, hogy olyan országban él, hol a lakosság többsége mégis csak más. Az egész röpiratban egyetlen szót nem emel a svájci berendezkedések ellen, sőt hangsúlyozottan védekezik előre is minden olyan vád ellen, mely kétségbe akarná vonni helvét patrotizmusát. Mégis úgy találja, hogy a német többség puszta ténye s főkést az a körülmény, hogy a konfederáeió fővárosa Bern, német nyelvterületen fekszik, azzal a kvetkezménnyel jár a francia lakósságra, hogy a szövetségi közös életben nagyobbrészt csak franciára pusztán lefordított német gondolatok érvényesülnek. 8 ugyanezt a bajt látja minden szövetségi szellemi megnyilvánulásban, legyen az történelmi munka, törvény vagy csak egyszerű felhívás. Igaz, úgymond, hogy a kantonok törvényhozó jogát senki sem korlátozta, — ellenben a szövetségi törvényhozás, melyben részt vesznek természetesen a latin kantonok is, egyre több országos törvényt hoz, melyek a kantonok felett állanak. Azzal az érdekes megállapítással végzi fejtegetéseit, hogy az olyan kis népek, mint a svájci francia is, melyek olyan államban élnek, hol más nép yan — ha csak egyszerű számszerű — túlsúlyban is, nem tudnak egyedül tökéletes nemzeti életet élni. A hiányzó elemeket tehát ott kell megkeresniük, ahol megvan: abban az államban, annak az államnak az intézményeiben,, hol ugyanaz a aép teljes kifejtésében élheti nemzeti életét. S külön fejezetben bzóI keserűen arról, hogy ezt a követelményt Svájcban sokkal jobban megértik, mint Franciaországban, hol a svájci éppen úgy külföldinek számit, mint bármely más nép fia, ki idegen országban lakik. Franciaországban ugyanis a nemzet és az állam egyebet Jelent, mig a német gondolatvilág élesen elválasztja az államot a népiség fogalmától. Lombard fejtegetéseiben semmi sincs a franciának jól ismert ellenszenvéből, mindennel szemben, ami német. Annál több van azonban, abból érzelmi és tapasztalati körből, melyet kisebbségi sorban mi is nagyon részletesen s szörnyű mértékben megismertünk. S éppen ezért végtelenül tanulságos minden szó, ami azt bizonyítja, hogy mily igaz és mély közös emberi forrásból fakadnak a kisebbségi panaszok, Dr. Sulyok István Fizetés- képtelenségeket gyorsan egyeztet HIRSCH DAVID Brasov Sir. Por|3i (Kapu-utca) 31. Megbízhatóságáról 33 év óta előnyösen ismert. Iparigazoiványos kereskedelmi ügynök. V „KELETI t'.TSAG" vasárnapi melléklete XU ÉVF- W SZÁM. KÖNYVEKKÖZ TT Miss Katherína Mayo: Matter Indien Societäts-Dracberer Frankfurt India csodás világáról a 17-ik század óta sok könyv és ismertetés jelent már meg, de egy se váltott ki oiy nagy hatást, mint Miss Mays könyve. Az angolok dicsérik ás eiragadtatássai beszélnek róla, mert a miss írása az angol politikai törekvések erős támogatója, a hinduk tiltakoznak a szerző megállapításai ellen, mert elfogultnak, sőt anyagi érdekektől vezetettnek hiszik, a közönség pedig valósággal kapkodja a gyorsegymásutánban megjelent kiadásokat. Az utóbbi idők egyik legnagyobb könyvsikerét könyvelheti el Mutter Indier, angol kiadója, eddig- elé 150.000 angol példány fogyott el. Nem, csoda. A miss kitűnő riporter és jó író, aki a nyugati kultúra szemüvegén át nézi és látja Indiát. Felkutat minden érdekességet, megír minden indiai specialitást, amiből egy lebilincselő,, szenzációs könyv keletkezik. Európai szem előtt (a miss piáne amerikai) valóban szenzációs élmények játszódnak le Ghandi országában, ahol csak 1925-ben hoztak törvényt arra, hogy a lányoknak 13 évük betöltése előtt férjhez menniök nem szabad, addig szabad volt és azelőtt a 8—9 éves gyermek asszony a hinduk között nem volt elszigetelt jelenség, amiből következik,, hogy a 10—12 éves anyák sem tartoztak a lehetetlenség birodalmába. E népszokásnak a gyermekhalandóság megdöbbentő arányai lettek következményei. Ne gondoljuk azonban, hogy a törvény egy csapásra véget vetett e borzalmas szokásnak, évezredes szokásokat máról holnapra megváltoztatni lehetetlenség. A halálozás arányszáma a felnőttek között is elszomorító, aminek oka szintén a babonás népszokásokban keresendő., Indiában nagyon kevés a képzett orvos, kinek helyét a kuruzsló foglalja el, a hindu az európai orvost különben is elkerüli, vallása tiltja a hús élvezetét, az európaiak receptjén pedig állati eredetű orvosság is szerepelhet, ennélfogva inkább fordul a falu vénjeihez, és bábáihoz. A testi fájdalmakat amúgy is előbbi életének bűneiért szenvedi, nyugodtan beletörődik sorsába: vezekel. Az asszonyok szomorú élete, a kasztrendszer bonyolult jogi és társadalmi következményei, a különböző fajú és vallásu lakosság társadalmi és politikai küzdelmeinek érdekes kaleidoszkópja élénk színekben nyer megvilágítást miss Mayo könyvében. B színek között a legrikitóbbak azok, amelyek a kasztnélküliek, a páriák, nyomorúságos életét foglalják foltokba. E szerencsétlenek a hindu felfogás szerint korábbi életűk megérdemelt büntetéseként szenvedik el a legborzasztóbb megaláztatásokat, kisebb értékűek az állatnál, akiket tisztességes, akármilyen alacsony kasztbeli hindunak még csak megérinteni is tilos, iskolába nem járhatnak, sőt még az istentiszteleten sem vehetnek részt, a kasztbelieket ki kell kerülniük, némely tartományban még az országutra sem léphetnek. A szerencsétlen páriák sorsát az angol uralom igyekszik ugyan enyhíteni., azonban a népszokások nyomása ellen vajmi keveset tehet. Viszont az is igaz, hogy a páriák az angol imperium legerősebb támaszai. Az ortodoxiához végsőkig ragaszkodó hinduk a lakosságnak kb. 65 százalékát teszik, a fennmaradó rész többsége mohamedán, a keresztények száma 5—6 százalék. A két utóbbi felekezethez tartozók természetesen egészen más körülmények kő zött élnek, minthogy azonban az njabb alkotmányos intézkedések a számarányok érvényesülését eredményezik, a mohamedán lakósságnak nemcsak eddigi vezető pozíciójáról kell lemondania, hanem emberi szabadságjogainak elvesztésétől is fél, ami már is két felekezet állandó rivalizálására vezetett. lA kétségbeejtő viszonyok rendezése nemcsak India belső ügye, hanem összefüggésénél fogva az egész világ érdeklődésére számíthat. India lakossága meghaladja a 300 milliót, vagyis az emberiség hatodrésze India területén él. Ennek a nagy néptömegnek jelentős hányada hihetetlen nyomorúságban. 80—90 százalékos analfabetizmusban, csaknem állati sorsban tengődik és igv az emberiség haladásáért folyó :: ,i ,bő! néni vállalhatja a rá ose hr.nys do* Az angol politikának pedig egyenesen Achilles-sarka India Mayo szerint az újabb angol intézmények, amelyek India demokratizálódását és a népjogok kiterjesztését célozzák,, időelőttiek és életképtelenek. Fejlődésre alkalmatlan, évezredekkel visszamaradt nép kezébe adnak olyan tataimat, amellyel élni nem tud s amellett a kisebbségben levő mohamedánok, keresztények és páriák életlehetőségeit veszélyeztetik. Ezenkívül — amitől az amerikai-angol missnek a legjobban borsódzik a háta — attól is tartani lehet, hogy a belső zavarok az orosz imperiálizmusnak egyengetik az útját, amihez még az is járul, hogy a sárga faj expanziós átütő erejét sem szabad figyelmen kivül hagyni. Ezeknek figyelembevételével a gondolkozó levonhatja a tanulságot: erősiteni kell az angol uralmat, különben India az angolszász im- peri álizmus számára elveszett. A hinduk természetesen tiltakoznak a miss könyvében foglalt politikai következtetései ellen. Eddig egész könyvtárra való vitairat jelent meg, nem kisebb emberek mint Ghandi és Rabindranath Tagore szóltak bele a vitába. Nem érezzük magunkat hivatottaknak arra, hogy e vitába a bíró szerepére vállalkozzunk. Kétségtelen, hogy a miss nem ment minden elfogultságtól, de az is bizonyos, hogy a közeljövő egyik legfontosabb külpolitikai problémájára liivta fel a figyelmet. Amikor az indiai nyomorúságra és szenvedésekre mutat, több mint iró mesterember, mert a legszebb emberi érzést: a részvétet tudja az olvasóból kiváltani. A most megjelent gondos német fordítás a németül olvasók számára is hozzáférhetővé teszí ezt az érdekes könyvet. Torday József Renn: „A háború“ Ez a könyv is egyik jellemző darabja annak a mostanában annyira divatossá vált iránynak, amely a háború borzalmait verista színekkel vetíti az olvasó elé pacifista tendenciával, hogy az uj generációval megutáltassa a háborút. Nem mondjuk, hogy Renn könyvének szülőapja a „Nyugaton a helyzet változatlan1', de annyi bizonyos, hogy ugyanaz a tendencia dobta a könyvpiacra ezt a könyvet la. A „háború“ nem regétív, hanem lövészárokjelonetek változó érdekesség« láncolata. Kétségtelen, hogy a könyv írója jószemü megfigyelő, Őszinteség és bátorság csendül ki soraiból, az azonban már vitás, hogy az ilyen szabású müveknek felkapottsága ér- tékjelzés-e egyúttal ? Szerintünk ,,A bábom“ nem vindikálhat több jogot nivóértékelésben, mint a valamikor annyira elterjedt haditudósitásob. Persze azt felelhetné valaki erre, hogy a haditudósító révén az olvasó csak közvetett impressziókat kaphat, mig a jószemü sorkatona a maga valóságában, még pedig véres valóságában szemléltetheti a háborút. Csakhogy haditudósitás és haditudósitás között nagy különbségek vannak s emlékezhetünk olyanokra is, amelyek mélyen a szivünkbe markoltak. A lényeg aligha a tendencia, hanem az iró veti tő ereje, jó meglátása és abszolút őszintesége. E szempontból nézve Renn munkáját, megállapíthatjuk, hogy kitűnő haditudósitás. De, ha őszinték akarunk lenni, azt sem hallgathatjuk el, hogy Renn jelenetsorozata hovatovább inkább monotonná válik, ami már az iró veszteségszámlájára róható. Mégis: Reun könyve voltaképpen méltánytalan sorsban részesült, amikor sikere meg sem közsütette Remarque-ét. Ennek magyarázata kizárólag a sorrend, holott tudjuk, hogy „A háború“ függetlenül íródott Remarque könyvétől. Ds éppen ez bizonyítja azt, hogy bizonyos irodalmi alkotások karrierjének mélységét inkább a divat szabja meg. A magyar kiadás egyébként szép kiállításával, kitűnő fordításával tűnik ki (kiadta a „Népszava könyvkereskedés“ 1929) s azok, akik háborús dokumentumokra kiváncsiak, bizonyára sok érdeklődéssel fogják forgatni nálunk is. Ügyvédi határ» időnapló 1930. 480 Lei Ä! Lepage reskedés Cin]
