Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-27 / 246. szám
Clttj»KoloM*vâr, 1929. október 27. VflSifMp ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN*? .1J 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej. tóe'gj'ed évre 300 lej, egj^hóra 10 12 oldalas szaft». áraRegáti harcizaj A régensválasztás izgalmai elcsitultak, a kormánypárt berkeiben dúló, katasztrófával fenyegető disszonáncia látszólagos harmóniává szelídült és a nemzeti parasztpárt ellentétes elemekből összetevődött frakcióinak háborúsága vezércikkek és politikai riportok szenzációalany ágává lokalizálódott. A kormánypárt politikusai elhallgattak és átengedték a teret a publicistáknak és riportereknek, akik azonban annál hangosabban ütköznek össze az acéltollak párviadalaiban. A harc első szakaszában Popovici Mihai a porondon maradt, most pedig Vaida belügyminiszter a kiszemelt áldozat, akit úgyis, mint az uj régens rokonát, úgyis, mint a lupényi és bukaresti véres incidensekért felelős rendőrminisztert ítélt bársonyszékveeztésre a regáti sajtóharag. Nem tartozunk a belügyminiszter ur kormányzási elveinek lojális hódolói közé. Az uj kormányrezsim tetteiben megnyilatkozó retograd szellemet, a felelősség jórészét mi is a belügyminiszterre háritjuk át, aki az erdélyi érdekek védelmét távolról sem hajlandó összekötni a kisebbségek méltányos kezelésével, aki a gyulafehérvári határozatok kötelezettségét szívesen szokta elintézni egy gúnyos mosollyal. Mégis, a regáti gyü- lölethullámnak Vaida felé való özönlése azt az impressziót kelti bennünk, hogy a kormánynak az ókirálysági politikusok által való majorizálása még kevesebb jót igér a számunkra. Gyűlölik Vaidát, mert erdélyi, hogyne gyűlölnének tehát még fokozottabb mértékben bennünket, akik nemcsak erdélyiek, de magyarok is vagyunk. Ebbe a sajtópolémiába Vaida Sándor is beleszól, aki egy újságírónak kijelentette, hogy kolozsvári visszavonulása nem száműzetés, egyszerűen csak a munkában elfáradt ember pihenéskeresése. A belügyminiszter az őt megkérdező újságírónak tapasztalataira hivatkozik, amikor a sajtótámadások forrását kizárólag liberális és averescánus aknamunkában látja. Valóban plauzibilisek látszik ez a beállítás, azonban ahhoz sem kell megkülönböztetett judicium és szakértelem, hogy egy aktiv miniszter cáfolókészsége nem jelenti egyúttal abszolút tények lerögzitését. ÍVaida miniszter ur sem állíthatja az ellenkezőjét s erre a cáfolatban nem is keresett terminus technikusokat, hogy a Regát és Erdély között olyan mélyreható szakadék tátong, amelynek áthidalására alig elegendő ;egy erdélyiekből és ókirályságbeliekből ösz- szekalapált kormánytöbbség-konglomerátum. Ezt a szakadékot ideig-óráig elleplezhetik] de az első nézeteltérésnél ismét felfakadnak a sebek, amelyekre felette nehéz orvosszert találni. Elhisszük Vaidának, hogy nem duzzogni, hanem pihenni jött Kolozsvárra, ám- / bár azt is mondhatnék, hogy ez a pihenési szándék bizonyítja legjobban, hogy nagy harcok után, de nagy harcok előtt is áll a Maniu-kormány. A harc első szakaszát úgy, ahogy lezárta, de a nehezebbik része még hátra van. A belügyminiszter ugylátszik felkészült rá és duzzadó önbizalommal reméli a győzelmet. Pedig láttunk harcokat, amelyek vereséggel is végződtek. Mi, a semleges harmadik, mindenesetre kiváncsiak vagyunk rá, hogy a regáti politika mohósága el tudja-e nyelni Erdély érdekeit, mert nem lehet közömbös ránk az a harc, amelyben a re- gátizmus kifejezetten Erdély ellen fegyverkezik. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP fc.'.’.Voc^tőcég és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtéri 4 Telefon: 5-08, 6-9* 6a 3-04. XII. évfolyam 246-ik szám ELŐFIZETÉS? MAQYARORSZAGOHS 1 évre 56 pengő, félédre 29 pengék negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 Hllér Zalesty szerint a román-lengyel döntőbírósági szerződésnek az a hivatása, iioiy Románia és Lengyelország a Balti-tengertől a Fekete-tengerig uralja a kereskedelmi piacot A lengyel külügyminiszter szimpátiával nyilatkozott Magyar- országról, de kijelentette, hogy politikai szerződés nincsen a két ország között — Lengyelország nem lép be a kisantantba (Bukarest, október 25.) Zalesky lengyel külügyminiszter bukaresti látogatása alkalmával tegnap délntán 6 órakor a külügyminisztériumban aláírták a lengyel-romái» döntőbírósági szerződést. A szerződésben a két állam kötelezi magát arra, hogy a jövőben mindazokat a vitás kérdéseket, amelyek diplomáciai utón nem voltak megoldhatók, döntőbírósági utón fog rendezni azoknak a kérdéseknek a kivételével, amelyeket a nemzetközi jog az államok kizárólagos kompetenciájára hagy amelyek a jelen szerződés megkötése előtt keletkeztek. A szerződés hatásköre alá vonhatók azok a vitás kérdések is, amelyek közvetve, vagy közvetlenül a szerződő felek jelenlegi határaival, vagy territoriális integritásával vannak ösz- szefüggésben. A ratifikációs okmányok kicserélésétől számított hat hónapon belül állandó háromtagú három évre kinevezett egyeztető bizottság létesítendő. A ratifikációs omkányok a lehető legrövidebb időn belül Varsóban cserélendők ki és a szerződés a kicserélés utáni harmincadik napon lép érvénybe. A szerződés időtartama öt év, a szer* ződö okmányok azonban azt két hét múlva hatkóaapi időtartamra felmondhatják. A szerződés aláirása után fél kilenckor bankett volt a vendég tiszteletére a külügyminisztériumban, amelyen Mironescu külügyminiszter üdvözölte Zaleskyt, akiben a béke megszilárdításának munkását üdvözölte. Hangoztatta, hogy mindkét népnek nagy szüksége van a békére. A két ország azért kötötte meg az egyezséget, hogy a békét garantálják és igy szolgálják a civilizáció felsőbb érdekeit. Románia továbbra is erősíteni akarja azokat a kapcsolatokat, amelyek Lengyelországgal összekötik. Az üdvözlésre Zalesky válaszolt, megköszönte a szives fogadtatást, amellyel a román külügyminiszter varsói látogatását akarta viszonozni. Hangoztatta a két ország barátságát és politikai szövetségét, amely nemcsak a népek érzésének felel meg, hanem az élet parancsoló szükségleteiből következik. A tett erőfeszítések kötelezik arra a két országot, hogy őrködjenek a jelenlegi rend alapját képező szerződések érinthetetlenségén. Kiemelte, hogy különösen gazdasági együttműködésre van nagy szükség. A nyár folyamán Varsóban kötött gazdasági megegyezések már is mutatják jó hatásukat, azonban még óriási munkára van szükség. Poharát Románia fejlődésére s a király és a királyi család egészségére ürítette. Zalesky sajtó-expozéja Zalesky pénteken délelőtt fogadta a sajtó munkatársait, akik előtt hosszabb expozét tartott s válaszolt a feltett kérdésekre is. Köszönetét és megelégedését fejezte ki a fogadtatás felett. Hangsúlyozta, hogy Mironescu- ban a béke munkálása ügyében erőteljes, munkatársra talált.- A román-lengyel vi-, szonyról beszélve kijelentette, hogy a most aláirt döntőbírósági szerződés után a közeljövőben kereskedelmi szerződés alapjait fogják lefektetni. Egyelőre folynak a tárgyalások, reméli, hogy , ezek rövid időn belül olyan stádiumba jutnak, hogy, eredményüket véglegesíteni lehet. A szerződés arra lesz hivatva, hogy a két ország között olyan kapcsolatot teremtsen, amelynek következtében Románia és Lengyelország a Balti- tengertől a Fekete-tengerig uralni fogják a kereskedelmi piacot. Lengyelországnak a kisaiitanthoz való viszo-. nyáról kijelentette, hogy / ■ Lengyelország ma is a legnagyobb szimpátiával viseltetik a kisantant iránt, belépésének azonban nem lenne nagyobb politikai jelentősége. A kisantanínak megvan a maga határozott politikai eéüa, amely szempontból Lengyel- ország belépésének csak általános tekintetek- ■ bői lenne jelentősége. Az egyik újságíró kérdésére, beszélt Lengyelország és Magyarország viszonyáról. A két országot barátságos szerződés kapcsolja össze, amely a két nemzet régi szimpátiáját fejezi ki, politikai és szövetségi kapcsolatok azonban nincsenek Varsó és Budapest között. A békerevizióval kapcsolatban hangoztatta, hogy Lengyelország határozottan ellene van minden ilyen törekvésnek, amint ö azt különben Genfben kifejtette. A Keleti Újság munkatársának kérdésére kijelentette a lengyel külügyminiszter, hogy a kisebbségi kérdést a párisi kisebbségi szerződés rendezi. Ebben bizonyos feltételek vannak megállapítva, amelyeket az aláiró államoknak garantálniok kellett. A kisebbségi jogoknak e szerződés keretein túl való kiterjesztéséről nem lehet szó, amennyiben a párisi egyezményben biztosított jogok kellőképen garantálják az etnikai kisebbségek szabad népi fejlődését. A Népszövetség legutóbbi ülésén inkább a kisebbségi panaszok ügyében való eljárás uj alapra való helyezéséről volt szó. mint magáról a kisebbségi kérdésről. Ez alkalommal Románia és Lengyel- ország egységes magatartást tanúsítottak s az akkor megállapított elvek a két országot a jövőben is kötelezni fogják. Mai számunk 12 oioai
