Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-26 / 245. szám
A kisebbségi tanárok tragikus román vizsgája Hatvan-nyolcvan százalékos bukásra számítanak — Ma is él az Anghelescu rendszer, amely gyorstalpaló kurzusokon termelte ki a maga tanárait és a sovinizmus nevében gáncsolja el a magyar tanára kart 272. EFF. 2«. ' (Bukarest, október 24.) A közelmúltban zajlott le azoknak a kisebbségi tanároknak a romám vizsgája, akiknek ez még hiányzott. Százhuszan jelentkeztek, ténylegesen azonban csak nyolcvan tanár vizsgázott, öt esztendőn keresztül nyolcizben rángatták elő a kisebbségi tanárokat ezekre a vizsgákra. Az idei román vizsga elnöke Pteancu Alexandra dr. közoktatásügyi vezérfelügyelő volt, aki a kolozsvári vizsgálat eredményét most nyújtotta át a minisztériumnak. További eljárás szerint a minisztérium dönt, illetve közli a bizottság jelentésének alapján az egyesekkel az eredményt. Pteancu főfelügyelő nyilatkozatot is adott', amelyben rajának sem válik dicsőségére, Alkalmunk volt többizben rámutatni, hogy kikből állott Anghelescu miniszter tanári kara, amelyben bábaasszony, vasúti főnök és mások reprezentáltak sok hires állami középiskolát. Ilyen a kisebbségi középiskolákban soha meg nem történt és meg nem történhetik. Az a tanártestület, amely a magyar és szász iskolákban minimális anyagi lehetőségek mellett végzi a munkát, bármelyik nagy nyugati országnak díszére válhatna. Meg kell szabadítani tehát őket mindentől, ami felelősségteljes hivatásuk végzésében akadályozná. 7 Pteancu dr. nagyon helyesen tenné tehát-, hogyha ebben az irányban tenne jelentést, vagy előterjesztést a miniszternek. A figyelemnek a kisebbségi tanári kar felé kell fordulnia. Az illetékeseknek mindent meg kell tenniök, hogy helyzetüket éa sorsukat a hivatás magaslatára emeljék. Ha a tisztogatásra szükség van, akkor jól teszi a főinspektor ixr ha máshol kezdi a seprege- tést Végre el kell jönnie annak a belátásnak, hogy ^ az ország sorsa nem sovinizmuson, hanem rátermett emberek munkavégzésén múlik. Csak becsülés és elismerés illeti tehát a magyar tanári kart, amely az ország konszolidációja érdekében az iskola falain belül olyan sokat tesz. Az iskolák falai az ország pillérei. Tehát nem a tanárokat buktatják ezeken a vizsgákon, hanem a pilléreket gyöngítik és döntögetik. Minden kormány a maga életrevalóságát és nemzetépitő munkáját azzal dokumentálja legjobban, ha koncepciójából végre kilöki a kicsinyes és úgy az állam, mint a békesség szempontjából ártalmas elfogultságokat, túlzott sovinizmust és gyűlölködést. nem sok jóval biztatja az újabb tortúrán keresztülment tanárokat. Értesülésünk szerint az eredmény előreláthatólag nem lesz kedvező és valószínűnek tartják, hogy mintegy 60—80 százalékos bukásra lehet számítani. Akiknek a vizsga nem sikerült, 1930-ban még egy utolsó alkalmuk lesz vizsga elé állaui. Ezzel vigasztalják őket. A várható nagy bukási százaléknak az oka nem a tanárok felkészületlenségében rejlik, hanem abban a régi kisebbségellenes politikában, amelynek egyik markáns képviselője Erdélyben kezdet óta Pteancu főinspektor. Volt idő, amikor remegve ejtették ki a nevét, szegény tanítók, tanárok és magyar iskolák. Egyideig Anghelescu miniszter mindent elsöprő intézkedései publicitáltákr Pteancu dr.-t, most azonban ezzel a vizsgával újra megmutatta, hogy Anghelescn miniszter távozásával a rendszer nem szűnt meg. Meg kell állapítanunk, hogy a kolozsvári vizsgabizottság eredménye azon a szigorúságon alapszik, amely a főinspektor elnökletének tulajdonítható legfőképpen, aki még a szaktanárokat is meglepő súlyos elbírálásokban részesítette a vizsgázókat. Kétségtelen, hogy sok tanári exisztenciát veszélyeztet az idei román vizsga, amelyre az impérium átvételének tiz esztendeje után igazán nem volna szükség. Azokat a régi kiváló tanerőket akarják ugylátszik ezzel lehetetlenné tenni, akiknek sem képzettségéhez, sem pedagógia kiválóságaihoz nem férhet szó s akiket leginkább Pteancu dr.-nak kellene ismernie, aki kollégájuk volt. A kormánynak belátással kell lennie, hogy semmi szükség ezekre a tanárijesz- tésekre nincsen. A’ kisebbségi tanári kar úgy a román nyelv, mint a román nemzeti tárgyak szempontjából rendelkezik azzal a tudással, amely az eredményes munka végzéséhez szükséges. És ha csak a képzettség felülvizsgálásáról volna szó és nem mártaná bele magát a politikai szempont, .már régóta levizsgázott volna minden tanár. Méltatlan és megalázó ez a Herce-hurca, amelyet velük vegbevisznek. Románia kultuMezőgazdasági Bank és Takarékpénztár R. T. CTuj—Kolozsvár, Piafa Unirii 9 Fiókíntézelek: Dej—Dés, Beclean—Bethlen Jibou—Zsibó. Zőlau—Zilah Sajátfökék gg millió Lei. Foglalkozik a banküzlet minden ágazatává!. Átutalásokat bel- ás külföldre legelőnyösebben és leg* Donlosabbar. eszközöl Engedélyezett devizahely 8lvették 3 és fél hold földjét, tizenhétezer left vettek meg rajta s végül még kártérítésben is elmarasztalták a hóstáti gazdát Botrányba fulladt a tisztviselő-házak akciója (Kolozsvár, október 24.) Az újságolvasóknak még ma is az emlékezetében él az agrárreformnak az a szokatlan kinövéseimért másnak nem nevezhetjük, amely a belső telkek kisajátítása során a hóstáti földésztársadalmat érzékenyen sújtotta. Azon a cimen, hogy a kolozsvári tisztviselőknek házhelyeket kell adni, a hóstáti magyar földészek birtokaiból hatalmas földterületeket osztotak ki. Ebben az időben Kolozsvári on minden tisztviselő, sőt még azok is, akik nem voltak tisztviselők, házhelyeket kaptak és aze lehetett hinni, hogy a kihasított földterületen nehány év alatt virágzó tisztviselőtelepek épülnek fel. A törvény ugyanis előírta, hogy négy éven belül mindenki, aki házhelyhez jutott, köteles a tisztviselői házat felépíteni, mert ellenkező esetben a házhelyek visszaszállnak eredeti tulajdonosaik birtokába, esetleg mások részére osztatnak ki. A szociális aláfestésii akció, a belső telkek szétosztása megtörtént» de a tisztviselői házak még mai napig sem épültek fel. A kihasított földterületek megmüveletlenül, parlagon hevernek, gyom és dndva nőtt ki a prima földeken, de a törvényalkotók r. házhelyek további sorsáról megfeledkeztek. A Hóstár. szorgalmas és munkás népe szegényebb lett és kevesebbet termelt, ami természetesen a zöldséguemiiek árát megdrágította, a piaci árakat emelte, Az egész kisajátítási eljárás szociális érvekkel alátámasztott intézkedése botrányba fűlt és éppen ellenkező eredményeket ért el, mint aminőt a törvényalkotók hirdetlek. íme, egy beszédes eset, amely az egész kisajátítási eljárás kudarcát tükrözteti vissza és élénk világot vet arra, hogyan lehet egy szociális színezetű törvényt a lcgautiszóciMisabb mezbe öltöztetni. Nagy József hóstáti füldmivesgazda esetét mondjuk el. A kisajátítások előtt nyolc és fél hold birtoka volt. Jöit az agrártörvény és ebből a jól megnövelt földterületből elvettek három é3 fél holdat. Először arról volt szó, hogy a földek árát a forgalmi érték szerint fogják megtéríteni. Később az ag- rárkisajátitó hatóságok az elvett belső telkek helyett más földet ígértek. Abban az időben a hóstáti gazdák sérelmei, kiilönsen választások előtt sokat foglalkoztat! a a városi és állami hatóságokat is. A városházán ankétek voltak, miniszteri kiküldötek szálltak ki és az Ígéretek bőségszaruja ontotta magából a hóstáti földészek részére a pénzt, földet és mindent, ami jó. Az Ígéretek elhangzottak, azonban a kihasított, illetve elvett földekért a hóstáti földészek mai napig sem kaptak sem pénzt, sem más földet. Nagy József földesgazda is várt és remélt, de mai napig egyetlen bánit sem kapott. Sőt, a városházán egyidőben felhatalmazást adtak arra, hogy mindaddig, amig a házépítések nem kezdődnek meg, az elvett földeket a régi tulajdonosok használhatják. Nagy József is használta a földjeit. A városházán azt mondták, hogy használhatja a földeket, viszont az agrárbizottság ugyanakkor ellentétes rendeletekct adott ki, Erre mi történt? Egy tisztviselő csoport beperelte Nagy Józsefet, hogy a részükre kihasított földeket jogtalanul használja. Ez a per sokáig húzódott el és habár a tisztviselőknek nem volt igazuk, a pert megnyerték és Nagy József hóstáti földészt tizenhétezer lej perköltségben elmarasztalták. Nagy Józseftől tehát elvettek három és fél hold földet, azon tizennyolc házhelyet kihasítottak, mind ezért egyetlen bánit sem kapott, de hogy tökéletes legyen a kisebbségi gazda kálváriája, még a sajátjából kellett, hogy tizenkétezer lejt kifizessen. Nagy József már azt hitte, hogy a történtek után békében hagyják. A tizennyolc házhelyen mai napig egyetlen egy ház épült föl és azok a tisztviselők, akik osztozkodtak az elvett földjein, csaknem mind elmentek Kolozsvárról. Regáti tisztviselők voltak, akik visszamentek a regátba és a kiosztott házhelyek mai napig is parlagon hevernek. Akadt azonban egyetlen egy tisztviselő, aki itt maradt* Ez sem hagyta a jogát és felkereste Nagy Józsefet, hogy mutassa meg neki, hol van az ő házhelye. Nagy József meglepetten mondotta, hogy azt ne tőle kérdezze, hanem az agrárlmtóságoktól. Ezen ösz- sze is vesztek. Per lelt a vége. A tárgyaláson a hóstáti gazda nem tudott felvilágosítást adni, hogy hol van a házhelye a felperesnek. Itt is azt hangoztatta, hogy ez a tisztviselő és az agrárhatóságok dolga. A bíróság azonban Nagy József érvelését most sem fogadta el és Ítéletében arra kötelezte, hogy a tisztviselők részére kártérítés fejében 2000 lejt fizessen ki. Érthető, ha az Ítélet Nagy József gazdát lesújtotta. Elvették szegény embernek a földjét, nem építettek arra házakat, a földek ára fejében egy bánit sem kapott, újabb földet sem kapott az elvett helyébe, „őt még, hogy a tabló tökéletes legyen, már eddig ti zenkilencezer lejt kellett kifzetnie. így fest a valóságban az agrártörvény7, amely szociális elveket, hangoztatott, de a gyakorlatban nem volt más, mint a magyar hóstáti gazdák ollcui kíméletlen kampány. pmeiwpiitt! GRAND HOTEL Cate-Restaurant TERMINUS (ezelőtt .KORONA *) Temesvár. « főállomással szemben. CJ|^nnan^berende*elt IOO szoba Gőzfűtés, hideg- ős melegvíz. — Elsőrangú vendéglő és kávéház. — Az utazó urak találkozóhelye — Legfigyelmesebb kiszolgálás. Kitűnő konyha/— Szolid polgári árak Wátz József Pöhrci János Kávés és vendéglős. szállodás.
