Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)

1929-10-26 / 245. szám

Vjsag -­Claf-Koleaavir, 1929. október 26. SsOBsAút » ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN j 1 érre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. aRPÁRTI lap li..*..tr<.<>(tő&ég és kiadóhivBtal: Piaţa Dnirii (Főtér) ! Telefon: 5-08, 6-94 m 3-64. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON* 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengţ negyedévre 15 pengő. ára 20 fillér A regáti ostrom megtörte az erdélyi frontot A kormány átalakítása az erdélyi miniszterek leépítését fogja magával kozni — Csak három erdélyi minisztere lesz a kor­mánynak és Vajda is távozik Zalesky ünnepélyes fogadtatása Bukarestben Balkán-export Egyik temesvári lap az ottani Moissi- elöadáa botrányáról ir. Moissi este tiz órakor ed akart utazni Temesvárról és ezért a kilenc re (hirdetett előadást nyolckor kezdette meg... Moisei impresszáriója egy teljes Hamlet- el&Ofiást reklámirozott és e helyett egy két órás Hamlet -matinét tartottak csupán... Moissiék kicsiben megcsinálták ezt Kolozs­váron is. Ezúttal nem az előadás megkezdé­sével volt a baj. De Moissi két-három jelenet kihagyásával Kolozsváron épen úgy megcen- zurázta Toktojt, mint Temesváron Shakes- pearet. „Európai botrány lesz a temesvári Mo- issi-előadásból“ — irja temesvári laptársunk, d« nem, mi nem látjuk oly elszomorítónak ezt az esetet. Végtére is csak toilett-hiba, hogy Mo­issi nem százszázalékosan azt adta, amit ígért, ám letagadhatatiánul ő maga volt a színpadon, két teljes óráig ő dominált és mi hálásak lehettünk, hogy szemtől-szembe lát­tuk Németország egyik legnagyobb művé­szét. És valljuk be, iákkor láttuk, amikor Moissi még nem szállott le a zenitről. Bez­zeg a többi nagy zene és olőadóstárokat rend­szerint osak akkor volt szerencsénk élvezni, amikor már odaát elveszhették a-toangjukttt. Moissi Kolozsvárról is el akart utazni még a tízórás gyorssal; Temesváron is me- hetnékje volt; ahol megfordult, onnan már s szaladt is tovább; annyi időt sem szakított magának, hogy megvacsorázzék. Szeben, Brassó, Temesvár, Kolozsvár látták őt, de ő nem látta e városokat. Hogy hol van, merre került el, micsoda város az, amely vendégül látja, teljesen közömbösen hagyja, ő Fedját ígérte és a tépelődő dán herceget. Kinek mi köze hozzá, hogy közben a színpadon me­netrendre gondol, kedvező vasnti „an- schluss“-ra, elszámolásra, betéti könyvecské­re. Nemosak Moissi ilyen ember, de a leg­több művész, aki mifelénk megfordult, az. Ó hányszor láttam már őket, amikor még az ételt is elspórolták a szájuktól, csakhogy mi­nél többet vihessenek haza. Mondom, én Mo- issire nem tudok neheztelni, ö is ép olyian, mint a többi. De azért van a Moissi esetben valami mélyen meggondolkoztató. És ez: a külföldnek hallatlan lekicsinyelő véleménye van rólunk. Különösebb lokálpatriotizmus nélkül állíthatjuk: igaztalanul. Valahol ott kezdődik a dolog, amikor a szövetbe belera- ffatztiák az angliai márkát, halott az igazi angol szövet címkéjét beleszövik magába a szövetbe. A Balkánnak ngy is jó — mondják a gyárban. Azt hiszem, nagyon sok ember vette már észre, hogy az országban elhelye­zett ipari cikkek minősége nem azonos azok­nak az ipari cikkeknek a minőségével, ame­lyeket külföldön használnak. Mindezt úgy hívják, hogy „balkáni export“. A külföldi gyáriizeinek külön balkáni osztályokat állí­tanak fel, balkáni exportja van Fordnak, sőt balkáni exportja van még Hollywood­nak is, az úgynevezett C. filmek. A „Balkán­nak úgy is jó“, „a Balkán nem veszi észre a különbségeket“, a Balkán az: Balkán. így vagyunk irodalmi téren is. Könyvforditások- nál nem jön zavarba a kiadó, hogy rövidít­sen, kényes részeket kihúzzon, filmelőadások­nál nem jön zavarba a vállalkozó — tisztelet a tiszteletreméltó kivételeknek — hogy né­hány jelenetet kihagyjon, képrendezők nem jönnek zavarba, hogy ismert mestereknek fiatalkori müveit hozzák busás áron forga­lomba, aminthogy nem jön zavarba a sziu­(Bukarest, október 24.) Zalesky lengyel kül­ügyminiszter csütörtök délelőtt tiz órakor érkezett meg a bukaresti pályaudvarra, ahol a kormáey ne­vében, Mironeacu külügyminiszter, Voicu Nitescu és Gafencu fogadták. A fogadásra megjelent Szembek bukaresti lengyel követ és Pxuuix francia követ is, valamint Nicoleanu rendőrpreíektus. Zalesky dél­előtt tizenegy órakor az ismeretlen katona sirját koszoruxta meg, majd tizenkét órakor Maniu mi­niszterelnökkel folytatott közel egy óra hosszat tar­tó megbeszélést. Délben diszebéd volt. Délután négy órakor a vendégek a baneasai lóversenytéren szem­lélte meg a futtatásokat, majd résztvett a külügymi­nisztériumban tartott tanácskozáson. A romák— lengyel döntőbírósági aacraRL.,; előreláthatólag,, pénteken Írják alá. Este diner volt s azntán fogadás a lengyel követségen. A lapok élénken kommentál­ják Zalesky bukaresti tartózkodását s hangoztatják, hogy a. kút országnak közös érdekei és feladatai vannak. Gyöngül az erdélyi front A kabinet újjáalakítása elé a jelek sze­rint komoly akadályok gördülnek, A kulisz- szák mögött tovább folyik a harc a kormány két frakciója között. Tunian igazságügymi­niszter csütörtökön reggel megérkezett Bécs- ből a fővárosba s élénk részt, vesz a tárgya­lásokon. Lupn állítólag politikai barátai előtt ki­jelentette, hogy bizalommal néz a dolgok ala­kulása elé, mert a Maniu-kormány után egé­szen bizonyosan ő kerül kormányra. Jellemző a helyzetre s azt mutatja, hogy a kormány parasztpárti frakciója tartja jelenleg kezében a helyzetet hogy az összes bukaresti lapok szerint az átalakított kormányban legföljebb két-három erdélyi származása minisz- > ■ tér lesz. házi impresszárió sem, hogy egy három és félórás előadást két órásra rövidítsen le. A „Balkán-export“ Európa keleti részét, hogy úgy mondjuk, nyugodtan veszi palira és innen van az, hogy kellő ellenőrzés nélkül hiányos képeink lesznek a müveit nyugatról. Pillanatnyilag az a körülmény, hogy hang­zatos parfüm cikkeket hoznak forgalomba, amelyekről azt hiszik delnőink, hogy Paris leghíresebb termékei, nem érdekel. De ami­kor párisi, berlini Írók megérkeznek keletre és. meglepődéssel hallják, hogy itt azokat kür tölik ki vezető írókká, akiket a berlinit vagy párisi komoly közönség még csak nem is is­mer,' akkor a „balkáni export“ ijesztő mér­veit egész horizontjában megmutatja. Persze, ez nekik is árt, de lám a lekicsinylés maxi­muma: egy lépést se tesznek e forgalomzavar kiküszöbölésére: oly jelentéktelennek tarta­nak, hogy nem is érdemes felvilágosítani bennünket. Szerencsére, mind többen és többen jár­ják a külföldet, mind több és több idegen könyv és folyóirat fordul meg az erdélyi Vaida lemondásáról is beszélnek » Vaida eb­ben az esetben az erdélyi tartományi igazga- tőságot venné át, habár erre az állásra Vla- dot és Pop Ionéit is emlegetik. A fővárosi politikai körökben — értesü­lésünk szerint — rossz hatást keltett, hogy a belügyminiszter habozó magatartást tanúsí­tana a lupényi üggyel és a bukaresti rendőr­ségen történt utóbbi brutalitással szemben, Hirek szerint a nemzeti parasztpárt több képviselője elhatározta, hogy ezzel az üggyel kapcsolatban a kormány rendelkezésére bo­csátja lemondását, ha közelebbről erélyes in­tézkedések nem történnek. Nincs kijárva, hogy tekintettel erre a Yaida-ellenes közhangulatra, a harc az erdélyiek vereségével fog végződni, mivel Maniu el van határozva arra. hogy mindenáron megóvja a párt és a kormány egységét. Maniu miniszterelnök és Mihala- che csütörtökön is hosszabb tárgyalást foly­tattak. A végdegSs döntést a kormány átalakítása, va­lamint a lepényi és a bukaresti esetek ügyében a bétfői' ofiniszfertanács fogja meghozni. Egy félkegyelmű Károly propa­gandái csinált Szerda este Konstancában kézzel irt plakátokat ragasztottak ki, amelyek Károly extrónörökös mel­lett csináltak propagandát. A vizsgálatot azonnal meginditották, s ez megállapította, hogy a plakáto­kat egy Tadoreseu nevű ember irta és helyezte el. A Cuvântul szerint egyáltalában nem valószínűtlen, hogy a félkegyelműnek ismert csavargó mögött a li­berálisok keze működött s igy akartak újabb kelle­metlenséget szerezni a kormánynak. magyar olvasóközönség kezében, ami arra jó, hogy ne lehessen tartósan becsapni ben­nünket. Végiére’ is mesebeszéd, hogy az erdé­lyi átlágnivó alacsonyabb, mint mondjuk, a francia vagy az angol átlágnivó. Ami ott nem jó. az itt sem jó és ami ott jó, még nem bizonyos, hogy nálunk is jó Szín ház baj ár ók a megmondhatói, hogy hány jónak mondott pesti darabtól fordul el a mi közönségünk, mert minden agyonreklámozás daeára is ösztönösen megérzi, hogy félre akarták vezet­ni. Távolról sem akarom ÍMÍbecsülni az er­délyi magyar kulturnivót. De védekeznünk kell az ellen is, Hogy lebecsüljék. Ha bizo­nyos mértékig elnézők is vagyupk a hazai szellemi zsengékkel, irodalmi és művészeti alkotásokkal szemben, .mondjuk ki nyíltan: ezt a’mértéket nem vagyunk' hajlandók al­kalmazni a külfölddel szemben- Mert végső elemzésben nem az idegenek becsülnek le bennünket, hanem magunk önmagunkat, ha engedjük, hogy rendszeresen lekicsinyelje­nek és saját honfitársaiknál alacsonyabb ’••vriiivpi- tartsanak. (1). Mai számunk 12 oidal

Next

/
Oldalképek
Tartalom