Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-25 / 244. szám
2 XII XVP. iii SZÂM, Naponta 40 millió a kára az ál- áliamnak és a petróleumtársaságnak a morenijszondatüz miatt (Bukarest, október 23.) A morenii szon- cUégés egyre katasztrófálisabb méreteket ölt. A szonda már 150 napja ég s a naponkénti kár óriási. Az állam naponkénti kára mintegy 10 millió, a társaság kára pedig 30 millió lej. Az eddigi idő alatt az állam több, mint egymilliárd lej kárt szenvedett. A helyzet tíz-tizenöt napon belül a szakértők véleménye szerint lényegesen Súlyosbodni fog. Eddig az ideig ugyanis a szondaégés ki fogja szakítani a szondacsövet, akkor a nagyobb kitörés elkerülhetetlen. Valószinüleg széles. egés2 terjedelmében égő kráter fog keletkezni. Az uj oltási kísérletek mindeddig nem vezettek eredményhez. Á pattanások számára lum kanöcs leszáritja is lehullaaztja a A C»dum uoiiuoo ...... .-j- — ----jt-jí- pattanásokat s helyükön teher es finom bőrt hagy. Mcanvuatatö, fertőtlenítő és használatól kezdve be- heggedést idéz elő Mint hathatós állta ki a próbát az egyének ezreinél, akik éveken át áldozatai vol tak az ekcémának, somörnek. pattanásoknak, furunkulusoknak. _ Uelevényeknek, kiütéseknek, csalánkiütéseknek, _ holvagzásoknak. aranyereknek, viszketegségnek, rühnek». tályognak, kipállásoknak, bor-ingerlékenységnek, »érgese- désnek, koszosodásnak, úgyszintén »ebeknek, vágásoknak, karcolásoknak, felhorzsolódasoknak, sajgásoknak, égési sebeknek, atb Ara—-, 4 A brödi aran^bánvjatdrsaság nem tartotta be a kollektív szerződést, amiért a munkásság a munkaügyi felügyelőségnél feljelentette fl társaság 8 óra helyett 10—1*1 órát dolgoztatott (Déva, október 23.) A brádi aranybánya- társaság és a munkásság között a mnnka és fizetés módozatait kollektiv szerződés szabályozta. A kollektiv szerződést némi megrázkódtatások árán csak a nyáron kötötték meg. amelynek értelmében a munkásságnak a. helyzete aránylag tiirhetővé vált. Igen ám, de a társaság az utóbbi időben nem tett eleget a kollektiv szerződésben vállalt kötelezettségeinek, minduntalan áthágta a szabályokat. így a munkásokat a vállalt és a törvényben biztosított 8 óra helyett többszr 10—14 óráig dolgoztattaMás helyen is megkárosítóiba a munkásságot, amennyiben azok, akik vasár- és ünnepnapokon dolgoztak s munkanaponként több órájuk jött ki, mint a napi nyolc óra, azokat nem részesítette a túlórái díjazásban, amire a szerződés kötelezte. Továbbá a szerződés értelmében a munkásokat prémium illette volna meg. A társaság a szerződésnek erről a pontjáról egyszerűen elfeledkezett s a szóbeli kérésekre kielégítő feleletet nem adott Emiatt a mun-, kásság vezetői a brádi aranybánya társaságot feljelentették az aradi munkaügyi felügyelőségnél, amelynek képviseletében Clonda Alexandro munkaügyi felügyelő szállott ki s a munkásság képviselőjének Botics Romulusnak s a bányaigazgatóság tagjainak jelenlétében lefolytatták a tárgyalásokat. Az eredmény az lett, hogy a bányatársaság kötelezte magát a kollektiv szerződés teljes betartására, sőt még az elmaradt prémiumok utólagos kifizetését is vállalta A békés megegyezés a munkásság körében nagy megnyugvást keltett, ami nem kevéssé a kiküldött inspektornak köszönhető. Uiabb kommunista összeesküvést lepleztek le Budapesten (Budapest, október 23.) A budapesti fő- kapitányság politikai osztálya több napos nyomozás után jól szervezet 1kommunista társaságot leplezett le. A kommunisták helyi sége a Rafeóczi-ut 51. szám alatt volt, ugyan itt volt egy megindítandó kommunista lap szerkesztősége is. A kommunisták nyomdájukat <a Zöldmari-ut 4. szám alatt rendezték be, ahol a rendőrség nagymennyiségű röpiratot foglalt le. A szervezkedés főirányitója Szűcs Ernő 21 éves magán hivatala ok volt. A rendőrség a nyomozás alapján több egyéni letartóztatott. Éhségsztrájkot rendeztek a kommunisták a magyarországi fegyintézetekben. (Budapest, október 28 ) Az ország különböző fegyintézeteiben, a pestvidékiben, Sopronban, Vácon több kommunista fogoly és vizsgálati fogságban levő egyén éhségsztrájkot kezdett. Zsitvay Tibor magyar igazságügyminiszter azonnal vizsgálatot inditott az ügyben. A vizsgálat megállapította, hogy nem politikai foglyokról van szó, hanemí olyan kommunistákról, akiket közönséges bűncselekmények miatt Ítéltek el. A kommunistákkal egyidőben több más fogoly is szimpátia éhségsztrájkba kezdett. Tekintettel arra, bogy a sztrájkot az ország több fegyintézetében egyszerre kezdték, nyilvánvaló, hogy az nem a rossz bánásmód vagy élelmezés elleni demonstráció, hanem kívülről jövő biztatásra szerveződött meg. Az éhségsztrájko- lók legnagyobb része különben szerda délelőtt. már vett táplálékot magához. AZ ERDEI GYILKOSSÁG (41.) Irta: Csehov Antal — Ha nem tréfál, gratulálok önnek ez ötletéhez, — mondotta Kamisev kacagva. — Egyébként sápadtságából és hangjának remegéséből ítélve, nehéz feltenni, hogy tréfál. Mily idege* ön! Felém fordította arcát és erőltetett mosollyal igv szólt: — Szeretném tudni, hogyan jutott, erre a gondolatra! írtam én le valami ehhez hasonlót a történetemben?.. Mondja míg, kérem! Az is valami, ba az embert egyszer az életben gyilkosnak tartják... — Semmi kétség, ön a gyilkos! — mondottam felszökve és kezdettem izgatottan fel s alá járni a szobában. Szinovjev egy pillantást vetett az ajtóra és megpróbálta, be van_e zárva. Ez az óvatosság elárulta. — Mitől fél? — kérdeztem. Kamisev zavarodottan köhécselt. — Megengedi,-hogy kihallgassam? Mondja meg mindenekelőtt, hová tiint el, mikor a vadászat után odafagyta azt a helyet, ahol a társaság pihenőt tartott? — Hiszen világosan meg van írva elbeszélő- semben: hazamentem — Elbeszélésében ezen a helyen nagyon sokat kihagyott. Az erdőn ment át? — Azon. — Eszerint találkozhatott Olgával? — Minden bizonnyal találkozhattam, — mondotta Kamisev mosolyogva. — Találkozott vele? í — Nem; nem találkoztam vele. — A vizsgálat során elfelejtett kikérdezni egy fontos tannt; saját magát.., Hallotta ön az áldozat kiáltását? , ... •- ______... — Nem... atyuskám... Ez a bizalmas megszólítás, hogy: „atyuskám”, vajmi kevéssé illett azokhoz a mentege tőd zésekhez és ahhoz a zavarodottsághoz, mellyel beszélgetésünk kezdődött. Csakhamar észrevettem, hogy Kamisev elnézően, fitymálva néz reám és mulat azon az ügyetlenségen, mellyel az engem felizgató kérdések között vergődöm. — Tegyük fel, hogy nem találkozott Olgával az erdőbm, — mondottam. — Bár Urbeninnek sokkal nehezebb volt összetalálkoznia Olgával, mert nem tudta, hogy az erdőben van; holott ön, ki részeg ós izgatott volt, okvetlenül kereste. Úgy van, kereste; mert máskülönben nem az erdőn át, hanem az országúton imént volna haza... De tegyük fel, hogy nem látta... Mivé' magyarázza az ember nz ön zavaros, majdnem őrült lelkiállapotát azon a szerencsétlen esteien? Mi indította önt arra, hogy megölje a papagáját, mely betanult mondókáját rikoltotta az emberről, aki megölte a feleségét? Aizt hiszem, ez a frázis okvetlenül eszébe juttatta a bűnét... Mikor éjnek idején a gróf birtokára-érkezett, ahelyett, hogy tüstént munkájához látott volna, mindenféle mellékes dologgal bibelődött... igy csak oly vizsgálóbíró tétovázhatok, aki tudja, ki a valódi bűnös... Ön tudta... Továbbá: Olga nem nevezte meg a gyilkost, mert a személye drága volt neki... Ha férje lett volna a gyilkos, megnevezte volna... Önt szerette, ön drága volt neki és kímélte önt... Engedje meg ezt a kérdést: miért habozott kihallgatni őt abban a pillanatban, mikor eszméletre tért? Miért. intézett hozzá hiábavaló kérdéseket? Világos, bogy időt akart uyerni... Olga aztán meghalt.,. Regényében egy szóval sem említi meg, mily hatást tett önre a halála... Itt. egy vigyázatlanságot látok az ön részéről: nem mulasztja el felszámlálni, hogy hány pohár pálinkát ivott meg, ellenben szó nélkül mellől egy oly fontos eseményt, mi.no a „vörösru- há* leány” halála volt... Miért? — Tovább, tovább.... — mondotta Szinovjev. 1 — A vizsgálatot hallatlanul vezette. Bajos feltenni. höpsy okos és nagyon ravasz ember létére' nem szándékosan tette. Ez elárulja önt. Miért nem tartott helyszíni szemlét? Nem azért, mert elfelejtette, hanem azért, mert várt, míg az eső elmossa a lábai nyomait. Kuzmát ki sem hallgatta mindaddig a pillanatig, mikor rajta érték, hogy a köntösét mossa. Miért nem hallgatta ki a vendégeket? Azok látták a vérrel mocskolt Urbenint, hallották Olga kiáltását és ki kellett volna hallgatni őket. De nem tette meg, mert félt, hogy valamelyiküknek eszébe talál jutni, hogy ön közvetlenül a gyilkosság előtt tűnt el az erdőben. Később az államügyész talán kihallgatta őket, de akkor már bizonyára megfeledkeztek erről a körülményről. — Ügyesen beszél! — mondotta Kamisev, a kezét dörzsölve. — Kérem, folytassa! — Még nem elég, amit mondottam? Hogy bebizonyítsam önnek, hogy ön a gyilkos, eszébe kell juttatnom, hogy ön Olga szeretője volt; olyan szeretője, kitől egy ön által megvetett másik emberhez pártolt. A férj megölhet valakit féltékenységében, a szerető nem 'kévésbbé... Most térjünk át Kuzmá- ra... Utolsó vallomásából következtetve, önre gondolt: ön törölte a kezét a ruhájába és mondotta őt „disznó”-nak... Ha nem ön lett volna, nem szakította volna félbe a kihallgatást éppen a legérdekesebb részén. Miért nem kérdezősködött a nyakkendő sziliéről, amelyre Kuzma visszaemlékezett? Miért adta meg a szabadságot Urbeninnak éppen azon a napon, mikor Kuzmáriak eszébe jutott a gyilkos neve? Miért nem előbb s miért nem ntóbb? Szüksége volt : valakire, aki szabadon jár-kel & folyosón... Kuzmát is ön ölte meg, félelmében, hogy önt találj* megnevezni. — Elég, elég. — mondotta Kamisev mosolyogva. — Igaza van; én vagyok a gyükos.-Csöndesség lett. Fel és alá jártam a szobában; Kamisev is. í >v (Vége köv.)
