Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)

1929-10-04 / 226. szám

XU. ÉVF. 226. SZÁM. 3 A lupényi bányaigazgatóság elbocsátja a kedvezményre jogosult munkásokat A zsílvölgyi munkanélkülieket nem alkalmazza, hanem a társulat ügynökei által az ország más részeiből toborzott munkásoknak ad kenyeret „Meg; kell rendszabályozni a zsílvölgyi társulatokat“ — mondotta dr. Vlad Aurel kultuszminiszter nem alkalmazza a zsílvölgyi munkanélkülieket, hanem a társulat által az ország különböző vidékei­ről toborzott munkásoknak ad munkát, jóllehet a Zsilvölgyében ma is százak vannak min. den kereset nélkül. Dr. Vlad Aurél miniszter nyilatkozata Dr. Vlad Aurel a naipokban Déván tartózko­dott s mint a kormány egyik tagjának felhoztuk a zsílvölgyi rettenetes nehéz helyzetet. Dr. Vlád Aurel komolyan csak ennyit mondott: „Meg kellene rendszabályozni a zsilvölgyi társulatokat.“ (Déva, október 2.) A Zsil völgyét régebben kis Amerikának nevezték. A bányavidék a fejlődés út­jára lépett. Hivatalok, irodák, hatalmas középüle­tek nőttek ki a földből a már megalakult bányate­lepen s a puszta földből egyszerre telepek, falvak, és városok dobbantak elő, hirdetve az életet, a fej­lődést és a munkát. Ez a „kis Amerika“ néhány évtized múlva va­lóságos siralom-völgye lett. Nincsen nap anélkül, hogy valami zokszó, valami sírás le ne hallatszana a zsilvölgyi nagy begyek ormairól, le ne gördülne néhány vérCsepp. Hogyne lenne könny és vér, ami­kor emberek munkálkodnak azon, hogy az amúgy is nehéz sorsot még nehezebbé tegyék. Támadás a lupényi munkásság ellen Az alábbi is egy a sok sérelem közül. A lupé­nyi szakszervezet vezetősége felhívásban forduüt a lupényi munkássághoz, hogy a munkanapokat pon­tosan tartsák be a munkások. E felhívásnak az in­doka egy nagyon szomorú tapasztalat. A szociálde­mokrata vezetőség ugyanis azt tapasztalta, hogy a lupényi bányaigazgatóság a kedvezmé­nyekre jogosult munkásokat automatiku­san kicseréli. Ugyanis a kollektivszerződés 28-ik pontja szerint mindazon munkások, akik 1926 Október 31-én a tár­sulatok szolgálatában állottak s akik családtagjaik számára kedvezményes árban élelmiszerre jogosul­tak, ezen kedvezmény' ellen értékeképpen személyi segélyben részesitendők a családi helyzetnek meg­felelően. Ez a segély tehát a munkás személyéhez van kötve s ha távol van a munkától, a munka új­ra való felvételekor továbbra is fenntartatik a ré­szére. Akiket azonban 1926 október 31-ike után vesznek fel, azok ilyen segélyben nem részesíthetők. A szakszervezetek vezetősége észrevette, hogy a társulat azon a cimen, hogy nem tartják be a munkaidőt, több munkásnak felmondott. A munká­ból való kimaradásnak ugyan a legtöbb esetben az lották. Elsőnek Ilja tért vissza. Sápadt volt s a sze­me mozdulatlan volt iszonyatában. Végre erőt vett magán és keresztet vetve magára, igy szólt: „Meg­gyilkolták a nagyságos asszonyt!“ „Kicsodát? Ki? De Ilja nem felelt ezekre a kérdésekre, mert ab­ban a pillanatban valami szokatlan dolog történt. Egy ember tűnt elő az erdőből. A grófnak, mikor megpillantotta azt az embert s mikor eszébe jutott, hogy Olga* az erdőbe ment, va­lami borzasztó sejtelme támadt. Az, ki oly váratlanul jelent meg a színen, Ur- benin Jegorovics Péter, a volt tisztartó, Olga férje volt. A társaság előbb nehéz lépteket hallott, úgy rém­lett, mintha medve közelednék. Aztán előtűnt a bol­dogtalan Urbenin nehéz teste. Mikor az erdő széléig ért -s megpillantotta a társaságot, megállt, mintha gyökeret vert volna lába. Elnyűtt, kopott szürke ruha volt rajta, kalap nem volt a fején s a kusza baja odatapadt a homlokához s a két halántékához. Máskor oly vörös képe ezúttal sápadt volt. A szemei természetellenesen tágra nyíltak és vadul tévelyeg- tek. Az ajka meg a keze reszketett... De a> megle­pőbb mégis az volt, s az izgatta föl leginkább az el­képedt nézőket, hogy a két keze meg a kézelője csu­pa vér volt, mintha vérben mosdott volna. Elmúlt körülbelül három perc s Urbenin, mintha most ocsúdnék fel, lábát keresztbe vetve, leült a fűbe és sóhajtozni kezdett. A kutyák, nyilván vadami rend­kívüli dolgot szimatolva, körülállták és megugatták. TJrbenin zavaros szemmel nézett végig a társaságon, eltakarta arcát mind a két kezével s úgy ült ott, mintha kővé meredt volna. „Olga, Olga, mit tettél!“ sóhajtotta. Tompa zokogás szakadt ki a melléből s rázta meg hatalmas vállát; mikor levette szeméről a kezeit, vérfoltok maradtaik a két arcán meg a homlokán. A gróf, mikor elbeszélésének ehhez a pontjához ért, gyorsan leöntött egy pohár pálinkát, aztán igy folytatta: (Folytatjuk.) volt az oka, hogy a munkásnak csak egy cipője lé­vén, tényleg nem mehetett munkába, azonban ez már elég ok arra, hogy elboesáttassék s igy elessék ujrafelvételekor a koílcktivszerzó'désben biztosított jogaitól. A társulat tehát megspórolja a kedvez­ményt és az uj munkásoknak lényegesebben keve­sebb bért fizet s igy kétszeresen hasznos részére az • elbocsátás. A szociáldemokrata vezetőség tehát ar­ra hívta fel a munkásságot, hogy pontosan tartsa be a munkaidőt, nehogy a társulat okot találjon az elbocsátásra. A lupényi szakszervezet vezetőségének a meg­áll apitása az is, hogy a lupényi társulat S dr. Vlad Aurélnak tökéletesen igaza van. S ha ő tudja, hol kell a dolgot megfogná, akkor a kor­mány is tudja. A fenti visszaélések, illetve machi­nációk után azt hisszük, éppen ideje volna, ha a kormány mélyebben nézne ismét a Zsilvödgyébe, ahol a helyzet, sajnos, nem sokat változik. Azaz változik és mindig rosszabbra fordul. Előáll az a helyzet, hogy az ország többi vidékéről is odatele- pitik a munkásokat s egy napon azokat is az ntcára vetve, a Zsil- völgyét a proletariátus valóságos tenyész. telepéve teszik, alkalmassá minden felelőt­len megmozdulásra. Tüfkafasstréfa pusztította e! a biharmegyel Mlcske községet (Margittá, október 1.) A déli órákban te­lefonértesítés érkezett a főszolgabirósághoz a Nagyvárad—Margitta-i országút mellett, Mar- gittától 16 kilométerre fekvő Micske községből, hogy a faluban tűz ütött ki, amely veszedel­mes gyorsasággal harapódzik el. A margittai tűzoltóságtól szintén segítséget kér­tek, de hiába volt minden jóakarat, mert kidéi- rült, hogy a tűzoltóság képtelen megközelíteni a nehéz fecskendőkkel a rossz ut miatt az égő falut és igy le kellett tenni, hogy segítségére siessenek. A délután folyamán már a fél falu lángokban állott. A tűz terjedését a magukra maradt lakósok, képtelenek voltak megakadályozni és utolsó je­lentésünk szerint a katasztrófa tovább pusztí­tott. A kár eddig is rendkívül nagy. Micske községnek az egész vármegyében hire van, hogy mennyire szerencsétlen. Egy­mást érik a katasztrófák. 1924-ben a falu egész termését a fagy pusztította el és emiatt a gaz­dák, hogy éhen ne haljanak, súlyos kölcsönöket vettek fel, amelyeket Későbben nem bírtak tör­leszteni s teljesen az anyagi tönk szélére jutot­tak. Az amúgy is eladósodott koldus népet, most a tűzvész tosztotta meg mindenétől. A község la­kossal majdnem kivétel nélkül magyarok és Csikszenttamás után rövid időn belül a máso­dik magyar község, amely teljesen koldusbotra jutott. Zeppelin-típusa gyorsvasat A repülőgép és vasat összeépítése aj lehetőségeket teremt a közlekedésben (Zürich, Október 2.) Kurt Wicsinger, a zürichi műegyetem tanára igen érdekes újdon­sággal lepte meg a szakköröket. Ugyanis a Zep­pelin menetrendszerű pontossággal megtett to­kiói útja után egy olyan találmánnyal lépett a nyilvánosság elé, melynek technikai kivitelezése a vasút és léghajó összeépítéséből áll s mely­nek megvalósulása esetén távolsági forgalomban való közlekedésünk gyökeresen megváltozna. Napjainkban vasutaink gyorsasági teljesít­ményét erősen befolyásolja az a tény, hogy úgy a mozdonyok, mint a személyszállító kocsik rendkívül sok holtterhet visznek magukkal. Amennyiben tehát a vasútépítő technikusok ré­gi terve megvalósulhatna, azaz a jármüvek min­den felesleges súlytól megszabadulva épülhetné­nek, — természetesen a legteljesebb üzembiz­tonság figyelembevételével — úgy a napjaink­ban szokásos sebességeket nagymértékben túl­szárnyalnák. Kurt Wiesinger találmányának lényege ab­ban áll, hogy egy repülőszerkezethez hasonló építményt, mely légcsavarral is bin, sínekre he­lyez és különleges kisiklást meggátoló berende­zés közbeiktatásával a jármű könnyen és üzem­biztosán teljesít óránként 250 kilométert. Maga a szerelvény szivaralaku, mint a Zep­pelin, pontosan meghatározva a mozgó víz­csepp alakját utánozza, ugyanis ez a kivitelezé­si forma legalkalmasabb a levegőellenállás le­győzésére. Három kocsiból: a fej, mellék és zá­rókocsiból áll a szerelvény. A fejkocsi kezdőfelülete gömbalaku s kis­sé keskenyedve ez a forma a zárókocsinál he­gyes végződésbe megy át s a légcsavar is ugyan­itt van "elhelyezve. A kocsik a nagy sebesség miatt igen kiváló rugózással birnak s a vonat hosszúsága a mellékkocsik számától függ. Az alépítmény, illetve a sínszerkezet egé­szen különleges. Ugyanis a futókerekek nem pá­rosak. hanem csak egysorosak, melyek a jár- 1 mü közepén hosszirányban foglalnak helyet. Két oldalt a jármű szélén kisméretű segédkere- kek vannak felszerelve, melyek a tökéletes egyensúlyi állapotot biztosítják. Ugyanitt fog­lal helyet a kisiklást megakadályozó berendezés is. Mindezekből következik, hogy a szóbanforgó gyorsvasuthoz oly alépítmény szükséges, me­lyen három sinszál van. Ugyanis a középen elhelyezett sínen a futókerék halad, mig a két oldalt levő, ferde síkban elhelyezett sínekhez a segédkerekek támaszkodnak. A hajtóerőt egy, a (kocsiba beépített 1000 lóerős nyersolajrrtotor szolgáltatja, mely­nek mozgása az indulási pillanatban magára a kerekekre hat s ennek megtörténte után a szerel­vény végén elhelyezett légcsavart hozza műkö­désbe, mely a vonat előrehaladását 250 km. se­bességgel biztosítja óránként. A fejkocsinál a mozdonyokhoz hasonlóan két figyelőablak, két fényszóró van, — ez utóbbi a vonat utjának megvilágítására — s a forgalmi jelzések a vonatra fény utján vitetnek át. Ennekfolytán úgy a megállás, mint a lassí­tás automatikusan történik. Ugyanis a jelző- póznáról jövő fény a mozdonyon elhelyezett szeléncellára esik, mely egy áramkört kapcsol be, ez viszont a fékeket hozza megfelelően működésbe. Kürt Wiesinger találmányát a német bi­rodalmi vasúttársaságnak ajánlotta fel, ahol egy pnóbakacsival már kísérleteznek is s ameny nyiben ez sikerrel jár, úgy tervbe van véve, hogy a legjelentősebb ipari és kereskedelmi for­galmat lebonyolító vonalakon, de legelsősorban Berlin és Hamburg között megvalósítják ezt a különleges gyorsvasutat. F. J. îîestilz 91. és Fiai Smtorárnhéz, Cluj, Str. Reg-ina Maria 30.

Next

/
Oldalképek
Tartalom