Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-21 / 241. szám
xn. 2 VF. 241. SZÁM. A „KELETI UJSAG“ vasárnapi melléklete Ä volan mellett három országon keresztül Irta: dr. Buia Mária * III. Kellemes benyomásoktól eltelve a veronai napok után tovább folytatjuk utunkat, mindenütt szőlődus kertek mentén, mig megpillantjuk a tavak egyik királyát, a Garda Seet. Szépségéért nemcsak az antik költők és a mai modern Itália, de az egész világ ünnepli. Kristálytiszta sötétkék vize a görög tengerre emlékeztet, inig északi részén magas szikláju partja a fjordokhoz teszi hasonlóvá. A 60 km. hosszú tó mélysége eléri közepén a 350 m. is, úgyhogy igen halbő és a vizi madarak különböző fajtája is élénkíti partjait. Kiimája enyhébb még, mint Montreux, vagy Lugano-é, télen is napfényes, meleg, úgyhogy 0» alá a hőmérő soh’sem száll. Nyáron is kellemes tartózkodni, virág- szőnyeges partján, mert az északi Sover és déli szele az Óra állandó kellemes áramlást létesít a különben is páradús levegőben. Pescchierán át elérjük Sirmione-t, melynek szépségét már a római Catullus megénekelte. Dante is időzött a „félszigetek e szemefényén“, melyen számos festői rom hirdeti (grotte di Catullo), hogy az antik népek is gyakran keresték fel üdülőhelyül. Mindenütt pálmák szegélyezik már Utunkat; megjelennek a karcsú eygrusok és az illatos citrom- és naraneskertek" is. Ahonnan a szép hörcegnő eltűnt DeseDzano-t és Salo-t a hegedű feltaláló- jának Gaspari da Salo-nak a szülőhelyét is mögöttünk hagyjuk. Innen Gargnanoig a partot Riviérának nevezik, melynek legszebb és legjelentősebb helye Gardone, ahol mi is letelepedünk. Mondaine, gyönyörű, téli és nyári nyaralóhely, ahol az elegáns hotelek lépcsőzetes terrasszairól esedás kilátás nyílik a kék tóra. A rózsafák most októberben is ontják virágaikat s aki csak egyszer látta a „Villa Albá“-t hófehér görög homlokzatával és sötét grandiózusán elrendezett eyprusajval — az tudja és érzi, hogy mi a ;Poezis. A tó egyik leggyönyörűbb része az lsola tu Garda, melynek remek palotája a romai Borghesi-család ízlését dicséri s melynek fantasztikusan szép Cyprus parkjából a hercegnő három év előtt eltűnt, megfejtetle- nul hagyva máig is a rejtélyt. A Garda-nak ezen része volt a Böcklin- kepek modellje, mely mint az egész tó teljesen át. van hatva fénytől, attól a gazdag át- sugarzastól, mely állandóan problémája marad a festőművészeknek s jótékony éltető, energiája az emberiségnek. A cyprusok mellett az olajfák és cédrusok diszitik kertjeit es a rózsák illata összevegyül az Agavék, myrtusok, magnóliák és mimózák bóditó leheletével. D’Annunzio „Klauzurá"-ja Mi, a bájos és dekorativ Bellevue pen- sioban lakunk, melynek lépcsőzetes parkjából messze el lehet látni egész az Isoláig s melynek hátterében a „Puggiia“ is kivehető, így hívják a fiumei csatahajót s elgondolható, hogy milyen gigászi munkába került, mig a 20 vasúti vagonnal Desenzanoba szállított hajóalkatrészek a mostani helyükre kerültek. De Olaszország ma élő legnagyobb költője, de talán legkülönösebb embere, D’Annunzio így akarta ezt! Itt ól, ide vonult vissza Vittoriale-nak nevezett Tusculunjába, melynek küszöbét csak a kiváltságosak léphetik át. Ezeket aztán nagy pompával fogadja a költő s ilyenkor a hajó is megszólal üdvözlő ágyulövéseivel. Mi csak messziről mertük a „Klauzurát“ megnézni, mely számos medállionnal, különös címerekkel és a költő aforizmáival van dekorálva. Egy relief a következő mondást viseli; „Ne piu í’ermo, ne pin fedele* A portál felett 2 bronztáblán pedig ez áll: „Clauzura, fin che si apra“ és „Silentium fin che parii“ De távoznunk kell, csak véletlen folytán láthattunk ennyit is. Egy ifjú ember megpillant bennünket és fegyvert vesz a kezébe; mintha a buja kert exotikus növényei is fejüket csóválnák ennyi szigorúság láttára. Négynapos nyaralás után, nehezen hagyjuk el ezt a paradicsomot. A tó legészakibb részéhez Rival-hoz indulunk. Az idáig vezető ut vadregényes szépsége minden várakozást felülmúl. Pillanatig inég látjuk a Riviérától bár messze fekvő, de távlata folytán ennek szépségét diszitő hegyóriás, a Monte Baldo (2200 m:) örök hóval fedett csúcsait, mely a nagy kontraszt folytán szinte megbénitóan hat. Búcsúzunk Saló-tól és néhány km. után a Garda-tó is elmarad mögöttünk. Erdős hegyek láncolata következik, a vonattól még meg nem érintett csodás tájak. Megjelenik a halk Lago d’Idro, melynek par;jáig még nem jutott el a mondain világ zaja. Megcsodáljuk a természet szinjátékát; a hegyláncok visszatükröződő siluettjeit és csúcsain lévő ködfíiggönyöket, mely szivárványt játszik a tű» vizében. Bemegyünk a Vale di Am- polla-ba, melyet, a hatalmas 2000 méteres Monte Caplone övez. Utunk folyton csavarodik, a felfutó szerpentinek megint lefelé ereszkednek és beérünk a Vale di Ledro-hoz, amelyet a hasonnevű tó diszit s melynek hátterében a Tre- malzo (1975 m.) meredek sziklái foglalnak helyet a C'orno (1729) és Monte Nota-val egy u 11. Csekély lakosságú falvakon repülüc /i\ 'jp<v beszerzési áron írebei november hol? TTSiUSSf R nagyraktárában CLUJ, mivel üzletátszervez és miatt az összes raktáron lévő u.i és haszná t, zonoorák k árusittatnak Rövidülnek a napok, most vegye meg Aladdin lámpájátI A tudomány csodája az Aiadcüifiántpa, mely 94 °/o levegővel és 6 °/o bármilyen minőségű petróleummal égve 80 gyer- tyaíényü hófehér nappali vi ágossógu izzóíényt áraszt. Égése szag- és koromnélküli, nem füstöl, fénye állandó és egyenletes, tűzbiztos, nem robbanhat, égő állapotban is minden ve- ■ zély nélkül hordozható. Kaseíése oly egyszerű, hogy gyermekre is nyugodtan rábízható. Pé- nye háromszor jobb, mint bármely roás lámpáé. ffinyfigfogţyatsiz* résa harmadát teszi más lámpa fogyasztásának. Rendelje meg Aladdin fAmpâjâţ még ma! Bérmentesített ingyenes ismertetőt küld a vezér- képviselet: ÄLÄBiraiM Román Kereskedelmi Rt. Timisoara, IV., Str. Gén, Foch No, 31. L&mpasxűfkti fdésl oszt&Ig lő. át tovább s utunkba esik az impozáns Pönale vízesés. Itt már mindenütt ismét az emberi munka gigászi hatalma nyilvánul meg; villanytelepek zugnak, hogy a természet erőit kimélyitsók és hasznossá tegyék az emberiségnek. Innen az u. n. Pönale Strassen haladunk, melyhez szépségben és konstrukciókban csak a schweizi Axenstrasse hasonló a Vierwaldstätter See partján. _ Hatalmas sziklafalak tövében van az ut kikészítve a Garda kék tükre felett. Mert ismét visszaérkeztünk régi ismerősünkhöz, a Garda-tóhoz és előttünk fekszik legészakibb pontja, Ríva. Riva, amelyért nagy urak küzdöttek Tarka históriája van ennek a festői kikötővárosnak, melyért legtöbbet a feudális nagy urak küzdöttek. A Scaligerek, Viscon- tiak, Carrarák után a tiroli grófok, majd a trieszti érsek tulajdona lett, aztán egy darabig a franciák, bajorok, majd Habsburgok bírták, mig végre most 1918 óta az olasz királyságé. . Rivának is megvan a modern quartierje, de érdekessé mégis csali „Qua“, a régi negyede teszi. Mindjárt a kikötőnél áll a 35 m. magas Campanille-ja, a „Torra Aponale“, Palazzo Pretorioja még 3370-ből való, melynek árkádjai alatt a XVI. század egy értékes freskója húzódik meg, mely a velencei iskolából került ki. Palazzo Muncipálé-ja a NV. században készült s csak későbben kötötték össze az előbbi épülettel. Templomaiban igen értékes freskók és oltárképek találhatók, melyek közül egy néhány Guido Reni legközelebbi tanítványának, Turri D’Arrez zónák a müve. Kivát is gyakran felkeresi az internacio- nális utazó közönség, mert az északi részen betorkolló termékeny Sarca Thal, golf szeri! partja és meredek hegyfüggönyei valóban nem mindennapi karaktert kölcsönöznek neki. Kora reggel üdítő, napfényes levegőben átsétálunk Torbole-ha, mely a tó északkeleti részén fekszik, a Monte Stivo (2058 m.) és már említett Monte Baldo (2218 m.) lábánál. Innen még inkább meg lehet csodálni Riva fekvését, úgy, hogy nem csoda, hogy a művészek igen látogatják azt a mindig uj szilieket mutató Eldorádót, Házainak festői elhelyezését már Goethe megénekelte, aki 1786-ban sokáig itt dolgozott az Iphigénián, melyre a torboliak ma is igen büszkék, megmutatván minden idegennek a költő által lakott és emléktáblával megjelölt házat. A zöldszinü Sárca-folyó partjához utazunk ezután, melynek mentén a világhírű
