Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-21 / 241. szám
XII. fi VT. 241. SZÁM. mébe. Ismerték eléggé már egymást. És nem tétovázott * válassz*,!; — Nem akarok most sem mást, mint akkor, gyermekálmaimban, — mondotta édesen búgó altján, — hogy boldoggá tehessem azt a férfit, akiért élek. Ennyit minden fiancia nS akarhat. Lehet-e ennél nagyobb célja életemnek...Î A herceg felemelkedett és meghajolt. — Boldogan hallottam szavait, Marquise és boldog vagyok, hogy én tolmácsolhatom. íme azonban Mars isten parancsa máris elrabolja hódoló szolgáját Vénus e királynői udvarából: elérkezett visz- szaindulásom szomorú órája is. Asszonyom, parancsoljon velem. Jeanne Antoinette D’Etioles karcsú teste kecsesen, tanult könnyedséggel emelkedett fel. Igen, izennie kell... a férfinek..! Vagy a királynak... 7 Ó, örök kérdés: vájjon megtarthatja-e innen magának ezt a szeszélyes, veszélyes, kiszámíthatatlan férfi- zsákmányt... 7 Hogyan is mondja az abbé: vigyázzon mindig a mindenkori harmadikra... 7 A feltörökre, a hizelkcdőkre... Királynénak, királynénak kell lennie... ! — Köszönöm, herceg. Nem fogom elfelejteni Önt. Sok szerencsét és dicsőséget Önnek is Flandriában. Isten vele. Küldőjének pedig, — előirás- szerüen meghajolt, — kérem mondja meg, hogy mindhárman minden órában imádkozunk visszatéréséért. A távozó hintót csakhamar eltakarta a tova- kavargó porfelleg. Alkonyodott és Jeanne magára vonta nehéz chinai salját: ugyancsak az ő ajándéka, mint annyi más... Etioles... És az ország... Î Az abbé is felemelkedett: — Ön bizonyára fázik, Madame: boldog leszek, ha szobájába kisérhetem. Megengedi? Jeanne elgondolkozva simította körül dús haját, aztán arra felé nézett, amerre Luynes herceg kocsija tovagördült. Szórakozottnak és fáradtnak látszott. — Valóban... Ámbár oly keflemcs itt még... Talán sétálnunk kellene egyet inkább... Kérem, kísérjen kissé, Abbé ur... Alexandrine, maradni akarsz velünk, kedvesem, vagy — — De Madame... ! — figyelmeztette halkan az abbé. — Ah, bocsánat! — nevetett fel az asszony, — Igen, igen, tudom már: nem tegezhetem őt. De miért tilos ez, abbé?... ' I — Asszonyom, az udvar és a szertartások... Önnek meg kell szoknia... Jeanne apró selyemcipőjc alatt idegesen csi- kordult meg a kavics: — Óh, ezek az ostoba ás utálatos formaságok... ! De’Bernis mosolygott. — A formaság csupán. a lényeg álarca, Madame. így élünk az első barlang és az első ruha ót*. Felül kell epielkedni rajtuk és Ön, Asszonyom, tudni fog felülemelkedni valamennyin... — Felemelkedni... t Elmerevült arccal emelte fel fejét. — Ön tudja, abbé, hogy én tudok akarni. Nem fogok felbukni, biztosíthatom, semmiféle lényegtelenségen. Tudom, hogy játék az egész: de belőlem viszont jó színésznő is lehetett volna. Vagy nem hisz nekem... 7 — Óh, Madame... ! — De igen, igen... ! Gyakran próbálok, — hiszen tudja, •— odabenn, a tükör előtt. Nem hiúság, ne higyje: tökéletes, igen, ez akarok lenni. És, — furcsa, — úgy érzem, hogy mindig több, gazdagabb és biztosabb vagyok utána... Furcsa, nemde... 7 Lassau lépkedtek tova. — Látja, — folytatta a nő, — gyermekkoromban gyakran játszottam „királynét“. „La Reinette“ — mondotta, talán túlságosan is gyakran az anyám... óh, — és utána — olajos burgonyát vacsoráztunk... ! Brrr... De én tudtam: az olajos burgonyát majszolva is tudtam: ha akarok, királyné lehetek. Csak oda kell mennem a tükör elé... a palástom rámsegitik,... a hintó elgördül... a lakáj meghajol és máris megyünk, ringunk tovább... A királyné elfoglalta hintáját... 6, azt hiszem, minden csupán játék volt életemből eddig: a párisi élet, a házasság; próbák az utcán, Versaillesben, a templomiban, az ágyban... Az abbé rátekintett: — Ön szeret tanulni, Madame, — mondotta, alig titkolt éllel. A nő büszkén felkapta fejét. — Ne, kérem, ne igy. Én szeretem teljesen átérteni a dolgokat. Nem hiszi Ön, abbé, hogy ez kell, elengedhetetlenül kell, hogy tullegyünk rajta... 7 Nincs szükségem gátlásokra! Csak semmi teher, semmi ballaszt! És nem kell e mindenen tutiennie a nőnek ma akkor, ha teljes lényével egyetlen egy oól elérését akarja... 7 Óh, micsoda évek voltak ezek... I De látja, abbé, gyűlölöm az olajos burgonyát. Megjósolták: királynőnek születtem. Gyűlölöm mindazt, ami nem ragyogó, nem tökéletes és — van tökéletlenebb valami a szegénységnél... 7 A gyermekek, amelyek minden évben beköszöntenek... A „KELETT U.TSAG“ vasárnapi melléklete ——^WIHIWT1 ......1111..........1 l,r-i *■.!, smh—> Ah, azt hiszi, hogy a királyné nem a legszegényebb nő ma Parisban,..? „Toujours couché, toujours grosse, toujours accuché... !“ Nem, nem ezt a férfi is valóban megunja. Játék kell, uj és nj forma... Ezerhuru hangszer... Abbé, én azt hiszem ehhez több kell, mint- játék.. — Ez az élet titka, Madame. Az érvényesülésé. És az Öné is. Művészet talán, amely a legteljesebben szolgálja mesterét. — Hiszem, hogy igaza van — sóhajtotta az asszony. Higyjen nekem: nem félek semmi áldozattól és azt hiszem: ez elég. Tudok áldozni, ha kell. Magamat. Tudásomat. Életemet. Független élet akarok lenni, mindenek felett és... Az alkonyodé ke.rtbó'1 gyönge kiáltás sirt fel a sétálók után: — Anya... ! Anyácska... ! A magárahagyott gyermek kiáltott. Megriasztva a fák növekvő árnyaitól, lihegve szaladt anyja után. Jeanne karjaiba fogta fel a lihegő kis testet: — Ó drágám, nyugodj meg... ! Hiszen itt vagyok, kis csacsim... Az abbé szája megvonaglott. Az udvar titkos diplomatájának szeme élesen villant egy pillanatra fel, aztán összeszoritott ajkai közül halkan, tompán hangzott fel a gyors kérdés: —És a gyermek... 7 Őt is feláldozza, ha kell... 7 Az „álmaiért“, Madame... 7 Fülledt csend feszült a fák között. Az anya lassan emelte szemét a kérdező feketén magasodó alakján végig az arcig. Merev tekintettel kereste meg a szemeket és daccal vágta beléjük: — Mindenünk a királyné, Uram! És én, — mindennél a világon jobban és erősebben akarom a király boldogságát és vele a magam; a magam életét! ... Hallgatagon sétált a kastély lépcsőfeljárójáig a néma kis csoport. Bennt, a szobákban hangtalan léptű lakáj gyújtogatta a nehéz gyertyatartók sárga lángocskáit. Jeanne Antoinette D’Etioles engesztelődre nyújtotta esókra az abbé felé fehér kezét: — Isten Önnel, abbé. Kissé felkavart ez az este: nehéz éjszakám lesz. Kérem, imádkozzék én- érottem is és pártfogoljon az Ég hatalmasánál is, hiszen, — és kivillant tökéletes fogsorának éle, — Ön lényegében véve talán az Ur szolgája is, nemde... 7 Az abbé beharapta ajkát. — Kérem, bocsásson meg, Madame és ne legyen kegyetlen hozzám. Imádkozni, könyörögni fogok, hogy az Ön álmainak beteljesülése ne csak pompát és dicsőséget hozzon Franciaország és annak nra számára, — de adja meg egyben az Ön számára is a legteljesebb boldogságot... — Jó éjt... Köszönöm, abbé. A viszontlátásra. Pár pillanatig egyedül, elgondolkozva állott De Bemis a szoba közepén, aztán a zajra megfordult. Poros tisztet segítettek le lováról a bejárat előtt: a király kurírja. Katonásan jelentkezett az abbé előtt. — Nos, gróf ur... 7 Hozott valamit... 7 A tiszt meghajolt. — íme, egy levél... A Marquise szämära. Az abbé gyorsan kivette kezéből. — Valami újság... 7 Ám Ön fáradt, gróf ur. Pihenjen le, holnap kéretni fogom. Isten áldja. Amint egyedül maradt, mohón fordult a papír felé. A borítékon uj cím, a király betüviel: „Pompadur márkinőnek, Eitoleß“ Hosszan, elgondolkozva állott, kezében a zárt borítékkal. Pompadour, Pompadour... amour... Igen, ez a nő beérkezett céljához. A bestia... ! Uralkodni fog! Még a gyermeke élete árán is... — Pompadour márkinő... 7 Hm... , ; Lassan megindult szobái felé az uj királyi szerető tanítómestere. Ezerféle gondolat kavargóit fejében, amellyel, eddig mindig hidegen és okosan figyelte az udvar intrikáit. Pompadour, — mormolta. — Nos, jó... az uj csillag kigyult. A király csak hazajő és... Sima arcán gúnyos mosoly szaladt át, aztán vállat vont: — Nos, legfeljebb eggyel tovább megyünk .. Szegény Franciaország! A hosszú park fölött lassan jött fel a rézvörös holdvilág.. És ezer tücsök rákexdett egyhangú dalára. T áncol jtmk A „mindent jobban tudók“ a modern táncnak rövid életet jósoltak. Azonban a tánclokálokban és a nyári üdülőkben szerzett tapasztalataink után ítélve, ezek alaposan tévedtek. A modern tánc legyőzte a gyermek betegségeit, amelyekhez a charlestont és más tulhajtásokat számíthatjuk és nemzetközi alapokra helyezkedett. Helyesebben szólva: ma az egész világon úgynevezett egyetemes táncot lejtenek. Hir szerint ezt a mindenki által kedvelt, elegáns táncot senki sem óhajtja megváltoztatni, valami más uj tánccal pótolni. A jövő szezonra tehát nem kroálnak uj táncot! És ez igy nagyon ■ he1 vén való! Mert minek az uj tánc, ha azt úgy sem tanulják meg? Az egyenletes, ritmikus mozdulatokat, amelyeket a modem tánc előír (foxtrott, slow-foz, blues, tango) könnyen meg lehet tanulni és igen előkelőén hatnak. Talán még előkelőbben, mint a polka és a régi keringő. Minek köszönheti a modem tánc sikereit, hogy éveken keresztül még az idősebb férfiakat is lebilincselte 7 Kétségtelen, hogy a testre gyakorolt kellemes közérzetnek! Gyakran hallani korosabb férfiaktól, akiknek már megrögzött szokásukká vált, egészségi állapotok állandó figyelése, hogy egy táncestély után következő napon közérzetük fokozottabb mértékben javult. Bizonyos, hogy a régebbi táncoknál, melyeknél a test inkább forgott, keringett, a mai lépegető tánccal szemben ezeket az előnyöket nem tapasztalhatták. Hogy ennek okát megérthessük, a modem táncot egész lényegében kell megvizsgálnunk. A régi j táncok részint csúszandó lépésekből, részint ugró ; mozdulatokból és a test tengelye körüli gyors forgásból állottak. Mindez szünet nélkül tartott, meg lélekzetre is alig jutott idő. Sok fiatal birta az iramat, de sokan meghűltek és a később kifejlett tüdőbaj csiráját itt vetették el. Az idősebbek pedig elszédültek és egy báli éjszaka összes teljesítménye csupán egy-két : keringő, no meg talán egy polka volt. Ma csaknem megszakítás nélkül tiz-tizenkét táncot is járhatunk minden fáradtság nélkül, sőt izmaink ruganyosabbak lesznek és egész lényünk felfrissül. A mai tánc változatosabb, ugyanazok a lépések már nem ismétlődnek benne gyors egymásutánban. Azt a szabadságot, amely lehetővé teszi mindenki számára, hogy a zene ritmusaira egyéni mozdulatokat is érvényre juttasson, amely a tésti jóérzésre is kihat, a zenei ütem jótékony hatásának köszönhetjük. A modern tánc tehát nemcsak nem árt az egészségnek, hanem sportnak minősíthető, amely éppen úgy használ, mint bármelyik más sport. Nyáron egy szép kert közepén a betonlapon lejtett tánc éppen olyan jól és úgy hat, mint a golf vagy a tennis*. A keringő a fiatalság tánca, amely mindig kifárasztja a testet. Annyi bizonyos, hogy a keringő zenéje szebb, fülbemászóbb, mint a jazz-é, de ennek a körülménynek az egészségre semmi hatással nincsen. A jó keringet szívesen hallgatják meg, de táncolni mégis Oäak tangót vagy angol ke ringó t táncolnak. S hogy a modem, megnemesitett tánonak a négertánchoz semmi köze nincsen, azt minden józanul Ítélő ember elismeri. Sz. K. G. Alapítási év 1888. éthy Te e TELEFON: 3-80. hentesáru és huskonzervegyára CSuJ-Xoíszsvár, Cal. Moţilor 11. Ajánlja az összes @ szakmába vágó elsőrendű készítményeit
