Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-21 / 241. szám
14 Ä «KELETI ÚJSÁG" vm'árnapi melléklete 301. ÉVI'. *41. SZÁM. RÉGI JÓ ID „Ki az a rút idegen?** Irtat Dózsa Endre Miksuátb Kálmán ragyogó palóchumorával mesélt az erélyes főispánról, a nagyitr főispánról, ft* nmmbátyám főispánról, n be,unter főispánról. Nem bőszéit azonban a* olyan főispánról, amilyen főispánja Kolozsvármegyének és Kolozsvár szabad kir. városnak tizenkét éven át Gróf Béldi Ákos volt. Ha a szeretetremóltóságot, az emberi jóságot, a jogtisz- feletet, a kormányzati tapintatot, a kiérdemelt népszerűséget, a hat® lom kezelésének láthatatlan finomságát, a munkának, a tudásnak méltánylását, ha a társadalmi vezetés kiváló képességét mind összehalmoznák egy ideális főispánban, ez volt gróf Béldi Ákos. Nem parancsolt soha senkinek, de a köztisztviselőkkel való lelki kapcsolata annyira mély volt,, hogy egyetlen elejtett szava erősebb volt minden parancsnál, megtisztelve érezte magát minden tisztviselő, ha részére könnyűvé tenni segíthette a közkormányzatot. így volt vele aiz egész társadalom. Kényeztetett kedvence volt férfiaknak és hölgyeknek egyaránt. Házatáját finom előkelő légkör vette körül. Ezzel a finom légkörrel én már marostordame- gyei főszolgabíró koromban szokva voltam, ahol Bánffy Zoltán imponálóan erős, a hatalom kezelésében olykor erőszakos, de szive mélyén jóságos és raindenekfelett igazságos egyéniségét feleségének Teleki Eliz grófnénak kedvessége, bájossága egészítette ki. Mikor a birtokom miatt Marostordából Ko- lozsmegyébe a tekei járás főseolgabirójának átjöttem, tiszttársaimban már nagyon előkelő társaságot találtam. Kitűnt ez mindjárt az első főispáni nagyebéden. Az akkori kinos számonkérőszék után, ahol 36 féle nyilvántartást, pcnznaplót, kihágásos eljárásokat kellett bemutatni és ahol Szabó József főrendiházitag, mint a számonkérőbizottság tagja, ugyancsak megnyaggatott mindnyájunkat, — nagy főig- páni ebéd következett. A fejedeleraasszonyi megjelenésű háziasszonynak, Bethlen Emm» grófnőnek két bájos, akkor még bakfis korban levő leánykája Emma, és Zsófika grófnők, (Margit grófnő még ném járt elő) szolgálták ki szivarral és likőrökkel a főszolgabíró urakat. Az asztalnál való elhelyezkedésnél tűnt aztán ki, hogy milyen előkelő társaságba jutottam. A grófné ugyanis a helyeket igy osztotta ki: jobbra mellém a mócsi kenéz Mayr János tilt, balra a szász eomes, ez én voltam, azután a tatár khán Kertész Samu és következtek az örménvesi, bimbasi, Münsztermann Viktor, a hidalmási goszpodár, Gyar- mathy Samu. Az ellenállhatatlan kolozsvári járási tribunus plebis: Hankó Veres Károly. A nádasmenti spanyol grand: Totzauer Ödön. Elég exotikus társaság. A jó borok és pompás ebéd azonban megszüntetett minden rivalitást. A kenéz, a comes, a bimbasi, a khán, a gospodár, a tribunus plebis, a spanyol grand majd felverték adomáikkal egészséges vidéki kacagásukkal, óvődésüikkel a Béldi-palotát. Mikor aztán a grófné és a comtesek a fekete kávé és likőrök kiszolgálása után visszavonultak, következett a köz- igazgatási szak-mulatság, az egymás szájából kivett mind vaskosabb anekdotákkal, mind élesebb tréfákkal egymás rovására. Házigazdánk a főispán is velünk kacagott, velünk évődött, mintha ő maga is vérbeli magyar főszolgabiró lett volna. Meg is választották közfelkiáltással a főszolgabirák császárjának. Ezek a főispáni ebédek elnyúltak az esti órákig, úgy hogy a Béldi-palotából egy kis kiszusszanásra és átöltözködésre használt idő után a Nagy Gábor vendéglőjébe sereglettünk. Ott már koszorús vármegyei asztal volt, tele a közgyűlésre bejött vármegyei urakkal. Itt már Bonis Pi’sta főjegyző vezetett, mert Gyarmathy az alispán nem szerette a zajos mulatságot, inkább a Kaszinóban forgatta a 32 levelű bibliát. Béldi bejött ugyan a vármegyei urak közé pár órára, de éjfélen túl nem bírta ki. Ezek a vármegyei összejövetelek szilaj mulatságok voltak. Végeérhetetlen toasztokkal, felharsogó cigányzenével. A kettős és négylovas fogatokat ott járatták körül a főtéren. A parádés kocsisok hol egyike, hol másika jelentette, hogy a lovai türelmetlenkednek, de a válasz mindig csak az volt, „mindjárt megyünk, csak még egy kicsit várjatok.” Ez igy ment, amíg Tájult virradt a hajnal s többnyire azzal végződött: fogjatok ki. A szobák kinyíltak Nagy Gábornál s ott pihenték ki magukat a vármegyei urak muri után. A hajdúk vitték haza a számonkérőszék aktaesomóit, hogy a szolgabiráknak, gyakornokoknak, számvevőknek legyen mit dolgozniok, míg a főszolgabiró kialussza a közgyűlést. Béldi Ákos feleségének halála után elmaradtak a főispáni ebédek. A tiszti kar is változott az idők folyamán. A nagy vármegyei vacsorák azonban nem maradtak el. Meg voltak Lázár István gróf alispán- sága alatt is és én, mint alispán évtizedeket meghaladó szokás gyanánt vettem át. A főszolgabirák legnagyobb része elhalálozás folytán kicserélődött. A régi gárdából csak Kertész Samu a bánffyhunyadi tatár khán tartotta magát. Nála voltak a vármegyében talán a legnagyobb ebédek és vacsorák. Azokhoz az ebédekhez képest még & Nagy Gábor kitűnő konyhája is kontár volt. Egyetlen egyszer sem mulasztotta el a közgyűlési vacsorákat Albrecht Lajossal, a kiváló bánffyhunyadi ügyvéddel, aki időközben a vármegyei hatalmasságok közé emelkedett és kevéMezopotámia, a Tigris és Eufrates vidéke, a régészekre mindég különös vonzóerővel hatott. A hagyományok és történelmi emlékek szerint ott ringott az emberiség bölcsője. Ott volt a bibliai para. dicsőim, ahonnan az emberiség csodálatos kultur- pályafutásának első kezdetei erednek. Az újabb Ázsia-kutatások mindinkább megerősítik azt a feltevést, hogy az emberiség bölcsője valóban Ázsiában ringott és hogy már A—5 ezer evvel ezelőtt Ázsia egyes vidékein hatalmas kultúrája népek laktak. Gondoljunk csak a kínaiakra és azumir népekre. Ezeknek művészete és tudása át- meg átjárta az óvilág csaknem minden népének kultúráját. Mi seperte cl a szumir népet? Hova lett elő- ázsiai hatalmas kultúrája, — olyan kérdések, amelyekre ha határozott feleletet, adni nem is tudunk, de a kutatások hatalmas anyagot szolgáltattak e földrész őstörténetének felderítéséhez. Ma homokpuszta van ott, ahol hajdan hatalmas városok állottak. A Tigris és Eufrates völgyén a tengertől egész az örmény felföldig nagy kultúrájú nép lakott. Hiszen még Krisztus előtt 600-ban is az óvilág leghíresebb városa Bábel volt. Eddig sokan azt a felfogást vallották, hogy a két folyó vidékének nagy kultúrá ja népei öntöző berendezésekkel alakították át a sivatagot paradicsommá. A meteorológiai és csillagászati kutatások, karöltve a régészeti kutatásokkal azonban mindinkább megerőcsitik azt a feltevést, hogy a föld egyes vidékeinek kiimája állandó változásoknak van alávetve. A kiima állandó változása legfőbb irányítója az emberi kultúra emelkedő, vagy hanyatló vonalának. Vájjon nem ezt tiikrözi-e vissza Mezopotámia története is? Hogy ezelőtt 5—10 ezer esztendővel milyen éghajlat lehetett, Mezopotámiában, nehéz megmondani. Valószinüleg kedvezőbb, mint ma. Igaz ugyan, hogy Mezopotámiában hatalmas öntöző berendezések nyomait találja a kutató mindenfelé. A két folyó partjáról messze, benn a homoksivatagban is követni lehet a csatornák maradványait. De vájjon ide telepedetek volna az őslakók akkor, ha mindjárt öntözőberendezések építésével kellett volna kezdeniük? Mezopotámia nem lehetett mindig homoksivatag, már csak azért sem, mert őslakói csillagászati megfigyeléseket végeztek. A sivatagok ege pedig mindig tele van porral és lehetetlenné teszi a pontos észleléseket. Íven képviselték tatárjaikat. A Nagy Gábor „Szamos vize” nevű és tekei kemény bora kiváltották mind a kettőjükből azokat a pillanatokat, mikor erősön kellett ülniük székükön. Jól éjfél tájt járt már az idő, mikor a Béldi Ákos veja, a közszeretetben álló Rónay Elemér a vármegyei asztalhoz közeledett. Jussa volt hozzá, mert akkor már negyedik aljegyző volt, később kolozsi polgármester és képviselő is lett belőle. A tatár khán összehúzta a szemét, morcos képpel fordult a szelíd lelkű Csiszár Gyula főjegyző felé: — Ki az a rut idegen? A különben igen Csinos fiatalember nevetve mu- , tatkozott be, megjegyezvén, hogy ezt a bemutatkozást már harmadszor ismétli meg. — Ki az a rut idegen? — harsogott * tatár khán. Csiszár főjegyző suttogva magyarázta, hogy a főispán veje, a vármegye aljegyzője. Nem használt semmit: — Ki az a rut idegen? A rut idegen leült harsogó éljenzés között foglalva egy széket épen mellettem, az alispán mellett. Közben Kertész kissé szellőztetni homlokát Albrecht- tel kiment. Mikor bejött Csiszár Gyula intonálásáxa felharsant az egész vármegyei asztal: „Ki az a rut idegen?” s minden ujj Kertészre mutatott. A kiabálás folyton erősödött, a terem zúgva adta vissza: „Ki aa a rut idegen?”, Kertész Samu nem jött zavarba, odament Rónayhoz jó közel: — Na öcskös! így közelről nézve nem is vagy rut és nem is vagy idegen! A szükség vitte csupán rá * lakósságot, hogy önt öv ő berendezések építésével segítsen magán. Tehát az öntöző' berendezésék már nem az eredeti „paradicsomi” âliaţxrt korából valók, mikor « náa már végtelen homoksivatagokba temetett városok helyén még csodás pompában nőttek a trópusok növényei, hanem későbbi korok szükségszerű építményei. Mi okozza « klímaváltozásokat ? Erre nagyon nehéz megfelelni. Sok elméletet állítottak fel, die egyik sem kifogástalan. Mint ahogyan a geológiai korok hőmérséklet ingadozásai tekintetében teljesen tanácstalanul áll a tudomáy, úgy az alig nohány ezer éve lejátszódott jégkorszakok eredetére nézve is csak ta- pogatódzások folynak. Ezekre egy Hamar feleletet nem fognák adni a kutatók. Ám ráfoghatják a klimahullámzásokat a napfoltok ingadozó periódusaira, a vulkánikus tünemények változó erejű hatására, a földgömb anyagi életének rezgéseire, — a. végeredmény »z, hogy határozott feleletet egyik tünemény elemzésére sem ad. Pedig óriási történelmi titkokról lebbentené le a fátylat a klimaingadozások szabályának csak megközelitőleg pontos tudása is. • Mezopotámia, sárgás pora nagy kincsek és nagy titkok sEemfodője. A német Orientalgese(Mschaft éft ■av. angol Britisch Muzeum, karöltve amerikai kutatókkal a/ utóbbi évtizedekben értékes kutató munkát végeztek Mezopotámiában. A háborít után természetesen a németek nem folytathatták az ásatásokat. Az angolok é.s amerikaiak azonban annál nagyobb erővel fogtak neki újabb kutatásoknak. Ezeket a munkálatokat nemrégiben Ufr város feltárásánál gyönyörű siker koronázta, ür vároa Délbabiloni a legjelentősebb kultureentruma volt. Épületei égetett téglából készültek. A város bizonyos terv szerint épült. Repülőgépről nézve meglepően szabályos elrendezést mutat. Az ásatások azt bizonyítják, hogy a várost több szerencsétlenség érte. Háború, viharok, tűzvészek pusztították el egye« részeit, de mindig újból építették. A várost Krisztus előtt 2300-ban Ur-Engur király alapított*. Gyönyörű relief maradt fenn « város: alapításáról, Sin, a Iíold-Istene felszólítja Ur- Engurt, hogy építse fel ür városát. Abraham városának ásatásai olyan eredményekre vezettek, amilyenekre a legvérmesebb Ázsia-kuta- tók sem számítottak Nagy titkok nyomában A mezopotámiai régészeti kutatások újabb sikerei Végi) r Éafesíö és veciyüszíiíá gyár, Oradea, Bérner-ter BERLINBEN TANULT LEGUJABBS ódszer" SZERINT
