Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-19 / 239. szám
'WDusnmafe XII EVF. 139. SZÁM. (Tudósítás eleje az 1-ső oldalon.) Az Universul megcáfolt interjújára, annak keletkezésére azok az értesülések vetnek világosságot, amelyeket a Dimineaţa közöl legutóbbi számában. A lap hangoztatja, hogy a kormány előre tudta, hogy a nyilatkozat nem lehet autentikus, mert hiszen a kormány nem tett ajánlatot a királynénak arra, hogy Miklós herceg helyett ő lépjen be a ré- genstanácsbfc. A kormány köréből kapott értesülései alapján a Dimineaţa azt irjn, hogy az Universul nyilatkozata bizonyos, valóban megtörtént tények elferdítése. Egy, a királyi palota környezetéhez tartozó személyiségnek némi hirek jutottak a fülébe bizonyos közlésekről,, amelyeket a kormány kedden este tett Mária királyné előtt és arról a válaszról, amit a közlésre a királyné adott. Az illető nem ismerte azonban az ajánlat pontos kifejezéseit, sem a királyné válaszának alakját. Ez a személyiség irta le a hallottakat és juttatta el a liberális párt egyik tagja utján az Universul szerkesztőségébe. , Papíron nincs, de tényleg ostromállapot van a Zsilvölgyében A zsüvölgyi szociáldemokrata munkásság a zstlvölgyi ostromállapot felfüggesztését kéri, viszont a prefektus kijeieuti, hogy ostromállapot nincsen (Déva október 17.) A petrozsényi szociáldemokrata párt Repede Victor elnökletével a napokban gyűlést tartott, amelyen Gârboveanu és Mibaita tagok felolvasták a párt titkárságának jelentését, amely megállapít,ja, hogy a kormány a ZsUvólsyó- ben a leghatározottabban munkás-ellenesnek mutatkozott minden ténykedésében s a demokrácia legkisebb feltételeit is megsértette. Leszögezi továbbá, hogy a zsövölgyi bányamunkásság életstandardja napról-napra sülyed, ami a munkásásg elkeseredéséhez vezet. Foglalkozott ezenkívül a gyűlés a lupényi véres eseményekkel s megállapította, hogy a hibág vezetőket a kormány eddig még csak meg sem büntette. A gyűlésnek legfontosabb mozzanata a zsilvüL gyí ostromállapot ellen való tiltakozás volt. Az elfogadott határozati javaslatban a munkásság feltárja, hogy amennyiben a kormány az ostromlállapotot a legrövidebb időn belül meg nem szünteti, a munkásság manifesztumot feg az ország s a nyugati népek közvéleménye elé bocsátani, amelyben fel fogja tárni a romániai s különösképpen a zsilvölgyi munkásság nehéz és tűrhetetlen helyzetét. Úgyszintén elhatározták, hogy a zsilvölgyi bányászok özvegyei és árvái érdekében is manifesztumot fognak szerkeszteni. Az ostromállapotra vonatkozólag felkerestük a vármegye vezetőjét: Cimponeriu delegált prefektust, aki a következőket mondotta: — Ostromállapot nincsen a Zsilvölgyében s emiatt mondhatom, hogy mindazok, akik az ostrom- állapot ellen tiltakoznak, csak agitáciőból s a munkásásg békéjének mesterséges felzavarása okából teszik. Már csak azért sincsen ostromállapot, mert nem látok semmi olyan ténykedést a hatóságok részéről, amely indokolttá tenné ennek még a leítételezését is. Ezzel szemben a valóság az, hogy ténylegesen van ostromállapot, mert a Zsilvölgyében a bányákat mindenütt katonaság őrzi. S ha ez nem is intri ti ki az ostremállapot körülírását, a munkásság mégis nnnak veszi, mert semmi okát nem látja annak, hogy normális időkben külön katonai őrök védjék meg a rendet a Zsilvölgyében. Viszont azonban azt is niomlţiatnok, hogy magában a íuegyesEékhelyeai, Déván is ostromállapot van ilyenformán, mivel például, hogy csak egyet «miit™ sünk, az ügyészség fogházában egy granicsár katona tartja fenn a szolgálatot. Rendes időkben pedig csupán a fogházőrök teljesítették hivatásukat. Különben a Zsilvölgyében 1919 óta majdnem állandóan ostromállapot volt a valóságban, amit számtalan kis per bizonyít, amelyeknél egészen a Semmitőszékig kellett menni, annak a megállapítása végett, hogy joga volt-e a hatóságnak ostromállapotnak megfelelően eljárni. Természetesen a semmitőszék minden esetben megállapította, hogy nem volt joguk, mert ostromállapot nem volt, mivel azt a parlament kü_ lön törvényben kell, hogy megszavazza, már pedig most is és régebb is csupán a hadsereg ordonan- caira hivatkoznak. Befejeződött a vizsgálat a lupényi ügyben A lupényi tragédia ügyében különben a vizsgálat teljesen befejezést nyert. Hétfőn kilenc mérnököt hallgattak ki. A kiszivárgott vélemények szerint a mérnökök vallomása a lupényi tragédiát egészen külön és eddig kellő fontosságra nem méltatott oldalról világítja meg. A szakvélemények és szakdolgok tekintetében igyekeznek a munkásságra há* * ritani a felelősséget,, azonban elismerik azt, hogy a kollektivszerződés hiánya volt tulajdonképpen a legnagyobb baj, ami elsősorban az igazságszolgáltatás terhére Írandó. S az igazság tényleg az, hogy a kollektivszer- ződes gyors életbeléptetése a kedélyeket okvetlenül lecsillapította volna s nem vehetett volna a felelőtlen agitáció oly nagy mérvet, ami a Iragédiát előidézte. A mérnökök véleménye a tárgyaláson fog; csak valóban kibontakozni. Hir szerint a nagy tárgyalás november végén lesz. A közönség a legnagyobb várakozással tekint a tárgyalás s az Ítélet elé. Vasttfi mérnök és cselédleány halálos szerelmi drámája (Kassa, okt. 17.) Kassáról jelentik: Néhány héttel ezelőtt eltűnt Kassáról Nagy Imre vasúti mérnök. Felesége az eltűnésről jelentest tett a rendőrségen, a nyomozást meg Egy kitti nő gyógyszer A gége minden megbete edése el!;n, melyei légzési nehé’síge!;. fulladások 1 isérn k, alk lmazzuk habozás nélkül a Poudro Louis Leg as port, mely az 1900 évi világkiállításon a legmagasabb kitüntetés nyerte e . Ez a csodálatos gyógyszer csaknem egy pillanat alak enyhíti a leghevesebb eszt^alixus ro amo , kataru t, légzési nehézsége!, fulladás! és gyors leijes gyógyulást idéz elő. Kapható minden gyógyszertárban és drogériában. Képviselő : I Lieuze Bucureşti, Cal Moşilor 137. is indították, az azonban nem vezetett eredményre. Végül nyolc nappal ezelőtt Nagyué levelet kapott férjétől Nyitráról s ezután három nap múlva Pozsonyból. Az utóbbi levélhez a férj két nyugtát is mellékelt azzal az utasítással, hogy felesége azokat újra fizesse ki. A levelek nyomán a rendőrség Pozsonyban és Nyitrán is megindította a nyomozást, azonban ekkor sem sikerült nyomra jutniok. Csütörtökön délelőtt azután megoldódóit a rejtély. Beregszeg falu közelében a Vágból két holttestet fogtak ki, egy férfi- és egy női holttestet, amelyek kötelekkel szorosan egymáshoz voltak kötözve. A férfi zsebében levfl írásokból megállapították, hogy Nagy Imrével, a nő pedig Tolvaj Ilona huszonkét éves cselédleánnyal azonos, akinek a mérnökkel viszonya volt s akivel együtt határozták el az öngyilkosságot. AZ ERDEI GYILKOSSÁG 139.; Irta: Csehov Antal Másrészről a valóság sebzetté volna Urfcenint... s nagy fájdalmat, csalódást okozott volna neki... Jobbnak láttam hazudni. — Nem! — mondottam szilárd hangon. tAz államügyész kirívó színekkel ecsetelte Olga meggyilkolását s felhívta az esküdtek figyelmét főképp a gyilkos állatiasságára, gonoszlelküségére... A többi közt igy sióit — vén, kiélt kéjenc meglátott egy csinos, ifjú leányt; ismerve az őrült apa házánál elviselliotet- lenné vált 'helyzetét, magához csábította, egy darab kenyérrel, tetszetős lakással és tarka rongyokkal... a leány beleegyezett: a jómódú vénembert mindenesetre könnyebb elviselni, mint a szegénységet s az elmebajos apát. De a nő fiatal volt s az ifjúságnak, esküdt uraim, megvannak a maga kétségbevonhatatlan jogai... A leánynak, ki regényolvasás közben, a szabad természet ölén serdült hajadonná, ,eló'bb vagy utóbb szerelembe kellett esnie... stb. Végezetül pedig igy szólt: — Nem esoda, hogy az a férj, ki haladott korán s a tarka rongyokon kívül nem nyújthatott neki semmit, őrjöngött, mikor elcsapták kezéről & feleségét. .. Állati asan szeretett és hasonló módon kellett gyűlölnie is... Kuzma meggyilkolását illetőleg Polugradov különös súlyt vetett arra a körülményre, hogy jól átgondolt terv szerint s előre megfontolt szándékkal ölt meg egy alvó embert, iki ellene vallott. Mert hogy Kuzmn őt akarta megnevezni a vizsgálóbíró előtt, abban, esküdt uraim, nem kételkedhetnek... Szmimaev védő nem tagadta Urbenin bűnösségét, csak annak elismerését kérte, hogy Urbenin erős felindulásában követte el tettét s ennek következtében elnézést érdemel. Leírva a féltékenység kínjait, hivatkozott Shakespeare Othellójára. Kiterjeszkedett ez általános emberi tipus ismertetésére, idézeteket sorolt fel különböző kritikusok müveiből s oly terjengőssé vált, hogy az elnök kénytelen volt félbeszakítani azzal a megjegyzéssel, „hogy az idegen irodalmak ismerete nem kötelező az esküdtekre nézve“. Végre szólásra emelkedett Urbenin s hivatkozva a jó Istenre, esküvel hangoztatta ártatlanságát. Azt mondotta: — Nekem mindegy, akár itt maradok ebben a járásban, ahol minden a szégyenemre, meg a feleségemre emlékeztet, akár Szibériába megyek. Csak a gyermekeim sorsa aggaszt. S a közönséghez fordulva, sirt és rimánkodott, hogy gondoskodjanak gyermekeiről. — FogFadják magukhoz őket, — könyörgött. — A gróf bizonyára nem fogja elszalasztani ezt az alkalmat, hogy hivalkodjék jótékonyságával; de ők nem fognak elfogadni tőle egy falat kenyeret sem. Mikor megpillantott engem a közönség sorában, esdő tekintettel nézett reám és igy szélt : — Óvja meg gyermekeimet a gróf jótékonyságától ! ügy látszott, feledte a reá váró ítéletet és minden gondolatával a gyermekeinél időzött. Az esküdtek nem sokáig tanácskoztak. Urbenint bűnösnek mondották ki és tizenöt évi szibériai kényszermunkára Ítélték. Ily drágán adta meg az árát a. vörösruhás leánynyal való találkozásnak . * Elmúlt azóta több mint nyolc év. E dráma szereplői közül sokan már meghaltak, mások bűnhődnek bűneikért, még mások a hétköz- napi élet unalma ellen folytatott küzdelemben vonszolják magukkal életüket. Sok minden megváltozott e nyolc év alatt . Karneev gróf, ki még mindig őszinte barátsággal viseltetik irántam, még egyre iszik s egészen el- züllött. Birtoka, mely a dráma színhelye volt, Pse- chockinak és feleségének kezére került. Szegény ember most és az én rovásomra él. Néhanapján, ledőlve este szobámban a kanapéra, visszaszáll a múltakba, — Jó volna cigánybandát hallgatni, — düny- nyögi. — Hozass konyakot, Szeresa! Én magam is megváltoztam. Lassankint elhagy az erőm és érzem, mint hagy el az ifjúságom és az egészségi m. Nincs meg már sem az a testi erőm, sera az a hajlékonyságom, sem az a szívósságom, mely- lycl azelőtt oly nagyra voltam. Arcomon minden nap uj ráncok jelentkeznek, hangom ércét veszti és gyöngül. .. Az élőt fogy... A mult oly világosan áll előttem, mintha tegnap folyt volna le. Látom a helyeket és embereket. Szeretem és gyűlölöm őket a régi erővel s nem múlik el nap, hogy a gyűlölet, vagy a felháborodás érzelmének hatalmába esve, kétségbeesetten ne kapjak a fejemhez. A grófot még mindig utálom, Olgát megvetem. (Folytatjuk.)
