Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-16 / 236. szám
vJ'ság Cluj. tjßyiselölláz $ Ghtj*Kolox$vir> 1929. október lé. 5lSfCbi ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 91 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej, 12 oldalas szám ára 5 le;. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP e.n,v«ţt0s.eg és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtéri! Telefon: 5-08, 6-94 m 3-64. Xll. évfolyam 236-ik szám ELŐFIZETÉS MAG YARORSZÁGONI 1 évre 66 pengő, félém 29 geogţ negyedévre 15 pangd. Egyes szám ára 20 fillér „Székelyország:“ (az.) Minden okunk megvan arra, hogy nagyfokú bizalmatlansággal fogadjuk azt az állítólagos kormánytervet, amely a bukaresti Curentul cimü lapban látott napvilágot. Az idea látszólag tetszetős. Arról volna ugyanis szó, hogy a kormány Csik, Háromszék s Udvarhelymegyéket egyetlen közigazgatási egységgé szervezné át és egyidejűleg minden székely problémát megoldana egy- csapásra. A lap azt is tudni véli, hogy az uj nagy. székely megye székhelye Székelyudvar hely lenne. Arról persze semmit sem hallunk, hogy ebben a „Székelyország“-ban. a székely autonómiának a békeszerződésben is biztosított feltételei minden vonatkozásban meg- vaiósulnának-e. A hir szélnek eresztője ezt ugylátszik mellékes körülménynek tartja, ellenben, mint óriási engedményt könyveli el a kormánynak ezt az „előkelő“ gesztusát. Mindenekelőtt szögezzük le, hogy a Székelyföld néven ismert földrajzi és nyelvterület nem szorítkozik erre a három ősi székely megyére. Tudjuk, hogy Brassómegyében jelentős számú székelysóg él az 1910-iki nép- számlálás szerint a megye lakásainak körülbelül fele magyar anyanyelvű. A bukaresti terv a brassómegyei székelyekről és csángókról egyszerűen megfeledkezik, holott, ha tényleg komolyan foglalkozna a székelység egybe tömörítéséről, nem hagyhatná ki a megalakítandó székely vármegyéből a nőv- szerint megemlített három székely megyével szomszédos székely nyelvterületet, amely nyelvében, gondolkozásában, célkitűzéseiben, szokásaiban szorosan egybeforrott amazokkal. De ott van a negyedik, jórészben szintén székely vármegye, Marostorda is, amely épen olyan joggal követelheti meg a székely autonómiában nemzetközileg is garantált jogokat, mint a három testvérvármegye. Tegyük fel ugyanis, (ámbár túlzott és indokolatlan optimizmusunkról tenne bizonyságot) hogy a kormány elérkezettnek látta az időt a békeszerződés kisebbségi klauzuláinak gyakorlati végrehajtására és ebből a célból akarja kikerekiteni a nagy székely vármegyét. Ha igy volna, joggal aggodalmaskodhatnánk amiatt hogy a kormány ezzel az állítólagos megoldással egyszerűen lerázná a nyakáról a kisebbségi jogok annyira aktuális problémáját s belátható időn belül nem számíthatnák arra, hogy az ország más részein élő, jelentős számú magyar kisebbség az emberi jogok minimumát megkaphatná. Az történne tehát, hogy három vármegye lakossága részesülne egy korcs- autonómia problematikus áldásaiban, egyúttal azonban állandó ürügyet szolgáltatna arra, hogy a más helyen élő kisebbségi tömbök továbbra is a jogfosztottság szomorú periódusában tengessék életüket ki tudja med dig. Bizony drága volna ez az ár és különösen drága akkor, amikor azt sem tudjuk, hogy ez a Csonk'a-Székelyország a jogmegadásnak milyen mértékében részesülne. Hogy a terv felvetője egyáltalában néni a székelyek iránti megértő szellem által vezettette magát, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a jelentésnek az a része, amely szerint G&ik- és Háromszékmegyék bői több községet a szomszédos vármegyékhez csatolnának. Szóval nemcsak az egységes székely nyelvterület szétszakitását célozza ez az ötlet, hanem a két legősibb székely vármegye, ŐsikNovember végén tartják meg a községi választásokat (Bukarest, október 14.) A kormány elhatározta, hogy az uj közigazgatási törvény alkalmazásának előkészítő munkálatait meggyorsítja. A kormány elhatározásának az a célja, hogy a megyei, községi és városi választásokat az illető közületek mór november tizenöt és december elseje között megtcfrthas- sák s igy december elsején összeülhessenek az uj közigazgatási törvény szerint megválasztott tanácsok s megkezdhessék a költség- vetések Összeállítását. A kormány köréből származó értesülések szerint a megyei, községi és városi választásokat november tizenöt és decembéjr elseje közölt tartják meg. Elsőnek a megyei, azután a községi • végül a városi tanácsok megválasztására kerül sor. 911 a han a kormánypárt parasztpárti és erdélyi frakciója között Iuniaat Fopovfci Mihály követi a lemondásban — Madgearutól várják az ellentétek kiegyenlítését (Bukarest, október 14.) Iunian igazságügyminiszter lemondása, — úgy látszik — komolyabb természetű politikai bonyodalmaknak válik okozójává. Az igazságügyminiszter különben hétfő délben az expresszel Becsbe utazott, miután lemondását átadta Maniu miniszterelnöknek, aki azonban annak sorsa — elfogadása, vagy el nem fogadása — felett még nem határozott. Értesüléseink szerint a kormány parasztpárti tagjai azonosították magukat Iunian igazságügyminiszter lemondásával, aminthogy az egész vita a párt nemzeti és parasztpárti tagjai között folyik. Kétségtelen, hogy a régi parasztpárti tagok neheztelnek s az a véleményük, hogy a nemzetipártiak minden lehető alkalommal, s különösen az utóbbi események alkalmával háttérbe szorították őket. Mihalache földmivelésügyi miniszter, a parasztpárti frakció vezére vasárnap és hétfőn hosszabb megbeszélést folytatott Maniu miniszterelnökkel. A megbeszélés során a kiszivárgott hirek szerint a földmim elésügyi miniszter bizonyos kérdések tisztázását kérte a nemzeti parasztpárt elnökétől. Kifogásolta Mihalache, hogy a legutóbbi események, a régensválasztás alkalmával nagyon fontos kérdésekről és megállapodásokról nem is értesítették a parasztpárti tagokat, hanem azokat a nemzeti párti tagok csak maguk között intézték el. Neheztelését fejezte ki afölött is a földmivelésügyi miniszter, hogy az utóbbi időben olyan dolgok adódtak elő, olyan kormányintézkedések történtek,, amelyek nincsenek megegyezésben azokkal az irányelvekkel, amelyeket Mihalache véleménye szerint egy demokratikus kormánynak követnie kell. A miniszterelnök és Mihalache között lefolyt beszélgetések után valószínűnek tartják, hogy közelebbről Popövici Mihály pénzügyminiszter is lemond, sőt hétfő délután már olyan hirek terjedtek el a főivárosban, hogy a pénzügyminiszter he is’adta lemondását a miniszterelnöknek, akinek ilyen módon most már két lemondás felett kell döntenie. Hirek szerint a nemzeti-parasztpárt parasztpárti frakciójának az a kívánsága, hogy a pénzügyi tárcát Madgerau vegye át, amibe viszont a kormány tagjai nem hajlandók belemenni. Valószínű, hogyha Popovici lemondása befejezett tény- nyé válna, a pénzügyi tárcát a miniszterelnök venné át. A párt tagjai és a kormány maga is nagy érdeklődéssel várja Madgearu ipar és kereskedelemügyi miniszter hazaérkezését, akinek, mint a parasztpárti frakció egyik legtekintélyesebb tagjának, véleménye sokat fog jelenteni a krízis elintézésében. Mindenesetre, a kormány kebelében súlyos nézeteltérések vannak. Politikai körökben ennek ellenére is az a vélemény, hogy az ellentéteket sikerül békésen elintézni. Az Adeverul, amely közismerten közel áll a kormányhoz, legutóbbi számában a kérdésről irt cikkében arra kéri a kormányt, hogy erőteljesen, férfias kézzel intézze el az ügyet, ne keressen pillanatnyi megoldásokat, atnefyek később csak annál komolyabb következményekkel járnának úgy a pártra, mint az országra nézve. HMM és Háromszék tradicionális hátárainak megbontását is. Ezek után nem nehéz kideríteni, milyen elgondolás adott életet, há tiszavirág életet is, ennek az első pillanatban csábítónak látszó tervnek, Egy olyan nemzetközi flottade- monstráció volna ez, amellyel a kormány port szeretne hinteni a külföld szemébe, .és adott alkalmakkor kitűnő érv volna számára az, hogy az utódállamok közül elsőnek sietett külön közigazgatási egységbe vonni a kizárólag kisebbségek által lakott országrészt. Ez a látszat vívmány nem segítene a tönkretett, végleg elhanyagolt, adókkal és iskola- épitési kényszerrel agyonnyomorított három székely vármegye fiain, de a kisebbségi kérdés általános rendezését mindenesetre időtlen időkig kitolná. Nem, ebből a „Székelyország"-bdl nem kér az erdélyi székelység, a mely velünk együtt jól tudja, hogy nem frázisok délibábjai, hanem komoly jogrendezés döntheti ei nemcsak az ö, hanem az eg\*e- temes romániai magyarság sorsát. Mai számunk 12 oldal
