Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-14 / 235. szám
18 Ä „KELETI UJSÄG“ vasárnapi melléklete WBBBB—————MT: mb 'llffiíMWWBiTiiTriWií •* YWfllTTt XU. SVF. 235. SZÁM. ’ mmmmmmmaBmmmamo Á volan mellett három országon keresztül Irta: dr. Buia Mária Klagenfurtban vagyunk, Áttems gróf kalauzol bennünket. Bejárjuk a szabályos, széies modern utcákat, a tágas főteret, aho! Mária Terézia hatalmas bronzszobra áll és az érdekes Lindwurm-Brunnen, mely a mondái sárkányt-legyőző ónás meséjét örökíti meg. Klagenfurtban székel a gurki hercegprímás. Természetes,, tehát a szép katedrális Remek gyümölcstermő helyen megyünk a Drau völgyében, majd a Karawankenkette hóboritott sziklás csúcsai csillannak meg a napfényben s már látszik a gyönyörű karintiai alpesi tó a Wortersee it. Végigmegyünk az egész 17 kon. bosszú északi parton, élvezve az erdős magaslatokat és egymásután következő ismert fürdőhelyeket: Krumpendorfot, atána Pörtschaohot, mely a téli sport miatt mindig nyitva van.. Gyönyörű a kilátás az egész tóra és a szemben lévő Mária-Worth még díszesebbé teszi a képet, melynek nagyszerűségét,, a sima kékeszöld vízben visszatükröződő Karawanken csúcsai még fokozzák. Szinte sajnáljuk, hogy már a bájos Vel- dennél vagyunk, mely nyugaton fogja körül a partot, s mely nemcsak mint nyaralóhely szép, de a többivel együtt nagyszerű kirándulások kiindulópontja' is. Ahol a hősök nyugszanak. Karúit la második nagy városát, Vrllachot lápjuk ezután. A Drau mentén a karintiai medencében fekszik, körülvéve délen a Karawanken, karsztos szikláitól és a Julisch alpok zegzugosan cakkos esncsaitól. Rendezett szép, s bár csak 22.000 lakosa van, mégis nagyobb stylü város, mely különben kereskedelmileg is igen élénk. 4 km.-re tőle van Bad Villach, mely radioaktiv, thermál 30.C. vízzel rendelkezik. A Kärnische alpok tövében folytatjuk utunkat, élvezve a kitűnő levegó't, mely szinte elkábitja az embert. Arnoldsteinon St Thörl- nél megállunk. Vám- és útlevélvizsgálat ismét. Elköszönünk az osztrákoktól és „bon giomo“-t mondunk az olaszoknak. Ezek is barátságosak és szemmel láthatólag imponál nekik szerény olasz tudásunk. Bemegyünk egy fascistával Tarvisioba, aki a vámhoz kisér. Tarvisio a Julisch és Kärnische alpok közötti völgyben épült, és gyönyörű fekvéséért gyakran felkeresik a nyaralók. Kanyargós szerpentineken visz ezután Tel utunk, s olyan vidéket látunk, amelyről a vonatban utazónak még fogalma sem lehet. A vasútvonal teljesen elmarad mögöttünk és sokaik nem is látjuk viszont. Nem kenyerem az írás, és igy meg sem próbálom érzékeltetni a hegyekkel beszegett Raibl tó szépségét. Aki az olasz front karintiai részén harcolt, biztosan ismeri ezt a festői részét a világnak, mely azelőtt még Ausztria volt. Egy-két feldúlt'ház és gránátok hepehupás nyomai most is élénken beszélnek ezekről az időkről. Az ut széles és kitűnő, amelyre a meredek emelkedés folytán nagy szükség is van. A Prediä pass-ra lépünk, mely bár csak 1164 m. magas 24%al emelkedik, tehát a legnagyobb létező szöggel. A Predil Kopf 1626 m. és fantasztikus szikla csúcsával fenségesen hat. Szemben a Manhnrt (2678 m.) és Jof di Montasio (2754 m.) jobbra a (2863 m.) Tricomo pompázik, büszkén é3 megközelithetetlenül, fehér- p rém es c suceai val a képzeletet a végtelenbe ragadva. Visszatékiutgetve a feledhetetlen tájra, lassan ereszkedünk a nyomasztó emlékű Isonzó völgyébe. Megkezdődik a temetők láncolata. Egy-két sok száz fejfá3 szépen gondozott kert és egy nagy impozáns emlékoszlop maradt meg a szegény fiatal katonákból. Nagy csend, csak egy-egy magasan pipázó hegycsúcs óriás fellegei látszanak a nagy nyugalmat mebolygatni. Megillotődve álljak körül e hősi helyet; talán, az elköltözöttek megérzik, hogy otthonról jövünk és soha meg nem szűnő emléküket hiven őrizzük. Leteszünk nehány szál virágot, hogy meséljenek nekik arról a világról, amelyet idő előtt kellett itt hagyniok. Olasz földön. Elszoraorodva folytatjuk utunkat. Mindenki saját gondolataival van elfoglalva. Tipikus olasz falvak következnek ezután. A régi osztrák határ azelőtt valóban logikus határ volt. Az éghajlat és klíma megváltozik itt, a nagy begyek eltűnnek és helyette megjelennek az olasz tipusu szőlőkertek: a szőlőfák, amelyek alatt, hogy jól kihasználják a földet, még mást is vetnek el. Rendszerint olyan zöldséget, mely árnyékban is fejlődik. Áthaladunk Caporetton, ahol 1917-ben az olasz sereg vereséget szenvedett, majd az érdé, kés Cividaléhoz érünk, ahol a vasútvonal ismét előbukkan. Festőién épült a kis Natisone folyó partján. Régi múltja van, ez volt az éiső Longobard hercegség Olaszországban, mely később frank Berengar alatt őrgrófság lett, inékor azt 868-ban olasz királynak koronázták. Gyönyörű épületei, értékes archeológiái múzeuma és dómja figyelemre méltók, s a Julis Caesar fórumon felállított Adelaide Ristori hires drámai művésznő szobra pedig már kompositiójában is megkapó. Innen már közel vagyunk Cdinéhoz, ahol szintén nehány órát töltünk. Vonzó, élénk, gyönyörűen épült város. Román gótstilü kated.'álisa és pompás városháza szintén az ízlést hirdeti. Különben a nagy képzőművész Giovanni da Udine szülőhelye. Utunk ezután is több festői városkán visz keresztül. Különösen tetszik Sacile árkádos nagy terével és Conegliano. mely hi.es bortermő vidék is Estére Trevieóban maradunk, mely már a termékeny velencei síkságon fekszik, 29.000 lakosú „Cit- ta Bella“, melynek elegáns szállójában ép azon szobát juttatják Báaiffy bárónőnek, melyben a savóval királynő Margareta aludt, Az ízléses hatalmas antik bútoros hálóban az ágy felett márványtábla örökíti meg ezt a tényt. A mult lehellete átsuhan a szobán. Délelőtt bemegyünk Mestrébe. Pompás műúton haladunk, egész Mestréig egy árnyas fasoron, melynek mentén nem győzzük megfigyelni a régi patríciusok tulajdonait képező szebbnél, szebb palotákat. Érezzük, hogy világvároshoz közeledünk, az eddigi gyér forgalom felélénkül és minduntalan különböző országjelzésü autókkal találkozunk. Beérve Mestrébe valósággal megrohamoznak bennünket a ciceronck, mindegyik garázst ajánl s nehezen tudjuk őket lerázni. De mi San Giovanni-ig megyünk, ahova különben villamos is közTekedik, s ahol a garázsok királyai találhatók. Hatalmas boxos garázsokban válogathat az ember. Velencében. Felcseréljük gépünket egy motorcsolnakkal, hogy meglátogathassuk régi ismerősünket Velencét, A nem mindennapi kép, bár már hetedszer vagyok abban a helyzetben, hogy viszontlássam — ismét megkap. A sok bárka, ezeknek tarkított vitorlái, a színes cölöpök, melyek a hajózható utat jelzik, nyüzsgő, lármás hajósnép festői látvány! Északon Torcello és Burano szigete látszik, s egyszerre beérünk a lagúnákhoz. De ki nem ismeri Velencét? Különleges fekvése, gyönyörű művészi márványpalotái, nagy történelmi múltja és képzőművészeti remekei biztosítják rendkivüliségét az egész világon. Hírnevét hadvezérek, államférfiak, filozófusok, kereskedők, képzőművészek és az utazó publikum már a középkorban megalapozta. Hol találni még egy Piazzat, ahogy a Márkus teret hívják, mely nemes renaissance árkádjaival egy fenséges nyitott szalonhoz hasonlít? Szalonhoz, melynek díszei egy San Marco bazilika ás egy Palazzo Dúcaié. E sajátos konstrukciójú épület belsejében —■ mely a késői gótika remeke, páratlan műkincsek vannak s eredetük már a IX. századra nyúlik visz- sza. A San Harcot is 830-ban kezdték építeni. Midőn később Orzeolo (976), majd Contarini Dogék átépitotték, bizánci, arab, román és gót stylus ösz- szevegyültek, s az egész épületen a keleties elem lett az uralkodó. Öt kupolája van, és 500 márványoszlopon nyugszik. Középen a főkapu felett 4 aranyozott bror.zló áll. mit Dandolo Doge Konstantinápolyból vitetett oda. midőn ott a keresztesek segítségével győzelmet aratott. A Porţâiek ivközei ■ aranyi-apu, színes mozaikképek töltik ki. A templomba a főkapun tépünk be, e az Atrioban találjuk magunkat« * melyet, mint az egész templomot,' mozaik képek díszítenek. Itt a kapuzat előtt 3 vörös kőlap van a padlóba sülyesztve, s a hagyomány szerint ezen térdelt Barbarossa Frigyes német császár III. Sándor pápa előtt. A padlózatot mozaikszerii színes márványlapocskák borítják, mely évszázadok folyamán itt ott megsüppedt. Érdekes, hogy a templom csak jobb felől kap világítást, de az összhatás igy is rendkívüli. És végigjárjuk ismét az élénk keskeny utcákat, majd visszamegyünk a Canale Grandra. Kiszállunk a Santa Maria dcila Salute-nál, megnézzük a hatalmas Tintoretto képet és Titián 3 ifjúkori freskója * És az este! Seholsem olyan különös és elbűvölő, mint itt. A történelmi Flórián kávéház asztalkáihoz ülünk és nézzük a zsibongó, hullámzó hangyabolyt, melynek nyüzsgése egybeolvad a zenekarok különféle melódiáival és a lagúnákról hangzó klasszikus énekekkel. És nézzük a nagyterem mennyezetét: a csillagdus égboltot, a barátságosan világitó holdat — nézzük — és érezzük, hogy az élet nagyon szép. Másnap reggel visszamegyünk gépeinkhez és beutazunk Padová-ba. Az aj rész, melyen át a városba jutunk, teljesen modern kinézésű, de a város érdekessége és karaktere mégis csak rég: terein és árkádos utcái nyilvánul meg. PadnSban. Már a XIII. század elején Padua az olasz kultúra középpontja. 1222-ber, már egyeteme van, mely a tudománynak valóságos temploma, s ahol nem kisebb emberek tanítottak, mint Galilei és Morgagni. Ma is látni a tantermet, melyben a hires anatómus előadott és bár akkor még titokban, boncolással demonstrálta tanításait. Ez a tanterem az, melynek a mai egyetemi tantermek fejlődésüket köszönhetik. Rotunda formájú, s talán még a mainál is higienikusabb az által, hogy a hullát a pincéből húzták fel,, egyenesen a terem közepén lévő boncasztalra. Különben az egyetem anatómiai múzeuma a leghíresebb egész Európában, míg a város botanikus kertje a legelső volt e világrészen. Sok idegen diák tanul itt most is és épen a mi Kolozsvárunk az, mely sok fiatal tehetséget ide Küld. Minket is, alighogy beérkeztünk a centrumba, egy idevaló mérnökfamilia fia fogad, aki észrevéve a Cluj jelzésű gépet, nagy örömmel siet felénk, Padova még oly szerencsés, bogy Giotto szülőhelyének mondhatja magát. A Scrovegni kápolna freskói ina is hirdetik uttöiö művészetét. Padova legnagyobb vonzereje azonban az „il Santo“, ahogy a szent Antal bazilikát röviden hívják. 1231-ben kezdték építeni, hogy elhelyezzék benne Szent Antal sírját. Külsőleg is imponáló egybevegyült román és gőt stylusával, míg bizantinikus kupolái és minaret forma harangtomya kissé fantasztikusan hat. De a belseje felemelő, nemcsak azért, mert művészileg is elsőrangú; de elfogja az embert az igaz, mély áhitat, mikor ■& Szentnek íirjánái imádkozhat. A sirt befogadó kápolna falán 9 re- : lief örökíti meg művészien a Szentnek tetteit, melynek szépségét csak a főoltárnál lévő bronz, Donatello reliefek múlják felül. Mtegismerkediink egy szives itt tartózkodó pappal, aki mindenütt végigkalauzol bennünket, megmutatva a relikviákat és a Kreuzgangöt is. Az ii Santo terén megbámuljuk még Donatello egy hatalmas szobrát, mely az első nagy bronzöntvénye az olasz renaissancenak. De a legszebb és igen nagy tere a városnak a Prato della Valle, melynek közepén egy elliyptikus sziget van, egy kanális által határolva. Ennek partja fákkal van beültetve, melyet egymástól egy-egy szobor választ el. Összesen 78 szobor foglal helyet ezen a téren, moly a város ősi, hires polgárait, tanítóit és tanulóit ábrázolja. A Palazzo della Ragione, melyet csak „Sa!on'e“-nalk mondanak, másik eredetisége Pa- dovának, mely 1160 ból származik. Az egész épület egyetlen egy hatalmas teremből áll, melyet most koncertek tartására használnak. A falakon 1420-bói maradt freskók diszknek, míg a terem nagyságával (80 m. hosszú; 27 m. széles és ♦ »♦ Szineftaggott bőrkabátokat, ruhákat színtartóén fest és tiszti! Gzinft, Cluj
