Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)

1929-10-14 / 235. szám

2 8 azoknak az iskoláknak a működésit fejlesztik vissza. Hogy az idők és államhelyzetek változásával a kisebbségi iskoláknak is számolniok kell, az termé­szetes. De ezt egy-két sajátlagos célú tantárgy föl­vételével és alapos tanításával jobban elérik, mint az egész eddigi iskolarendszer felforgatásával, s az összes oktatói karnak mind ugyanerre az uj tan­tárgyra való rákényszeritésével. így, ezzel a kény­szerítéssel kisebbségi iskoláink oktató karát teljes egészében elvonják tulajdonképpeni feladatuk telje­sítésétől, s amúgy is nagyon megpróbáltatok ke­nyérhelyzetüket a kenyérvesztés gondja elé is oda­állítják. Ez bizonyára se a jó tanitásmód szempont­jait, se az emberiesség követelményeit nem szolgál ja. Az élet bizonyára -nagyobb és tökéletesebb vizsgáztató minden mesterkélt vizsgabizottságnál. Ha tanintézeteink a modern, haladó tudás helyei nem tudnak lenni, a közönség amúgy is ott hagyja őket. Tehát a kisebbségi tanintézetek oktatói éppen ezért maguktól is belátják, hogy tudásukat és taní­tásaikat milyen irányokban kell fejleszteniük. De ha románnyelvü vizsgákra vonják el őket, akkor idejük sincs, hogy ezeket az önfejlesztéseket megtegyék. Ezek a diplomapótló és diplomavesztntő vizsgák te­hát tulajdonképpen a helyes átmeneti fejlődések le­hetőségeit is elveszik iskoláinktól. Mostanában folynak ezek a vizsgák. Kolozsvá­ron is mintegy nyolcvan kisebbségi tanár vonult föl, hogy őszült fejjel, eddigi tanítói múltjának az érték­telenségéről és hiábavalóságáról tegyen t.anuságor. Megszégyenítő megalázás bizony ez, s ettől kevés bölcsességgel is és kevés jósággal is megkímélhették volna azokat, akiknek Erdély sok nemzedéke kö­szönheti az iskolázottságát, műveltségét, tudását és- társadalmi neveltségét. Ha egy uj tanári és tanítói nemzedéktől az uj állami diplomákat, s azok végett román egyetemi és főiskolai képzettségeket kívánnak meg, azt még meg tudjuk magyarázni.. Csak megmagyarázni tud­juk ezt is, de kisebbségi vonatkozásban egészen he­lyeselni még ezt sem tudjuk. Mert a kisebbségek saját művelődésének a szolgálatát a kisebbségi isko­lák uj oktatói nemzedékéiől is el kell várnunk. Ezt a saját művelődést pedig — sajnos — a román egye­temek és főiskolák nekünk és nj nemzedékünknek megadni nem tudják. Tehát jövő oktatéi nemzedé­künktől is mi, kisebbségiek, nipg kell hogy kíván­juk a régi oktatói nemzedék magyar művelődésének sok-sok hagyományát. De — mondom — ez uj nemzedékre nézve még ugy-abogy, meg tudjuk magyarázni, ha tőle ál­lásszerzés előtt román diplomapótlásokat követel­nek. A régi gyakorlatú és meglevő tanári nemzedé­künkre nézve, azonban, most, régen megtörtént állás­szerzésük után minden diplomapótoltató kényszert, s állásuk minden kockáztatását, az evégett való minden vizsgáztatást olyan hatalmi aktusnak tar­tunk, ami a szerzett-jogoknak határozott sérelme. Tehát az igazság és jogosság elveivel össze nem egyeztethető. Sehol a világon nincs meg az, hogy szerzett jogokat elvenni, vagy uj feltételektől füg­gővé tenni lehessen. A román jogrendszernek is egyik fontos alapelve, hogy a római jog nemes ha­gyománya alapján a szerzett jogokat tiszteletben tartja. Hát. csak egyedül a kisebbségi népek oktatói kara az, amelyiket így a jogon kívül lehet helyezni f Csak ő az, akit nemes jogelvek ellenére is külön űzött vadként lehet keZelnit Ezt a fájdalmas kérdést mi is vizsgakérdésként adjuk fel a mai kormánynak. Az Angkelescu tör­vénye a megbuktatott kisebbségi oktatóknak még egy évet ad, hogy 1900-ban újból próbálkozhassanak 25—30 éves tanszékük megmentéséért. A jövő évig a kormány is felelhetne, hogy ezt a bánásmódot a meglevő, a szerzettjogu tanári és tanitói nemzedék­kel szemben méltánytalannak, sőt igazságtalannak tartja. Anghelescu-féle túlzásnak. E túlzás nyomán már világosan észlelhető, hogy Erdélyben is nő, egy­re nagyobb lesz az analfabétizmus. Ha tovább is agyonvizsgáztatjuk a meglevő oktatói karunkat, en­nek csak a népoktatás és a középoktatás további lezüllése fog az eredménye lenni. Tehát egy év alatt a kormány is valami jót és hasznost tehetne, hogy ezt a lezüllő folyamatot meg­állítsa. A kisebbségi iskoláknak adja meg a saját szabad lélekzésük jogát. És kipróbált, érdemes ok­tatói karunknak adja vissza diplomájuk és tanszé­kük szerzett jogait, vagyis ne tegye ezeket kényszer­vizsgáktól függővé. Így — bizonyosra veszem — hogy önként, kényszerítés nélkül, megbecsülésből sokkal több oktató emberünk fog a román tantár­gyak alapos és lelkiismeretes tanításával foglalkoz­ni, mint a kényszerektől idegessé, szégyenkezővé és kenyérbizonytalanná tett állapotban. Uj kényszer­vizsga helyett ezt az emberies megértést kérjük a hátralevő egy év alatt. . A megigért kisebbségi törvénybe es is föltétle­nül beletartozik. (Tudósítás eleje az 1-sö oldalon.) — Ha úgy gondolják, hogy használhatok országomnak, meg fogom hozni azt az áldo­zatot, hogy lemondjak arról a lelkinyuga­lomról, amelyben most élek. Amikor közöl­ték a királynéval, hogy Miklós régensherceg lemondása esetén beléphetne a régcnstanács- ba, hangsúlyozta, hogy egy monarchista ál­lam vezetőinek arra kell ügyelniük, hogy melyek a monarchikus érzés megerősítésé­nek lényeges feltételei és hogy minden más téma fölötti vitát feleslegesnek tart. Az Aae- verul szerint a régensíanács két alkalommal avat­kozott bele a régensváiasztást meg­előző tárgyalásokba. Az első alkalom' az volt. amikor egyetértett azzal, hogy n királyi előjogok a miniszter­tanácsra szálljanak, a második pedig, ami­kor kedden délután 5 órakor a miniszterel­nök előtt azt az óhajtásukat fejezték ki, hogy Mária királynét válasszák be a régensta- nácsba. A kormány egy pillanatig mérlegelte Miklós régensherceg lemondásának lehetőségét. Mihalachenak az volt a véleménye, hogy ebben az esetben Mária királyné és Presan tábornok megválasztása volna a legelőnyö­sebb, 1 _____________ßosaenmafo XII. SVF. 235. SZÁM. r mi s E & Bútoraink tartós­ságát garantálják legmodernebbül berendezett szárítóink! Ne sajnálja az utat Marosvásárhelyre és győződjön meg, hogy a legszebb bútoro­kat legolcsóbban részletfizetésre is a Székely dk ítéli Itt* Slutok-gyárában vásárol hat J Világmárkás zongorák és piamnók nagy választékban! — Rajzainkkal utason« kát megrovásra tcikuldiü*. — — — Vajda ellenben Mária királyné és Mánia beválasztásának gondolatá­val jött. Ez a megoldás megvalósithatatlannak bizo­nyult. A liberálisok részéről Bratianu Vin- tila első pillanattól ellene volt a királyné be­választásának, ö főképen Niculescu semmi tő­széki elnököt óhajtotta volna. A liberális párt többi részének csak az volt az óhajtása, hogy ne Presan tábornokot vagy Titulescut vá­lasszák be. Jorga és Lupu Presan tábornok mellett voltak, Averescu pedig csak általá­nosságokban nevek nélkül beszélt. Ez az Adeverul értesülése, amelyet cáfolhatatlan­nak jelent ki — a legközelebbi cáfolatig. ■o Garami Ernő, Bnchlnger Manó és Weltner Jakab bűnügyeit pertörlés utján megszüntették (Budapest, október 12.) Ma a hivatalos lapban legfelsőbb kormányzói kézirat jelenik meg, amely az­iránt intézkedik, hogy a Garami Ernő, Bnchinger Manó és Weltner Jakab ellen évekkel ezelőtt fo­lyamatba tett bűnvádi perek pertörlés utján meg­szünttettessenek. Garami, Buchinger és Weltner az utóbbi évek folyamán külföldön olyan magatartást tanúsítottak, hogy lehetővé vált, hogy a kormány számukra a legfelsőbb kegyelmet kieszközölhesse. A Romania biztosítóintézet szatmári vezetőcége ellen vizsgálat indult és 3 millió lejelsíhkasztásával vádolják (Szatmár, október 12. A Keleti Újság tudósító­jától.) Hosszú hónapokon keresztül foglalkoztatta a sajtót a tordai Dollár Biztositó Intézet bukása. Köz­tudomású, hogy a Dollárbiztositó volt üzlethelyiségét n bukaresti alapítású Romania vette át Tordán, de azt már kevesen tudják, hogy a Dollár volt ügyfe­leit azzal biztatták, hogy a Dollár Biztosítónál kö­tött biztosításaikat elismerik. Mikor azonban a fize­tések teljesítésére került volna a sor, hallani sem akartak róla s hogy szorongatott helyzetükből me­neküljenek, Szatmárra tettek át székhelyüket. A Románia Biztositó Társaság ez év júliusában kezdte meg a működését Szatmáron, amelynek veze­tésére Docu Joan üzlevezető, Kelemen Elza bivatal- noknő és Teitelbaum biztosítási ügynök jöttek ie. Hangzatos reklámjaikkal és rábeszélőtehetségükkel rövidesen az egész környéket behálózták. Petky László szatmári cukrászmesternek már a tordai Dollárbiztositónál is volt érdekeltsége, amit a Románia Biztosító átvett. Midőn a biztosítás lejárt és kifizetésre került a sor, a biztositó nem fizetett. Erőteljes fellépésére azonban 10.000 lej előleget ki­fizettek ugyan, de az élelmes cukrász ezzel nem érte be és Teitelbanm biztositó minden lépését figyelem­mel kísérte. Rövidesen megállapította, hogy a szatmári fiókhas hárommillió lej folyt be, amiből egy báni sem került kifizetésre. Közben a biztosító vezetőméi szokatlan ideges­ség volt tapasztalható. Docu Joan üzletvezető a ki­fizetéseket egyre-másra tagadta meg. Teitelbaum cso­dálkozva kérdezte, hogy mi történt azzal a 35 ezer lejjel, ami még néhány nappal ezelőtt megvolt. Az üzletvezető azt válaszolta, hogy a 35 ezer lejt a sze- beni fiók részére utalta át. Midőn Teitelbaum a pos­tán utánanézett a dolognak, megállapította, hogy Docu a pénzt nem a sezbeni fióknak, ha­nem saját nevére bukaresti lakása címére ad­ta föl a 35 ezer lejt. Ekkor érdekes fordulat történt. Docuék meg­szimatoltak valamit, mert minden további nélkül megszüntették a szatmári vezérügynökséget s az ösz- szes irataikat zsákokba rakták és felkészültek az el­utazásra. Mindezt látva Petky cukrász, Teitelbaum- m&l együtt feljelentést adott be a rendőrkveszlurá- boz, ahol elrendelték a biztositó intézet vezetőinek soronkivüli előállítását. Dr. Popovieiu Valér rend- őrkvesztor Docu Jpan és Kelemen Elza kihallgatá s után mindkettőt átkisértette az ügyészséghez és lc- fpgliltatta a biztosító öszes könyveit és lwelezóseiu I Ugyanakkor értesítették a Románia bukaresti köz­pontját, ahonnan a mai nap folyamán Joanescu al­igazgató meg is érkezett. Az aligazgató a Keleti Új­ság munkatársa előtt kijelentette, hogy a szatmári fiók három hónap alatt egyetlen egy bánit sem szá­molt el, tehát a két tisztviselő ez alatt az idő alatt három­millió lejt sikkasztott el. így történhetett meg, amikor a kötött biztosí­tás kifzetése esedékes lett, a szatmári vezérügynök- ség a biztosítási összeget nem fizette ki és azt mon­dotta, hogy csak a bukaresti központ fizet. Voltak olyanok, akik Bukarestbe mentek, hogy megkapják a pénzüket, de onnan ismét Szatmárra utasították. Az Ekcéma állta ki a szenvedtek A Cadum kenőcs nagyhatású gyógyszerként próbát az embprek ezreinél, akik éveken át S2 kellemetlen és bántó kinézésű bőrbetegségekben. 'A bor ingerlékeny:N'g kiütések és más kínos bántalmak tüstént engednek rendkívül figyelemreméltó gyógyító tulajdonságainál Nem téveszthető össze semmilyen más gyógyszer! i telies bizalommal használható. Azonnali megszünséét idézi elő a viszketegségnek it ezután begyógyítja az ekcémát, sömört, pattanj, sokat, furunkulusokat, kelevénycket, kiütéseket, csalánkiütéseket, foltokat, aranyereket, izguléko­nyságot, rüböt, vágásokat, karcolásokat, sebeket, tilyo gokat, égéseket cs kérgeseiléi$iialu

Next

/
Oldalképek
Tartalom