Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)

1929-10-13 / 234. szám

3

XII mVF. 239. SZXM.r1

"!

Szerdán terjeszti be a Schober-kormány az uj alkotmány ref arm javaslatot

(Bécs, október 11.) Ai osztrák szociáldemokrata párt három napra tervezett kongresszusa ma este végétért. Seitz Károly, Bécs polgármestere kijelentette, hogy a szociáldemokrata pártnak legnagyobb érdeme, hogy eddig megakadályozta a polgárháborút. Egy esetleges Heimwehr-puccsot nem néznének tétlenül a szocialisták.

Az osztrák szociálisták forradalommal fenyegetőznek

(Bécs. október 11.) A nemzeti tanács a jövő év szerdáján ül össze a kormány kiegészítése végett. Ugyanezen alkalommal Schober nagy expozét mond s előterjeszti az al- kotrnányreformról szóló javaslatot Az alkotmányreform tervezetének szövegét az osztrák pártok a napokban kapják kézhez.

A pártgyülés a következő határozati j«v

vaslatot fogadta el:

1. A szociáldemokrata párt állást foglal a teljes belső leszerelés mellett és követeli! úgy a Schutzbundnak, mint a Heimwehrnek teljes leszerelését.

2. A szociáldemokrata párt hajlandó a*

alkotmánymódosítást megszavazni, feltéve, ha az ő feltételeit is teljesíteni fogják.

3. Ha nem fogadnák el a párt feltételeit,

akkor a szociáldemokrata párt az uj válást) tások kiírása mellett foglal állást4. A szociáldemokrata párt egy esetleges államcsíny elkövetkezése esetében biztosítja magának a teljes cselekvési szabadságot^ é* a forradalmi állapotot fogja prokiamálni.

Ennek a javaslatnak előterjesztésével és elfogadásával ért véget a pártgyülés.

twm a t ******

A legyőzőit Habibuüah elmenekült Kabinból

(London, október 11.) A Reuter távirati iroda peshavari tudósítója jelenti, hogy a Ishla c. afgán lap, Nadir khan hivatalos sajtóorgauuma közli, hogy a kban bevonult Kabulba, melyet csapatai megelőzőleg birtokba vettek. Habibullah, a volt uralkodó a győztes ellenfél elől ismeretlen helyre távozott, tisztjei fogságba estek.

Római jelentés szerint Amanullah volt

afgán király nagy örömmel fogadta azt H hirt. hogy Habibullah uralmát sikerült meg-> dönteni. Reméli, hogy országa Nadir khan uralma alatt rendbe jön. Amanullah csak abban az esetben térne vissza, ha hívnák, de még ez esetben is jól megfontolná a dolgot, Ö mindenesetre jó hazafinak nyilatkoztatta ki magát, aki előtérbe helyezi saját érdekeivel szemben hazája érdekeit.

Costes és Bellonte ui világrekordját

hivatalosan is msgerdfitik

Kik hamisították meg Bárdos Péter kisgazda cikkeit és kik éltek vissza a nevével?

Egy nyílt levél, amely önmaga helyett beszél

(Kolozsvár, október 11.) Bárdor Rátér kisgazda szerkesztőségünkhöz levelet intézett és «Ta kért bennünket, hogy mellékelt nyílt levelét tegyük közzé. A két levél tartalmából megállapítható, (amit mi ugy is régen tudtunk), hogy Bárdos Péter kisgazdának a nevével ás cikkeivel egyesek visszaéltek és a személyét politikai célokra használták ki. Sőt megállapítható az is, hogy a cikkeinek tartalmát megváltoztatták és olyan cikkeiket imputáltak neki, amit ő soha meg semt irt.

Tekintettel arm, hogy Bárdos Péter nem régen egyes lapokban kiáltványt tett közzé, amelyben a kisgazdákat külön pártalakitásra hivja föl és ez a politikai tevékenysége sokféle kommentárra adott alkalmat, nyílt levelét szószermt leközöljük. Érdekes, kortörténeti dokumentum ez a levél, amely eredeti izével, hamisítatlan stiláris zsinatával élénk fényt vet a Bárdos-féle politikai aktivitási». Tme a beszédes Nyílt levéli

„Alattomos, piszkos, rágalmazónak nyilvánítom mindazon egyéneket, legyenek légyen társadalmunk bármelyik osztályából, akik nem szégyellik azon hazug rágalmakat szórni ellenem, hogy engem bármelyik román párt vagy román ember megfizetett volna, s — ha ilyen mocskos dolgot bárki be tud bizonyítani ellenem; lett legyen az román vagy magyar; t. i. Hogy én bárkitől bármily cimen, akár közvetve, akár közvetlen ha csak egy banyit is elfogadtam volna, akkor alávetem magam mindenki jogos megvetésének.

Vagy másodszor fölszólítok mindenkit a nyilvánosság előtt való jelentkezésre, akik nekem vagy hely ettem, vagy nevem aláírásával azokat az újság cikkecskéket írták, amelyeket én leginkább a gyönge földmives osztályom érdekében a lapokban leadtam, hogy in is és gyanusitóim is ösmerjük meg őket. Továbbá fölkérem a hírlapjaink érdemes szerkesztőit, hogy az olyan himpellérektől, akik az én nevem alatt találnak írni, azokat mint plágiumokat utasítsák vissza.

De mind addig, mig ezen két pont alatt foglalt rágalmakat, be nem tudják aljas rágalmazóim igazolni, addig a fent említett titulusokat arcpirulás nélkül vághatják zsebre.

Ezt a levelemet szives leközlés végett megküldtem mindem Kolozsvári magyar napilapnak.

Magyartenes, 1929. október 8-án,

tisztelettel: BÁRDOS PÉTER kisgazda.

AZ ERDEI GYILKOSSÁG

(35.) Irta: Csehov Antal

— Hallgasson, kedvesem! Nem érünk rá hogy mentegetődzzünk maga előtt s tudomást vegyünk az elégedetlenségéről. Ha nem akarja beismerni, ne ismerj« be. De nekünk meg engedje meg, hogy hazugnak tarthassuk.

— Amint tetszik, — dörmögte Urbenin. — Tehetnek velem, amit akarnak... hatalmukban vagyok.

Urbenin kétségbeesett mozdulatot tett a kezével, aztán igy szólt)

— Nekem mindegy; u én életem úgyis oda

van.

— Hallja-e, Jegorovies Péter, — mondottam — tegnap meg tegnapelőtt ugy le volt sújtva a szerencsétlenségtől, hogy alig állt a lábán. Mai jó síin- ben van; még vitába is bocsátkozik, mire véljem ezt a változást f

— S mire véli? — kérdezte, gúnyosan össze- hunyorítva a szemét Urbenin.

— Arra, hogy megfeledkezett a szerepéről. Nem is könnyű végigjátszani egy szerepet.

— Ez amolyan vizsgálóbírói kitalálás, — mondotta Urbenin mosolyogva. — S becsületére válik uz éleselméjűségének... igen, igaza van; nagy változás történt velem.

— Megadhatná a magyarázatát?

— Kérem, nem tartom szükségesnek, hogy eltitkoljak bármit: tegnap és tegnapelőtt oly lesújtva éreztem magam bánatomban, hogy ki akartam oltani az életemet... de ma éjjel az a gondolatom támadt, hogy a halál megmentette Olgát a kicsapongó élettől, hogy kiragadta annak a piszkos bitangnak

I » kezéből; nem vagyok féltékeny a halálra: legyen Olga inkább az övé, mint a grófé; ez a gondolat lábra állított, s most már könnyebbnek érzem a lelkemet.

— Egészen ügyes, — mondotta Polugradov a 'fogai közt. — Ez az ember nem ostoba!

— Érzem, hogy őszintén beszélek, sőt csodálkozom, hogy müveit ember létükre nem tudnak különbséget tenni az igazság meg a hamisság közt! De hát az elfogultság nagyon erős érzés, könnyen megtéveszti az embert; értem az önök helyzetét s már előre látom, hogy a bizonyítékaik alapján hogyan fognak vád alá helyezni... állati pofám, iszá- kosságom, mind sokat fognak nyomni a latban... nincs ugyan állati pofám, de az elfogultság majd megteszi a magáét...

— No, ez is elég jő... — mondotta Polugradov S az irományai fölé hajolt. — Kimehet.

Urbenin távozása után a grófot hallgatták ki. —

őkegyelmessége hálókabátban jelent meg s ecet- szagu kendőt tartott a fejéhez; Polugradov köszöntése után elnyujtózkodott a karosszékben s megkezdődött a kihallgatás.

— Elejétől fogok elmondani önnek mindent, — igy kezdette. — Hogy van elnöke, Lionszkij ? Még mindig nem vált el a feleségétől? Csak úgy történetesen ismerkedtem meg vele Pétervárott... De miért nem parancsolnak valamit az urak? Konyakszónál sokkal kellemesebb a beszélgetés... De hogy Urbenin bűnös, arról meg vagyok győződve.

S • gróf részletesen elmondotta Olgához való viszonyát. Mikor leírta a bájait, annyira el volt ragadtatva, hogy csettintett a nyelvével s összehu- nyoritotta a szemét. Vallomásából megtudtam egy fontos, az olvasó előtt még ismeretlen részletet: megtudtam, hogy Urbenin az egész idő alatt leveA konzul közli, hogy a pilótákat kinai ka> tonák orosz repülőknek tartották s katonai fedezt alatt kísérték gyalog Cicikarba, ahová az áradásik miatt csak október 3-án ér késtek meg. Mivel kinai vízumuk nem volt, a kormányzó is eleinte oroszoknak tartotta őket. A konzult csak október 6-án értesítették az ügyről. Ekkor rögtön Cicikarba utazott s az ügy rendezését kézbe vette s kiesi- közölte, hogy a pilótáknak engedjék meg a Tokióba való továbbrepülést. 1

Arról még nem érkezett hir, hogy a repülők folytatják-e útjukat Tókióba.

lekkel ostromolta a grófot; az egyikben átkozódott, a másikban esdve kérte, hogy adja vissza a feleséi gét„ s megígérte, hogy fátyolt borit mindenre.

A kocsisok kihallgatása után az államügyész megebédelt, még néhány utasítást adott nekem & szedte a sátorfáját. Elutazása előtt még az épü- letszárayba ment s kihirdette Urbeninnek, hogy gyanúnk bizonyossággá vált.

Urbenin kétségbeesett mozdulatot tett a kezével s engedelmet kért, hogy résztvehessen felesége temetésén, amit meg is engedtünk neki.

Polugradov nem hazudott, úgy van, gyanúnk bizonyossággá vált, meg voltunk győződve, hogy kezünkben van a bűnös.

De ez a bizonyosság nem tartott sokáig. Egy reggel, mikor le akartam pecsételni ai iratokat, hogy Urbeninnel együtt a városbai, a fogházba küld- jem, zaj ütötte meg a fülemet.

Kinéztem az ablakon a érdekes képet láttami néhány markos legény a fálszemü Kuzmát hurclota ki a konyhából.

Kuzma, sápadtan és megtépázva, nekivetette lábát a földnek, s minthogy a kezével nem védekezhetett, a nagy fejével vagdosta az ellenfeleit.

— Fáradjon ide a nagyságos nr! — kiáltotta nekem az öreg Hja. — Nem akar menni!

— Ki nem akar menni?

Hát Kuzma, a gyilkos! ő gyilkolt, nagyságos uram... Jegorovics Péter ártatlanul szenved... Isten úgy segéljen...

Lementem az udvarra, hol Kuzma, ki eközben kiszabadította magát, jobbra meg balra osztogatta a pofonokat.

— Mi történt? — kérdeztem, a sokasághoz közeledve. I

Különös, váratlan dolgot mondottak el nekem, s.

(Paris, október 11.) Az Indopacifique távirati iroda charbini tudósítója jelenti, bogy a charbini francia konzul megerősíti Costes és Bellonte plóták uj világrekordját. A két pilóta mint ismeretes, szeptember 27- én délelőtt 8 óra 30 perckor startolt a le bourgeti repülőtérről s 29-én ért földet kínai területen Cicikartól 85 kilóméternyi távolságban. A repülőgép a nyugateurópai és kínai időszámítások differenciáinak figyelembe vételével ötvenegy órát volt a levegőben s es id őalatt 7800 kilométer utat tett s ezzel túlszárnyalta Ferrarin és Del Preto olasz őrnagyok egyenes vonalú