Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-12 / 233. szám
XII. SVF. 233. SZÁM. Wssbsisbsl T Csődöt mondott a kolozsvári otthon-listák összeírása A város polgárságának még egyharmada sem jelentkezett — Újból ki kell tolni a határidőt, külömben az otthonlisták értéktelenek lesznek (Kolowjvfe, október 10.) A mai nappal a Kolozsvár városi otthon-listákba való jelentkezés határideje lejárt. Ettől az időtől fogva még az Írásos jelentkezéseket sem fogadják el. Tíz nap malva az elkészített otthon listákat a város hirdető tábláira kifüggesztik és ez időtől a kimaradottak csak Írásos fellebbezés utján kérhetik felvételüket. A fellebbezést a vármegyei prefekturán működő' bizottsághoz kell intézni, amely minden egyes esetben külön fogja letárgyalni az utóbb való Írásos jelentkezéseket. Tehát megkezdődött a lássa és tekervényes bürokratikus eljárás, amely sok fáradsággal jár és még több időt vesz igénybe. Már több Ízben megírtuk, hogy az uj közigazgatási törvény az otthonlisták összeírására vonatkozólag homályos, köny- nyeta> félreérthető és többféleképpen magyarázható rendelkezéseket tartalmaz. Eddig csak irtuk ezt, most íme, pozitiv bizonyítékkal szolgálunk. Kolozsváron, ahol viszonylagosan elég körültekintéssel és udvariassággal jártak el, az otthon-listák összeállítása zátonyra jutott. Ma már teljes bizonyossággal szeg lehet állapítani, hogy a polgárságnak még egyharmada sem je. lentkezBtt a listákba való fölvételre, ame. lyek nem felelhetnek meg eredeti remdelteA listák összeirásánsk s teljes csődje as már semmiféle vitát nem tűr meg afelől, bogy a közigazgatási törvény idevonatkozó része tendenciózusan hézagos. Nem tételezhetjük fel a törvény előkészít» bizottságról, hogy jóhiszeműen állított» volna össze a törvénynek az összeírásra vonatkozó paragrafusait. Nyilvánvaló a szándékosság. Nem volt más a cél, mint az, hogy az újonnan csatolt területek városaiban az otthon-listák összeállításánál zavart keltsenek és a magyarság, illetve kisebbségek lágyrészét az otthon-listákból kiszorítsák. Bukarestben kimondották a jelszót, hogy az erdélyi törzsgyökeres magyar városokat romanizálni kell. Ennek a célnak az elérésére alkalmasnak mutatkozott az otthon-listákkal való manövrirozás. Akartak rossz városi listát, rossz statisztikát, amely minden egyébre alkalmas, csak arra nem, hogy az erdélyi magyar városok nemzetiségi számarányának tiszta helyzetképét adja. Nem lehet más célja, mint az, hogy az otthonlisták csak a román lakosságnak nyújtsanak otthont, de azokból a kisebbségek jelentékeny része maradjon ki. Arról gondoskodás történt, hogy a románokat hivatalból Írják össze. A Tománság nagyrésze amúgy ig hivatalokban és magánintézetekben foglal s helyet éi igy az ösizakrásuk hivatalból történik meg. A Keleti Újság munkatársa a városházán beszélgetést folytatott egy magasrangu főtisztviselővel, aki egész nyíltan kijelentette, hogy az összeírás csődöt mondott, ő, mint hivatalnok, közigazgatási szemüvegen át nézi az összeírások mai helyzetét, tehát elfogulatlanul jelentette ki, elsősorban Kolozsvár város tanácsának volna kötelessége, hogy az otthon-listákat kiegészítse. így a jegyzékek nem szolgálják a város árdekeit, abból a város vezetősége nem kaphat tiszta képet és az egész összeírás közigazgatási szempontból értéktelen munka. Ha az összeirás teljes befejezésére újabb és hossza határidőt nem adnak, akkor az eddig összeállított' otthon-listák irattárra tehetők éppen úgy, mint a legutóbb megtartott népszámlálás adatai, amelyek szintén lomtárba kerültek. így látja as összeírásokat egy kitűnő közigazgatási ember. Mi azonban a közigazgatási szempontokon túl látónk és tudjuk, hogy az összeírásnál politikai szempontok érvényesültek. Tudjuk, hogy a törvény hézagait öntudatosan hagyták meg, hogy azokon keresztül nemzeti, sőt soviniszta szempontok hatoljanak be. Véleményünket fenn kell tartanunk mindaddig, amig a belügyminisztérium egy újabb és hosszú lejáratú terminust nem tűz ki a listák összeállítására. Ha a kiegészítés csak fellebbezéssel, szóval bürokratikusabb utón történnék meg, akkor nyilvánvaló, hogy nemzetiszinü listákat állítottak össze, amelyek csak a románoknak jók, kisebbségeknek azonban nem jelent egyebet, mint a tervszerű jogfosztásoknak njabb láncolatát. A magyarságot ismét felhívjuk, hogy az otthon-listák kifüggesztése után is kövessen el mindent, hogy a jegyzékből senki ki ne maradjon. Habibullah uralma megdőlt Afganisztánban és Amanullah közeli visszatérésével számolnak fésűknek. A közigazgatási törvény az otthon-listák vagy mondjuk az illetőségi listák szerepét úgy jelöli meg,-) hogy azok a város adófizető és szavazó polgárairól egy állandó jellegű és örök érvénnyel biró törzskönyvet alkotnak. Nagy családi lajstromot, amelyből senkinek sem szabad kimaradnia. Erre nemcsak a polgároknak van szüksége, hanem elsősorban szüksége van a város vezetőségéinek is, hogy bármely pillanatban tudhassa: mennyi állampolgár tartozik Kolozsvár város lákősságárnak közösségéhez. A törvény a falvakra nézve előírta, hogy az otthon-listákat hivatalból kell összeállítani. Viszont a városokra nézve zavaros intézkedéseket tartalmaz. Az összeírások valóban zavarosak és az eddigi eredmény csaknem egyenlő a zéróval. Mondjuk, hogy Kolozsvár városnak százezer polgára van. Ebből jelentkezés utján eddig összeírtak 80—35 ezerrot. A listákból tehát 65—70 ezer polgár kimaradt. Fellebbezés utján tehát rengeteg írásbeli kérést kell benyújtani, ami nemcsak a polgárságnak az idejét és türelmét veszi igénybe^ hanem a közigazgatási hatóságra is megoldhatatlan feladatokat ró. Bombayból jelentik: Az Exchange Telegrah értesülése szerint Kabult elfoglalták Nadir khán csapatai. Egyes hírek szerint Habibullah palotájában elbarrikádozta magát és kétségbeesetten védekezik, más értesülések azonban úgy tudják, hogy repülőgépen elmenekült. Kabul elestét a helyőrség lázadása tette lehetővé s Nadir khán csapatai ellenállás nélkül foglalták el a várost. Hírek szerint Aimanulla'n a közeljövőben visszatér Afganisztánba. A Reutter ügynökség a kővetkezőket jelenti; (London, október 10.) A Reutter-táviia- ti iroda kalkuttai tudósitója jelenti, hogy hivatalos megerősítés hiánya ellenére tartja magát a hir, hogy Habibullah uralmát Kabulban megdöntötték. Nadir khán csapatai elárasztották a várost s maga a vezér is már csak harminc mértföldnyire van az afgán fővárostól. Kabulban mára várják Nadir khán bevonulását. Konstantinápolyba érkezett hirek szerint a lakosság örömmel fogadta Habibullah uralmának megdőltét, mert megelégelték kegyetlenkedéseit. Nincs kizárva, hogy Nadir khán előkészíti útját Amanullah uralma restaurációjának. — Elmehdt... Holnap még egyszer ki fogom hallgatni; egyelőre, Jegorovics Péter, őrizet alá kell önt helyeznem. Remélem, holnapig felismeri a bizonyítékok nyomós voltát és nem akarja hosszúra nyújtani az ügyet, hanem beismerő vallomást tesz. Az, hogy maga ölte meg Olgát, kétségtelen. Többet ma nem mondok. Elmehet... Ezeket mondottam neki és az írásaim fölé hajoltam... Urbenin megint csodálkozva nézett reám, felkelt éa sajátszerüen tárta szét * kezét. > — Tréfál-«, vagy komolyan beszélt — mondotta. — Mi ketten nagyon inesszíré állunk attól, hogy tréfáljunk, — mondottam. — Elmehet. űrben in még mindig egy helyben állt. Reárféz- gnm. Sápadt volt ás bárgyún nézte az előttem szétterített írásokat. — Miért véres a kezet ! — Véres t... Hm... ha bizonyíték ez, akkor hajSSfe bizonyíték. Hogyan ne véreztem volna be a kezem, mikor fölemeltem Olgát! Hiszen nem volt rajtam keztyü. « í ■ — Az Imént azt mondotta, hogy segítségért kiütött, mikor megpillantotta a feleségét. Miért nem hallotta senki a kiáltását 1 — Nem tudom. A látvány, ahogy Olga ott feküdt előttem, annyira lesújtott, hogy nem tudtam hangosan kiáltani... Egyébként nem tudok semmit... nem akarok védekezni; nem szokásom. — Alig lehetséges, hogy kiáltott volna... Mikor megölte a feleségét, kiszaladt az erdőből és egészen meg volt lepődve, mUor hirtelen embereket pillantott meg. — Észre sem vettem azokat az embereket. Itt félbeszakítottam Urbenin kihallgatását. A terheltet elvezették és a grófi épületszámyban el..............- ' -----------Két nappal ezután megérkezett a városból Po- lugradov államügyész. Nem gondolhatok bosszanko- dás nélkül es emberre. Képzeljenek „el egy sovány, magas, »imára borotvált, elegáns, harmincéves urat, a vonásai szárazai, nem érdekesek, a hangja édeskés, a modora édeskésen udvarias. Kora reggel érkezett bérkocsin, két nagy bőrládával. Mindenekelőtt aggódva érdeklődött az iránt, hogy megazállhat-e a grófi kastélyban. Intézkedésemre berendeztek számára egy kedves kis szobát, melyben a márvány mosdóasztaltól a gyujtótartóig megtalálhatott mindent. Mielőtt munkához látott, meleg vizet kért; mosdás után sokáig öltözködött és a körmeit tisztogatta. — Nos, — mondotta végre — miről van szó! Elmondottam field mindent, netft feledkezve meg a legkisebb részletről sem. — Volt már azon a helyen, ahol a bűntény történt! — Nem; még nefi voltam ott. Az államügyész grimaszt vágott, megérintette az imént megmosott kezével az imént megmosott arcát és kezdett fel s alá járni a szobában. — Nem érthetem, miért nem volt még ott. Mindenekelőtt azt kellett volns megtennie. Megfeledkezett róla, vagy nem tartotta szükségesnek! — Sem ez, sem az; tegnap a rendőrséget vártam, de ma kimegyek. — Most már nincs ott mit látnia; azóta folyton esett, ön pedig időt hagyott a bűnösnek, hogy eltüntesse a nyomokat. Allitott-e legalább őrt arra a helyre? Nem? Nem érthetem. A ficsnr vállát vonta. ■— Igya meg a teáját, mert kihűl, —- mondottam a teljes egykedvűség hangján. — Szeretem hidegen. t Az államügyész az irományokra hajolt és fél- halkan olvasta a jegyzőkönyveket, én pedig eközben egy-egy megjegyzést tettem. Nem tetszett neki a jegyzőkönyvem; sok kifogásolni valót talált az orvosok jegyzőkönyvén is. Délben szemlét tartottunk s gyilkosság helyén. Az eső zuhogott. Nem találtunk sem vérfoltokat, sem nyomokat: mindent elmosott az eső. Sikerült megtalálnunk egy gombot Olga lovagló-ruhájáról s az államügyész felvett a sárból egy vörösszinü go- molyagot, melyről szorosabb vizsgálat után kitűnt, hogy dohányzacskő volt. Mikor visszatértünk az erdőből. Polugradov sokáig öltözködött, azután maga elé vezettette Urbe- nint. Jegorovics Péter á kihallgatás során nem mondott semmi újat; tagadta a bűnösségét és nem adott sokat a bizonyítékainkra. — Még azt is csodálom, hogyan lehet engem gyanúba fogni, — mondotta a vállát vonva, — Különös. — Ne tetesse magát ily együgyünek, kedvesem 1 —■ mondotta neki Polugradov. — Nem hiába gyanúsítják. Ok nélkül nem fognak gyanúba eenkát. — De hiszen emberségesen keli ítélni! Hogyan gyilkolhatnék én? Nem tehettem; nem vagyok rá képes. Nem értik? Mit bánom az önök bizonyítékait! — Jaj! — Az állafiügyész türelmetlen kézmozdulatot* tett. — Kész szerencsétlenség ezekkel a* értelmes bűntettesekkel! — Én nem vagyok bűntettes! — mondotta Ur- Benin sértődötten. — Kérem, válogass* meg jobban a kifejezéseit! (Folytatjuk.),
