Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-12 / 233. szám
4 XII, SVF. 233. SZÁM. I TjoUywoob tündöklése és nyomora Hcropíánok a gomöíyuköan, fjabifjapk a meffényzsedően, a trafaígari ütközet összes kellékei egy kéziöörönböen — 771i az a miniatűr-s ff op és a trick-öepariement ? látogatásom a világ fegnagyoOö rufjatáráöen Egyedül jogosított magyar kiadás. K. Du 8ois cikksorozatának hetedik közleménye Kívülről, a kőkerítések mögül nem is látszik, hogy mi minden van eqy ilyen stúdióban. Akármelyiket vegyük szem ügyre, az United Aríists-tt, a Metro-Goldwin-1. a Famous- Players-t, az Universal Cityt — mindig ugyanaz a látvány. Egy egész sor üveggel fedett épület. ahol filmfelvételek történnek, ugyanazok a hangok, a rendező harsány kiáltásai, a megafon, a felvételt kísérő iazz-zenekar. azután a Cammermanok alsegédeikkel. a szomszédban a curtting-room. ahol a filmeket vágják és úgy illesztik össze a különböző lemezszeleteket mint egy vasutas a szerelvényt a rendező pályaudvaron, mellette megint külön osztályok, ahol a filmet címezik, az expediciós osztály, ahol csomagolják és kissé távol a zajtól, szobák a szellemi munkások számára: itt gyártják a szerződtetett kéziratirók a fdmszcenánumokat. ide vonulnak vissza a rendezők, hogy át korrigálják a napközben felvett pozitivokat, lanácsle- nem és hátrább az öltöző — egy-egy filmstar számára külön kis villa — de figyelmen kívül hagytuk, ami a film világában talán a legérdekesebb: a ruhatárakat, a trükkmagazinokat, e miniatűr modelleknek a raktárát. A tárgyak doublé-jai Minden mozilátogató tudja, hogy nemcsak élő személyeknek van meg a doubléja. de tárgyiaknak is. Az a csatahajó, amely méreteivel elszéditi a nézőt, alig 50 centiméter nagy a valóságban és egy 3—4 méteres lapon nyugszik, mint valami nagyobbméretü játékszer. És ezek a tájrészletek, felhőkarcoló utcasorok őserdői. motívumok, amelyek nem egyszer alkotják a filmeken az úgynevezett second plant, szintén mozgatható lapokra odafestett finom papírból kimetszett bokrok, avagy kertiágyak, amelyeknek fűszálait, avagy levelit ugyancsak egy apró ventillátor hozza mozgásba — de a néző előtt az illúzió hatása tökéletes. A perspektíva törvényeinek ismerete és az ezzel kapcsolatos trick-departement _ lehetővé teszik, hogy a filmvállalkozók százezreket spórolhassanak meg a kiadásoknál A miniatures shop muzeumszerij üvegszekrényeiben számmal. katalogizálva nehány deciméter hosszúságban. avagy még apróbb méretek között láthatók a rekvizhumok,. amelyek kiteszik, — mondjuk egy csata jelenetnek a kellékeit. Azok a nagy tankok, ágyuk, amelyek több száz méteren keresztül vonulnak fel félelmetesen a néző előtt, most mind itt vannak az üvegszekrényekben. várva, hogy mikor tolják ki ‘őket isméi a felvevő készülékek nagyitó lencséje elé, hogy par centiméteres dimensiójuk természetes nagyságúvá dagadjon a vásznon, Egy kézi bőröndben össze lehet csomagolni egy egész polgárháborúnak, vagy a trafalgari csatának h£- diképeit és az ember a zsebébe sülyesztheti azt az elevátort, amely holnap valamelyik óceáni kikötőben fürgén emeli fel az ezer tonnákat, azaz az ember két ujja között elférő gyufafejeket. Egy-egy repülőgépet az ember szegfű helyett a gomblyukába fűzhet, de mit folytassuk, az összehasonlításoknak ezer és ezer lehetőségét nyújtja a Miniatures shop, a trükkök- nek e2 a klasszikus magazinja. Amiről ez o loniasziikus ruhatár mesél A közönség persze azt mondja erre: nem is gondolná, hogy milyen egyszerű az egész! Igen ám, de a film mesterségének épen az a paradoxonja. hogy meg sem olyan egyszerű. Miniatűr játékokkal még sem lehet megcsinálni egy filmet, és szükség van arra. hogy a lencse az élet természetes valóságát is vigye a néző elé. Vannak esetek, amikor megteszi a jószolgálatot a miniatűr díszlet, de vannak esetek, amikor valóban a nagy természet hiánytalan bemutatására van szükség. És ha az élettelen dolgoknak bizonyo sesetben meg is lehet csinálni a doubléját ezekkel a parányi játékszerekkel, az emberanyagot a legtöbb esetben csak az emberanyag pótolhatja Nem mondom, vannak esetek, amikor az élő szereplő helyit* felöltöztetnek egy bábut, például valaki leugrik a felhőkarcoló tetejéről-, avagy a világitó toronyból, ha egy embert Felfalnak a farkasok, vagy ha tűz martalékává válik, szóval ilyenkor megteszi a bábu is a jó szolgálatot. De ahol játszani kell, ott nem elég a mechanizmus, But- son Keaton helyett még sem rakhatnak oda egy forgatható fejű vagy végtagu gyári hoAZ ERDEI GYILKOSSÁG (34.) Irta: Csehov Antal — Mindenesetre. — Ezt feljegyzem « minden egyebet, ami t* fe leség« hűtlenségére vonatkozik, máskorra halasztók Most pedig arra kérem, magyarázza meg, hogyan ke rült abba az erdőbe hol Nikolajevna Olgát meggyilkolták í Hiszen maga mondja, bogy a városban lakik Hogyan jutott as erdőbe 1 — Hát igen, a városban lakom az unokahugotn nál, mióta elveszettem az állásomat. Uj állást késettem és ittam... bánatomban ittam... különösen eb monkulust — egyszóval a film kibontakozása elé e pillanatban még meglehetős nagy akadályok gördülnek. És miután a tömegjelenetek ad jak meg minden filmnek a savát-borsát, a stúdiók ruhatárai egyenesen gigászi arányokat öltenek. A legnagyobb ruhatára Hollywaódban szakértők megállapítása szerint L. L. Burns- nak van. aki 25 évvel erelőtt kezdte meg karrierjét, mint mdián-mutogató. Burns magazinja különösen a hadifelszerelések dolgában páratlan. Végtelen hosszú sorokban láthatók itt a legkülönbözőbb hadsereg egyenruhái; gárdatiszti uniformisok, kozák sapkák, huszáratillák, ellentengernagyi kosztümök, minden fegyvernem, minden nép, minden évjárat, minden alkalom számára. — tömegeit nézve, egyenesen fantasztikus arányúak. Gondoljuk csak el: vannak antik-jelenetek, amikor ezer légionáriusra van szükség, történelmi beállítások, amikor ezer számra nyüzsögnek a statiszták, mint a francia forradalom Sans-culottjai, avagy középkori keresztes vitézek és ezek a kosztümök nemcsak valódiak, de stilus, eiőiráls teikntetében teljesen kifogástalanok, amint hogy érthető is, mert egy viÍágfilm teljes illúziót akar adni és a rendezésnek az erőssége éppen abban áll, hogy azt a bizonyos váílrojtot odateszik fel. ahova kell és az érdemrend a főszereplő nyakában. avagy a mellén olyan sorrendben csüng, ahogyan azt az illető ország rendjel-rftualéja megparancsolja. A Casting irodákban ezer számra lajstromozzák az indusokat, a négereket, a kínaiakat, a macedóniakat — nos ezeket fel is kell öltöztetni, ehez mind kosztüm kell és ezekről mind gondoskodik Mr L. L Burns, a világ legnagyobb ruhakölcsönző társaságának az elnöke. Már önmagába véve az a könyv tár. ahol összegyűjtve állanak a külömbözö kosztüm-tanok, illusztrált folyóiratok, katonai ruházati előírások, népismék, fényképfelvételek, enciklopédikus műveltségű könyvtárosok és szakértők vezetése alatt, ez a tudományos apparátus, amely segítségére siet Rex Ingram- nak. avagy Gritfithnek. hogy rendezői vízióját megvalósíthassa, már az is kész látványosság. És végül említsük még meg azt. hogy ennek az óriási garderobénak az anyaga nem szedett- vedett ócska darbokbó! áll, mint amilyeneket a Los Angeles-i kiötőben látni hajórakomány- számra abból a célból, hogy a „Colored gentleman“ babérjaira vágyó szenegáliai néger egy cilinder, avagy egy bretagniai kötényt válogasson ki a maga számára, de vadonat újak, még bennük van az a kis címke is, amelyet az illető uniformis-gyár varrt bele a bélésbe és néha túl valódiak, túl újak. úgy hogy külön rendező feladat kissé elhasználttá, kopottá tenni a néző élőt* ősit fogadjak. Az „ő“ száz rubeléhez nem akartam hozzányúlni és gyalog mentem. Szerencsére találkoztam útközben egy paraszttal, ki tiz kopekért elvitt tizennyolc versztnyire a kocsiján A paraszt Tancevóban aztán letett. Onnan négy óra hosszáig jöttem gyalog ide. — Látta-e valaki akkortájban? — Látott; Nikoláj, az őr, a kapuban ült és azt mondotta, hogy a* uraságok vadászni mentek Alig volt már erőm, de a vágy, hogy lássam a feleségemet, erősebb volt... Egy pillanatig sem tartva pihenőt, bementem az erdőbe. Ismerek minden fát és ép- ugy nem tévedek el az erdőben, mint akár a lakásomon. tóm... Nem mozdul.., megcsókolom, fölemelem.. Urbenin felzokogott és eltakarta arcát a kabátja ujjával Némi szünet elmúltával igy folytatta: — A gonosztevőt nem láttam... Mikor hozsá- szaladtam, gyors lépteket hallottam... valőszinüleg az volt. — Mindezt nagyon jól eszelt« ki, Jegorono- vies Péter, — mondottam. — De, tudja, a vizsgálő- birák nem igen szoktak hinni az oly ritka esetek ben, mint ez a gyilkosság meg a maga jelenléte az erdőben. Nagyon jól eszelte ki, de nehéz megérteni — Hogyan érti azt, hogy »kieszeltem“ 1 — ben az utóbbi hónapban... A mult hétre például egyáltalában nem emlékezem, mert mindig részeg voltam,.. egy szóval pusztulok ... — Azt akarta elmondani, hogyan került tegnap az erdőbe. — Vagy igen... úgy... Tegnap reggel jókor ébredtem; négy óra tájban... Fájt a fejem,, sajgott minden tagom; úgy éreztem magam, mintha lázas volnék., az ágyban feküdtem, láttam kelni a napot s mindenfélére gondoltam.,, oly különös érzésem volt... S egyszerre csak legyőzhetetlen vágyat éreztem magamban, hogy lássam 8t, még egyszer, utoljára. Egészen elfogott a vágy, meg a düh... elővettem a zsebemből azt a százrubeles bankót, melyet a gróf küldött nekem, s ádázul gázoltam rajta a lábam mai... sokáig gázoltam, aztán elhatároztam, hogy elmegyek Karuoenkába és a szeme közé vágom s grófnak a könyöradományát. Mert bármennyire éhezem s le vagyok rougyolva, a becsületemet nem adom el. Hát látni akartam még egyszer Olgát és a szeme közé akartam még vágni a pénzt a csábitójának, Oly erős volt bennem a vágy, hogy attól féltem, megbolondulok. Nem volt pénzem, hogy ko— De ha az erdőben járt, nem pedig az országúton, könnyen elkerülhette volna a vadásztársaságot — Folyton az országút irányában mentem, úgy, hogy nemcsak a lövéseket, hanem az emberek hangját is hallottam. — Eszerint nem remélte, hogy találkozni fog ■a® erdőben a feleségévelt Urbenin csodálkozva nézett rám és rövid gondolkozás után igy felelt: — Bocsásson meg, de ez különös kérdés. Az ember nem szokott arra gondolni, hogy farkassal találkozhatik, s még kevésbbé gondol az ember egy szörnyű szerencsétlenségre. Isten azt váratlanul küldi az emberre. Sőt vegye ezt a szerencsétlenséget... Megyek az erdőben, nem gondolok reá, hogy szerencsétlenség érhetne, mert ugvis elég a bánatom. s egyszerre egy rémes kiálts^t hallok., a hang irányában szaladok... Urbcninnek félrehuzódott. a szája, az álla remegett. Összehúzta a szemét és sírva, fakadt. — A hang irányában szaladok s látom... hogy ott fekszik Olga. Az arca meg a haja csupa vér, borzasztó nézni az arcát Kiabálok, a nevén szóli kérdezte Urbenin — Én semmit sem eszeltem ki... Hirtelen elpirult és felkelt s helyéről, — Úgy veszem észre, mintha engem gyanusita*- na, — mormogta — Gyanúsítani lehet mindenkit, d« maga, Petrovios Szsgej, régóta isméi engem.. szA gyen., gyalázat, ily gonosztett gyanújába fogni en gém... Hiszen ismer. • — Úgy van, ismerem... de az én személyes véleményem nem nyom semmit a laíban, A virsgáló- biró a gyanuokokhoz tartja magát.. És gyanuok van elég, Jegorovics Péter! — Akármily gyanuokról van szó, — mondotta — gondolja meg., hogy én nem vagyok képes ölni.. Én? És kit4! Egy fiirjet vagy szalonkát... talán, de embeft... embert, aki drágább nekem, mint a* életem, mint a lelkem üdvössége... S maga engem fog gyanúba ? Urbenin kétségbeesettel mozgatta a kezét s leült — Én csak meghalni szeretnék s maga megbánt engem1 Nem csodálnám, ha ismeretlen hivatalnok tenné, de magai, Petrovics Szergej... Engedjen elmennem!
