Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-12 / 233. szám
r p~" 'seló'ház ChtfaKolczsvár, 1929 október 12. SzOBlb&t ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 im 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP fiaerkesztóség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4 Telefon: 6-08, 6-94 és 3-64. XII. évfolyam 233-ík szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON! 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér Macdonald győzelme Washingtonban Macdonald és Hoower megegyeztek egymással. E tényt úgy az angol ellenzéki, mint a francia sajtó megnyúlt orral veszi tudomásul. A megegyezésről kiadott kommüniké nem sejtett nagy szenzációkat. Egyáltalában nem tűnik ki a kommünikéből, hogy igaza volt-e a francia nacionalista lapoknak, amelyek nem kevesebbet vártak az angol-szász népek vezéreinek megegyezésétől, mint egy uj antant létrejöttét, Anglia, az Egyesült Államok és Németország közreműködésével — Franciaország vagy amint Franciaország igen gyakran azonosítani szokta magát, Európa ellen. De hogy ez a megegyezés létrejött, világ- politikai jelentőségű. Az a körülmény, hogy az unió is egyetért Macdonalddal a Kellogg-pak- tum tekintetében, hogy annak a vilégbéka alapja és nem a népszövetségi alapokmány és hogy a népeknek a Kellogg-paktumhoz való csatlakozása már-máa: feleslegessé teszi magát a népszövetségi intézményt is, mert a világ- békének erősebb garanciáját nyújtja, mint bármely más eddig aláirt egyezmény, ebből a szemszögből megítélve tehát az angal-ameri- kai tárgyalások rendkivüli nagy horderejűek és éreztetni fogják hatásukat az európai politika továbbfejlődése során is. A béke gondolatának ezt a mélyebb megfogalmazását, a Kellogg - paktumnak ezt a minden más békeokmánynál eaninensebb jelentőségét Macdonald a mostani genfi ülésszakon is hangoztatta, de szavai távolról sem eredményezték azt a hatást, amit 1924-ben a genfi protokol gondolatának felvetésénél már elért. A Herriot és Macdonald által fölvetett „protokol", amely egyetlen garancia-szerződésben akarta összefoglalni Európa hadviselő népeit és amelyet a konzervatív Chamberlain kettéhuzott, első megfogalmazvá- nya volt annak a tervnek, amelyet Macdonald Genfben ismét megpengetett, de amelyhez a kellő kiényszeritő erőt Hoower aprobációja adja meg. Nincs szó tehát egy francia nacionalista beállítású uj antantról, amely Európa gazdasági leigázására irányuké, nincs szó olyan antantról se, amelyről Sir Alfred Mond álmodozott: egyetlen tőkekoncentrációba összehozni Anglia és Amerika nagyiparosait, de mégis szó van uj antantról, sőt uj népszövetségről, uj szövetkezésről, amely „a soha többé háborút" ércfalát akarja maja kiépíteni. A világháború óta az angolok és az unió többizben keresett már közeledést egymáshoz, de Anglia kormányainak kopogtatásai Washingtonban nem mindig jártak kellő eredménnyel. A legnagyobb siker, amelyet Anglia konzervativjai elértek, á Bonnar Law nevéhez fűződik, aki létrehozta a háborús tartozás amortizációját Amerikával szemben. Már például az 1921., illetve 1922. évi washingtoni leszerelési konferencián nem tudott a két anS ’-szász hatalom olyan súllyal föllépni, hogy politikailag éreztethette volna az együttes fellépés súlyát. Maodonaldot ellenben olyan lelkesedéssel fogadták Amerikában, mint amilyen lelkesedéssel fogadták Európában Wilson legelső partraszállását és mint amilyennel Amerikában egyetlen konzervatív politikust sem fogadtak. Az angol munkáskormány kétségtelen megerősödését jelenti, hogy ime, a legnagyobb tőkeerősségü állama a világnak nemcsak ünnepelni tudta Maodonaldot. de meg is tudott egyezni vele. A tanácskozásokról kiadott közös kommüniké nem számol be azokról a részletekről. 9 Mcniu-hormány formriileg sem mondott le és így az eskütétel elmarod óriási sajtóbáboruság a régensválasztás kulisszatitkai körül — Miért nem választották Presan tábornokot meg régenssé ? — A régensválasztás előtt egy negyedórával még csak nem is sejtette senki a kormány jelöltjét (BUKAREST, október 10.) (Szerdán még az volt ja; hivatalos \áUáspomt kormánykörökben is, hogy az uj pégens eskütétele után a kormány headja lerrfomdását e egyes lapok azt a hirt is hozták, hogy ez a forma szerű lemondás megtörtént, azt azonban e cégenata- nács né\m. fogadtat le/. Értesülésünk szerint tizek a közlések teljesen tévedek, amennyiben a kormány más álláspontra helyezkedett. A kormánynak az a felfogása, hogy mivel a régensválasztás ideje alak a r.ég&nsta/tács\ két tagja, tehát a (tanács többsége mindemben megegyező véleményen volt a Maniu kormánnyal és bizalmát a kormánnyal szemben kifejezéisre juttatta, a kormány mint az országnak a régensség bizalmát élvező vezetője, nem kell beadja lemondását. Ezek szerint egyep lapok híradása a kormány uj eskütételét illetőleg téves információkon alapul. Minő pikantériákat tálal fel a sajtó a régensválasztás előzményeiről ? (Bukarest, október 10.) A bukaresti sajtó most a régensválasztás lezajlása után írja meg azokat az érdekes tanácskozásokat, amelyek a választással kapcsolatban lezajlottak. A Citnentul-ban Pamfil Seicaru ir hosz- szabb cikket a régensválasztásról. Megemlíti, hogy minden propaganda s minden kényszerítés nélkül Presan tábornok személye volt az, akiről mint régensjelöltröl a legtöbbet beszéltek. A kormány ezt az elgondolást tudomására is hozta a két réqensnek, azonban javaslatát visszautasították. Pamfil Seicaru szerint ez a visszautasítás azért történt, mivel Stepe, a fáradhatatlan rendező Presan jelölésével szemben Mária királyné jelöltségét forszírozta. Stere azért haragszik Presanra, mert amikor a szenátusban jogszerinti szenátorrá deklarálták, a tábornok ez ellent erőteljesen kikelt. Pamfil Seicaru ezután azt indokolja, hogy miért nem választotta meg a parlament Mária királynét régenssé. Minden népnek, megvan minden magatartásában bizonyos történeti tradíciója és a román nép története nem ismeri azt a tradíciót, hogy nő töltötte volna be a legfőbb országvezetői tisztet. Mária királynő a régenstanicsban egyetlen fejfedelmf akaratot reprezentált volna, az ő személyes politikájának keresztülvitelét. Ilyen körülmények között esett a választás a jelenlegi régensre, aki az igazság eszméjének szentelt élet tekintélyét és az igazság keresésében megerősödött lelkiismeretet hoz magával. Az első tárgyalások A Curentul ezenkívül részletesen leírja azokat a tanácskozásokat is, amelyek a ré>- gensválasztást megelőzték. A lap szerint kedd este 10 órakor Maniu Gyula lakásán ült ösz- sze a minisztertanács. Ezt megelőzően Maniu Gyula Mihalache, Vajda és Junian miniszterek jelenlétében két órán át tárgyalt Sterével, akinek az volt a véleménye, hogy föltétlenül Mária királynét kell beválasztani a régensta- nácsba. Ugylátszik, hogy ezen a tanácskozáson nem jött létre semmiféle megegyezés, mivel Stere onnah rosszkedvűen távozott. A királyi palotába ment. majd Cotrocenibe. ahol Mária királyné audiencián fogadta. Cotroceni- ből Stirbey herceghez ment. majd onnan 1 órakor Maniu Gyula lakására, hol még tartott a minisztertanács. (Folytatása a második oldalon.) amelyek bizonyára érdekesek és bizonyára ki nem számítható horderejüeik is. csupán egyet emlit meg: a tengeri leszerelésre irányuló egyöntetűséget az elhatározásnak. Az angol-amerikai leszerelési egyezmény kellemetlenül érinti a franciákat és az olaszokat, akik e megegyezés ellen irányuló támadásaik uj változataképen azt állítják, hogy a flotta terheknek Washingtonban elhatározott csökkentése csak papírforma szerint jelent tényleges csökkentést, mert úgy Anglia, mint Amerika továbbra is meg tudják tartani hatalmas fölényüket a többi, államokkal szemben. Washingtonban el akarják tiltani például a tengeralattjáró hajók építését és ezáltal a köny- nyü és hatásos fegyvernemtől szakítják el a defenzív veszedelemre szorítkozó Franciaországot. Washingtonban talán bele mennének abba is. hogy Franciaorszá-g csatahajót építhessen. de jól tudják, hogy Franciaország erre 1927 óta a gazdasági nehézségek miatt képtelen volt és képtelen lesz a jövőben is. Páriában „ravasz stratégiai fogásokat" szimatolnak az angol-szász flottaprogramm körül, amelynek állítólag egyik célja az, hogy Franciaország és Olaszország hadiflottájuk modernizálási folyamatát ne vihessék zavartalanul keresztül. Ám ne menjünk bele a részletekbe. Ráérünk januárban meditálni azon, hogy tényleg Franciaország fogja-e a rövidebbet huzni a leszerelés ügyében, vagy nem? Egyelőre elé- edjünk meg annak a ténynek konstatálásával, ogy Macdonald békeutja Amerikába nem járt eredménytelenül és hogy annak az embernek egy uj világrendbe vetett vallásos hite, aki a Berangeria fedélzetéről is szikratávírón üdvözölte a jubiláló skót egyházakat, a gyakorlati Amerikában reális és kézzelfogható támasztékokat talált. Mai számunk 12 oldal
