Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)

1929-09-07 / 203. szám

jcamg/jafe XII. ÉVF. 203. SZÁM. B lülíalM felvonulása Genta az európai kisebbségi konferencián Négymillió katalán várja Spanyolországban helyzetének jofobra- iordulását — A spanyol kormány a barcelonai világkiállítás költ­ségeit a katalánokkal fizetteti meg (Genf, szeptember 5.) A most lezajlott kisebb­ségi kongresszusnak legérdekesebb figurái kétségte- Itnü’ a katalánok voltak. A katalánok e kisebbségi konferencián nagy felkészülségükkel, hatalmas appa­rátusokkal, delegációjuk nagy számával úgy hatot­tak, mintha nem iis kisebbségiek, de többségiek let­tek volna. Genf egyik legnagyobb szállodájában, a Hotel Metropolban külön irodát állítottak fel, külön előadó termet rendeztek be, külön sajtó szolgálatot tartottak fenn és az ő égiszük alatt zajlott le az európai kisebbségi újságírók egyesületének alakuló közgyűlése is. Ne higyje azonban senki sem, hogy talán azok a delegátusok, akik a konferencia lezajlása alatt szerény penziókban húzódtak m g és a három napos konferencia lepergése után azonnal hazasicltek — harmadik osztályon, mert bizony a legtöbb kisebb­ségi delegátusnak nem telik luxuriozusabb életre — irigykedéssel néztek az előkelő fegyvertársakra, akik közül nem egy saját autóján járta a várost és külső attitűdjeiben is megéreztette, hogy egy a vagyoni­akban még mindig hatalmas nép közösségéhez tar­tozik. A katalánok ugyanis a kongresszus legbuz­góbb munkatársai voltak, a németek, zsidók, ma­gyarok mellett állandóan a harc első vonalában ál­lottak, propagandájukkal a legszélesebb körök figyel mét nemcsak a saját dolgukra tudták ráterelni, de magát az általános kisebbségi kérdést is behelyezték az ilyen kérdések iránt nehezen érdeklődést tanú­sító politikai közvélemény homlokterébe. A katalán delegáció vezére J. Estelrich, gumi rugékonyságu fi­gurájával, szemének sötét rajongásával, frappirozó orátori képességével és emellett nagyszerű jogi tudásával rendkívül szolgálatokat tett az egész ki- se.bbségi kongresszusnak. Jogi gondolkodása hajszál- éles, pedig nem is jogász, hanem vezetője egy nagy barcelonai könyvkiadóvállalatnak. Ez a foglalkozás azonban nem zárta ki, hogy Estelrich e kongresz- szuson két brilliáns jogi munkával is ne szerepeljen. Egyik most megjelent könyve: a „La Question des minoritás et la Catalogue“, a másik testes kötet pedig az általános kisebbségi jogi rendezés gyakor­lati lehetőségeit öntötte formába. Mellette a katalán kisebbségek másik kitűnősége, Masfferer, a barce­lonai jogi akadémia elnöke, egyetemi tanár, egy csendesebb temperamentumu öreg ur, akinek kisebb­ségi jogi munkái basonlóképen a kisebbségi jogi irodalom legjobb termékeit revclálják. A katalán kisebbségi kérdést a mi közönségünk csak nagyon felületesen ismeri. Az első pillanatban egy mondva csinált mozgalomnak látja, holott a jog. elismertetésért küzdő katalánok száma a négymii. liót is meghaladja és igy a katalánok Európa egyik legnagyobb lélekszámú kisebbségének tekinthetők. Katalán kérdés mindig volt és sajnos, úgy fest a dolog, hogy még sokáig lesz. A katalán probléma az aragoniai különállóságnak a spanyol ál Iám testbe való felszívódásával kezdődik, de volt idő', amikor teljesen elaludt. A század elején azonban újra fel­lángolt. 1917 ben a katalánoknak sikerült egy négy vármegyére kiterjedő autonómiát hizlosilani a ma­guk számára és a mozgalom már azon az nton volt, hogy kiverekszik magának a legideálisabb értelem­ben vett kultur és közigazgatáai autonómiát. Primo de Rivéra azonban uralomia kerülte után azonnal feloszlatta a katalán nemzeti szervezeteket, betil­totta az összes katalán iskolákat, kiparancsolta a katalán idiómát a spanyol közigazgatásból, megtil­totta a katalán zászló használatát és súlyos bék­lyókba verte a katalán gazdasági életet. A katalán napi sajtót megszüntetnie azonban nem sikerült, vi­szont olyan ccnzuraállapotot teremtett meg, amely majdnem száz százaléks mértékben akadályoza meg a katalán nemzeti kérdések megtárgyalását. A kata­lán lélek elhallgattatása azonban nem mehet köny- nyen. A barcelonai nemzetgyűlés felfüggesztése után bebörtönözték a katalán nemzeti tanácsosokat és a lelkészeket, akik katalán nyelvén tettek fogadalmat. A spanyol diktatúra még a katalán művészetet sem kímélte meg. A barcelonai városházát tizenkét óriási katalán tárgyú falfestmény ékesítette. Primo de Rivéra egyszerűen levakartatta a freskókat, és olyan propaganda festményeket festetett helyükbe, amelyek a katalán-spanyol összeolvadást, a katalán behódolást glorifikálják. És ez az elviselhetetlen helyzet az utóbbi években sem javult. Még ma sem szabad katalán nyelven előadásokat tartani, a kata­lánoknak ma sincsenek politikai jogaik, a kinevezé­sen felépült parlamentben és helyi önkormányzatok­ban nem ül egyetlen katalán érdekeket szivén hor­dozó képviselő sem. Persze vannak Katalániából származó többségi vclleitásu képviselők, ezeket azonban a katalán lakosság csöndes bojkottja kiséri. A katalán ember nem forradalmi természet. Barcelona hires arról, hogy gyűjtő helye az ibériai félsziget forradalmi elemeinek és nemcsak a szin- dikálisták, az anarchisták, de a diktatúrával nem rokonszenvező elemek is erről a vidékről vetik fel a forradalom csóváját. A katalánoknak hét-nyolc pártárnyalata van, de ezek közül egyik sem tartja helyesnek az összeesküvési módszereket, a bomba­vetést, e bét pártárnyalat között nincs szélsőséges munkástörekvés, a katalán mozgalom nem ismeri sem az anarchizmus, sem a bolsevizmust. Tisztán legális eszközökkel, -jogi érvekkel küzdenek a kata­lán vezérek, mindvégig a lojalitás alapján állva és épen ez a nyugodt harci mód teszi számukra lehetővé hogy még ma is él a katalán mozgalom. De hát miben áll a katalán mozgalom és a spa­nyol nép között fennálló különbség, amelynek léte­zését spanyol nácionálista körök, különösen az uniona patriotica állandóan kétségbe vonják 7 Elő­ször is a faji alkatban. A spanyolok a történelem folyamán jobban keveredtek az arabokkal, mint a katalánok és ennek biológiai ismérvéi ma is kiele­mezhetek. Azután a nyelvi különbségben. A katalá­nok más nyelven beszélnek, mint a spanyolok. Nyel­vük közelebb áll az olaszhoz és a franciához, mint a spanyolok neylve. A spanyol megérti a katalánt, de a katalán nem érti meg a spanyolt. Riválitás áll fenn a katalán gazdasági és a spanyol gazdasági élet között. A katalánok azt mondják, hogy őket Madrid gyarmatnak tekinti: Barcelona dolgozik, Madrid csak kizsákmányol. Az a tény, hogy Spa­nyolországnak leggazdagabb ipari vidéke,, katalán nyelvterületen van, Spanyolországnak leghatalma­sabb városa az a Barcelona, amelynek egymillió la­kosából legalább kétszázötvenezer katalán. És végül észrevehetően nagy a különbség a két nép között, a történeti hagyományokban is. A történelem két egymástól teljesen különböző lelki típust épitett ki, amelyek nem értik egymást és fájdalom, nem is akarják érteni egymást. Érdekes, hogy a spanyol kormány a világkiál­lítást mégis Barcelonában rendezte meg. Ennek fő oka, katalán magyarázat szerint, hogy a spanyol kormány a világkiállítás reprezentációs költségeit a katalánokkal akarja megfizettetni. Barcelona egy­maga kétszázmillió pezetát ad a kiállítás költségeire, ez pedig olyan teher, hogy a város évekig fogja nyögni. A spanyol kormány másik meggondolása, hogy a kiállítást ott kellett megrendezni, ahol le­hetett, ahol anyag volt rá, ahol áttekintést lehet ta­lálni a spanyol nemzeti gazdaságról — és a törté­nelemnek külön tréfája, hogy Spanyolország önma­gát legjobban épen katalán területen tudja reprezen­tálni. Arra azonban a spanyol kormány nem gondolt, hogy Barcelona minden potemkinszerü átfestése da­cára is épen a világkiállítással talál alkalmat a ma­ga számára, hogy a katalán külön színeket és törek­véseket is kihangsúlyozza. 1. e. Az ausztriai iparosok kongresszusa kimondotta, hogy csatlakozik a Heimwehrhez (Bécs, szeptember 5.) Ausztria iparosainak egy nagy tömege szerdán nagygyűlést tartott, amelyen nagyjelentőségű határozatokat hoztak. A gyűlés többek között elhatározta és kimondotta, hogy az ott jelenlevő egyesületek kötelékeibe tartozók vala­mennyien csatlakoznak a Heimwehr mozgalomhoz. Ezzel a csatóakocással a Heimwehr egyetlen egy na­pon háromszáznyolcvanezer uj taggal szaporodott. Egy kitünően informált francia lap szerint Temesvárt brutálisan botoznak a „magyar“ hatóságok (Kolozsvár, szeptember 5 ) Eddig is so­kan voltak a nagy nyugati államok népei között akiknek Európa Béccsel, esetleg Buda­pesttel végződött és azontúl Ázsia kezdődött. Ez a helyzet úgy látszik a békekötéssel sem változott, és hiába voltak nagy antant bará­taink és ad notam „nagy antant“ alakult meg a „kis antant,“. A geográfiái tájékozott­ság ugyanaz maradt. Ha még magánembe­reknél esik meg ez, hagyján, de hogy egy vi­lágvárosi lap hasábjain jelenjék meg, hozzá francia barátunk, egy párisi lap hozzon ilyen hődületes ostobaságot,, akár tájékozatlanság­ból, akár magyar gyűlöletből, ez szinte el­képzelhetetlen. A UOeuvre című párisi politikai napilap augusztus hó 23-iki számának harmadik ol­dalán a legfeltűnőbb helyen a következő nagybetűs eimti cikk jelent meg: Birw J LL AT S Z E U GYÁR. afapí/o/oft &hr/jßarÄ ír­ajántjö-i Q_ inom par^ómgk 'Tvonafáöóf béíiuft PÚDERÉT «/ , JtâdGfâ KÖLNIVIZET „Mit gondol erről a hirdetésről?“ Egy hivatalos hirdetés került elém, mely hirdetés néhány nappal ezelőtt jelent meg a Temesvári Hírlap magyar napilap hasábjain. Élvezzék zamatját: „Augusztus 15-től kezdődően a temesvári női fegyház földszint 24. számú termében 13 órától 18 óráig az elitéltek testifenyitésénél részt vehetnek: 1. Tizennyolc éven felüli nők, akik a fegy­ház igazgatósága által kiállított látogatási engedéllyel rendelkeznek; 2. Minden magyair állampólgárságu or­vosnő." Az újság hozzáfűzi a hirdetéshez, hogy székek csak korlátolt számban állanak a kö­zönség rendelkezésére, s ezért ajánlatos mi­nél korábban jönni, nehogy a hosszú ideig tartó látványosságot állva kényszerüljenek végignézni. Tehát minden pénteken, mintegy húsz személyt korbácsolnak meg. Midőn ilyesmit olvasunk, úgy vagyunk, mintha taglóval ütöttek volna fejbe. íme, a látványos szórakozás, amiben a magyar höl­gyeknek részük van, azoknak a magyar höl­gyeknek, akiket eleganciájuk és kecsességük miatt gyakran hasonlitottak össze a pári- siakkal. Tiszta dolog , M.S. íme a mai temesvári fegyházigazgatóság, mint magyar hatóság. A cél kétségtelen: Üt ni egyet a magyarokon, bemutatni, hogy mi­lyen barbár népség, miféle ország, ahol még a nők is igy szórakoznak. Mekkorát fog ütni „M S“ ur a saját fejére ha véletlenül meg­tudja, hogy Temesvár Romániához tartozik és kitűnő barátunk nem Budapestre, hanem Bukarestbe rúgott góit. G. M-

Next

/
Oldalképek
Tartalom