Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-07 / 203. szám
2 ea BS&MWB 277. tVF. S03. SZÁM. " KSgdpvvIIIbsS Brs&j A szenttamási földönfutók megkapták az első adományokat Nagyobb lendületre van szüksége a gyűjtési mozgalmaknak ienöfalva százezer leje — Minden csíki faluban segé’ybizott- ssg alakalt — A megye méj csak ötvenezer lejt utalt ki (Kolozsvár, szeptember 5.) A földönfutóvá lett csikszeuttarnásiak érzik már, hogy összedobbant rettentő nyomorukkal a magyarság szive. Kaptak rpár betevő falatot is a jólelkö embertársaktól s kaptak sok biztató reményt nyújtó jó birt. Ami élelmiszer és más segitség eddig eljuthatott hozzájuk, bizony még nagyon kevés a nehányszáz ember számára, de szép megnyilvánulásait láthatták a szerencsétlen emberek a megmozdult testvéri szeretetnek. — Fizesse meg az Isten — Írják a Keleti Újság nak Csikszenttamásról. És a szegény emberek, az apró gyermekek is ezt sóhajtják most a magyarság együttérző lelkére gondolva: Fizesse meg az Isten. A legnagyobb veszedelme szokott lenni azonban ezeknek az ilyen magyar megmozdulásoknak: a szalmalángszerü ellobbanás. Minden gyűjtőnek, akcióba lépett testületeknek, minden adakozni szándékozónak erre kell vigyázni. Nehogy a segítő rokonszenv első megnyilvánulásai után a legnagyobb csalódás érje a szerencsétleneket. Nehogy a I vigasztaló reményre biztatás után cserbenhagyjuk őket, mert ez a magyarságnak súlyos bűne lenne. A nyomorúság tengerébe még csak eseppjei hullottak a jótéteménynek. Hadd jöjjenek az adományok, gyűljenek és nyíljanak meg a magyar szivek! Gyűjtésűnk. A tegnapi napról a Keleti Újság szerkesztősége a következő adományokat nyugtázhatja: Gazdasági bank r. t. Hosszuaszó 500 lej. Kovács Ákos ref. lelkész Sz.-ujvár 200 „ Hr. Joánovics Béla Abrudbánya 500 „ Hr. Várady Aurél 150 Hr. Kristóf György 300 Hitelszövetkezet A1 gyógy 700 Magyar Polgári kör Medgyes 500 Hr. Kiss Mór 300 Torday József 500 Torday Józsefné 100 A Kolozsváron forgó gyüjtőivek aláírásairól mégnem tudunk számot adni. Minden esetre megállapítható, hogy a gyűjtésnek az eddiginél nagyobb lendületére van szükség. A székely testvéri szeretet A csikmegyei székely nép falvaiban már az első hir megindította a testvéri szolidaritást és ennek eredményeiről alább egy esik- szenttamási jelentésünk számol be. Közben megérkezett a bir arról, hogy Csikjenőfalva közbirtokossága százezer lejt szavazott meg a szenttamási károsultaknak s ezenkívül már eddig is küldöttek e faluból élelmiszert, ruhát, természetbeni adományokat. A jenőfal- vi egyszerű nép közbirtokossága példát mutat arra, hogy ilyen esetben nem lehet tétovázni és fukarkodni. Hiszen ha elgondoljuk, hogy a leégett népcsoportnak milyen nehéz csak az élelmezése is, hiszen egész esztendei termésük, kenyerük veszett oda s mibe kerül csak egyetlen egy háznak, de egy egész gazdasági udvarnak a felépítése, akkor a százezer lej is vajmi kevés, elenyésző semmiség. De a derék jenőfalviak jó példával járnak elől. Csikszenttamásról pedig az alábbi jelentés számol be az első adományok megérkezéséről: Megérkeztek az első segélyadományok A csikszenttamási tüzkárosultak javára vármegyeszerle lelkesen és eredményesen folyik a gyűjtés. A szomszéd községek már a tűzvész utáni napon nagyobb mennyiségű ruha és ételne- müt szállítottak s a távolabbi vidékről legelső volt Molnár Antal gyergyóujfalusi birtokos és kereskedő, aki saját autóján na- gyobbmennyiségü lisztet hozott szeptember elsején a kora reggeli órákban. Vele majdnem egyidőben érkezett a Cseh István Csíkszeredái hentes és mészáros autója kerek száz kilogramm linóm, friss hentes áruval s hogy a jó friss kenyér se hiányozzék Gyer- gyószentmiklósról Puskas István bankigazgató robogott be egy teherautó rakománynyal, aminek jórészét éppen a hentes áruhoz szükséges friss kenyér képezte. Isten fizesse meg a nemeslelkü adakozóknak e jótéteményét, kik a legnagyobb szükség idején érkeztek s akiknek nevét a szerencsétlenek százai imáikba foglalják. A megye és a jótékonyegyesületek A vármegye vezetősége pillanatnyi segélyképpen ötvenezer lejt utalt ki. A további segélyről a megyei tanács fog határozni. Reméljük, hogy a „székelység visszarománosi- tására" fordított, nehéz százezrek mellett a székelység e földönfutóvá váltjainak a részére is jut még valami és reméljük, hogy a székelységtől elkobzott magánjavak számo- latlan millióinak ezidőszerinti kezelősége sem marad tétlenül. Csíkszeredában megmozdultak: az iparosok egyesülete, a kereskedői kör, a jótékony nőegylet, a református nőegylet és mindezekkel nemes versenyre kelve a katho- likus nőegylet, élén a minden szépért, jóért és nemesért áldozatkész elnöknővel Hirsch Hugónóval. Szenttamásiak nem hagyunk el! A legeredményesebb megmozdulás a nem rég megalakult csikmegyei gazdasági egyesületé volt. Ennek a központi igazgatósága nyomban a katasztrófa után felhívást intézett a gazdakörök vezetőségéhez, a papsághoz s a községek yezető embereihez. Minden községben bizottságok alakultak, megindult a gyűjtés és gyűl a kenyér, gabona, élelmiszer, lábbeli, ruha és fehérnemű s érkeznek nap- nap után, szekereken, autókon az adományok s az adományokkal a hitet, vigaszt, reményt nyújtó üzenetek: szenttamási székely testvérek, nem hagyunk el! Nem engedünk elveszni. Az egész vármegye lakóssága hálás szívvel beszél arról a lelkes hangról, mellyel a magyarpárt hivatalos lapja a Keleti Újság a segély ügyét állandóan felszínen tartja s amivel az országos segitő-akciót beindította. • n. AZ ERDEI GYILKOSSÁG G3.) Irta: Csshov Antal — Én szeretem magát, galambom, — mondotta Ivánovics Pável és felsóhajtott. _ De nem hiszek magának... hogy nem ismerte meg... nem vette észre... Nincs szükségem a kifogásaira s a védekező beszédére. Mit érnek azok, ha nincs bennük igazság? Maga jó fiú, de van valami a beteg agyvelejében, ami. megbocsásson, képessé teszi magát minden rosszaságra. — Köszönöm szépen. — Ne haragudjék, galambom. Adná Isten, hogy tévednék, de nekem úgy tűnik fel, hogy maga elmebajos, mert minden jószándéka és derék volta mellett olyan kívánságai és cselekedetei vannak, hogy az embereknek, akik rendes embernek ismerik, csak megáll az eszük! Miféle állat ez? — kérdezte változott hangon a játékkereskedőtől s a szeméhez emelt egy ember-orrú, sörényes és a hátán szürke csíkot viselő faállatot. — Oroszlán! — mondotta a kereskedő ásítva. — Tőlem lehet más is, nem tudom. Tovább mentünk. > — Hallja-e, patkányka, t- mondottam _ úgy látom, mondani akar valamit s nem tudja rászánni magát. Beszéljen, szivesen meghallgatom, még ha kellemetlen dolgokat mond is. — Akár kellemes, akár nem, a íő, hogy meghallgassa, baţâtom. Sok mindenről akarnék békéim magával. — Fogjon hozzá, én máris egyetlen nagy fül vagyok. — Kimondottam már azt a véleményemet, hogy maga bizonyos tekintetben elmebajos. Most hallja a bizonyítékokat... Őszintén szólva. talán kissé élesen is fogok beszélni... de »zért ne haragudjék meg ream, barátim... Tudja, hogyan érzek iránta.., jobban tisztelem és becsülöm magát, mint akárki más ezen a környéken... nem azért beszélek, hogy megmarjam. vagy, hogy elitéljem... legyünk tárgyilagosak mindketten, barátom... Vizsgáljuk elfogulatlan szemmel a maga pszichológiáját, mintha egy máj, vagy egy gyomor volna előttünk. — Jól van, legyünk tárgyilagosak, — mondottam. — Helyes... Kezdjük a Kalinin-családhoz való viszonyán. Ha tájékozódásért emlékezőtehetségéhez fordul, meg fogja tőle hallani, hogy mihelyt idejött, tüstént kezdetit látogatóba járni Kalininékhez. Nem ők keresték az ismeretségét... Maga kezdettől fogva nem tetszett a bé- kebirónak, a büszke magatartása, a gúnyos hangja, meg az iszákos gróffal való barátsága miatt, és sohasem hívták volna meg, ha nem elsőnek tett volna látogatást házuknál. Jut még eszébe? Megismerkedett Pavlovna Nadesdával s majdnem minden második nap megfordult náluk... Az ember akárhányszor ment oda, mindig ott találta magát... Ők szeretetreméltóan fogadták. Az apa, a testvérkék nyájasak és kedvesek voltak önhöz... Úgy fogadták, mintha rokonuk lett volna... El voltak ragadtatva magától, tenyerükön hordozták, kacagtak a legjelentéktelenebb elmésségén is... Ez emberek szemében maga az okosság, a finomság példaképe volt. Maga úgy tett, mintha viszonozná ezt a ragaszkodást. Az a boldogtalan szerelem, melyet Nadesda érez maga iránt... ugy-e nem titok maga előtt? Tudta, hogy e leány fülig szerelmes magába és abbanhagyta látogatásait. Várták egy hétig,,, egy hónapig... várják még ma is... mindhiába... Levelet írnak s maga nem felel... nem is köszön nekik... Ö. ki oly sokat ad a jó szokásokra, ezt a legnagyobb udvariatlanságnak tarthatja! Megbántották? Nem... Reáunt a Kalinin-családra? Ebben az esetben Biáskép kellett .volna eljárnia s látogatásaival lassan-lassan, nem pedig egyszerre kellett volna felhagynia. _ Azért mond elmebajosnak, mert nem járok látogatóba a Kalinin-családhoz? Mily gyermeteg lélek maga, patkányka. Nem mindegy-e, hirtelen, vagy lassan-lassan szakítani meg egy ismeretséget? Sokkal tisztességesebb úgy, amint én tettem, sokkal kevesebb hamisság van benne. Különben mindez oly semmiségi — Tegyük fel, hogy semmiség. De minek nevezzem további viselkedését? — Például mit? — Például: Egy alkalommal megjelent a zemsztvó-gyülésünkön s az elnöknek arra a kérdésére. hogy miért nem látni a Kalininék házánál, azt felelte: — Mert félek, hogy le akarnak házasítani! — S ezt ülés közben, hangosan és érthetőleg mondotta, úgy, hogy mindenki meghallhatta. Helyes ez? Szavára válaszul hangos nevetés támadt; a jelenvoltak tréfás megjegyzéseket tettek. A maga frázisát felkapta valami bitang s azon melegen tovább adta Na- denkának az ebédnél... Mi szükség volt arra a sértésre, Petrevics Szergej? Ivánovics Pál az utamba állt és esdő, majdnem könnyes szemmel nézett az arcomba: ’— Miért ez a sértés? — folytatta. — Mert az a leány szívből szereti? Tegyük fel. hogy az apjának, mint minden apának, szándékai voltak magát illetőleg. Minden szülő egyforma. Semmi kétség. Nadesda. ki fülig szerelmes magába, remélte, hogy a maga felesége lesz. Megérdemelt azért egy ilyen erkölcsi pofont? Bácsikéin, bácsikám! Hiszen maga vitte odáig: együtt horgásztak, minden este együtt sétáltak és borzasztó gondjuk volt reá. hogy minél többször együtt lehessenek kettecskén: maga tudta, hogy Nadesda szereti s egy jottányit sem változtatott magatartásán. Hogyan foghatták volna fel máskép a szándékait? Én magam is meg voltam gyözdv.e, hogy feleségül fogja
