Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-06 / 202. szám
XII. EFF. 202. SZÁM. "1 10 DISZKRÉT női bútordarab BIDET Minden hölgy számára nélkülözhetetlen.— Higiénikus, mosható, hófehér celluloidból — Kapható az ősz- szes egészségügyi szaküzletekben, valamint porcellán és üvegkereskedésekben• — „HERCULES“ Celluloídárugyár ARAD IRtlgen köve- TJ leimén sekkel V kell minden hölgynek harisnya bevásárlásainál fellépnie ? 1. Hogy tartós árut kapjon, 2. Hogy a harisnya elegáns legyen, 3. Hogy a lábat ne nyomja. Mindezen tulajdonságokkal rendelkezik a német világmárka; Tegyen egy kísérletet és soha sem fog oiás harisnyát viselni. MOHI TRtKÚ-kötögépek kaphatók a gyári lerakatban: MANTELésWEISSMANN ; BUCUREţTI, STRADA SP. VINERI No. 4. KÖZGAZDASÁG (Szászrégen, szeptember 4.) A Maros völgye lehetne Erdély gazdasági életének főütőere. Lehetne, ha nem volna épen a siralmak völgye... A Maros a legfeltűnőbb és leglényegesebb vonala Erdély topográfiájának. Keletről Nyugat felé haladva jóformán két részre osztja a Kárpátok övezte medencét. Gerincvonalát képezi a meglehetősen zárt földrajzi egységnek. Földrajzi elhelyezkedése tehát egyenesen predesztinálja arra, hogy gazdasági osztóvonalat is jelentsen. Különben: a folyamok mente képezte mindig 'a fejlődés és civilizáció első otthonát; a folyóvizek mentén kúszott előre mindig az emberi haladás. Mi sem volna természetesebb, mint az, hogy a Maros völgye legyen a lefolyó vizek és az ezek partjain lezajló élet gyűjtő medencéje, centrális vénája. Ez azonban csak geográfiailag van igy, gazdaságilag nem. A Maros völgye nem a legfőbb ütőere az erdélyi gazdasági életnek, bár mint természetes viziut, mint energiaforrás, mint lefolyást biztositó meder, mint a nyersanyagok természetes raktára — az kellene, hogy legyen. Ennek okát nem épen mai keletűek. Már a település, de a későbbi tudatos állampolitika is —- ez a vas- ntak építésénél nyilvánult meg leginkább — elkerülte a Maros völgyének adottságait. Valamely ipari vidék jellegét rendesen az ott található nyersanyagok szabják meg. Természetes tehát, hogy a faipar játssza a legfőbb szerepet a Maros mentén. A fa termelése és feldolgozása képezi a marosmenti lakosság legnagyobb százalékának részben vagy egészben megélhetőségi forrását. Hogy ez mennyire igy van, arra szomorú, de kézzelfogható példát nyújtott a faipar nagy válsága, mely a termelést megbénította s a fűrésztelepek hosszú sorozrtát késztette megállásra. Tevékeny, szorgalmas vidék jutott egyszerre a legnagyobb nyomorba. Nemcsak azoknak jórésze vesztette el egzisztenciáját, kik a fa termeléséből és feldolgozásából közvetlenül éltek és ide a legszélesebb néprétegek tartoznak: munkások, iparosok, tisztviselők, — hanem válságba jutott a vidék másnemű ipara és teljes kereskedelmi élete is. Egyúttal bebizonyult, hogy ez utóbbi foglalkozási ágak mennyire gazdasági függvényei a vezető faiparnak. A városi kereskedő üzleti forgalmának feltűnő csökkenésében tapasztalja a válságot, az ügyvéd a klientúra megcsappanásában, a termelő a kereslet csökkenésében és igy tovább. Nem túlzás, tehát', ha a marosmenti speciális gazdasági válságot, mely az általános és éppen ezért indokolható válságon felül csalhatatlanul kimutatható, a faipar válságára vezetjük vlsa- sza. Ennek a predomináns iparnak nyomorúsága, a gazdasági élet „hajszálcsöves- ség“-ének elmélete alapján, ha csökkenő jn- tezitással is, de biztos átvitelt nyert a gazdasági élet egész rendszerére. A faipar válsága sokszor és keseregve megénekelt fejezete a romániai gazdasági válságnak. Az impérium átvételét követő nacionalista mohóság, az előrelátást nélkülöző rendszertelen termelési mód, majd az ezt követő hirtelen megszorítása a kitermelési engedélyeknek, teljes bizonytalanságot eredményeztek és felelőtlen rablógazdálkodást teremtettek. Pedig ez az iparág, hol a nyersanyag utánpótlása rendszeres, előrelátás* igénylő és hosszadalmas művelet, ugyancsak megkívánja a tervszerűséget, a kiegyensúlyozottságot és a rendszerbeli stabilitást. Ehelyett ötletszerűség, hirtelenkedés, kialakulatlanság jellemezte a faipari politikát, melynek grafikonban való ábrázolása igen szeszélyesen hullámzó görbéhez vezetne. Az eredmény: a reális kalkuláció lehetetlenné tétele, zűrzavar és krónikus válság. Ami annál szomorúbb, mert megbénította nemcsak a faipart, hanem a nagy, virágzó és életerős vidék egész gazdasági életét, példátlan munka- nélküliséget és nyomort teremtve. A faipar válságának enyhülése — mi az idén határozottan tapasztalható — a helyzet szeszélyes voltát bizonyítja csupán és nem módosítja az előbb elmondottakat. A rendszer, az állam gazdasági politikája nem változott. A nagy erőieszitésekkel és még nagyobb áldozatokkal kierőszakolt termelési engedélyek hozhattak ugyan pillanatnyi enyhülést ebben az agyonkezelt iparágban, de garanciát nem nyújtanak arra, hogy folytonos lendületű ipari elet alakuljon ki, a régit bár megközelítő keretekben. A koncepció hiánya lehetetlenné teszi a válság likvidálását és emiatt az üzleti rizikó a normálisnál jóval súlyosabb tényezőként nehezedik gátló módon minden jóakaralu próbálkozásra. Helytelen állam politika az. mely nem gondoskodik arról, hogy valamely nagy körzet megélhetési lehetősége, bizonyos iparágon kivül, egy, vagy több másra is támaszkod- hassék. Bármelyik iparág kerülhet abba a helyzetbe, hogy bizonyos idő múlva megszűnik prosperálásának lehetősége. Újabb felfedezések, olcsóbb eljárások, a természetes nyersanyagok fogyta lehetnek ennek okai. Előrelátó állampolitika, hogy megóvja a lakosság megélhetőségi lehetőségeit, már eleve gondoskodik, akár áldozatok árán is, az ipari élet lehetőségeinek kibővítéséről, uj lehetőségek megteremtéséről. A Marosmente, melynek lakossága Románia legcivilizáltabb és legkulturáltabb népcsoportjai közé tartozik, megérdemli és megkívánhatja, hogy az illetékesek gondoskodjanak számára, egyelőre legalább elméleti számvetések és tervezgeté- sek erejéig, uj életlehetőségekről, még mielőtt a nyomorúság mocsarába fulladna. A magyar impérium aiatt még történtek némi kísérletek ezen a téren. A szeszipar és bőripar támogatása, illetve megteremtése — különösen a felső Maros mentén — kínálkozott alkalmasnak az iparosítás e vidéken való kiszélesítésére. Az előbbi a gyengébb és silányabb minőségű gazdasági termékek számára nyújtott értékesilési lehetőséget. A liberális állampolitika, tudjuk, ezt az iparágat egyszerűen halálra Ítélte; de ezt aztán tervszerűséggel. A szeszpolitika gyökeres megváltozásáig erről az iparágról, mint nein létezőről, nem is lehet beszélni. A bőripar számára ugyancsak alkalmasnak kínálkozott ez a terület. Csertermő vidék, tetemes az állattenyésztés, a Maros gyártási célokra elsőrendű viz és egyúttal alkalmas lefolyást nyújt Némelyik helyütt — különösen Szászrégenben — a bőr feldolgozása tradicionális iparág. Helyes és előrelátó volt tehát a magyar rezsim kísérlete, mikor e vidék timáriparót mindenféle kedvezésekkel, gépekkel támogatta, hogy ezzel izmos bőripart hivjon életre, mely némileg ellensúlyozhassa a faipar előrelátható zsugorodásának az általános megélhetőségi viszonyokra való kedvezőtlen hatását. Az impérium átvételét követő évek tényleg beigazolták eme felfogás helyességét. Magában Szászrégenben, ebben a kis városkában, négy bőrgyár prosperált szép eredménnyel, számtalan tímár mellett. A faipar munkanélküliéinek tekintélyes része megélhetést talált ezekben az üzemekben, különösen a tél folyamán. A román államhatalom azonban nem látta be ezen iparág — az egész vidék szociális és gazdasági helyzetére kiható — virágzásának jelentőségét és támogatás helyett adókkal és egyéb korlátozó intézkedésekkel rohamozta meg őket, fokoz.va ezzel a különben is elviselhetetlen gazdasági válságot és dekonjunktúrát. Ennek a rövidlátó, minden állampolitikai bölcsességet nélkülöző eljárásnak meg is lett az eredménye: a négy bőrgyár egymásután csukta be a kapuit és eresztette szélnek műn- hasait. Három ugylátszik végérvényesen, mjg a negyedik erősen redukált keretek közt, hosszú pihenés után, csak nemrég kísérelte meg újra üzembehelyeztetését. Megszűntek tehát e vállalatok, mint adóalanyok, mint kereseti lehetőségek, mint a forgalom aktiv tényezői és marosmenti dolgozni akarók vagy csapatostul rándulnak a Regátba, vagy nyomorognak tovább odahaza. A felső Maros völgye talán a legbénább területe ma Erdélynek. És ami mozgás még A marosvölgyi ipar haldoklása Irta: MARA JÓZSEF oki. vegyészmérnök
