Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)

1929-09-06 / 202. szám

XTl. ÉVF. 202. SZÁM. Véglegesítették állásában Torfia HoIozsvópí pénzügyi adminisztrátort, Éi szerint oz állam fizetésképtelen­ségének az az oha, hogy Kolozsvár városa elesett jövedéki bevételeitől Kolozsvár és Kolozsmegye félmilliárdos adóhátraléka — Méltányos adóbehajtási módszereket helyez kilátásba a pénzügyigazgató (Kolozsvár, szeptember é.) Nehány hónappal ezelőtt a Keleti Újság is megírta, hogy Dumitriu pénzügyi adminisztrátort egy regáti városkába he­lyezték át és ugyanakkor helyébe Popovici pénz­ügyminiszter dr. Tartia Aurel szub adminisztrátort bizta meg a kolozsvári pénzügyigazgatóság vezetésé­vel. A megbízás ideiglenes volt és nem lehetett tudni, hogy Tartia szubadminisztrátort ténylegesi- tik-e előkelő pozíciójában. A megbízatás a kolozsvári adófizető polgárság széles rétegeiben megnyugvást keltett, mert a Dimitriu-rezsim csaknem tiz eszten­deig pénzügyi tatárjárásként hatott Kolozsváron. Tartia, aki erdélyi ember, mindjárt hivatalának át­vétele után emberségesebi) szellemet teremtett, ami nemcsak a kolozsvári polgárság, hanem a kormány köreiben is jó benyomást keltett. Talán épen ennek • nemcsak a politika szeszélyének tudható be, hogy Popovici pénzügyminiszter Tartia Aurélt adminisztrátorrá léptette elő és véglegesen kinevezte a kolozsvári pénzügyigazgatóság élére. A kinevezésről szóló 2830. számú királyi dekré­tum a mai nap folyamán meg is érkezett Kolozs­várra és ma már az uj adminisztrátor, mint végle­ges és kinevezett pénzügyigazgató vezeti a kolozs­vári pénzügyeket. A kormány súlyt helyez arra, hogy a múltban tapasztalt pénzügyi visszaéléseket és különösen a fejetlen, balkáni tempójú adókirovást és adóbehaj­tást és a nyomában járó valóságos terroruralmat megszüntesse. Erre vall az is, hogy dr. Tartia Aurél kinevezésével egyidejűleg kerületi pénzügyi vezér­inspektorrá Joan M. Becherut nevezte ki. Az uj vezériuspektor szintéu elfoglalta állását és Kolozs­vár székhellyel a jövőben négy vármegyének a pénz­ügyi ellenőrzését fogja végezni. Értesülésünk szerint az utolsó héten a pénzügy­minisztérium az adóbehajtásokra vonatkozólag újabb szigorú rendeleteket küldött le a kolozsvári, vala­mint az összes erdélyi pénzügyigazgatóságokhoz. Ezekre a rendeletekre vonatkozólag kérdést intéz­tünk dr. Tartia adminisztrátorhoz, aki az alábbi nyilatkozatot tette a Keleti Újság számára: — Tény az, hogy a pénzügyminisztérium leg­utóbb is rendeletben sürgette meg az adóbehajtáso­kat. A minisztériumnak az intézkedése nagyrészben megegyezik egy régebbi rendelettel, amely hetekkel ezelőtt látott napvilágot. Az újabb pénzügyminisz­teri rendelkezések is felszólítanak bennünket arra, hogy az utolsó hónapokban megcsappant adófize­tési kedvet fokozzuk és különösen ott, ahol a vi­szonyok megengedik az adóbehajtásoknál, a legszigorúbb eszközöket alkalmazzuk, vi-, szont a szegényebb néposztálynál humánus módon, az anyagi viszonyokat sohasem te. kintve szem elől, végezzük az adóbehajtásokat. — A magam részéről csak örülhetek a pénz- ügyminsztex nr intézkedésének, mert már a múltban is az volt a törekvésem, amit a jövőben mint kine­vezett adminsztrátor hathatósabban szeretnék ér­vényesíteni, hogy a mai nehéz gazdasági viszonyok között a szegény néposztállyal szemben rendkívül emberies eszközöket kell alkalmazni, mert a pénz­ügyi közigazgatásnak nem lehet célja, hogy az adó­alanyokat megnyomorítsa és amúgy is gyenge exisz- tenciákat a megélhetés lehetőségétől megfossza. Humánus, megértő szellemet akarok beve­zetni és arra kérem Kolozsvár város adófi­■ Bútoraink tartós» ságát garantálják legmodernebbül berendezett szárISéink! Ne sajnálja az utat Marosvásárhelyre és győződjön meg, hogy a legszebb bútoro­kat legolcsóbban részletfizetésre is a Székely ét Héti lit. Bútorgyárában vásárolgatja. Vifágmárkás zongorák és pianinók nagy választékban! — Rajzainkkal utazón­kat meghívásra kiküldjük.------— zető polgárságát, hogy ebben a munkámban támogasson. — Kolozsváron és Kolozsmegyében mekkora összeget tesz ki az adóhátralék? — kérdeztük. Tartia adminisztrátor megsimogatja barna Fe­renc József szakállát és szinte látszik az arcán, hogy fél kimondani azt a hatalmas összeget, amivel Kolozsvár és Kolozsmegye tartozik a kincstárnak. — Ha a késedelmi kamatokat és egyéb költsé­geket is hozzávesszük, akkor Kolozsvárnak és Kolozsmegyének félmilli- árcl az adóhátraléka, tehát olyan hatalmas összeg, amit ebben a városban és vármegyé­ben szinte képtelenség összeszedni. — Tudomásunk van arról is, — mondottuk az adminisztrátornak — hogy a kincstár is bőségesen adósa nemcsak az állami, közigazgatási tisztviselők­nek és nyugdíjasoknak, hanem magánvállalatoknak is. Sőt tudjuk azt is, hogy a tisztviselők és nyug­díjasok fizetését sokszor több hónapig késedelemmel fizetik ki, ami az amúgy is rosszul dotált társadalmi osztályt a legkínosabb helyzetbe sodorja és egyben melegágyául szolgál a korruciónak. De fantaszti­kus számok keringenek arról is, hogy a kincstár Raggváradi olvasóink szives tudomására hozzuk, hogy a közismert Moravetz timişoarai zenemükereskedő cég (Románia zenemüközpontja) az oradeai Pal­las könyvkereskedésben egy zenemülera- katot létesített, ahol a szükséges zenemüve­ket az eddigi nagyváradi áraknál lényegesen olcsóbban árusítják. Kérjük a cimre ügyelni: Ferdinand király-ut 2. Pallas könyvkereskedés hónapok, sőt évek óta nem tudja teljesíteni a ma­gánvállalatokkal szemben való kötelezettségeit. — Ezek a hirek túlzottak, — mondotta Tartia adminisztrátor. Nincs okom titkolni azt, hogy • tisztviselők jórésze még a mnlt havi fizetését nem kapta meg, a nyugdíjasokat sem tudjuk pontosan fizet­ni, nem is szólva a magánvállalatok követe­léseiről. — De, ha az adóhátralékok összegének nagy­ságát figyelembe vesszük, akkor az a 70—80 millió lejt kitevő összeg, amellyel a kincstár tartozik, nem is tulmagas. A mi péztelenségünknek a legfőbb oka abban keresendő, hogy''* felállították Kolozsváron a Cassa Autono- mia-t és igy az összes jövedéki bevételek, tői, ami február 28-tól kezdve a mai napig 120 millió lejt tesz ki, teljesen elestünk. Ezeket mondotta Tartia adminisztrátor. Csak részben nyugtatnak meg ezek a szavak bennünket, mert az állam elsőrendű kötelességének tartjuk, hogy a tisztviselőit, nyugdíjasait pontosan fizesse, a magánfelekkel fennálló követeléseit kielégítse. Ha nines pénze, akkor a központtól kérjen ellátmányt, de sok ezer exisztenciát nem szabad kitenni a nincs- telenségnek. Erdély egesz magyarsága megmozdul a csIHszenttamási tüzhatasztpófa áldozatainál! felsegélyezése Érdedben Az eddigi gyűjtés — A Magyar Párt kolozsvári tagozata is felhívással fordul a magyarsághoz (Kolozsvár, szeptember 4.) 'Az a szörnyű tüzkatasztrófa, amely Csikszenttamás közsé­get elhamvasztotta és koldusbotra juttatta, amúgy is nehéz körülmények között élő la­kosságát, egész Erdély területén mély meg­döbbenést váltott ki. Erdély magyarsága megérezte, hogy akármilyen megrenditők is a katasztrófa külső képeit nyújtó számok, az anyagi kár nagysága, amely közel harminc- millió lej, akármilyen dermesztő is látni az üszkös romok felett síró, éhínségre jutott gyermekek és szülők százait, a lelki katasz­trófa érzése talán még súlyosabb. A tűzvész a házakat pusztította el, ez pedig az életüket dönti romokba. Az emberi életet, felnőttét, gyermekét egyaránt. ‘ Éljük bele magunkat az elbagyatottság kietlen érzésébe, mely fölöttük úrrá lett. Az agy nem mer gondolkodni, ha a küszöbön álló télre gondol és riadtan hunyják le sze­meiket, hogy ne kelljen az őszi falevél hul­lást látni, amikor kicsinyeiknek úgyszólván egy szál ingecskében kell szembe menniök a harmincfokos, dermesztő esiki téllel. TJgy ér­zik, hogy ők tehetetlenek, képtelenek önma- gukon segíteni és nincs ki felkarolja őket. Megrendítő volna, hogy -ilyen szakadék nyíl­jon bennük, amelybe belepusztul a bizalom saját népük iránt is. Ez halála volna még a kisebbségi sorsnak is. A kisebbségi sorsnak, mely fokozottan kötelez rá, hogy minden ma­gyar egymást igaz testvérének tartsa, külö­nösen megpróbáltatásokban. A Krisztus igéje tanitása, az evangéliumok örökigazságnak le­írva is, de a kisebbségi evangéliumoknak szépsége csak az életbe átvive, cselekedetek­ben megvalósítva biztosítja a népek, nemze­tek számára az életet és fennmaradást. Őriz­zen az Isten attól, hogy ez az evangélium is elégett légyen a csikszenttamási tűzben s az erdélyi magyarság arcára nézve, a fekete ha­mu tükrében kelljen meglátnunk a magunk belső katasztrófáját... •“ Ezt a gondolatot azonban félre kell utunkból tolnunk. Elégtétellel 'állapítjuk meg, hogy az erdélyi magyarság még nyo­masztó sorsában is felismerte kötelességét és ha kell utolsó falatját is megosztja szenvedő testvéreivel. Értesülésünk van róla, bogy a magyar társadalom minden rétege megmoz­dult, hogy a csikszenttamási elemi csapás ál­dozatain segítsen. Tehetősek, szegények egy­aránt hozzájuk sietnek. Mindenki igyekszik a maga tehetsége szerint javukra lenni. A segélyakció még csak most szerveződik meg, de kontúrjai- máris mutatkoznak és hisszük, hogy a porig égett falu lakóinak sorsát leg­alább a kétségbeeséstől sikerül majd meg­menteni. Az eddig befolyt adományokról az alábbiakban számolunk be: Gyárfás Elemér szenátor 50.000 lejt jut­tatott a tüzkárosultaknak. A Keleti Újsághoz beküldőitek: Őzv. Vita Ödönné Diód 200 lej. Cseh Lukács Vajdahunyad 200 lejt. Auner Rudolf Kolozsvár 100 lejt. Auner Margit Kolozsvár 200 lejt. S. R. Kolozsvár 100 lejt. A Magyar Párt kolozsvári tagozata a kö­vetkező felhívással fordul a közönséghez: „Az Országos Magyar Párt Kolozsvári Tagazáih kéri Kolozsvár magyar közönségét, hogy tegye szivére a kezét, gondoljon a ret­tenetes tűzvész által sújtott csikszenttamási magyar testvéreinkre és rój ja le kötelessé­gét velük szemiben. Csak az intenzív anyagi segítséggel menthetjük meg őket, hogy a tél fagya el ne rpusztilsa őket s azt a sok kis haj­léktalan gyermeket, akiknek ma még nincs hajlékuk a hovái fejüket éjszakára lehajtsák, ahol 'megpihenhessenek. Az adományok sze­mélyesen vagy postán küldendők el Monas- tori-ut 18. szám alá, a párttagozat helyiségé­be, ahol minden adományt szívesen fogadnak ás 'nyugtoknak. Az adományozók nevét és az összeget időről-időre hirlapilag is nyugtázni fogjuk. Ne legyen senki, aki elmulasztaná szent kötelességét

Next

/
Oldalképek
Tartalom