Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-06 / 202. szám
ELŐFIZETÉS MAGYAR0RSZAG0N3 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évié 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évié 300 lej, egy bóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4 Telefon: 5-08, 6-94 éa 3-64. 202-ik szám Cfa/- Kolozsvár> 1929. szeptember & PéulcJk Wíi Vj “S J -tXo. KéPrtselőház Macdonald idebeszélt A genfi nagybeszéd, amit az angol kormányváltozás óta rendkívüli érdeklődéssel várt a müveit világ s aminek a jelentőségét már előre megnövelte a hágai egyezmény, abból az őszinte elszántságból fakadt, amely tényleg a békét s a nemzetek nemzetközi együttműködését kivánja hatalmas, elgán- csolhatatlan lépésekkel előbbre vinni. Hiszen minden genfi beszédnek ez volt eddig is a különböző szavakkal felkevert refrénje, a többinek, az előbbieknek az őszinteségében azonban nem hitt és nem bízott senki, mint ahogyan a nagyhatalmaknak a genfi pódiumon megjelent szónokai mindig mást beszéltek, mint amilyen irányba a világ kerekét csavarni igyekeztek. Macdonaldnak kellett visz- szatérnie, hogy a reményét vesztett békevágy őszinte elhatározásokat halljon. Macdonald hozza a nyílt programmot, az erőfeszítésre kész elszántságot, a körmönfontság nélküli akaratot s mert tiszta szándékból beszólt, ezért volt a diplomaták tanácstermében is, de a genfi falakon túl, világszerte történelmi hatása a beszédének. A genfi nagybeszédben súlyos szavak hangzottak el úgy, mintha Romániának szánta volna a íörténelmi emelvényről üzenetképpen. A leszerelés, döntőbíráskodás, gazdasági összemüködés, mind szükséges a béke biztosításához, de Európában mindezekkel nem lehet nyugalmat teremteni, addig, mig egyes országokban a többségi nemzet uralkodni akar a kisebbségiek fölött. Macdonald azokhoz az államokhoz fordult figyelmeztető szavaival, amelyek a békeszerződésekben is kötelezettségeket vállaltak a ki- sebbségek polgári egyenjogúságának, nemzeti fejlődésének szabadságára, elősegítésére Ezt a szerződési kötelezettséget eddig kiját- szottak,^ eltussolták a román kormányok. A vdágbóke, az európai nyugalom érdeke kívánja, hogy e szerződéseket elővegyék és alkalmat adjanak a vállalt kötelezettségeknek a valóságos helyzettel való összehasonlítására. Az a politikai, gazdasági és kulturális megnyomoríts, amiben a romániai kisebbségeket eleddig részesítették s ami tiz esztendőn keresztül nemcsak hogy nem envhüH hanem Ioko26dott, útjában áll a nak S történelmi előrehaladásnak. Ezt jelenti «1 %c?°nald. f.enfi nagybeszéde. Ezt a megállapítást üzeni Románia számúra s ha Bukarestben tanulságossá akarják tenni ezt az üzenetet, akkor szakítani kell itt sok mindennel. Főképpen és elsősorban azzal a gyűlölködő szellemmel, amely a román közvéleményt állandóan tévutakon terelgeti, amely a román népnek a demokráciához való jussát is kész feláldozni, csakhogy a kisebbségekkel szemben uralmi, uralkodó helyzetet igyekezzék biztosítani. Macdonald őszintén beszélt és nem tudja megérteni az elnyomás, elnemzetlenités folytonos szándékát, amiről tudja, hogy csak visszahatást szül a lelkekben, a tömegekben. Nem tudja megérteni, miért nem fordítanak minden igyekezetei arra, hogy jól érezzék magukat a kisebbségek az államban, amelyben élnek. Hogy büszkék legyenek — mondja — az államukra. A józan ész diktálja ezt. Nálunk azt a közszellemet sikerült meghonosítani. hogy a falusi csendőrtől a magas hivatalokig minden hatósági közeg állandóan azt kivánja az embernek eszébe juttatni: micsoda keserűség kisebbségi helyzetben élni. Az elnyomás ügyeskedő életkeseritői jutáiOstromállapot s szíguranca- terror a Zsil völgy éfe en Elposványosodik a vizsgálóbizottság munkája — Az ügyészség folytatja a céltalan tanúkihallgatásokat — A kormány tehetetlensége miatt egyre rosszabbak a zsilvölgyi állapotok — Horribilis jövedelmei voltak a kormány kedvencének, a „sárga“ Munleanunak (Déva, szeptember 4.) Jó pár hete hangzott el Lupényban a rettenetes sortüz s joggal hihette az ország közvéleménye, hogy a tömegtragédia végre rátereli a kormány figyelmét a zsilvölgyi munkásság irtózatos nyomorára, mert végeredményben, akármit is állapit meg a vizsgálat, mégis csak erre vezethető vissza a vérfürdő. Ezzel szemben az a tény, hogy a Zsilvölgyében lényegében ml sem változott. A bányatársaságok éppen úgy kiuzsorázzák a munkásokat, mint eddig, a munkanélküliség ma is kétségbeejtő arányokat ölt s ami a múlttal szemben uj, azt egyáltalában nem lehet sem vívmánynak tekinteni, sem örvendetesen regisztrálni. A látszólagos, fojtott nyugalom, amely a véres események kirobbanását megelőzte, eltűnt és helyét a bizonytalanság káosza váltotta föl. A munkások senkiben sem bíznak már. Még egymásban sem, hiszen ma már kétségtelen, hogy a sajnálatos események felidézésében nagy szerepük volt a saját soraikból kikerült azsán provokatőröknek. Az elégedetlenség egyre fokozódik s mindinkább bebizonyosodik a kormány tehetetlensége, vagy nemtörődömsége. Mindenekelőtt: a vizsgálat huzódik-ha- lasztódik a legkülönbözőbb ürügyek alatt. Legutóbb — mint már jelentette is a Keleti Újság — azért kellett megszakítani, mert Pop Joan dr.-nak, a lupényi vizsgálóbizottság elnökének a fia megbetegedett és Pop Joan ezzel az indokolással elutazott a megyéből.. Lassú tempóban bár, de azért a hatóságok folytatják a nyomozást és újabb meg újabb kihallgatásokat eszközölnek. Turnusokban idézik be Dévára és hallgatják ki a munkásokat, azonban vallomásaik tartalmát szigorú diszkrécióval kezelik. Szeptember harmadikén, kedden, egy tizenkóttagu lupényi munkáscsoportot hallgattak ki. Közülük kilencen a szociáldemokratákhoz, hárman aa úgynevezett sárgaszervezethez tartoznak. Volt alkalmunk a kihallgatott szocialisták közül egy vezetőemberrel beszélgetni, aki érdekes adatokkal szolgált nekünk a sokat emlegetett Munteanu szerepéről. Informátorunk elismerte, hogy Munteanu szimpátikus volt a munkások körében s ezért voltak sikerei, amikor a sárga szervezetek ügyében megindította propagandáját. Egyik_ főérve az volt, hogy a munkások befizetett illetékének nagyrésze a csoport kezében kell maradjon. Ez a propagandafegyver kitünően bevált, mert a sárga szervezet gyűlésén maguk a munkások ajánlottak fel tizenegyezer lej fizetést és négyszáz lej napidijat Munteanu- nak, aki nagyszabású élelmiszerraktárt és munkásbankot is beígért. Mindezekből természetesen a gyakorlatban semmi sem valósult meg, mindössze annyi, hogy Munteanu szorgalmasan felvette meglehetősen magas tiszteletdijait és annyiszor utazott fel Bukarestbe, hogy a végén inkább bukaresti lakosnak számított, mint lupényi- nak. Munteanu emellett kitünően értette a módját annak is, hogy más címeken is fokozza jövedelmét. A kihallgatások rendjén három ismert kommunistát is kihallgattak: Stieber Jánost, Kerekes Pétert és Junger Sándort, akik azonban semmiféle lényegeset nem tudtak mondani. Az azonban nem érdektelen, hogy előadásuk szerint a Zsilvölgyében napirenden vannak a megveretések és állandóan munkában van a sziguranca-bot. Egyébként a Zsilvölgye mindenütt az ostromállapot képét mutatja. A középületeket katonaság őrzi és nyolctagú őrjáratok cirkálnak az utcákon. Nyolc őrá után mindenkit leigazoltatnak. Szóval a hatóságok, amelyek nem tudták megakadályozni a véres incidenst, most utólag mutatják meg, mit kellett volna csinálni. Pedig a segítés módja mégis csak a munkás-nyomor leépítése és a bányatársaságok kiuzsoráző politikájának megszüntetése volna. Erre azonban úgy látszik a kormánynak sem hatalma, sem kedve nincs. makat várnak felülről, érdemelismerésre számítanak. Az országot is a gazdasági tönk mélységébe taszították, hogy a kisebbségek gazdasági erősségeit lerombolják. A hazugság, a hozzá nem értés, a tájékozatlanság, a fantasztikus ördögi rémképek és lelkiismeretlen állítások halmazaival van tele a román fővárosi sajtó, amely állandóan uszít a kisebbségek ellen, mert nincs olyan közéleti irányitó egyéniség, vagy szerv, vagy testület, vagy jogtisztelet, ami az igazság vonalával, a világfejlődés szellemi vonalával párhuzamba tudná kanyaritani ezt a rövidlátó sovinizmust. Nyíltan meg lehet mondani, hogy aki jót tesz, az titokban teszi s aki jót beszél, annak a szavai mögött az a szándék lappang meg, amely csak leplezni akarja szavaival az erőszak szándékát. 1 A világbéke elmélete eddig is tisztában .volt azzal, amit Romániának is ajánl Macdonald angol miniszterelnök. A világbéke elmélete Macdonalddal felvonult a hivatalos Nép- szövetség várfokára. Sokféle elgáncsolási kísérlet fogja még felütni a fejét, de a haladás útvonala mégis csak ez marad. A romániai kisebbségellenes közszellem, vagy amint a belpolitika nevezni szokta, — atmoszféra — útjában áll ennek a feltartóztathatatlan haladásnak. Az, amit kedvezőtlen atmoszférának szoktak nevezni, már tudjuk jól, hogy nem egyéb mesterkedésnél. Tények, cselekedetek, a genfi jótanács megszivlelése szükséges ahhoz, hogy a kisebbségi sorsot elviselhetővé tegyék Romániában. Hogy ne keserűséggel érezzük az állampolgárságnak a terhét, hanem békés megnyugvással. Mai számunk 12 oldal
