Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-05 / 201. szám
I x//. tvr. 201. szám. KttxmUrsfa Hogyan hajtja végre a kormány a vármegyék határainak kiigazítását ? Nemes Simon szenátor érdekes nyilatkozata — Kolozsmegyét Tordamegye, Tordát Fehérmegye, Febérmegyét Hunyadmegye róvására növelik meg Csikmegye visszakapja a regátí közigazgatás ellen rezisztáló községeit (Kolozsvár, szeptember 3.) Beszélgetést folytattunk ma Nemes Simon dr. szenátorral, a napokban feloszlatott vármegyei tanács volt elnökével, aki tagja annak a négyes vármegyei bizottságnak, amely a közigazgatási törvénnyel kapcsolatban szükségessé vált nagy átalakító munkálatokat végzi és aki a következőket mondotta a folyamatban levő és még elvégzendő munka eddigi, különösen Kolozsmegyét érdeklő eredményeiről, kilátásairól és gyakorlati nehézségeiről. ! — Bizony a parlamenti szünet nem jelenti egyúttal a politikusok, a közéleti férfiak vakációját is. Maniu nem vett szabadságot, Vajda most fog talán egy hétre Szovátára menni, mert teljesen kimerült a szinte éjjel-nappal folyó munkában s mi is, akiknek szerep jutott a közigazgatási törvény intézkedéseinek végrehajtása körül, mondhatnám állandóan permanenciában vagyunk. Kolozsmegyéhez tíz tordamegyei köz. séget csatolnak — Hogy ennek a munkának részleteiről beszéljek : a kormány igyekszik megragadni az alkalmat, bogy a törvény végrehajtásával egyidejűleg olyan módosításokat hozzon, amelyek szükségessége már régen nyilvánvaló volt. Ezek közé tartozik elsősorban az erdélyi vármegyék határainak kiigazítása. Régi törekvés, hogy a nagyobb városok fokozottabb jelentőségéhez való juttatása céljából meg- nagyobbittassanak azok a megyék, amelyeknek ezek a városok a központjai, székhelyed. S ha van me. gyeszékhely, amely nagyobb hinterlandot érdemel a jelenleginél, úgy az bizonyára Kolozsvár, az országrész fővárosa. Azért máris megkezdtük a tapogatózásokat abban az irányban, hogyan lehetne a megye területét legalább egy járásnyival megtoldani. Természetesen a szomszédos vármegyék vezetőségei nem szívesen mondanak le községeikről, különösen pedig a vagyonosabb falvakról, úgyhogy ebben az ügyben folytatott tárgyalásaink még meglehetősen vitte magát mulatságuk közben. — Hm... Lehet! De nem emlékszem reá... Valószínűleg részeg voltam, vagy akaratomon kivül tettem. — Nem, nem akaratán kivül... elmondotta, hogy valamiért dühbe gurult, sokáig szidta, aztán nekiesett és azt kiáltotta neki: „Gazember, megöllek!“ Elpirultam s a szoba egyik sarkától a másikig mentem. A paraszt valószínűleg be fog panaszolná, de az nem fontos... csak maga a tény, az az ütés, melyet reá mértem. Hát képes voltam verekedni is? Miért ütöttem azt a szegény parasztot? — gondoltam magamban. — Hát igen... Bizonyítványt nem adtam neki s azt ajánlottam, menjen magához... Maga majd elintézi vele a dolgot... A fejseb nem tréfadolog... Vannak esetek, mikor a legkisebb fejsebnek is halálos vége van... _ Elég, elég, a dolog nagyon unalmas. Hát nem tudja, mily unalmas? — Sebaj... csak hallgasson meg... Máskor talán jobban vigyáz és nem követ el ostobaságokat... Ha nem egyezik ki ezzel az Osszipov- val. az állását vesztheti! Themisnek papja, kit verekedés miatt panaszolnak be! Ivánovics Pável az egyetlen ember, kinek vélekedését nyugodt vérrel hallgathatom végig. Jó barátok vagyunk a szó igaz értelmében s becsüljük egymást, bár a fekete macska, egy asz- szony képében, keresztbement az utunkon. — No, de ugyancsak elkéstem, — kiáltotta hirtelen, elővéve az olcsó óráját, melyet öt évi jótállással küldetett magának Moszkvából s mely már kétszer volt javítóban. — Sietnem kell, barátomé Isten önnel és vigyázzon magára! Nem lesz jó vége annak a sok dáridónak. Az egészségéről nem is szólok. Igaz ni! Eljön-e holnap Tenevóba? (Folytatjuk.) kezdeti stádiumban vannak. Valószínűleg Tordamegye északi részéhői fog Kolozsmegye mintegy tiz községet kapni, amelyekért Tordamegyének Fehérmegyéből szakítunk ki kárpótlásul ugyanannyi területet, azt viszont az amúgy is terjedelmes Hunyad- megyéből egészítenénk ki. — Csak mikor az ember megbolygatja bár egyetlen falu helyzetének hovatartozásának ügyét, akkor veszi észre, mennyire komplikált ez a kérdés és milyen rejtett érdekszálak függnek itt össze, szinte szétszakithatatlanul. Gazdasági, kulturális, nemzetiségi szempontokat kell figyelembe venni s nem egyszer egészen jelentéktelennek látszó, de alapjában okvetlen méltánylandó helyi viszonyok állják valamely megvalósitás útját. Általánosságban azonban a falvak lakóinak mindegy, hogy mely vármegyéhez tartoznak: ők főképen a főszolgabírói és járásbirósági székhelyet, illetve annak könnyen való megközelíthetőségét tartják szem előtt. Osikmegye visszakapja elszakított részét — Tudomásom szerint a székely vármegyék határai meg fognak maradni, úgy, ahogy vannak, csupán Csikmegyéhez csatolják vissza azokat a községeket, amelyeket néhány évvel ezelőtt a szomszédos regáti megyéhez kapcsoltak volt. A lakosság kívánja igy, mert sehogysern tudja beleélni magút az ókirályságbeli rendszerbe, az ottani közigazgatásba. lsem Gjl csaj Lette-penge egyetlen minőségben létezik .......és minden egyes penge olyan éles, a menny Irr 've- a legjobb acél csak lehet. Ho pengét oásdrol, kérjen eredeti Gillettet. Őrlette Megszüntetett és összevont járások — Talán még ennél is nagyobb jelentőségű módosítás lesz a közigazgatási járások számának redukálása, amit minden vármegyében keresztül akar vinni a kormány. Kolozsmegyében felükre apadnak ezek, körülbelül megegyezőleg a jelenlegi járásbirósági kerületekkel. Meg fog szűnni például a csúcsai, borsi, nádasi, kalotai járás, ami által természetesen fölöslegessé válnak a szolgabiróságok hivatalnokai, akiket a törvény értelmében egyszerűen el lehet bocsátani. Ez aztán lehetőséget fog adni a közigazgatási tisztviselők szelekcionálására. A prétorokkal úgyis volt baj elég. A lelkiismeretes Maniu A beszélgetés további során Maniu Gyula miniszterelnökről, mint a kormányzás minden ágába benyúló s minden fontosabb ügyet személyes mérlegelés után intéző államférfimról szólt Nemes Simon szenátor. — Jellemző reánézve, — mondotta — a torda- szentlászlói Széchenyi kastély megvételének esete. Ezt a kastélyt ugyanis Kolozsmegye földművesei számára szanatóriumnak óhajtja berendezni a törvényhatóság és az egymillió 800.000 lejes vételárnak tekintélyes részét — 1,300.000 lejt, — a kormány vállalta. Az egészségügyi miniszter és a pénzügyminiszter már megadta hozzájárulását, midőn azonban az ügy minisztertanács elé került, Maniu vonakodott beleegyezését adni annak ellenére, hogy tudomása volt arról, hogy a helyzetet jól ismerő emberek jártak el a kastélyvásárlás dolgában. Magához vette az ügyet s addig nem irta alá, amig aprólékosan meg nem győződött arról, hogy a vásárlandó épület megéri ezt az öszeget. Végül Kolozsmegye tanácsának a napokban történt feloszlatásáról nyilatkozott Nemes Simon dr. — A tanács Öt tagú intézőbizottsága nem volt munkaképes. Kettő a tagok közül avareseánus volt, egy pedig, akinek kezében épen a pénzügyek szálai futottak össze, a liberálisokhoz ment át. Ezeknek az ellenzéki uraknak azután mondhatni minden gondjuk a havi 10.000 lejes fizetés felvételére szorítkozott. Ez nem mehetett igy tovább. Mi magunk kértük a tanács feloszlatását, ami a legjobb időben történt meg. Elvérzett a kórházban Almássy volt szegedi színigazgató, aki kártyaveszteségei miatt borotvával elvágta a nyakát (Budapest, szeptember 3.) Budapest színházi köreiben megdöbbentő tragédia keltett méltó feltűnést. Két nappal ezelőtt lakásáról eltűnt Almássy Endre, a Nemzeti Színház ismert művésze. Almássyt évtizedek óta, mint komoly készültségü és tehetséges művészembert tartották számon a magyarországi színházak világában. Hosşzu ideig igazgatója volt a szegedi színháznak és eleinte igen kedvező anyagi és erkölcsi mérleggel'zárta le a színházi esztendőket. A rossz gazdasági konjunktúra azonban megingatta Almássy szegedi pozícióját, s mikor a szinügyi bizottság a bérletet másnak adta oda, Almássy Budapestre költözött. Itt eleinte magánszínházakban talált elhelyezkedést, évek óta pedig a Nemzeti Színháznak megbecsült jellemszinésze. Almássy azonban nem tudott hozzászokni a fixfize- téses színész szűk anyagi keretek közé szorított életéhez s valószínűleg ennek lehet tulajdonítani, hogy gyakori látogatója lett a budapesti kártya- kluboknak. Évekkel ezelőtt nagy hire volt a kártyások köreiben annak az óriási kártyacsatának, amely a budapesti Fészek-klubban játszódott le és amely Almássy hatalmas összegű kártyanyereségével végződött. Almássy akkor házat is vásárolt a váratlanul ölébe pottyant kis vagyonból. Ezzel azonban nem zárta le a veszélyes hazárdéria mérlegét s tovább folytatta a kártyás ember tragédiák felé sodródó életét. Minél többet kísérletezett, annál mélyebben zuhant alá s végre olyan súlyos kötelezettségei támadtak, amelyből nem látott kiutat. Hétfőn tűnt el lakásáról és csak késő éjszaka találtak rá egy kisebb szállodában. Vérében fetrengve feküdt a hotelszoba ágyán: borotvával elvágta a nyakát. Nyomban kórházba szállították, de a leggondosabb orvosi kezelés sem tudott segíteni rajta. Kedden délután félkettőkor meghalt a tragikus sorsú magyar színész. A hir nagy részvétet keltett széles körökben ,ahol Almássyt mindig szimpátiával vették körül. Saját órdokóbon: kottamegrendeléseit egyenesen az ország zenemüközpontjának küldje. Azonnali szállítás a legolcsóbb árban. Cim: Moravetz zenemüközpontja Timişoara
