Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)

1929-09-05 / 201. szám

C/o/- Kolozsvár, 1929. szeptember & Csütörtök Vs s^1 i'd? ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4 Telefon: 5-08, 6-94 és 3-64. XII. évfolyam 201-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON! 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér 9 Népszövetség legnagyobb problémája a kisebbségi kérdés A Manchester Guardian szerint a Népszövetség nem nyújtotta a népkisebbségeknek azt az oltalmat, amelyre kötelezte magát Jugoszláviában majdnem polgárháborúra került a sor a szerbek és Morvátok között (Genf, szeptember 3.) A népszövetségi közgyűlés délutáni ülése előtt kiosztották a delegátusok között a huszonkét pontból álló részletes napirendet. Az ülésen a napirendet elfogadták, majd megalakították a főbizott­ságokat. Háromnegyed öt órától hétig meg­alakultak a főbizottságok s megválasztották elnökeiket és alelnökeiket. Az első számú fő­bizottság elnöke Scialoja szenátor, olasz fő­delegátus, a másodiké Motta svájci fődelegá­tus, a harmadiké Benes cseh külügyminisz­ter, a negyediké Móltke gróf dán fődelegá­tus, az ötödiké O’Sullivan ir V delegátus és a hatodiké Jansson belga igazsagüg/miniszter. Briand, Adatéi, Streseniann és Macdonald egy-egy alelnökséget kaptak. (Genf, szeptember 3.) A népszövetségi ta­nács megbízása folytán holnap, szeptember negyedikén külön kiküldött bizottság kezdi meg ülésezését Genfben, melynek az a fel­adata, hogy a nemzetközi bíróság statútumai­nak revízióját letárgyalja. (Genf, szeptember 3.) A második főbizott­ság ina megkezdte a gazdasági kérdések megvitatását. A hatodik főbizottság is ülést tartott, amelyen a rabszolgatartás eltörléséről készí­tett nemzetközi egyezmény kérdését és a me­Védelem nélkül maradtak a kisebbségek (London, szeptember 3.) A Manchester Guardian a népszövetségi közgyűléssel kap­csolatban vezércikket ir arról, hogy a mostani ülésezés legfőbb problé­mája a nemzeti kisebbségek sorsá­nak intézése. A lap szerint eddig a Népszövetség nem nyújtotta a kisebbségeknek azt az oltalmat, amelyre köteles lett volna. Most ezt a mulasztását jóvá kell tennie, amit az adott viszonyok között annál is inkább megtehet, mert Angliában jelenleg munkás­kormány van uralmon s e kormány tagjai­nak van érzékük a probléma igazságos és minden tekintetben megnyugtató megoldása iránt. (Paris, szeptember 3.) A jobboldali sajtó genfi tudósítás alapján a genfi helyzetet úgy nekültek nemzetközi segélyezését tárgyalták. (Genf, szeptember 3.) Angel Pavelics emigrációban élő horvát politikus beadványt intézett a népszövetségi főtitkársághoz, mely­ben rámutat azokra a szenvedésekre, ame­lyeket a horvát népnek a szerb ura­lom alatt tiz éven át végig kellett élnie. Pavelics beadványa szerint több Ízben már annyira kiéleződött a helyzet a horvátok és a szerbek között, hogy a polgárháborút elkerülhetetlennek Ítélték. A helyzet időnkint engedett feszültségéből s legutóbb akkor, amidőn a horvát képviselők elhatározták a szerb szkupstina tanácskozá­saiban való részvételt. Az alkotmányosság megszűnte óta Pavelics szerint a helyzet is­mételten sulyosodik. A horvátok népszövet­ségi beavatkozást kérnek a horvátok és szer- bek közötti viszonyba s azt óhajtanák, hogy a nemzetközi fórum igyekezzék odahatni az államjogi kérdés rendezésénél, hogy a horvátországot megszálló szerb csa­patokat vonják ki mindenütt a hor­vátok lakta területekről s adják vissza Horvátországnak a jogot, hogy önállóan élhessen. látja, hogy ott most folytatódik Anglia és Franciaország mérkőzése. Valószinünek tart­ják, hogy Anglia újra előáll azzal a követelé­sével, hogy a létesítendő nemzetközi jóvátó- teli pénzintézet székhelye London legyen. Macdonald leszerelési tervezetének előterjesz­tését is nagy érdeklődéssel várják Genfben. Bizonyosra veszik, hogy az angol munkáspárt e tekintetbeni elgondolásai és törekvései is teljesen ellentétesek lesznek azokkal a törek­vésekkel és elvekkel, melyeket Franciaor­szág vall magáénak: A jobboldali lapok megállapítják, hogy ha a harc esetleg kiegyezéssel végződik is, a jövőbeli francia-angol együttműködés egé­szen más lesz, mint a háború utáni, amely kizárólag a békeszerződések fenntartására és az ezek által teremtett helyzet stabilizálá­sára irányult. 9 yíiaizíójög reformja A választójognak s a választási rendszer­nek a reformjára is sor kerül a közelebbi be­tekben s a kormány az őszi szezon nagy ese­ményei közé sorozta. A közigazgatási törvény után, mely a nemzeti parasztpárt programm- jának nem a megvalósítását hozta, hanem hozott más egyebet, most sok kétség ébred­het fel: vájjon mi lesz az uj reformban? Mert itt, ebben az egyetlen törvényben a kormány­zópárt örökre tönkreteheti magát. S mert eb­ben a törvényben meg lehet menteni az or­szágot a legsúlyosabb betegségeinek egyiké­től, viszont állandósítani is lehet a betegsé­get. A pártpolitika, a pártbarácsolás, a párt­érdek rontotta el minden közfórumnak a te­vékenységét. Az ország közélete, az államha­talom minden megnyilvánulása egy párté, a kormány pártjáé volt s a választás nem je­lentett semmi mást, mint a hatalomra ülte­tett párt térfoglalását. Hiszen ez a mostani s az eddigi választási rendszerekkel akár­milyen kormány megszerezhette a parla­menti többséget. Ebbői a szempontból a vá­lasztás csak hókusz-pókusz volt, amiben az ellenzéki és elnyomott pártoknak, főképpen a kisebbségieknek, csak egy-egy mandátum­nak a megszerzéséért kellett a legnagyobb erőfeszítésekkel minden erejét latbavetnie. A mostani kormánynak a páTtja eléggé láthatta a maga tisztességes tehetetlenségét a mostani választási rendszerrel szemben és szemben a többi kormányokkal. Megfeledke­zik-e most erről, amikor hatalmon van? Mert gondolhat arra, hogy kormányképességét si­került ebben az esztendőben bebizonyítania, a különböző beígért reformjai nem bizonyul­tak felforgatóknak s igy a korona bizalma ré­vén máskor is visszakerülhet, ha most el is távolitják. S a felülről jött bizalom elegendő lesz-e Maniu Gyulának, vagy arra számit, hogy a polgárság többségétől kapjon mandá­tumot? Mindenesetre számítania kell arra, hogy nem biztos a jövője, a pártjának a jö­vője, ha csak felfelé akarja megerősíteni magát. Az a választójog, ami dupla mandátu­mot biztosit minden kormány pártjának, a polgárjogoknak a legcinikusabb, legcsunyább diktátori kijátszása. Ha ezt a Maniu-kor- mány nem tudja egyszersmindenkorra eltö­rülni, akkor tönkretette önmagát s akkor ne beszéljen többé demokráciáról. A központi összeszámítási rendszer nem Romániába való, mert itt egy olyan kormány, mint amilyen a Bratianuéké volt, olyan számokat hirdet ki, amilyeneket akar, tekintet nélkül arra, hogy szavaztak is az országban az emberek. Sőt a listás szavazási rendszerre sem érett meg ez a polgárság, amely a pártokra szava­zással nem tud olyan egyéneket megválasz­tani^ akikre rá kívánja bizni a képviseletét. Azt_ is láttuk, hogy egy-egy megyére rásza­badított csendőrszázad meg tudta változtatni a napnál világosabb eredményeket és a vá­lasztási eljárást vezető bíróságot is könnyű volt lerángatni hivatása magaslatáról a leg­súlyosabb, a leglelketlenebb csalásokig. Mindegeken változtatnia kell ennek a kor­mánynak, mert pártja élete függ ettől. Azzal is számolnia kell, hogy mielőtt keresztül ludja vinni, törvényerőre kell emelnie a vá­lasztójogi reformot, azelőtt szembe kell néz- lie a megbuktatására irányuló ellenfelek legnagyobb erőfeszitésével. Ha csak egy mód van az eltávolításra, azt a módot most ki fog­ják használni. De nekünk pedig számolnunk kell olyan eshetőségekre, amilyenekre példát mutatott a kormány a közigazgatási reformjával. Szá­mítani kell arra, hogy hajlandó a kormány kompromisszumokat kötni saját programmja ellen bukaresti pártellenfeleivel s hajlandó lemondani a demokrácia legvilágosabb köve­telményeiről, csak azért, hogy a kisebbségi népek érvényesülése elé gátakat torlaszoljon. Már előre látjuk, hogy hol fognak ezek a szándékok megmutatkozni, hiszen a közigaz­gatási törvénybe behozott egyes paragrafus sok az első láncszemei a kisebbségellenes ter­vezetnek. Amilyen szükséges és várva-várt ese­ményt jelent be a kormány a választójogi re­form őszi tervezetével, éppen olyan aggo­dalmakat ébreszt. Mert ha ez a kormány is elárulja még a választójogi programmját is, akkor itt belátható időn belül nincsen kilá­tás demokráciára. Mai számunk 12 oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom