Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)

1929-09-30 / 223. szám

6 Ragyogó őszi verőfény... Ragyogó őszi verőfény kellene, de állan­dóan,. napról-napra — mondom a barátomnak a korzón. Ragyogó őszi verőfény, de mindenütt és egész nap, reggeltől estig. Este meg valami enyhe fuvalom szitálta meleg, hogy az ablako­kat nyitva lehessen tartani egész éjjel és reggel felé szép piros hajnal kellene, olyan napsütés­sel, mint ami most van. Ez az állandó verőfény kellene: Ó mennyivel tökéletesebb volna a világ, még az ember is, ha állandóan sütkérez­hetnénk a napon s nem kéne félni a komisz időtől, mint az utóbbi napokban is. Ragyogó őszi verőfény kellene, állandóan — ismétlem a barátomnak s valami egész vj messianizmus tételeit szövögetem. Ha nem volna időjárásunk olyan szeszélyes és könyörtelen, ha az év leg­nagyobb része nem volna hideg és kellemetlen, mennyivel boldogabb lenne Európa. Mennyivel derűsebb filozófiák és meggondolások vezet­nék az embert. Az a harc, amely ma állandó közöttünk, legnagyobb részében biztosan ebből az áldatlan szituációból származik. Ha meggon­dolom milyen rettenetes az ember sorsa! Sehol a földön nem él jól temperált időjárási viszo­nyok között, mert vagy a szélsőségek közt teng-leng az örök jég s az örök nap végletei alatt, vagy pedig egy szeszélyesen változó és kiszámíthatatlan időjárás lélekhisztériákat ter­mő anarchiái között. S ezt a mi Európánkat még dicséri az ember! A mérsékelt égöv zónájá­nak nevezi s e mérsékelt egövnek annyi tényleg köszönhető, hogy körzetében nyolc-tizezer év alatt mégis történt valami. De mi történt volna, — kérdem — ha itt állandó az ilyen langyos, test és ideg éltető verőfény!? Képzelje el uram — magyarázom a barátomnak, — mennyire ki volnánk cserélve, mennyivel kevesebb kellemet­len dolgot ismernénk. Avagy nem gondolja, hogy a hideg ember, hideg szív, rideg élet, rideg jövendő s egyéb zordon tények és fogal­mak csak azért léteznek, mert létezik e ragyogó őszi veröfényen túl a hideg idő, a rideg szél "és a könyörtelen időjárás valósága s főleg mind­ezek miatt él bennünk a félelem, a gyanú, ez óvakodás, a balsejtelem és a gyötrelem, ami­ket mind csak azért hordunk magunkban, mert a természet kellemetlen viselkedése megismer­tette már az ősemberrel s azóta napról-napra évezerről-évezerre újból és újból megismerteti velünk. Higyje meg, ez az egész életünk a ter­mészet magatartása miatt csorba és tökéletlen. Egész szótárunk és igy életünk is teljesen más volna, még a rosszat se ismernénk, ha a nap­nak, a szeleknek és a levegő láthatatlan mozgá­sának az a békéje volna örök, mint ami e déli pillanatban uralkodik, most itt a sarkon a ra­gyogó őszi verőfényben. De mit magyarázom magának!? A boldogság: meleg. Meleg az anya szív s a szerelmesek temperaturája, meleg a siker és a gyümölcs a melegben érik s az ember a melegségbe menekül a vihar, a gondok és az ijedelem elől. .4 jó — meleg s mi mégis türjük a szeleket és viharokat s a jég ellen nem teszünk semmit. Sőt valami fatális nemtörődömséggel hallgatjuk a sötét és keserű embereket, a kelle­metlen természet e követeit, akik mostanában egyre sűrűbben mondják mindenféle meteoralé* giai rébuszokra esküdözve, hogy a világháború óta igy meg úgy teljesen kifordult az idő járása, még szeszélyesebb és zavaróbb, mint valaha. Abnormitása állandó. Nem lehet érteni, hogy miért, de rosszabb, mint azelőtt s hogy ezt a napfoltok teszik meg, az, hogy a világ lassan hül. Az idén megint nem lesz igazi ősz, — jó­solják tovább. Nem lesz vénasszonyok nyara. Rövidesen fagyni fog, sőt már Berlinben fa­gyott is, Keletporoszországban meg esett a hő. A szelek egyre erősebbek. Mindenütt szomorú szüret lesz. Dideregni fognak a szőllőszedő lányok és legények ... Egész melandólikus leszek, ha mindezekre a sötét jósokra gondolok. Ó olyan jó lenne az állandó őszi verőfény, meleg lombok a fákon és tikkatag őszi színek. Helyette tehát zordan ázott és csapzott lesz a világ? Dideregve úszik majd a madár felettem? Szomorú, nagyon azo- moru a zord szeptembervég, pedig milyen gyö­nyörű lehetne, — sóhajtom mélyen. De miért nem gyönyörű!? — kérdem a ba­rátomtól egész kikelve magamból. Miért Iţsz ilyen? S ha már ilyen lesz, miért nem lehet segíteni rajta? Miért van ez igy? És ha közmű lía.iWiiMIHtiV'-i' mé—B——I—M Iskolások öröme ingyen tanrendek, jegyzékek LEPAGE-nál. Menjen be még _____ ma és kérje.____________ XII. ßVF. 223. SZÁM. kus zavarok és egyebek okozzák is, hát miért nem lehet ezeken a zavarokon túljárni? Miért nem lehet megkorrigálni az idő járását? Bele­nyúlni? Hát hol van az a hires Ember, aki át­repüli az Óceánt s végtelen távolokon keresztül lát. hall és beszél? Hol van a teremtés koronája, a büszke Feltaláló és dolgok Korrektora, nap­jaink hőse. a mindent megoldó Technikus, ami­kor egy kis állandó őszi verőfény kellene csak az emberek utcáira s a gyermekek és növények kertjeibe, egy kicsike enyhe meleg és elapdalog- tató napsugár! Egész picike, ha akarjuk pár órára, ha pedig úgy akarjuk, örökre, illetve mindig annyi, amennyit ki-ki és hol és amikor akár! Miért nem tudjuk ezt? Ebben a tekintet­ben miért tartunk még mindig ugyanott, ahol az ősember, aki ugyanúgy az odújába bujt a hideg elől, mint mi? Hát lehet itt haladásról beszélni s a természet erőinek igazi leigázásáról, amikor csak az történt, hogy csinosabbak lettek a tűz­helyeink s az állati bőr helyett gusztusosabb a lebernyeg, amit magunkra öltünk, különben pedig minden maradt a régiben s még csak a megoldás nyomait sejtető ötlet se jelentkezett a sok ezer év alatt s még ma sem jelentkezik, amikor pedig mindent feltalálnak!? Hát ötezer év múlva is igy lesz? Ez a primitiv állapot? Az időjárást még akkor sem tudjuk szabályozni úgy és olyannak, amilyennek ép’ kell: a hó alatt élő mag számára havat szállítva, a beérendő gyümölcsnek pedig az érlelődéshez szükséges meleget, mindenhová és mindenhez ép’ azt, ami kell, bölcs és okos adagolásban, mondjuk szé­Zongora és hegedű iskolák valamint az összes többi kották legolcsóbban kaphatók Király zenemüszaküzíetében Jegyzékek ingyen. Cluj-Ko.ozsvár, Főtér 15. riumszerüen beojtva a levegőt, vagy mit tudom én hogy’, de nem azon az otromba módon segítve, ahogy eddig próbálkoztak viharágyuk­kal és gőzfütéses experimentumokkal,^ üveg­házakban és egyebekkel, amig egész szánalmas kísérletek voltak és nem is vezettek semmire!... (Barátom azonban hallgatott. Közben a nap is ment. Árnyékba kerültünk. A ragyogó őszi veröfény most a túlsó oldalon állt. A mi oldalunkon hűvös volt s ezért barátom be­gombolta a felöltőjét, kétségtelenül egy kultu­rált mozdulattal. Engem azonban még se lehet félrevezetni. Akárhogy kecseskedik is: még mindig az az ősember ö, aki a medvebőrt össze­húzta a mellén és lomha mozdulatokkal a bar­langja felé tart, — még a husáng is a kezébe van, egy nagyon nyavalyás és girhes sétabot képében. Milyen szomorú, hogy csak ennyire vittük ...) (G. G.) Macdonald a Berangeriafedélzetén elutazott Északamerikába Kijelentette hogy felfedező ut előtt áll: a világbéke útját akarja egyengetni (London, szeptember 28.) Southampton- ban a polgármester, az amerikai főkonzul és a Berengaria gőzös kapitánya fogadták Mac­donald miniszterelnököt, aki az ünnepélyes fogadtatás után a hajóra ment. A miniszter- elnök részére a gőzösön ugyanazt a lakosztályt tartották fenn, amelyet annak idején Vilmos akkori német császárnak rendeztek be, amikor a Berengariát még Imperátornak hívták. A lak­osztály öt szobából áll, A szemben lévő kabi­nokban rendeztek be háló- és fogadószobát a miniszterelnök leánya számára. A lakosztályok­ból külön lépcső vezet a fedélzet elkülönített részére. A gőzösön minden helyet már jóelőre lefoglaltak amerikai utasok. Tegnap este már teljes volt a létszám a hajón. Annak ellenére, hogy az angol miniszterelnök az utazá3 alatt nem fog érintkezni az utasokkal, az amerikai világlapok hatalmas díjazásokat ajánlottak fel az utasoknak, ha naponta kábeltáviratot adnak le a Berengaria szikratávíróján s beszámolnak Macdonald napjának eseményeiről. Érdekes, hogy Macdonaldot ugyanaz a pincér fogja mostani amerikai útja alkalmával kiszolgálni, aki a Saxonia gőzösön teljesített 1909-ben szol­gálatot, amikor Macdonald mint egyszerű harmadosztályú utas először utazott Amerikába. (London, szeptember 28.) Macdonald a Daily Herald munkatársa előtt kijelentette, hogy felfedező ut előtt áll. A világbéke útját akarja egyengetni, mert meggyőződése szerint ez a mai nemzedék legmagasztosabb feladata. Teatrális hatású fejleményeket nem vár ame­rikai utjától, de meg van rá a biztos reménye, hogy a tenperi leszerelést szélesebb nemzetközi alapokra leltet majd fektetni. Ha a tengeri le­szerelési konferencia is sikerrel fog járni, akkor össze hihet hívni az összes nemzetek leszerelési konferenciáját. Amerikának és Angliának szá­mos közös feladata van s a jövőben jobban meg kell érteniök egymást, mint ahogy a múlt­ban ez történt. 05 w J 3 £ a x a H Z M a ffi 02 M a ü z Mindenkor a legjobb angol szövetek voltak és ma is azok, melyek a világhírű tus* a szövet szélén beszott jelzéssel bírnak. ANGOL ÜZLETÉBEN BUCUREŞTI, STRAPA LIPSCANI 22. Fiókok : Temewór-Belv., Szentgyörgy-tér—Eminescu 1. Galac, Str. Domneasca 13. Teljes jótállás, hogy áruink minden méterje a legkiválóbb minőségű angol szövet. A vámieszállitás folytán áraink lényegesen alacsonyabbak lettek. A feltétlenül szabott árak fel vannak tüntetve. Óvakodjunk a silány utánzatoktól, melyek utóbbi időben a helyi p acon forga ómba kerültek» M z H X s 2 0 V M Gß *3 2 H K

Next

/
Oldalképek
Tartalom