Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-28 / 221. szám
Xll. ÉVF. 221. SZÁM. 9 msrntmm Jelentékeny határozatokat várnak az angol munkáspárt szeptember végi kongresszusától A szovjet elismeri az angol adósságokat (London, szeptember 26.) A munkáspárt szeptember harmincadikáti Bringhtonban tartja ezévi kongresszusát. A függetlenek a kongresz- szuson követelni fogják, hogy a párt kormánya meg nem alkuvó, más államokat tekintetbe nem vevő háboruellenes politikát inauguráljon. Egy másik javaslatuk a leszerelés ügyére vonatkozik. E tekintetben azt követelik, hogy az államok ugyanolyan mértékben szereljenek, mint amilyen mértékben annakidején Németország lefegyverzése történt. Â Daily Mail nem tartja kizártnak, hogy a szovjet a háborús adósságok elismerése kérdésében engedett merev álláspontjából. Állítólag ez a kérdés is szóba került Henderson és Dovgalevski megbeszélései során. Lehet, hogy mindkét fél elfogadhatónak fogja találni ebben a kérdésben azt a megoldási módot, hogy a szovjet elismeri az adósságokat, de beszámítani óhajtja az ellenforradalmakkal kapcsolatban felmerült kiadásokat s fizetési kötelezettségének abban a formában tesz majd eleget, hogy uj kölcsönt plassziroztat el az angol pénzpiacon. Százkilsncvenötmillió lei kárt okoztak az államnak egy év alatt a vonatkésések Megkezdődött a CFR-nél a racionalizálási folyamat (Bukarest, szeptember 26.) Évek hosszú során át az utazó közönség állandóan panaszkodott — s panaszkodik még most is, — a vonatok mondhatni rendszeres késéseiről. Tudnivaló, hogy ez a notórius késési rendszer nemcsak a közönségnek kellemetlen, hanem hatalmas károkat okoz a vasútnak is, amely pedig igazán nincs abban a helyzetben, hogy luxuskiadásokat engedhessen mejj. magának. Tekintettel arra, hogy most a kölcsönből megkezdették a vasutak újjáépítési munkálatait és hogy a vasutak költségvetését az állami költségvetéstől függetlenül vezetik, a CFR-nél is megkezdődött a raeionálási folyamat. Stan Vidrighin vasúti vezérigazgató hivatalba lépése után azonnal bizottságot küldött ki a késések okozta kár megállapítására S ez a bizottság a napokban terjesztette be jelentését. Ebből a jelentésből kitűnik, hogy minden «gyes gyorsvonatkésés 19 lej, személyvonat-késés 7 lej és tehervonat-késés 6 lej többletkiadásába kerül a vasútnak, az évi késések által okozott kár pedig nem kevesebb, mint 195 millió lejt tesz ki. A jelentés vétele után a vasút vezérigazgatósága szigorú rendeletet küldött szét az összes állomásokhoz, amelyben felhívja a figyelmüket arra, hogy a késéseket a lehetőség szerint csökkentsék s napi megbeszéléseken állapítsák meg azokat az okokat, amelyek a késéseket előidézik. Nyolcmillió magyar szivszoroiagva figyeli a párisi „titkok házát“ Mi történik a „keleti jóvátételi konferencia“ kulisszái mögött? Mit mond az angol delegáció ? — Korányi báró Herkules-munkája Az antant véráldozata : 1.5 milliárd arany frank — Francia „érze> lem“ és angol „hűvösség“ — Sir William szerepe (Páris, szeptember hó.) Kis „second Empire“ palota az Etoile mellett, a rue de Tilsitt-en. amely simulva körülfut Ráris legszebb terének kerületén, a Comission des Reparations székhelye. Háború alatt az amerikai vezérkar főhadiszállása volt. Itt ülésezik most Párisban a hágai konferencia által kiküldött „keleti jóvátételi bizottság“. Tizenegy ország képviselői szerepelnek a delegátusok listáján. A nagyhatalmak francia névsor szerint: Belgium, Nagybrittania, Francia- ország, Olaszország, Japán, Lengyelország, továbbá Görögország, Portugália, Románia, Szerb—Kroat—Szlovénország és Csehszlovákia. Ez elé a gyülekezet elé hivták meg most a három legyőzött ország képviselőit. Szörnyen komplikált probléma a „keleti reparáció“, vagy amint a nagyhatalmak nevezik „a nem német reparáció“ kérdése, mert ma már nem egyszerűen arról van szó, hogy menynyit fizessenek a legyőzőitek, hanem arról is, mennyivel tartoznak egymásnak a győzők és a győzelem élvezői. A nagyhatalmak, mint ismeretes, a háború befejezése után, az első győzelem mámorának lecsillapodása után elkezdtek gondolkozni és igy szóltak barátaikhoz: — Szép dolog a győzelem és szép dolog a dicsőség. Mi azonban véreztünk és a győzelem egy kicsit sokba került. Méltóztassatok tehát megfizetni a véráldozatot és mindenekelőtt egy kicsit a pénzt is. A véráldozatokból beszámítottak néhány százezer emberéletet azoknak, akik maguk is véreztek. Szerbia és Románia ezen a konton elég jól szerepel, Csehszlovákiának azonban a harci működésből csak néhány napot „számítottak be" protektorai. I Mindezeket a tételeket átszámították aztán aranyfrankokra és ezt elnevezték liberációs kölcsönnek. Kerek másfélmillió aranyfrank az az összeg, amivel az utódállamok tartoznak barátaiknak „felszabadításuk“ címén. A reparációs főkönyv másik Kisantant szempontból kellemetlen lapja, amelyet úgy neveznek, hogy „dettes pour les biens cédés“, vagyis a háborúban szerzett országrészeken talált javak, vasutak, utak, épületek és berendezések ellenértéke. Erről a tételről már beszéltek Hágában is. Mint ismeretes, ezekből a nem egészen világos és nem egészen tisztázott értékű követelésekből ajánlgattak a franciák és az olaszok az angol „vaskancellámak". Snowden azonban elhúzta a száját és „jobb" pénzt akart. így aztán ezeket a felajánlott, de sorsukban bizonytalan összegeket részben Franciaország, részben Olaszorság „garantálták" az angoloknak. Ezek a „biens cédés" tartozások a legzavarosabb, legnehezebben megállapítható szám oszlopok, amit a háború utáni pénzügyi doktoroknak ki kell bogozniók. Nincs ember, vagy pénzügyi szakértő ma Európában, aki megbízható pontossággal tudná felbecsülni ezeket az összegeket. A legkülönbözőbb becslések vannak forgalomban. a hitelezők és az adósok számításai nagy mélységekből és magasságokból ’meredeznek egymásra. Csehszlovákiának például a 750 milliós felszabaditási kölcsöntartozásán kívül alacsony becslés szerint cca 3.5 milliárd aranyfrankot kellene fizetnie a kapott javakért. Magyarország álláspontja Magyarországnak az az álláspontja, hogy s lekapcsolt országrészek többet érnek, mint amennyit egy bármily legyőzött országtól reparáció címén valaha is követelni lehetne. Tehát repárádó címén nem lehet tőle újabb összegeket követelni, azokan a kereteken felül, amelyeket a népszövetségi kölcsön felvételekor számukra a pénzügyi szakértők megállapítottak. Nem lesz azonban könnyű dolga Korányi bárónak a magyar fődelegátusnak, hogy ezt az álláspontot megvédje. Korányi báró régi és tapasztalt diplomata és a jóvátételi pénzügyek alapos ismerője és segítőtársa, a második delegátus egy fiatal és tehetséges diplomata, Lukács György, a párisi magyar követség titkára, aki nemrég Hágában volt a magyar kormány megbízásából és ott közelről követte a jóvátételi probléma alakulását. Mindketten jól felkészültek tehát a harcra, a vitákra, a kapacitálásra, amiben alapos részük lesz. Korányi báró pénteken érkezett Párisba és azonnal megkezdte látogatásait. A titkos kabinetiekben, az irodák rejtelmei között, a tanácskozó szobák fülledt levegőjében megkezdődött tehát a nagy harc a kis legyőzött Magyarország szegény és lerongyolt adófizetőinek pénzéért. A kulisszák mögött Mi történik a Kulisszák mögött? Ma még nem tudja senki. Korányi báró titokzatosan hallgat és hallgatnak az idegen delegátusok is. Mert nagyon titokzatos ház ez a Jóvátételek palotája. A Young-bizottság nem volt nagyon beszédes gyülekezet. Pedig a Young-Comité expertjei független pénzügyészek voltak, akiknek véleményük álláspontjuk volt, akik még beszélhettek is. A „keleti jóvátételi bizottság" tagjai azonban nem független emberek. Kormánymegbízottak, akiknek pontosan körülhatárolt missziójuk: jelentést készíteni a néhány hónap múlva Hágában újra összeülő nagy konferencia számára. Igen valószinü, hogy még kész jelentésük szövegét sem hozzák" nyilvánosságra, mielőtt azt megbízójuknak, a hágai konferenciának tudomására nem hozzák. Még kevésbé hajlandók nyilatkozni magánvéleményükről vagy kormányuk álláspontjáról. Az angol delegátus nyilatkozik — A mi feladatunk, mondotta tudósítónknak az egyik angol delegátus, minél nagyobb csendben, a közvélemény minél kisebb izgatásával elkészíteni a jelentésünket. Úgy tartjuk, hogy a higgadt és tisztán pénzügyi lehetőségek és lehetetlenségeket mérlegelő álláspont ki- jegecedésének csak árthat, ha minden egyes fázisába beleszól az izgatott és ingerlékeny nyilvánosság. Megértjük az angol delegátust, aki kedélyes fapipával a szájában, a diplomáciai udvariasság és a gentleman minden kedvességével beszélget anélkül, hogy valamit is elárulna a rábízott titkokból. Szimpatikus is ebben az izgatott és ezer érdektől nyugtalanított gyülekezetben, az okos és ravasz Osusszki, a diplomácia és a nemzetközi jog minden hajával megkent görög Politis és a többi fizetni nem akaró kis- és nagy diplomaták között tudni, hogy itt vannak a hűvös és józan angolok, akik egyetlen vezérlő szempontja a józan üzleti érdek, ami ma már egyet jelent Európa igazi konszolidálásával és ami egy Kicsit Kizárja a francia érzelempolitika vagy a kisantant egyoldalú érdekpolitikájának kizárólagos érvényesülését. A magyar delegációt különben optimizmusra hangolja, hogy a magyar szekció elnöke egy kemény és józan angol diplomata és pénzügyi szakértő. Mr. Goodchild, akinek aranypápaszemes kemény nézésű szemei előtt nenéz eltitkolni a rideg kényszerű valóságokat, hogy itt vannak az olaszok is, akik maguk is érdekeltek ugyan, de akiknek kormánya nem érzéketlen a magyarbarát politikai szempontok megértése iránt és végül, hogy a kulisszák mögött már itt jön-megy a Magyarországon jólismert angol finánckapacitás, Sir William Good, akinek olyan nagy szerepe volt az utóbbi évek magyar fináncpoütikájában. A nagy mérkőzés tehát megindult a párisi „titkok házában". Nem reménytelen, de nem is veszélytelen a küzdelem. Aigner László j
