Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-01 / 198. szám
4 XII. tVF. 198. SZÁM. 9 reklám és o viiágbéke Egy alKÖommal már ezen a helyen szóvá- tettük azt a gondolatot, hogy milyen természetes útja és lehetősége volna reklám alkalmazásának az, ha az áruk és egyebek lanszirozásán kívül olyan nagy és nemes dolgok szolgálatába is áüana, mint például a világbéke. Arra gondoltunk. hogy ha már természetes, hogy valamely politikai választás vagy hasonló, az egész közvéleményre tartozó kérdés lanszirozása alkalmával plakátok, röpcédulák, megafonok, fényreklámok szolgálatába léphetnek vagy annak a pártnak, vagy politikai gondolatnak, vájjon miért ne történhetne, hogy a nemzetek közötti megértés, azaz egész röviden kifejezve: a világ- béke aktuális nagy gondolatát, miért r.em tartják állandó erővel a közvélemény lelkiismerete előtt plakátok, röpcédulák, megálonok és fényreklámok!? A falvakban és városokban, az uc- cákon. és a köztereken miért nem ütközik az ember lépten-nyomon hirdetésekbe, amelyek arra figyelmeztetik, hogy a szomszéd is olyan ember, mint te, ugyanúgy vet és ugyanúgy arat, ugyanaz az ég borul felette és ugyanaz a föld táplálja!?... Persze nem szabad túlozni. Nagyon jól tudjuk, hogy egy ilyen világbéke propagandának mik a valóságos és mesterséges akadályai. Ám ha ezeket az akadályokat ismerjük is, maÍ áról a gondolatról úgy vélem még se szabad etenni. Nem is említve, hogy ezt a gondolatot ma már nem is lehet oly egyszerűen az Íróasztal alá ejteni. Ez a gondolat ma a levegőbe lóg. Ezért juthatott nenkünk is eszünkbe. Annyira a levegőbe lóg, hogy a napokban kint Európában, a berlini reklámkiállitáson egy angol ezredes. Pereg C. Burton egy előadás keretében szóvá is tette. Mit mondott Burton ezredes? Burton kifejtette, hogy a világbéke gondolatát sokkal praktikusabban és korszerűbben kellene országonként és nemzetközileg propagálni, mint ahogyan ezt eddig megtették. A világbéke eszméjét a tömegek előtt ugyanazzal a közvetlenséggel kellene szerepeltetni, ahogy egy hajszeszt vagy egy szappant lansziroznak. A világbéke nagy' eszméit olyan képekre, gondolatokra és hatásos efektusokra kellene felváltani, amelyek képiessége, ötletessége és mar- kánssága lehetővé tenné, hogy ezek a gondolatok felszívódjanak a köztudatba s a köztudatnak mintegy motorikus erői legyenek. Burton ezredes u. i. nagyon jól ismeri a reklámhatás lélektanát, s nagyon pontosan képzeli el azt az utat. ami egy gondolat köztudatba dobása és a köztudat által való felszívódása között van. Burton ezredesnek azonban nem csupán ilyen elméleti elképzelései vannak. Burton ezredes egész gyakorlatian fel is vázolja azt a hálózatot, amelynek a világbéke e korszerű propagandáját ki kellene dolgozni. Burton ezredes azt mondja, hogy a világ már ma is rendelkezik egy olyan nagy politikai szervezettel, amely a béke fenntartására szolgál s ez a Népszövetség. Szerinte a Népszövetség illetékessége és kötelessége. hogy a béke propagandáját ezen a modern és korszerű utón űzze. Az ötlet és okfejtés kétségtelenül helyes s a reklám berlini kiállításán Burton ezredes eszméjét egy még nála is gyakorlatibb szellemű ember egy költségvetési tervezetben még szimpatikusabbá és valószerübbé tette. Ez a másik szóvátevő is angol, bizonyos Murray Allison. aki mint gyakorlott reklám-szakember már pontos kalkulációt és költségelőirányzatot csinált. egyenlőre csak lappropagandára irányozva elő a reklám utján való békepropagandát. Murray Allison költségvetése szerint, ha a Népszövetség az összes hozzátartozó országokban naponta minden újságban egy hasábot és minden publikációs orgánumban egy oldalt béli m\ a a Bátoraink tartósságát garantálják legmodernebbül berendezett szárítóink! Ne sajnálja az utat Marosvásárhelyre és győződjön meg, hogy a legszebb bútorokat legolcsóbban részletfizetésre is a Székely A Réti Rt. BntorgyArában rásárollist)», Viíágmárkás zongorák és pianinók nagy választékban! — ttaJzainV.kat utazási» kát meghívásra kiküldjük. — — — iKojersUwCG reine ki a békepropaganda céljaira, ‘ úgy ez Angliában, az európai kontinensen, az angol domíniumokon és Délamerikában évente összevéve sem kerülni többe, mint amennyit például egy amerikai cég, a Lever-Brothers cég a Sunlight szappan hirdetésére kiad. Murray Allison az irónia kedvéért költségvetésében megjegyzi még, hogy ez az évi békepropaganda költség nem kerülne többe, mint amennyibe a világháború alatt egy napi elhasznált lőpor került... Annak a két tervnek, amelyekt az előző sorokban ismertettünk, kétségtelenül ma még van valami utópisztikus karaktere. Utópisztikus például már azért is, mert hogy egyebet ne említsünk. Európában két olyan nagy állam, mint a mai Orosz- és Olaszország, újságok és egyéb nyilvános orgánumok (falragasz stb.) utján tiltja a békepropagandát. Ebben a vonatkozásban most nem tartozik reánk, hogy ez a két ország miért tiltja meg a béke gondolatának a sajtó utján való propagálását. Annyi azonban reánk tartozik, hogy lássuk milyen nagy akadályai vannak ma még Burton ezredes eszméje megvalósulásának. Az akadályok azonban vagy eltűnnek, vagy megkerülhetők s igy bizonyára mégis el fog jönni az idő, amikor a béke gondolata azokkal a szelíd és meggyőző eszközökkel, amelyekkel a reklám szolgál, az utcára, a falvakba és az országutakra kerül. Előbb, utóbb el fog jönni az idő, amikor mégis fontosabb és nagyobb lesz a bégé gondolatának ereje és varázsa. mint ma. Egész biztos, hogy el fog jönni az idő, amikor jobb üzlet lesz a béke, az állandó és örök béke. mint ez a mai bizonytalan és kiszámíthatatlan s akkor — még ha különösnek' hangzik is, — az Ellida sampon elragadó nő feje mellett mindenütt egy békeplakát is lesz, valószínűleg egy olyan meggyőző jelszóval, amely erőteljesen tereli a köztudatot a béke kultusza felé. Ezek a plakátok akkor, nagyon jól tudjuk, egyedül nem fognak kezeskedni a békéért, arra azonban elegendők lesznek, hogy a béke gondolata úgy az egyén, mint a köz tudatának elevenebben az előterében álljanak, mint ma. (G. G.) A Dunába fordult Orsóvá mellett egy utasokkal telt autóbusz Az utasok közül hárman meghaltak, többen súlyosan megsebesültek (Orsóvá, augusztus 30.) Halálos kimenetelű autószerencsétlenség történt a Bazias— Orsóvá közötti Széchenyi-uton. A két helyiség között autóbuszjárat közlekedik. Tegnap szintén utasokkal zsúfoltan rendes időben indult az autóbusz az egyébként gyönyörű útvonalon. A katasztrófa váratlanul következett be. Megelőzőleg eső esett, ami a talajt feláztatta és ezt a körülményt ugylátszik a soífőr nem vette figyelembe. A nagy sebességgel haladó autóbusz egy fordulónál megcsúszott és hatalmas lendülettel a Dunába fordult Segítség a közelben nem volt és egyfelől a zuhanás, másfelől pedig a viz következtében súlyos következménye lett a katasztrófának. A soffőr, Bunea közjegyzői Irodavezető és Maacovici adószedő az első pillanatokban meghaltak, a többi utas szintén megsebesült. A súlyosan sebesültek között van egy Arean nevezetű moldvai tanító, aki feleségével, gyermekével és öccsével utazott. Ezeknek az állapota a legsúlyosabb. Senki épen az utasok között nem maradt. A szerencsétlenséget el lehetett volna kerülni, ha meg lett volna a régen az ut mellett fennálló korlát. A lakosság azonban a Széchenyi-féle utvédő vaskorlátokat lerombolta, a hatóság pedig nem gondoskodott azoknak pótlásáról. Az amúgy is keskeny és veszélyes útszakaszon valóságos Istenkisértés autóknak a közlekedése. A katasztrófa nagy megdöbbenést váltott ki. A délszláv diktatúra 150 magyar család földjét újból komitácsik között osztotta fel (Kelebia, augusztus 30.) A délszláv diktatúra rendelkezése folytán újból százötven magyar család vált hontalanná, ftkiknek földjeit botrányos verekedések közt foglalták el a komitácsik, akik Délszerbiából érkeztek. Egy hatánmenti kettősbirtokos szemtanúja volt az eseményeknek. A napokban a déli órákban, egy agrár- bizottság jelent meg több csendőr kíséretében Tavankut és Madaras határában és ott egy régebbi jegyzőkönyvre való hivatkozással felszólítottak százötven magyar családot, hogy haladéktalanul hagyják el birtokukat) és azt adják át a szerb uj tulajdonosoknak. A magyar birtokosok megrökönyödve fogadták ezt a minden előzetes értesítés nélkül való hatósági beavatkozást és kijelentették, hogy földjeiket, amely az ő tulajdonuk, nem hajlandók átadni. A bizottság erre figyelmeztette őket, hogy a földmivelésügyi miniszternek a rendeletére cselekszenek, akit viszont az agrárminiszter keresett meg ebből a célból. A bizottság tagjai egyéb felvilagositás- Sal nem szolgáltak, sőt a miagyaroknak arra a kérdésére, hogy kik fogják őket kárpótolni, szintén nem feleltek. A magyar birtokosok erre ismét azt felelték, hogy ők neon hajlandók elhagyni azt a földet, abol száznál is több esztendő óta dolgoznak és dolgoztak már apáik, mire Mazsu- ranics, a bizottság egyik tagja, azt mondotta, hogy kétórai haladékot ad nekik. hogy holmijaikat összeszedjék és elmenjenek a birtokról. A két óra letelte után, ekkor már körülbelül három óra lehetett délután, ismét felszólították a magyarokat, hogy hagyják el a birtokaikat, de ekkor már az uj tulajdonos- komitácsik is zúgtak és a hangulat egyre fenyegetőbbé vált. A magyarok igazuk tudatában, ismét ellenálltak. Egyik vezetőjük, Szüos István, előadta a bizottság vezetőjének, hogy ők emberemlékezet óta bírják földjeiket és igy, minden kártérítésnek ígérete nélkül, nem hagyják el birtokaikat. Ekkor megindult még egy rövid vita Ős beszélgetés a magyarok és a hivatalos küldőt ttek között, de ezt már a komitácsik nem várták be, hanem rárohantak a magyarokra, akik védekeztek és véres verekedés támadt közöttük, melyet a csendőrség közbelépésére szüntettek meg a komitácsik. Ezek után már csendőri fedezet mellett vették birtokukba a magyarság földjeit a szerb komitácsik és a magyarok éppen legszükségesebb holmijaikat vihették el. A százötven magyar család otthagyta ősi birtokát és elszéledtek, ki rokonánál húzta meg magát, ki meg kivándorlási tervekkel foglalkozik. A véres földosztásnak nincs vége, mert! a magyarok ellen még eljárás is indul hatáság ellen való erőszak címén, azért, mert ragaszkodtak ősi földjükhöz és a komitácsikkal szemben önvédelmi állást foglaltak el.
