Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)

1929-09-26 / 219. szám

c mxaenmeto) XII. SVF. 219. SZÁM. Oberremarque ur Nagyon furcsa ez a név, de nem tehetek róla: az a fajta kezdő irő, akiről beszélek, az mindenkép többnek, különbnek és kiválóbbnak érzi magát, mint a világhíres háborús regényíró. Afelett érzi magát s ezért Über; ugyannyira felette, mintahogy Nietzsche Übermensche felette van az átlagembernek. Már pedig Remarque a hires és kiváló szerző, vele az Überremarqueva! szemben mindenkép átlagos jelenség, sőt még középszerűségnek is közepes, miután a valami pontosan ott kezdődik Über- remarque urnái, ahogy Überremarque ur nagy kegyesen megengedi és elismeri.. . Über­remarque ur ugyanis nagyon szerény. Minden­nap találkozhatsz vele Kolozsvárt. Tordán, Budapesten, Berlinben, Becsben, Prágában, Bukarestben, egész röviden: mindenütt, ahol kávéház van, ott feketézik felettébb közvetle­nül 9 oda ülhetsz az asztalához. Ő megengedi, sőt invitál. Mindig nagyon fontos irodalmi és egyéb közérdekű dolgokról beszél. A vélemé­nyét fejti ki, mely mindig nagyon originális, nagyon, elszánt és kimerítő. Sohasines meg­elégedve a világrenddel. Mindent jobban tud. Mellette és számára mindenki panamista és amorális. A szent és tiszta ő. ő az, aki a mű­vészet szentélyébe nem ereszti az üzletet s az ideálokat és az igazságokat, sőt az Igazságot őrzi. Csak az az irodalom, amit ő elismer s csak az az eredmény, amire ő esküszik. A társadalom az ő felfogása szerint romlott. Az olvasóközön­ség műveletlen. Itt van például ez a Remarque is... Most ugyanis állandóan ide lyukad ki. Ha az asztalához ülsz Prágában. Bukarestben, Berlinben, vagy Aradon, még ha a rizshántás­ról kezded is vele a beszédet, végül megérkezel előadása folyamán Remarquehoz. Most Remarque van a begyében. Most Remarque az. akit semmikép sem szívlel... Elolvasta, de nem veszi be. Remarque könyve a világ legrosszabb könyve. Higyje meg — magyarázza előtted — a világ olvasóközönséqe még mindig neveletlen. Nincs semmi ízlése. Ez a Remarque egy szem­telen ponyva. Ezt én mondom önnek — mondja egész kikelve magából. _Mert — és végtelen magyarázatba kezd, amit 6 se ért világosan. Egész homályos dolgok­ról beszél: hogy Művészet és Megcsinálás, meg hogy nem az a kunszt, hogy egymillió példányban jelent meg, sőt ép’ ez bizonyítja, hogy nem ér semmit, mert amit ennyien olvas­nak, az bizonyára egy vacak. Jó reklámot csap­tak néki az üzletesek s a közönség megint be­ugrott. Az egész a véletlen müve. Mert őneki van egy könyve, ami toronymagasságba van efölött a háborús szemérmetlenség fölött. De hát 6 nem előszobázik a kiadóknál és ő nem jár senkinek se a nyakára, mint ez a Remarque. Igazi iró ezt nem teszi. Ö inkább koplal. De az írói becsületét még se adja el. Majd meg fogják látni, ha ő egyszer kijön ... Te ilyenkor már feszengsz a helyeden, hogy ez milyen rémes, megint beleestél egy kényelmetlen szituációba. Most azt kellene kér­dezned. hoqy mi hát az a mii. amiről a feketéző ur beszél De valami homályos emléked van egy novelláról, vagy cikkről, amit már olvastál tőle s ami minden oroszlánkörmök nélküli bab­leves volt, nagyon ragacsos és erőszakolt vala­mi. tehát pontosan az ellenkezője annak, ami kívánatos — és a kérdést nem mered feltenni a remek műről . . Szerencsére Überremarque ur tovább be­szél. Nem tudod megállítani, ő az örök kezdő iró, aki mindent halvaszületett regénye vagy drámája kockájára tett fel. Emiatt hagyta ott a szülői házat s lépett ki a jól jövedelmező moso­dából, vagy egyéb biztos jövedelmű intézmény­ből s lépett az irodalom mezéjre, ahol ugyan azt a sikert és jövedelmet keresi és kergeti, mint aminöket már elért Wallace, vagy Snaw, Wells vagy Remarque ... Azzal a különbség­gel, azzal a csekély különbséggel, hogy ő még annyira sem képes, mint Wallace, ez a szerinte legfőbb szemtelenség és szemét, a kalandor és detektivtörténetek e szemérmetlen fabrikátora. Mert ő persze Wallaceval is példálózik. Ha ő nekiül — mondja és magyarázza Neked — bármelyik nap ir olyasmit, mint Wallace. Az ujjából rázza ki. De ő nem teszi: mert ő nem prostituálja magát s a tehetségét nem pazarolja el az ilyen bűnösen rossz dolgokra ... Holott... Holott a valóság az, hogy titkon már ezerszer leült ő is és próbálkozott egy ki- aqyalt detektivtörténettel ala Wallace s egy áiiemarqueiádával, de nem ment, hiába izzadt és irt. Nem tudja megcsinálni se azt, amit Remarque, se azt, amit Wallace ... De ezt nem vallja be neked, sőt még magának sem. ,— erről hallgat. Ezt a tudata alá sűlyes2tette és csak arról az egeket omlasztó és minden Író­kat és Irodalmakat felülmúló remekműről beszél, ami ez aktatáskájában lappang pár száz gépelt oldalon, ami se nem Wallace, se nem Remarque, hanem valami bevehetetlen történet, ami egy kamaszkori szerelmi élménye körül komplikáió- dik végzetesen esetlenül és müvészietlenül. Vagy valami más ilyesmi... Überremarque ur a kezdő és soha el nem induló iró így és ezekről beszél Tordán, Vára­don, Prágában, Berlinben, vagy Budapesten. A miliou és a személy is mindegy. A remény­telen lényeg az marad. S ez a lényeg: kétség­telenül betegség. S igy nem is lehet segíteni rajta. Majd belefárad és visszamegy a moso­dába. vagy a szüleihez, azzal a rettentő és fájó csalódással, hogy hát nem megy. Neki nem sikerült, ö nem találta meg a kiadóját, nem volt szerencséje, ö ugyanis így nevezi a talentum­ban, a képességben s az élre verekedéshez való energiabeli hiányát. Szegény ... (C. G.) Kolozsvár város közgyűlése döntött a városi villamosözem kommerciálizálása ügyében A közgyűlés az Erdélyi Szénbányával társult Elec- trobei ajánlatát első olvasásban tudomásul vette (Kolozsvár, szeptember 24.) A kedd délelőtti városi közgyűlés elé a legnagyobb érdeklődéssel né­zett Kolozsvár város polgársága. A közgyűlésen rendkívül fontos és mindenkit érdeklő tárgysorozat szerepelt. Nagy figyelemmel várták Simon pénzügyi tanácsos jelentését a város pénzügyi helyzetéről b azonkívül az uj kommeroiálizálási törvénnyé! kap esolatosan at kolozsvári villamosüzem kibővítésére vonatkozó Erdélyi Szénbánya Részvénytársaság, il­letve az Electrobel néven ismert európai hirü cég ajánlatát. A közgyűlésen 29 törvényhatósági bizott­sági tag jelent meg. Délelőtt fél 11 órakor dr. Mi- bali Tivadar polgármester nyitotta meg a közgyű­lést. A jegyzőkönyv felolvasása és hitelesítése után Simon Alexamdru, pénzügyi (Tanácsos emelkedett szó­lásra és a város eddigi pénzügyi gazdálkodásáról tar­tott mindvégig élénk figyelemmel kisért expozét. Simon tanácsos meglehetősen optimista színekkel vá­zolta föl a város jelenlegi gazdasági helyzetét. Visz- szapillaDtást vetett az utóbbi két esztendő gazdál- < kodására éa többek között kijelentette, hogy 1876 óta még nem történt olyan mintaszerű gazdálkodás és annyi befektetés Kolozsvá­ron. mint az utolsó két esztendő alatt. Banescn egyetemi professzor megelégedéssel vett« tndomásul Simon pénzügyi expozéját, hozzá­fűzte azonban, hogy a jövőben különösen ntoafej­lesztésre és azoknak rendbentartás&ra nagyobb gon­dot kell fordítani. Dtána dr. Kertész Jenő bizott­sági tag szólalt fel: Donnán »eszi Simon tanácsos, — mondotta többek között, — azt az állítását, hogy 1875 óta nem volt kedvezőbb költségvetési év, mint a mostani rezsim alatt. Tisztán elvi szempontból le­szögezi, hogy ma nem élünk a lovagkorban, amikor az el­hangzott szentenciák szentek és sérthetet­lenek. A maga részéről őrül az optimista pénzügyi jeleli* tésnek, de azt szeretné, hogy a jelentés szakbizott­ságokra támaszkodva aktákat, számokat és precis, megbízható adatokat nyújtana. Bizalmi alapon nem lehet a város vagyonáról számot adni. Különösen ki­fogásolja, bogy az utolsó három esztendő leforgása alatt a pénzügyi reszortnak ez az első jelentése, ö azt szeretné, ha a reszort minden hónapban a város gazda­sági helyzetéről referálna, hogy minél na­gyobb legyen a tájékozottság és az ellen­őrzés. Dtána Schwartz Jakab bizottsági tag kritizálta a pénzügyi jelentést. Kijelenti, hogy őt elsősorban a 100 milliós befektetés érdekli, de nem kapott tiszta képet arról, hogy a horribilis befektetések helyes tnányban történtek-e. Magyar uccanevek Banescn professzor az uj utcanevek ügyében fesz jelentőst, M Nem hagyták figyelmen kívül a magyarság kí­vánságát sem és igy Petőfiről, Jókairól, Bolyairól, Adyról és Pnrjeszről neveztek el utcákat. Kertész Jenő kifejti, hogy az első utcakeresz- telésnél az egyik utcát Apáczai Cseri Jánosról akar­ták elnevezni, de a magyar irodalomtörténettel nem nagyon ismerős román keresztapa az utcát röviden Apáeza-utcának nevezte el. Kéri a közgyűléstől hogy ezt a vastag tévedést korrigálják ki és ugyan­akkor ajánlotta azt is, hogy az egyik utcát Glasner főrabbiról nevezzék el. A közgyűlés úgy a Banescu professzor előterjesztését, valamint Kertész Jenő módosító indítványát egyhangúan elfogadta. Porutiu Bálint bizottsági tag a hóstáti földészek telekügyében tesz azután jelentést. Ugyanis 18—20 évvel ezelőtt az akkori városi tanács a Magyar-ut­cában két egymásmelletti telket adományozott a magyar-utcai földészek részére. A cél az volt, hogy s földészek Gazdasági Egyesülete egy kulturális in­tézményt, kulturházat épiteen a gazdaifjuságnak a nevelésére. Az átirás azonban nem történt meg, mert a földészek csak 1917. évig fizették azt az összeget, amit a város a telkek ára fejében kikötött a maga. részére. Néhány évvel ezelőtt a hóstátiak kéréssel fordultak a városi tanácshoz, amelyben előterjesz­tették, hogy a hátralevő vételárat, amit eddig a vá­ros segélyképpen utalt ki, a jövőben a sajátjukból fizetik, csak a két telket most már véglegesen írják a nevükre. Porutiu előadó ismerteti a kérdést és tekintet­tel arra, hogy a két telek ügye még nincs véglege­sen elintézve és a hóstáti Gazdasági Egyesület jogi személyisége sem egészen tiszta, kéri, hogy még ne döntsenek ebben a kérdésben. Kertész Jenő szólal föl s kijelenti, hogy a kérdéses telkek tulajdonjogán már nem lebet változtatni. A város véglegesen a bős. tátiaknak adta és most már nincs más teen. dő, mint az ügylet végleges rendezése. Hatiegan Etni! professzor is felszólal és azt fej­tegeti, bogy ő nincs ellene a kuiturház fölépítésének, de azt úgy csinálják meg, hogy a monostoriak is ko­sárfonást tanulhassanak. Hatiegan dr. beszéde vé­gén kijelentette, hogy ennek a kényes kérdésnek a megoldásánál igyekezzenek az arany középutat meg­találni. Ez a kijelentés a közgyűlést megnyugtatta ős Hatiegan dr. vezetése alatt ismét bizottságot kül­döttek ki a kérdés végleges tisztázására. A közgyűlés végén Tuffli Richard a kommer- ciálizálási törvény végrehajtásával kapcsolatosan is­mertette azokat a külföldi ajánlatokat, amelyeket ® villamos üzem kibővítésére é3 további fejlesztésére vonatkozólag terjesztettek be a »áros vezetőségé­hez. Ennek a kérdésnek gyors és eredményes meg­oldása múlhatatlanul szükséges, — mondotta Tuffli előadó. A kommerciálizáláai törvényt még ebben az évben végre kell hajtani. A legelőnyösebb ajánlat, amely a város vezetőségéhez eddig érkezett ar. Elektrcbel-leí társult Erdélyi Szénbánya ajánlata, amely a viliamosuzem kérdését részvénytársasági alapon oldaná meg. Az egyetlen ajánlat, amely eddig a városhoz beérkezett, a regie mixt formaiát aján­lotta. Tuffli előadó szerint ez a városra előnyős, mert a város vezetősége továbbra is birtokában ma­rad a mai üzem teljes berendezésének és az nj üzem fölött teljes ellenőrzési jogot gyakorolhat, sőt az eddigi tényleges vezetést is megtarthatja. Ennél az ajánlatnál nagyon fontos, hogy a város befektetés nélkül hozzá jut az üzem teljesen modern kibővíté­séhez és uj felszerelésekhez, mert a hatalmas belga pénzcsoport körülbelül hatvanmilliós befektetést esz­közöl a kommerciálizálás végrehajtásához. Tuffli szerint a mai rossz pénzügyi viszonyok mellett ez óriálsi jelentőséggel bir, mert valószínű­nek látszik, hogy az idegen tőkének ilyen irányú be­kapcsolódása Erdély iparának és kereskedelmének a fellendítésére az első lépés lenne. Tuffli előadó rá­mutatott azután arra, hogy a villamos üzem mai teljesítő képessége nem elegendő arra, hogy a foly­ton növekvő városi világítást és az ipari üzemek el­látását ki tudia elégíteni. Tnffli a maga részéről aaS Erdélyi Szénbányával társult Electrobel ajánlatát a mai viszonyok köaött a legelőnyösebbnek tartja és annak elfogadását, a közgyűlésnek ajánlja. A köz­gyűlés első felolvasásban az ajánlatot egyhangúlag tudomásul vette és ugyanaíkkor egy szakbizottságot küldött ki, hogy tanulmányozza át az ajánlatot. Eb­be a bizottságba dr. Hatiegan, dr. Flavin Lauren- tiu, dr. Banescu, Somogyi, Lucian, Muntean, Dragos bizottsági tagokat küldöttek ki, akik tizennégy ds- pon belül szakértők meghallgatásával jelentést fog­nak tenni a közgyűlésnek A köz.grnl#.? délután fái kettőkor ért .véget. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom