Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-26 / 219. szám
2 rnmrnmm Till. *VF. 219. SZÁM. Tömegével románosi tj ák el a magyar vezetékneveket Mi történik az anyakönyvi hivatalokban ? Újabb kisebbségi veszedelem í(Bukarest, szeptember 24.) Az utolsó tíz esztendőben elfogult román soviniszták Anghe- lescu volt közoktatásügyi miniszterrel az élén minden eszközt megpróbáltak, hogy a magyarságot nemcsak kisebbségi jogaiktól megfosszák, hanem még magyar voltukból is kiforgassák. Egész kötetet tenne ki, ha valaki csak azokat a rendelkezéseket gyüjtené össze, amelyek a ma- gy® nyelv és magyar iskolák ellen napvilágot láttak. A találékonyságnak egész skáláját végigjátszotta már az a politika, hogy valahogy jogcímet keressen a magyarellenes intézkedésekhez. Utóbb egyszerűen nem is törődött semmiféle jogcímmel, hanem a legnagyobb erőszakossággal intézte támadásait a magyar kisebbségi kultúra ellen. Székelyföldön kultur- zónát állítottak fel. Jorga professzor történelmileg igyekezett alátámasztani a tüzön-vizen el- románositó politikát. A népvegyelemzés révén magyarlakta vidékeken egész tömegét tiltották el a magyaroknak a felekezeti iskolától. A legeldugottabb falu kis tanítója is meg vplt győződve, hogy annál biztosabb az előhaladása. minél több kisebbségi iskolát segít bezáratni s minél több magyar gyermeket elrománositani. Anghelescu urnái ez volt a legjobb módszer, hogy előbbre jusson a ,,tanerő“. Annyira mindennapi volt ez az eljárás és annyi súlyos sérelmet halmozott fel napról- napra ez a politika, hogy valósággal elvonta a figyelmet az el rom á n ősi t ásnak egy másik, csendben, de annál biztosabban működő módszerétől, amelyet az anyakönyvvezetők követtek. Erre a körülményre kevesen gondoltak. Különösen falvakban, ahol az egyszerű, a román nyelvet nem ismerő nép nem tudta ellenőrizni^ tömegével keresztelték át a magyar neveket Románokká. Nem a keresztnevekről, hanem a családi, illetve vezetéknévről van şzo. A keresztneveknél is előfordult, hogy a román tudományos akadémiához fordultak egyesek.és ez két Ízben is saját tekintélyét vetette latba, hogy az erőszakos keresztelést megakadályozza. A keresztnevek lefordítása általános. A leforditatlan neveknél azonban az akadémia döntése a kisebbségek javára szól. Tehát még a keresztneveknek az anyakönyvekbe való beírása sem történhetik az anyákönyvvezetö kénye-kedve szerint, de egyenesen törvénytelen és meg nem engedett dolog, a vezetékneveket önhatalmúlag megváltoztatni. A vezetéknevek megváltoztak sát minden ország kormánya magának tartja fenn és külön engedély kell. Mit törődik azonban ezzel a tüzzel-vassal románositó elfogultság! Ahol csak tehetik, egyszerűen elromá- nositják a magyar neveket és nem kel! mondani, hogy az igy elrománositott nevek szerint kiállított anyakönyvi kivonatbknak milyen hatása van a mindannapi életben. Különösen Bukarestben kapott lábra ez a mód szer, ahol mintegy 100.000 magyar él. Munka társunknak alkalma volt az egyes anyakönyvi hivatalokból kikerült dokumentumok alapján megállapítani, hogy százával szerepelnek az anyakönyvekben erőszakos elrománositott nevek. Példának közöljük az alábbiakat, amelyek kivétel nélkül a bukaresti születési, anyakönyvek Értesítés Rendszeres napi járattok kényelmes és gyors autóbuszokkal Besztercéről Dorna Vatrára és vissza. Indulás Besztercéről reggel 7 órakor Érkezés Dorna Vatrára d. e. 10 órakor Indulás Dorna Vatráról d. u. 16 órakor Érkezés Besztercére este 19 órakor Indulás HofirnaDn szállótól. Tulajdonos: P. Sleghel AZ ERDEI GYILKOSSÁG (25.) Irta : Csehov Antal 'A gróf a mennyezetire vetette fátyolos pillantását és elgondolkozott. Legnagyobb csodálkozásomra azt. a fölfedezést tettem, hogy nem részeg. Ez meglepett, de meg is hatott. — Ma egészen normális vagy, — mondottam. — Se részeg nem vagy, se pálinkát nem kérsz. Mire véljem! — Nem érek rá inni, mindig gondolkodom .. ■ Komolyan szerelmes vagyok, Szorosa... Kimondhatatlanul tetszik nekem ... Hi szén könnyű megérteni... ritka asszony... nem is szólva a külsejéről... nem okos ugyan, de üde, elegáns... Mennyire más, mint azok az asszonyok, akikkel eddig érintkeztem... Egészen más, nekem merőben ismeretlen világból való. — Te filozofálsz! — mondottam kacagva, — Egészen szerelmes voltam belél De most látom, hogy hiába becsültem nagyra... ügy vettem a házamhoz, mintha a feleségem volna, ő pedig úgy vselkedik, mint egy mait- resse, akit pénzzel elégítenek ki... — S mi lett az urából! — Az urából! Mit gondolsz róla! — Azt gondolom, hogy nincs nála szerencsétlenebb embaor... — Tévedsz... Gazember és csaló; cseppet. sem sajnálom. — Miért gyalázod! — Tudod, hogyan bíztam benne... tisztességes embernek tartottam a most tudom, hogy mindig meglopott... Én Urbenint tisztességes, becsületes embernek ismertem. E beszéd hallatára felugrottam és közeledtem a grófhoz. Rajta érted a lopáson! — kérdeztem dühösen. — Nem. De biztos forrásból tudom. Olga «ok mindent beszélt. Saját szemével látta még mielőtt feleségül ment hozzá, hogy libát, tyúkot, lisztéit küldött egy jó emberének, akinél a gimnázista fia lakott. Elismerem, hogy mindez csekélység, de itt az elvről van szó. Aztán látott egy csomó pénzt a szekrényében- Kérdésére, hogy honnan való, kérte, hogy ne szóljon róla senkinek... Barátom, honnan van neki pénze! Te is tudod, oly csekély a fizetése, hogy alig telik belőle belevő falatra is. — És, szamár létedre, bittél annak a kígyónak!! — kiáltottam fölháborodva. — Nem elég, hogy elrabolta a becsületét, még árulkodott is reá neked! Tyuk, liba. meg liszt... Sérti a gazdasági érzékedet, hogy elajándékozott nehány tyúkot, vagy libát. Átnézted-e valaha azokat- a számlákat, melyket Urbenin nyújtott át neked! Megolvastad-e utána aat a sok ezret, melyet ő küldött neked! De mit beszélek veled! Ostoba és zsugori vagy; szeretnéd tönkretenni a szeretőd urát, csak nem tudod, hogyan! — Olgához való viszonyomnak ehhez semmi köze; ura vagy sem, az nekem mindegy. Ha lopott, az én szememben tolvaj. Azonkívül egész nap iszik, ez gyalázatosság! Tisztességes ember nem teszi. — Éppen azért iszik, mert tisztességes, — mondottam. — Szenvedélyed védelmezni az ilyen népet, De én elhatároztam, hogy kérlelhetetlen leszek- Felmondottam neki, s kértem, hogy engedje át a házat az uj tiszttartónak. Türelmemnek vége. Öt nap mnlva hallottam, hogy Urbenin a legközelebb eső városba költözött gyermekeivel. Beszélték nekem, bogy tökrészeg volt és kétszer kiesett a kocsiból... a gyermekei egész nap sírtak... 'HATODIK FEJEZET. Hivatalos kötelességem egy bét múlva Kayneevbez szólított. A gróf istállójából elloptak néhány értékes nyerget, a zárat feltörték s nyomozóbirói minőségemben kellett megjelennem. ben találhatók. Négy anyakönyvi hivatal van a fővárosban és ezek kivétel nélkül sok esetben megváltoztatják a magyarok neveit. 1926-ig visszamenőleg a következő vezetéknév-románo- sitásokat állapítottuk meg: Koppándi helyett Copandi, Birtalan—• Birtoloc, Bence Riza—Bentou, Kinda—Chinda, Csiki—Ceki, Mátyás—Mathias, Bokor— Bucur, Orbán __Horvan.Józsa—Joja, Szedlák— Sedlac, Méri—Merichi, Szőcs—Seoci, Takács—• Tagaci, Ferencz—Frantz, Székely—Segal, Szén—Sen, Balogh—Bologa, Tőkés—Turghies, Szamácska—famacica, Szőcs—Seci, Szakács— Socaciu, Kovács—Covaci, Jónás—Janog, Csere—Cery, Szász—Sas, Illyés^—Ilié, Csiki— Csere—Cery, Szász—Sas, Illyés—Ilié, Csiki—■ Cichi, Hegyesi—Heghes, Lukács—Lucaciu, Kovács—Kovaciu, Kolozsi—Colos, Gödri— Andrea Gheorghe, Kiss—Ghiula, Szabó—Sabo, Dudás—Dudoşi, Szász—Sas, Pataky—Patache stb. Folyta*hatnók tovább is, de elengedő ennyi is hozzá, hogy a szomorú valóságról meggyőződjünk. Arról nem is Írunk, hogy a vallás beírásánál szintén önkényesen változtatnak. Kétségtelen, hogy újabb veszedelemmel állunk szembe, amelyet nem szabad szónélkül hagyni és mindent el kell követniők az illetékeseknek, hogy az erőszakos, törvénytelen, tehát meg nem engedett anyakónyvvezetői túlkapásoknak vége legyen. Nagyon helyesen teszi a magyarság is, hogyha különös figyelembe nészesiti a reá és Lsalad/ara vonatkozó anyakönyvi beírásokat. Az anyakönyvvezetőnek kötelességük a család- illetví vezetékneveket a helyes ortografia szerint beírni és kötelessége minden magyarnak vigyázni rá, hogy az egyes anyakönyvekbe való beírás pontosan és hibátlanul történjék. Még azt sem keli mondanunk, hogy a jövőben az igy erőszakkal elrománositott neveket teljesen románoknak fogják tekinteni, mert már attól a pillanattól kezdve, ahogy beírták, annak fogják tekinteni minden fórumon. Elég tapasztalatunk van rá, hogy mit jelent ez magyar kisebbségi szempontból. Néhány év leforgása alatt e mellett a módszer mellett talán ezren és ezren egy szép napon csak arra ébrendnek, hogy pld. nem iratkozhatnak be a magyar iskolákba, mert románná tett nevük alapján egyszerűen megtiltják nekik. így vesznek el családok és egész generációk a magyarságra nézve, ha erre a szomorú körülményre különösebb figyelmet nem fordítunk és magyarságunk védelme szempontjából ezen a téren is mindent meg nem teszünk. A grófot dühösnek As részegnek találtam. — Ez az Olga halálra gyötör, — mondotta. — Ma reggel óta haragot tairt velem, s azzal fenyegetőd zik, hogy a vizbe öli magát.. Elment a háztól s még nem tért vissza.... Tegnap összetört minden edényt, tegnapelőtt beteggé ette magát csokoládéval. Nem tudom, hogyan szabaduljak Hőié... Tőlem telhetőleg vigasztaltam a grófot ■ asztalhoz ültünk. — Itt az ideje, hogy felhagyjak ezekkel a gyermekségekkel, — dohogta. — Nevetsége« és ostoba dolog. Azonkívül be kell vallanom, hogy torkig vagyok vele... valami csöndesebbre, szelklebbrc vágynám, amolyan Kalinina Nadenka-félére-.. nagyszerű leány az... Mikor ebéd után lementem sétálni a kertbe, ott találtam a „vizbefult“-at. Tüzvörös lett az arca, mikor megpillantott és — különös egy nő — boldogan kacagott fel. A szégyen pirja örömmel, szomorúsággal és boldogsággá! vegyült el arcán. Egy oldalpillantást vetett reám, egy szót sem szólva, hozzám szaladt s a mellemre bonnit, — Szeretlek! — suttogta, átölelve a nyakam. — Úgy vágyódtam utánad, hogy meghaltam volna, ha nem jössz el! Átöleltem ş egy lugasba vezettem. Negyedóra múlva, mikor elváltam tőle, egy huszonötrubeles bankót vettem ki a zsebemből s odaadtam neki. Tágra meresztette a szemét— Minek az! — Megfizetek a mai szerelmedért. Olga nem értett meg s még nagyobb csodálkozással nézett reám. — Tudod, vannak asszonyok, — magyaráztam neki — akik pénzért szeretnek. Megvásárolhatók és fizetni kell nekik. Fogjad! Ha elfogadod másoktól, fogadd el tőlem is! Nekem nem kell szivesség. Bár nagyon cinikus és sértő voltam, Olga nem értett meg, Nem ismerte az életet ■ nem tudta, mire gondolok. (Folytatjuk.)
