Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-25 / 218. szám
essssami XII. EVF. 218. SZÁM. Kilenc kisebbségi zenetanár kálváriája Szatmáron Amikor a vármegyei prefektus is személyi gyűlölettől eredőnek bélyegzi meg a városi tanács határozatát — Bendiner Nándor igazgató nyilatkozik a zeneiskola csúfos bezárásáról (Szatmár, szeptember 23. Saját tudósítónktól.) Az erdélyi magyar kultúra, sőt helyesebben: a minden nemzeti szemponton feliilálló romániai kulturtörekvések- kel szemben megmutatkozó hatósági harcra mi sem jellemző jobban, mint a szatmári városi zeneiskola botránya. Szatmár zenekonzervatóriuma hires az egész vármegyében. Élén Bendiner Nándor áll, az európai hirii zongora-művész és a román kormány által egyetemi tanári rangban kinevezett igazgató és pedagógus. Bendiner Nándor évtizedes munkásságával egy zenei oázist teremtett Szatmáron, konciliáns, européer modorával pedig a szatmári társadalom minden körében, nemzetiségre való különbség nélkül a legnagyobb népszerűségre tett szert. Most ezt az iskolát egyszerűen bezárták. A városi tanácsnak állítólag nincs rá pénze, hogy fentartsa. De az igazi motívum nem ez. Hogy mi, elmondja nekünk maga Bendiner Nándor, aki alkalmat adott a Keleti Újság munkatársának, hogy bepillantson a szatmári zenekonzervatórium-ellenes hajsza boszorkánykonyhájába. Bendiner Nándor nyilatkozik Mielőtt az iskola bezárásának közvetlen előzményeire rátérnék, szükségesnek tartom, hogy az intézet történetét röviden ismertessem: Az iskolát a Szatmár-Németi Dal- és Zeneegyesület 1902-ben alapította. Városi kezelésbe való átvételét tulajdonképpen már a magyar imperium idejében kimondotta. A városi kezelésbe való átvételt az uj imperium idején egy uj városi tanácsi határozat ismét kimondotta és az átvételt a Kultusz és Művészeti Minisztérium 18107— 1922 8z. rendeletéi végső fokon is megerősítették. E határozatok és rendeletek, melyek egyúttal a tanári kar kinevezését és véglegesítését is tartalmazzák, a vezetésem alatt álló intézet Magna Charta-ját alkotják, amelyet további miniszteri rendeletek csak megerősítettek. Az iskola átvételével, amikor a város egyúttal minden ellenszolgáltatás nélkül a zeneiskola nagyértékü vagyonát i* birtokba vette, kötelezettséget, vállalt a fentartási költségek viselésére is. Hangsúlyozni kell, hogy ez a kötelezettségvállalás a város ré Rádión sok pénzt keres, ill takarít meg, ha gépvétel előtt, vagy ha van gépe, használat közben rádiókőuyveket olvas — Néhányat felsorolunk' ADORJÁN: Raaió ABC-------------L 68. 160 rádiöfölvevö kapcsold» — — —— — — u 186'— HA LOG : Rádiótelefon - — — — — „ 82 — Rádiókészülékek szerelése 6» számítása - — — — — . 136'— „ Erisiálydetektoros rádiókészülék — - — — — — „ 96 — UORVÄTä . A rádióamateiiT kézikönyve — — —------„ 170 — MENDE: A rádiótelefon —------— . 119 — MOLNÁR i A rádiótelefon elmélete és yyak. ismertetése, fve. 238, kötve - -------------„ 292 — TÖRÖK ; á rádió kézikönyve. — _ , 136 — A könyveket LEPAGE könyvkereskedés szállítja utánvéttel. - Rendelje azonnal Lepage-tAI, Cluj. széről tudatosan történt, a legapróbb részletekig kidolgozva, mert a város a zenekultúra fejlesztése érdekében áldozatokat kívánt hozni. Megjegyzem, hogy az intézet tanárai, akiket a miniszter nevezett ki, sőt véglegesített mint köztisztviselők tagjai a központi nyugdíjpénztárnak s ebben a minőségben védi őket az Unifikációs törvény, a tisztviselői törvény, sőt az oktatásügyi törvény is. Jogi lehetetlenség tehát hat év után arról beszélni, hogy jogerős miniszteri rendeletekkel kinevezett és véglegesített 9 tanárt máról-holnapra elbocsátani lehessen. Megindul a hajsza az iskola ellen Egy kicsinyes emberekből alakult klikk, részben a vezetői iránti loyalitásból, részben talán hozzánemértésbŐI, avagy kevés intelligenciája folytán mindig keresett a vezetésem alatt álló iskola ügyeiben kifogásolni és elgáncsolni valót. Nem mulasztott el egyetlen oly alkalmat sem, hogy a kis ügyeket tengeri kígyóvá fújja fel. A vörös posztót természetesen úgy a magam, mint a tanerők nagyrészének kisebbségi mivolta szolgáltatta. Igyekeztem minden alkalommal a rosszindulatú támadásokkal szemben védekezni s vezettem tovább az intézetet legjobb tudásom és lelki ismeretem szerint. A szatmári városi tanács 1928 decern bér 28-án tartott ülésén az 1929 es költség- vetési óv előirányzását tárgyalta. Ezen az DDBBBBBBBBBBBBBBBjn m A deaviltei és vichy: ® ő elegáncia versenyeken § tiszta selyem Jtj I Három koronag harisnyát ® ^ aranyéremmel tűntették ki. j-jg ülésen a tanács a Zenekonzervatórium tanerőinek fizetését csak 1929 szeptember 1-ig irányozta elő, ámbár ugyanakkor a dologi költségeket és a bevételi rovatban a beirási díj és tandíjbevételeket az egész költségvetési évre, december Öl ig irányozta elő. Ez az ellentmondást tartalmazó és aa eddigi jogszerű gyakorlattal ellenkező határozat rendkivül meglepett és azt nyomban megfelebbeztem a másodfokú és ellenőrző hatóságokhoz: a vármegyei állandó választmányhoz amely ez év julius havában 2468—1929 sz. alatt helyet adott kérelmemnek. A tanács nem törődik a felebbviieli határozattal Ezt a határozatot a városi tanács teljesen figyelmen kiviil hagyta. Augusztus lü-én tartotta a városi tanács utolsó ülését, amelyen többek között a másodfokú hatóságnak fenti döntését is a legrészletesebben le kellett volna tárgyalni, annál is inkább, mert a döntés törvénysértésekre mutat rá, amelyeket a városi tanács az első határozatban követett el. Ehelyett azonban kiilönál- lólag felvetették a zeneiskola megszüntetésének ügyét és szavazás alá próbálták bocsátani, hogy van-e egyáltalán szükség zeneiskolára. A zeneiskola ellenes hajsza tulajdonképpen az 1926—27-es tanévben kezdődött, amikor a tanári karnak előbb a városi tüzelőfa-segélyt és utána a törvényesen megállapított 15%-os pótlék további folyósítását egész egyszerűen megtagadták. A zeneiskola-ellenes bajszára nézve talán a legékesebb dokumentum lesz, ha szószerinti fordításban közlöm Szatmár vármegye prefektusának 218—1927 ,sz. hivatalos jelentését, amelyet az iskola ügyében a Belügyminisztérium községi Vezérigazgatóságához intézett: „Az ön 17240—1927. szept. 6 és 20785— 1927 nov. 1-én Satu-Mare városhoz intézett rendeletéit illetőleg tisztelettel jelentem a következőket : A városnak 6424—1927 sz. jelentése téves információkon alapul, ugyancsak a vármegyei állandó választmány 7238—1926 és 248—1926 sz. határozata is, ezen jelentések következtében, melyek a Belügyminisztériumot tévedésbe hozták, a város egy 17240- 1927 sz. alatt 1927 szept. 6-iki dátummal rendeletét kapott a belügyminisztériumtól, mely a tendenciózus és hamis jelentések alapjáD hibás megállapításokat tett s igy hibás rendeletet adott ki, mely az összes előbbi miniszteri rendeletekkel és a zene- konzervatóriumot illető törvényekkel és szabályokkal ellentmondásban van. Ennek következtében a fent nevezett 20785 számú 1927. év november 1-én kell (2-ik) rendelet az első rendelet téves információin alapszik. Kérem, hogy mindkét rendelet azonnal sürgönyileg felfüggesztes- sék, mint olyanok, amelyek téves információkból, személyes gyűlöletből és politikából eredtek... A Zenekonzervatórium ügye véglegesen el lett intézve a Belügyminisztérium 40410—1923 sz. május 25 és 49018—1923 június 25-én kelt rendeletéivel. Továbbá a Kultuszminisztérium 5516— 1926 dec. 20-iki rendeletével elismeri a Zenek onzervatórium összes jogait s igy a Kultuszminisztérium részéről is minden rendben van. Ami a 15%-os pótlékot illeti, melyről a folyó évi szept. 6-iki belügyminiszteri rendelet szól, téves, mert 4 (négy) miniszteri rendelet által és Petrescu belügyminiszteri vezérfelügyelő ur ankétja által ezen ügy véglegesen el lett intézve.“ Azonkívül rámutat a jelentés arra a' tényre is, hogy ugyanaz a fórum, amely most bosszutámadást intéz az iskola ellen, előbb elimerte és minden tekintetben rendben találta az iskola ügyeit s csak később informálta „bosszúból, tévesen és tendenciózusan a minisztériumot“. ; Azt hiszem, hogy a fentiekhez szükségtelen kommentárt fűznöm. Avárosi tanácsot miniszteri rendelet feloszlatta és helyére időközi bizottságot' nevezett ki. Ez a bizottság az iskola megszüntetésére vonatkozó jogtalan és sérelmes elsőfokú határozatra való hivatkozással az iskolát egész egyszerűen bezárta és a tanév ezidei megkezdését teljesen lehetetlené tette. A szóban levő elsőfokú határozatot még annak idején megfelebbeztem s bízom a felső hatóságok emelkedett igazságérzetében és remélem, bogy a végleges döntés a tanári karnak elégtételt ad.
