Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-23 / 217. szám
XII. ÉVF. 217. SZÁM. •y/ot. Nyílt levél Manin Gyula mmisastereliiftk úrhoz a deaméri telepes hirtok elvétele és a foldkisajátitások revíziós visszaélései ügyében Miniszterelnök Ur! Ha nem ringatnék magunkat abban a jóleső reményben, hogy a mai kormány a kisebbségi kérdést és par excellence a magyar kérdést a balkáni megítélés mély pontjáról nyugateurópai horizontok felé akarja irányítani, ha kormánynyilatkozatokból nem vettünk volna tudomást arról, hogy a kormányelnök ur rezaimje Románia és Magyarország közötti politikai és gazdasági feszültséget az erdélyi magyarság vezetőin keresztül akarja eloszlatni és a lelkek békéjét megteremteni, akkor nem választottuk volna a nyílt levél formáját. De a kisebbségi sors örök optimizmusa, ami Maniu Gyula előtt nem ismeretlen, egy speciális magyar sérelem ügyében felbátorított arra, bogy a miniszterelnök úrhoz közvetlen, patriarchális hangon forduljunk. Országi-világ tudja ma már, hogy az elhibázott romániai földbirtokreform az erdélyi birtokos osztályt kétszeresen sújtotta. Más volt a földosztás az ókirályságban és más Erdélyben. Ez az agrárreform a polgári egyenlőség elvét kirívó módon megcsufol. ta, mert a magyarlakta területeken nemcsak a föld Bzétdarabolásában volt szigorú, hanem a földosztás végrehajtásában is. Ma már tagadhatatlan, hogy Erdélyben a háború utáni agrárpolitikát a bosszú és a gyűlölet irányította és annak rejtett célja volt a magyar földbirtokosság tönkretétele. Miniszterelnök Ur! Hosszas ellenzéki harcai közben, amely felé a magyarság széles rétegei nagy rokonérzéssel néztek, volt ideje és alkalma minderről meggyőződést szerezni. Nem kerülhette el a figyelmét az a borzalmas viviszekció, amelyet a könyörtelen erdélyi agrárreform végzett az erdélyi birtokos osztályon. Annak a magyar földbirtokosnak, aki a modem belterjes gazdálkodásra volt felkészülve. levágták a kezét., lemetszették a lábát, midőn gazdasági és egész életberendezkedése alól kihúzták a földet. De nemcsak egy hatalmas, konzerváló erővel bíró osztályt döntöttek koldus sorsba, hanem a többtermelés problémáját is évtizedekre elhantolták és megvetették az alapját annak a borzalmas gazdasági krízisnek, általános drágaságnak és nyomornak, amit ma ennek az országnak minden rétege fájdalmasan érez. Mindez azonban nem volt elég Miniszterelnök Ur. Ma ismét a Damokles kardját akasztották az erdélyi földbirtokosság feje fölé. Hangzatos jelszavak alatt a politika ismét munkába látott és Erdély megmaradt földbirtokain, ahol a földreform már egyszer végigsöpört, ismét munkába fogtak az agrárrevizorok és a féligmedelig bebeggedt sebeket újból fel akarják tépni. Indokokat keresnek a revízióra, de csak ürügyeket találnak és hisszük, hogy a kormány intenciói ellenére az izgalmaknak olyan hullámzását korbácsolják fel, ami nem lehet célja 'a mai kormánynak. íme egy eset Miniszterelnök Ur, amely a maga •peciális vonatkozásaiban megdöbbentő példája annak, hogy miképpen akarnak jogos tulajdonától megfosztani két magyar birtokos-egzisztenciát, akik Dezméren valóban olyan mintagazdaságot rendeztek be, amely az agrárreform intencióinak mindenben megfelel. A magyar lapok már hasábokon keresztül ismertették a Szász-testvérek a dezméri birtokának az ügyét. A kormány jóindulatáról tesz bizonyságot, hogy a hírlapi cikkek hatása alatt bizottság szállt ki, amely a helyszínén győződött meg arról, hogy a Szász-testvéreknek igazük van. Csak pár ecset, von ássál vázoljuk fel a dezinéri birtok történetét. A Magyar Földhitelintézet Országos Szövetségétől még 1918. év május 13-án megvásároltak 500—500 hold földet középbirtok létesítésére. Ezért eladták kissármási birtokukat és 1918. szeptember 30-án 400 ezer arany koronát, a fennálló jelzálogkölcsön levonásával ki is fizettek. A telekkönyvi átírás a közbejött forradalmi viszonyok miatt csak 1919. január hó folyamán történhetett meg. Tagadhatatlan tehát, hogy 1918. május havában a birtokvételre formális jogszerzés történt és az 1918. szeptemberi vételár lefizetésével pedig a Szász, testvérek részére a birtokjog teljessé vált. A Szász-testvérek a kormányzótanács VTL dek- rétje alapján a birtok megvételét igazolták, de az Írások elvesztek. Sőt, az igazoló iratokat a szakminiszterhez is benyújtották, de itt is az okmányok eltűntek. Mindkét tényt tanukkal lehet igazolni. Nyilvánvaló tehát, hogy a vételár kifizetése az im- perium változás előtt történt, tehát olyan időben, mikor még senki, legkevésbbé a SzásZ-testvérek sejthették a történelmi változást. Nem akarták megká- rositani a román államot, hiszen később a kolozsvári telekkönyvi hatóság 1922-ben 6163 C. F. számú végzésével az átírást is foganatosította. Sőt, a Comisia de Ocol mindezt elismerte, de ekkor jött a politika és a felsőbb agrárhatóságok a készpénzben kifizetett birtokot minden ellenszolgáltatás nélkül állami tulajdonnak minősítették. Közben azonban sok minden történt. Még a liberális kormány is belátta, hogy itt olyan jogsérelem esete forog fenn, melyet reparálni kell. Dezméren a Szásztestvérek messze földön hires miutagazdaságot teremtettek. Az egyik kiállítás alkalmával néhai Ferdinand király és a volt trónörökös magas látogatásukkal és különös kegyeikkel tüntettek ki a Szász- testvéreket. Tenyészállataik és mintaterményeik a román kitüntetéseknek egész sorozatát szerezte, meg. , Ez volt a helyzet még a hires magyarfaló liberális rezsim idején is, amely nem akart egy világra szóló jogsérelmet a párisi jóvátételi bizottság elé vinni. Ilyen viszonyok között nem hinnők, Miniszterelnök Ur. hogy éretlen demagógia szolgáltasson kisérő zenét egy olyan aktushoz, amely a mai kormány békés szellemén, humanitásán és jogtiszteletén ki- küszöbölhetetlen csorbát ejtene. A dezméri birtok elvételével kapcsolatosan az itt következő tiszteletteljes kérdéseket vagyunk bátrak a Miniszterelnök Ükhöz intézni: 1. Emlékszik-e Miniszterelnök Ur arra, hogy folyó év tavaszán a Szász-testvérektől egy memorandumot vett át a dezméri birtok ügyében és azt átadta a nemzeti parasztpárt egyik kolozsvári oszlopos tagjának és kiváló jogtudósának, hogy tanulmányozza és tegyen javaslatot az ügy méltányos megoldása végett? 2. Van-e tudomása a Miniszterelnök Urnák arról,, hogy mielőtt a kérdés tanulmányozása és a javaslattétel megtörtént volna, Dobrescu földmivelés- ügyi alminiszter elrendelte a dezméri birtoknak belsőségestül és összes épületeivel való végleges átvé. telét? 3. Van-e tudomása Miniszterelnök Urnák egyetlen olyan esetről, amikor a telepest minden kártérítés nélkül egész birtokától és lakásától megfosztották volna, holott a dezméri birtok kifejezetten az 1911. évi XV. t. c. alapján létesített középbirtok, amit még akkor sem lehetett volna elkobozni, ha a vételár kifizetése, illetve a megváltás nem történt volna meg? 4. Értesült-e arról a Miniszterelnök Ur, hogy az 1925. évi párisi jóvátételi tárgyaláson a magyar állam képviselője a dezméri birtokot csak feltételesen jelentette be a jóvátételre, arra a nem remélt esetre, ha a birtokra vonatkozó jogügyletet Románia jogerősen nem ismerné el? 5. Gondol-e arra Miniszterelnök Ur, hogy a birtok elvétele folytán a most folyamatban levő párisi jóvátételi tárgyalásokon az 1925. évi feltételes bejelentés feltétlen bejelentéssé válik, ami nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy Románia jóvátételi számlája az elvett birtok ára fejében 16 millió lejjel emelkedik? 6. Megengedhetőnek tartja-e az állam szomorú pénzügyi viszonyai mellett az említett nagy meg- terheltetést akkor, amidőn a rendes, szabályszerű kisajátítás alkalmával a dezméri nép földgényei jutányos áron kielégítést nyernének, amit bizonyít a birtokra vonatkozó elsőfokú kisajátítás is? Nem szeretnők hinni, hogy a Miniszterelnök Umálí ne volna szándékában a dezméri birtok kérdését a jog, méltányosság és emberiesség szellemében megoldani. Nem hihetjük, hogy a Miniszterelnök Ur magas hozzájárulását adja egy olyan bír- tokelkobzási aktushoz, amely házából, földjéből, mindenéből kidob két magyar mintagazdálkodót. Ez nem volna méltó Maniu Gyula miniszterelnök úrhoz, aki a múltban mindig tanujelét adta emberies gondolkozásának, kiváló jogérzékének és a magyar kisebbség megbecsülésének. De nem volna méltó a román néphez sem. Miniszterelnök Ur! Csak még annyit: az ügy végleges elintézése felette sürgős. Dezméren koncra éhes politikai brávók izgatják a földmivelő népet. A Szász-testvéreknek tehát nemcsak a vagyonbiztonsága, hanem az — életbiztonsága is veszélyben van ... Olajos Domokos üűgpárad! olvasdlnft szives tudomására hozzuk, hogy a közismert M.oraVétz timişoarai zenemükereskedő cég (Románia zenemüközpontja) az oradeai Pallas könyvkereskedésben, egy zenemtííéra- katot létesített, ahol a szükséges zenemüveket az eddigi nagyváradi áraknál lényegesen olcsóbban árusítják. Kérjük a cimre ügyelni: Ferdinand király.-ut 1. Paílas könyvkereskedés
