Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)

1929-09-22 / 216. szám

XII. EVP. 216. SZÁM. ^ 2 Az édesanya ravatala feltámasztott egy iskolát Még 1923-ban történt. Angheleson a magyaT i§- kolák ellensége volt a kultuszminiszter. Egyre-más- ra vonták meg a nyilvánossági jogot évszázados múltra és tradíciókra visszatekintő intézetektől. Csak apró, jelentéktelen, formai bibák után kutat­tak s ba ez nem volt elég, akkor tarsolyukból előrán­tották az irredenta vádat. Az ősrégi Wesselényi-kol- legium mindig valóságos mintaintézet volt. Jeles, nagyhírű professzorok, modern iskolai felszerelés tették híressé és nevessé az egész országban. Az ős- Tégi kollégium iskolapadjain ült egykor Ady Endre, a modern magyar lira ma már megboldogult, világ­hírű mestere, de itt szívta magába a tudomány, munka, emberszeretet és erkölcs alapelemeit Maniu Gyula is, a mai kormány miniszterelnöke. A zilahi kollégiumból került ki Biró Lajos, a világhírű et­nográfus, a budapesti muzeum igazgatója é3 a nagy­nevű utazó. Anghelescu miniszter annak idején minderről tudomással birt s amidőn a jelentéktelen, adminisztrativ mulasztásokat elébe tárták, a nagy iskolafaló azt mondotta: — Mindez nem elég, erősebb vádat kérek, hogy az iskola jogát megvonhassam. Irredenta vád, mi sem könnyebb ennél, — mon­dogatták az intézet zilahi ellenségei, — és ekkor, az egész bukaresti sajtót bejárta a fantasztikus rága­lom. A zilahi Wesselényi-kollegium irredenta, ga­lambok röpködnek az udvarán, de ezek a galambok nem a békét hirdetik, hanem az irredentizmust, ezek nem a béke hirdetői, hanem postagalambok, amelyek a kollégium udvaráról egyenesen Budapestre röp­ködnek és szárnyaik alatt összeesküvések, államel­lenes magatartások levélkéit szállítják. Nemcsak Zilabon, banem az egész magyar föld­területen egy keserű mosoly volt a válasz, mert min­denki komolytalannak tartotta a fantasztikus vádat, csak Anghelescu volt kultuszminiszter adott bitéit annak és minden további indokolás, szabályszerűen lefolytatott vizsgálat nélkül a három évszázados, nagymnltu intézettől megvonta a nyilvánossági jogot. Azóta eltelt hat esztendő. Az intézet igazgató­sága, a református egyház vezetősége mindent elkö­vetett, bogy az intézetet megmentse és annak a nyil­vánossági jogát visszaszerezze. Hiába való volt azon­ban minden. A galambokról terjesztett vád legen­dája Anghelescuék előtt erősebb volt az igazság gyújtó reflektoránál. És most történt a „fordulat“. Maniu Gyula mi­nis. erelnök édesanyja meghalt. Az emberszeretet és a/kegyelet áttörte a politikai válaszfalakat. A ra­vatal előtt megtörve álló Maniu Gyulánál jelentke­zett a Wesselényi-kollegium tanári kara. Az öreg professzorok kondoleáltak a hajdani diák előtt. És anélkül, hogy a tanári kar kért volna valamit a gyá­szoló fiútól, Maniu Gyula édesanyjának a ravatala előtt önkényt, a nemes lélek sugallatából megígérte, hogy rövidesen a zilahi kollégium elvett nyilvánossá­gi jogát vissza fogja adni. Az öreg professzorok meghatva mondottak köszönetét és Kerekes Ernő, Maniu volt professzora az Ígéret elhangzása után, midőn a küldöttség elvonult, csak annyit mondott: — Én, a professzor mondom, hogy amit Maniu Gyula megígér, azt be fogja tartani. Én ismertem a diákot és én sohasem csalódtam az emberekben. És Kerekes Ernőnek igaza volt. Maniu minisz­terelnök hü maradt a régi diákhoz és bű maradt a zilahi kollégiumban tanult erkölcsökhöz. Szeptem­ber első napjaiban Kerekes Ernő címére távirat ér­kezett. Az öreg professzor remegő kézzel bontotta fel a táviratot, amely valóban a zilahi kollégium sor­sáról intézkedett: — Örömmel értesítem, hogy a zilahi ősrégi kol­légium nyilvánossági jogát visszakapta. Egyelőre csak a saját felelősségemre rendeltem el a nyilvá­nossági jog visszaadását, de rövidesen, mihelyt a permanens bizottság összeül, formailag és véglege­sen elintézést fog nyerni a kollégium nyilvánossági jogának az ügye. Boldog vagyok, hogy volt tanárom­mal az örömhírt elsőnek közölhetem. Maniu Gyula. A sürgönyt rövidesen a hivatalos értesítés is kö­vette és nagy örömet keltett nemcsak a zilahi kol­légium tanári karában, hanem az egész magyarság körében is. Szinte szimbolikus jelentősége van en­nek az intézkedésnek és a beváltott Ígéretnek, kü­lönösen ma, amikor felelős helyről nap-nap után' hangzanak el Ígéretek, de azoknak a beváltása a leg­ritkább. Manin miniszterelnök igéretbeváltása köve­tendő példa lehetne nemcsak a mai kormány többi felelős tagjaira, banem az összes román vezető po­litikusokra is és az egész román közéletre. Mert min­dennek, csak erénynek nem lehet nevezni azoknak a magyar kulturális intézményeknek a lerombolását, amelyekben a mai erdélyi románság vezetői csak be­csületet, erkölcsöt és kultúrát szereztek. (—jós.) Az egyetemi előkészítő év jelöltjei öt vizsgát kötelesek tenni A megjelent rendelet szerint a vizsgák szigorúak és drágák lesznek (Kolozsvár, szeptember 20.) Ismeretes, hogy az nj középiskolai törvény a középiskola két osztályá­nak elvégzése után még egy előkészítő évet irt elő azok számára, akik azután egyetemi tanulmányokat akarnak folytatni. Hosszú ideig vita folyt a sajtó­ban és tanügyi körökben is arról, bogy ezt az előké­szítő évet a középiskolák vagy az egyetemek mellett szervezzék-e meg, mig azután most a közoktatásügyi minisztérium kiadta az előkészítő év megszervezésé­re vonatkozó rendeletét. A rendelet első szakasza megállapítja, hogy az előkészítő évet mindaddig, amig a jelenlegi bét osz­tályos líceum fennáll az egyetemek mellett szerve­zik meg. Az előkészítő éven rendes előadásokat, kon­ferenciákat fognak hallgatni a tanulók, azonkívül la­boratóriumi munkálatokon és tudományos kirándulá­sokon vesznek részt. Az év végén a tanulók írásbeli, szóbeli és gyakorlati vizsgát tesznek, s a szabály­zat előírja, hogy ezeknek a vizsgáknak szigorúaknak Bútoraink tartós­ságát garantúllúk legmodernebbül berendezett szárítóink! Ne sajnálja az utat Marosvásárhelyre és győződjön meg, hogy a legszebb bútoro­kat legolcsóbban részletfizetésre is a Székely A Réti Rt. Bútorgyárában vásárolhatja. Vlfágmárkás zongorák és pianínók nagy választékban! — Rajzaink.«! utaz an« kai meghívásra kiküldjük.--------­kell lenuiök, hogy így komolyan kirostálják szokat az elemeket, akiktől remélhető, hogy azután ered­ménnyel fogják az egyetemet látogatni. Az előké­szítő év jelöltjei öt vizsgát kötelesek tenni s csupán úgy iratkozhatnak be az egyetemre, ba ez az öt vizsgájuk sikerül. Ha a jelölt megbukott, az előké­szítő év ugyan azon, vagy más szekcióján ismétel­heti az évet s csupán azokat a vizsgákat kell ismé­telnie, amelyekből elégtelen osztályzatot kapott. A vizsgálatok júniusba lesznek s javító vizsgálatokat tnem tartanak az előkészítő évben. Az előkészítő évnek öt tárgya lesz az összes fa­kultásokon. Az egyik az illető tudományszak általá­nos története, azután francia és német nyelv és vé­gül minden egyes fakultáson két-két az illető fakul­tás tanulmányozására előkészítő tárgya, amelyekre a minisztérium csak általános utalásokat ad, azokat véglegesen azonban az illető fakultás állapítja meg. Az egyetem vezetősége saját belátása szerint eset­leg több fakultás kurzusait egyesítheti is. Az elő­készítő év tanártestülete a maga hatáskörében vá­lasztja meg az egyetemi rendes tanárok közül. Az illető tudomány történetét heti egy, a modem nyel­veket heti hat s a másik két tárgyat heti öt órában adják elő. A gyakorlati munkálatokat és a szeminá­riumi oktatást ezenkívül szervezik meg. A rendelet ezután a tandijakat határozza meg, elég magas összegben. Tanulmányi díjképpen 8000 laboratóriumi taxa fejében 8000 és vizsgadijban 600 lejt kell fizetniök a tatnulóknak. Az előaadá- sok november elsején kezdődnek és május 31-én fe­jeződnek be, a vizsgálatokat júniusban tartják. AZ ERDEI GYILKOSSÁG <2 .) Irta: Csehov Antal Megállítottam a lovam s egy pillanatig azon gondolkoztam: ne menjek-e vissza s ne pusztitsom-e el mindkettőjüket? Szörnyű harag dúlt bensőmben ... Ami kevés jó még volt bennem, megbántva, beszennyezve érezte ma­gát. Ismertem azelőtt is megvásárolható fehér­személyeket. megvettem s tanulmányoztam őket. de azoknak nem volt ártatlan arcuk s nem volt oly igaz. kék szemük, mint aminőnek Ol­gáét azon a reggelen láttam, mikor Tenevóba mentem a búcsúra. Egy erős szélroham lékapta fejemről a ka­lapomat és elvitte a sötétségben. Estében a ka­lap érintette Lorka fejét. Az állat megijedt, fel­ágaskodott és vágtatva vitt baza. Otthon öltözetesen vetettem magam az ágyra. Polikárpot, aki segíteni akart a vetlcő- zésben, minden igaz ok nélkül ,,ördög“-nek nyilvánítottam. — Ördög vagy ám magad! — dörmögte és faképnél hagyott. _ Mit beszélsz? Mit beszélsz? — kiáltot­tam és dühösen felszöktem az ágyról. — Nem vagy siket, hallhattad volna! — felelte. — Oh ... Szemtelen vagy! — kiáltottam, minden epémet a szegény szolgára öntve ki. — Ki veled! Ne lássalak! Ki veled! S mielőtt kihúzhatta volna lábát a szobá­ból, megint az ágyra vetettem magam és zo­kogtam. mint a gyermek. Felizgult idegeim nem bírták tovább: tehetetlen haragomat, megbán­tott érzelmeimet s féltékenységemet, mindent ebben a zokogásban öntöttem ki. — Megölte a feleségét! — rikoltotta a pa­pagáj és felborzolta tollát. E rikoltás hatása alatt eszembe jutott, hogy Urbenin csakugyan megölheti a feleségét. Gyilkosságról álmodtam ... rémes volt: azt ál­modtam, hogy a kezem valami hideget, sikam­lósai érintett... hogy csak a szememet kellett volna felnyitnom, hogy lássam a holttestet... láttam Urbenint, hogy esdő szemmel áll az ágyam fejénél. Ez éjszakától fogva majdnem mindig ott­hon maradtam és csak akkor mentem el hazul­ról, mikor valami hivatalos teendőt kellett el­intéznem. Meglehetősen sok teendőt mulasz­tottam el s nem értem rá unatkozni. Egész nap írtam. Olgára nem akartam gondolni többé; az egész ügyet elintézettnek tekintettem. Néha- néha, lefekvéskor, vagy ébredéskor, visszaem­lékeztem Olgával való ismeretségemnek némely mozzanatára. Eszembe jutott az erdei lak. melyben a „vörösruhás leány“ lakott, a Tene­vóba vivő ut, a barlangbeli jelenet... s a szi­vem összeszorult... de nem tartott sokáig ... a valóság mindjárt felváltotta a keserű emléke­zést. Van-e költészet, mely túléli ezt a szeny- nyet? Olga elvesztette szememben igézetességé­nek legalább felét. A grófot utáltam s nem fe­leltem leveleire. — Vége! — gondoltam magamban. — Vége mindennek!... Annál jobb reám nézve. Elhatároztam, hogy megszakítok a gróffal minden érintkezést, ami nem esett nehezemre. Nem voltam már az, aki három hét előtt vol­tam: a kisértés nem bántott többé. Végre megunta^ az egyedüllétet; levelet Írtam lvánovic3 Pável doktornak s kértem, hogy látogasson meg. Nem kaptam választ s írtam még egyszer... és megint eredmény­telenül ... _ Haragudnék rám a jó doktor? — kér­deztem magamban. Önkéntes házi fogságom harmadik hetében meglátogatott a gróf. ySimaaíe bbbapteííü ridegségemet, aztán áttért kedves témájára, az asszonyokra ... — Értelek, — mondotta. — Finom érzésű ember vagy, nem akarod zavarni a duettet... De elfelejted, hogy te nem vendég, hanem jó­barát vagy, kit az ember szeret és becsül... Jelenléted csak fokozná harmóniánkat... Fen­séges valami ez a harmónia, le sem Írhatom, testvér! Voltaképpen nem vagyok tisztában, hogy jó-e, rossz-e vele az élet. Vannak pillana- tdk, mikor odaadnám az életemet egy „bis“- ért, viszont vannak napok, mikor sírni szeret­nék ... — Ugyan miért? — kérdeztem. — Nem értem ezt az Olgát... Láz, nem asszony.,. Naponta legalább ötször változ­tatja szeszélyét. Hol jókedvű, hol meg sir és imádkozik ... egyszer szeret, máskor reám se nézhet... vannak pillanatok, mikor úgy szeret, mint asszony még nem szeretett... de néha, mikor felébredek s rajtam érzem szemét... annyi vadság, düh és utálat van azon az ancion... és sokszor néz úgy reám ... — Utálattal? — kérdeztem. — Hát persze!... Nem érthetem meg .». esküdözik, hogy szerelemből jött hozzájn... De akkor hogyan értsem azt az arckifejezést? Sok­szor azt hiszem, hogy nem szenvedhet s hogy csakis azokért a rongyokért adja oda magát, melyeket veszek neki. Mennyire csüng azokon a rongyokon! Mikor uj ruhát vesz magára, ké­pes reggeltől estig a tükör előtt állni; egy el­rontott fodor miatt képes órák hosszáig sírni... borzasztóan hiú! Leginkább azért tetszem neki, mert gróf vagyok. Ha nem volnék az, sohse szeretett volna belém. Nem múlik el ebéd, vacsora, hogy szemrehányást ne tenne azért, hogy nem érintkezem főrangú társasággal... Úgy szeretne főrangú társaságban csiflognil... Különös egy nő. v .(F-olxSafJufcl)

Next

/
Oldalképek
Tartalom