Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-21 / 215. szám
arII. HVP. 215. SZÁM. "1 ACíemenceauk és az Einsteinek... Franciaország „legérdekesebb asszonyánál“, Com fesse de Naoiller-nél, aki ágyban párnák között beszél arról, hogy a nő ritkán zseniális, de ritkán butább, mint a létfi (Párís, szeptember 19.) Hatalmas terem- szerű szobában, amelynek ablakait diszkrét függönyök takarják, mintegy reflektorfénnyel megvilágítva, hosszú lebontott fekete hajjal, sáp- padtan, villogó fekete szemeit, merész görögös orrát energikusan a magasba meresztve, hófehér, gyönyörű ágyon, maga is hófehéren és gyönyörűen fekszik előttem Franciaország ,,legérdekesebb asszonya ", akit kortársai Mme. Staellel és G-eorges Sanddal helyeznek egy sorba, aki kortársaival együtt önmagát a legnagyobb élő költőnőnek tartja és aki valóban a jelenkor egyik legkülönösebb, legérdekesebb asszonya: Comtesse de Noailles. Noailles grófnő hires arról, hogy ágyban fogadja vendégeit. Azért választja csak ezt a nem mindennapi fogadó formát, mert költeményeit elsötétített szobában az álom és az álmodozás mesgyéin röpülve írja, azonkívül pedig a száguldó társadalmi élet szenvedéseit szereti kipihenni. A világ egyig legismertebb asszonyának mondják, híresebb mint Mistingnett v. Curie, aki te-tu pajtás korának majdminden vezérlő politikusával, államférfiával. akinek merész profilját ismerik a parlament folyosóin és a Népszövetség gyűlésein. Költők és művészek versengenek a barátságáért és aki, noha hatvan év körül jár, ellensége sem nézhetné többnek negyvennél. A szabad és szenvedélyesen szép élet rajongója és kalandjairól, szerelmeiről sokat mesélnek a párisi társaságokban és nem múlik el nap, hogy valamelyik revü, vagy napilap echo rovata ne foglalkoznék a személyével. Költőnő vagyok ... Merészen rám szegezi a tekintetét, amikor belépek. Nagy tragikákra emlékeztető mozdulattal csókra nyújtja a kezét, aztán az ágy mellett előkészített hatalmas fotelbe kényszerit. Magáról beszél legszívesebben. — Költőnő vagyok és francia. Ez elég. Anyám görög asszony volt, az apám arisztokrata. Érthető tehát, honnan keveredett bennem a tehetséges vér. Bevallom őszintén, évszázadonként egyszer él csak ilyen tehetséges asz- szony mint én, teszi hozzá elmélázva. — A modern asszony nem sokban különbözik a régi asszonytól. Engem őszintén szólva, egyik sem érdekel túlságosan. Engem a férfiak érdekelnek, akik tehetségesebbek, értelmesebbek, hozzám valóbbak. Georges Clé- menceau, Einstein professzor és a hozzájuk hasonlóak. Ök a két igazi tipus. Clémenceau, az erős, a vezér, akinek álkapcsa maga egy gyönyörűség. És Einstein a költő, az álmodozó, akinek a nézése olyan, mint egy gyermeké és akinek álmai a legérdekesebb mutató a végtelenség izgalmas titkaiból. A népeket a Clémenceauk vezetik és az Einsteinek tanítják meg álmodni és gondolkodni. — Az asszonyokról nem nagy véleménynyel van grófnő? Rossz vélemény a nőkről... — Az asszonyok között ritka, nagyon ritka a kiváló. Egy Madame Curie egy Noaillles grófnő, egy Madame Steal, vagy egy Georges Sand, egyszer-egyszer ha százévoen bukkan csak fel. De ez nem baj. Az asszony talán ügye- fogyottabb, sekélyesebb, mint a férfi, de ez nem ok arra, hogy a régimódi szociológusok megtagadjanak tőle minden emancipációra való jogot. Nem mondom, hogy ha az asszonyoknak választójoguk lesz, a világ egyszeriben sokkal boldogabb lesz és az asszonyok egyszeriben sokkal okosabbak. — A nő általában nem képes az önálló alkotásra. A két véglet között ingadozik. Vagy cisak alárendelt, pontosan körülhatárolt és előre megszabott munkakörre alkalmas, vagy pedig teljesen képtelen a rendszeres munkára. A férfi fő mozgató ereje a kötelességérzet, a nőre nincs borzasztóbb gondolat, mint valamit kötelességből tenni meg. A nő hatalmas dolgokra képes, áldozatokra, amit a férfi szinte meg se ért. Lelkesedés a nő igazi hajtóereje és a legtöbb esetben ami ennek a mélyén rejtőzik: a szerelem. _ A szerelem nem sokat változott az évezredek során. Nem változtak az emberi szenvedélyek sem. Az éhség, a jóllakottság, a vágy és a birnivágyás, a hűség és a hűtlenség ma ugyanazok, amik voltak évszázadok előtt. Csak a „faqade“ változott meg egy kicsit, talán csak a külszin lett egy kissé becsületesebb. A házasságtörés nm uj találmány manapság, talán kevesebb hókuszpókusszal csinálják, mint valamikor, kevesebb benne a képmutatás, a hazugság és a külszin megóvására való törekvés. De igazságtalanság lenne a mai kor szerelmi életét elintézni a házasságtöréssel. Ma is fajtánként és embertípusonként változik a „zsáner". Ma is vannak hűséges házastársak és ma is van igazi szerelem. Ma is van gyilkos szenvedély, mint volt valaha és ma is van építő anyaszeretet. Szidjuk a nőt amennyit csak akarjuk, egyet nem szabad elfelejteni: minden férfinek asz- szony volt az anyja és legtöbbnyire asszony is nevelte. Ez a nő igazi hivatása ma is, mint valamikor. Irodalom, művészet — Színházban nagy lehet a nő is, irodalomban nagyon ritkán, de ezt már mondottam. A háború utáni évek bánatot, szomorúságot, gyászt és keservet inspiráltak. Igazi asszonytéma. Mégis inkább férfiak írták meg igazán. Produst, Morand, vagy Girodoux és a többiek, a tehetségesek és a zseniálisak; nem dicsérték az öldöklést, a nagy emberi nyomorúságokat siratták és pacifisták voltak. — Pacifizmus, ez ma az egyetlen filozófia, életforma, életcél és ideál. Erre az Einsteinek vezetik az emberiséget és nekünk mennünk kell velük. Nem tudom, hogy a Népszövetség és a hivatalos pacifista intézmények valami nagyon zseniálisat csinálnak-e? Genfi emlékeimből az az impresszióm maradt, hogy nincsen ott uj ember, ugyanaz a garnitura, ugyanaz az equipe ott is mint itthon, a politikai és társadalmi szalonokban. — Pedig a szalonok ideje lejárt. Lejárt az irodalomban csakúgy, mint a politikában. Az irodalmat ma már nem a szalonokból irányítják. A mecénások, az irodalompártolók és buzdítok szerepét ma már az olvasóközönség vette át. Az olvasóközönség, amelynek számát ma már milliókkal mérik. Aigner László. Titokzatos öngyilkosság a németországi bombamerényietek miatt (Berchtesgaten, szeptember 19.) Hétfőn a Königseen egy gazdátlan csolnakot találtak, amelyben egy elegáns ölt-ize: és egy levél volt. Az aláírás nélküli levélben az ismeretlen közli, hogy öngyilkosságot követeit el, mert köze volt az ntóbbi időben történt német bombamerényietekhez és esetleges felfedeztetése szmélyére való tekintettel óriási bonyodalmakat idézett volna fel. A le vél sarkában hercegi korona van, amely alól a cimert az öngyikos kitépte. A liberálisok koriesfogásből erőszakos adóvégrehajtást rendeztek Petrozsényban Egy pont, mely kKHil a liberális érdek, a kormány érdekével találkozik ' (Petrozsény, szeptember 19.) A napokban Petrozsény városa uccáin megdöbbentően szomorú aktus vonta magára a járókelők figyelmét. Karhatalmi és stráfszekér készültséggel felszerelt adóvégrehajtók, könyörtelen és indokolatlan vehemenciával csomagolták, hátralékos adó fejében, — az elviselhetetlen adóterhek miatt csaknem csőd szélére jutott kereskedők áruit. — Ládákba csomagolt ruha és cipő, rengeteg kofferek, mindenféle hosszú és rövid áruk terhe alatt roskadozott az adóvégrehajtók stráfszekere. Kétségbeesett, ijedt kereskedő arcok mindenfelé, mert sok kereskedőnek volt része ebben az irgalmat nem ismerő adóügyi megtiszteltetésben. A kuliszák mögé látók tudják, hogy a mód, ahogyan a petrozsényi adóvégrehajtást rendezték, — liberális kortesfogás volt. Ez esetben az adóhivatalnál, itt Petrozsényben még ma is túltengő liberális befolyás érvényesült. Inm ez az a pont, amely körül ezúttal a liberális érdek a kormány érdekeivel találkozott. A kormánynak szüksége van adóra, a liberális befolyás megrendezi a könyörtelen adóvégrehajtást s a zavarosban learatja e kortesfogás gyümölcseit. A lupényi borzalmak vércseppjei még fel se szikkadtak s lám a politika ezer karú polipja máris uj szervezkedésre nyújtogatja csápjait. Mert a Zsilvölgyében, — a liberális tőkének jajjal és fájdalommal teli hazájában, az elkövetkezendő községi választásokra, — liberálisok, — tatarozzák már a legutóbbi választások alkalmával csúfosan legyöngült erőmüveiket. A hir, legközelebbre nagy liberális népgyülés tervének szárnyait bontogatja, amely gyűlésre aranyhegyek ígéretével, igazoló névkártyák osztogatásával csábítgatják a naiv lel keket, akik soha nem ébredő hiszékenységükben még mindig hajlandók kötélnek állani. A fogdmeg-ek közül, a két gyászmagyar, tipikus liberális kreáturák, — az elmúlt választások választó fülkéinek nagynevű kifutója Rákosa Ferenc asztalos és Molnár Sándor, a „Zsilvölgyi Napló“ liberális zuglapocska mindenese, a liberális tag- gyiijíés szorgalmas igyekezetével óhajtanak méltókká lenni a liberális „Atyuska“ Dr. Miocu Romulus volt polgármester kegyére. Hull az aranyeső s bőség Ígérete. Tehetik, hisz Dr. Miocu nagy ur, gr. cat. lel- készi mivoltában is, a „Petrozsényi Takarék“ teljhatalmú diktátor-igazgatója, újdonsült sokszoros milliomos, egy csomó vállalat, gyár igazgatója, bérházak kiadója. Kitől reszket a bankadós, bérházlakó, üzlet- bérlő stb. s ki volt polgármestersége alatt Tatareseu miniszter védőszárnyainak oltalmában, az egész Zsilvölgyi lakossága levegőhasználatának főszabályozója volt. Legyen szavával döntött elevenek és holtak felett. Hir szerint megint fel óhajt ülni a lóra, a polgármesterség nyergébe, ahonnan a nagy közönség szerencséjére a liberálisok bukásával lecsúszott. Köztudomású, hogy őt legfőbb városatyává választani csak azoknak lehet érdekük, akikre az aranyeső áldása hullt s kiket vele üzleti érdekük póráza kötött össze. Az átlátszó kortesfogásból rendezett kíméletlen adóvégrehajtást egyébként a Zsilvölgyi Magyar Párttagozat és a zsidóság vezetőinek intervenciójára, Niciu loan jelenlegi primar, aki a kisebbségekkel szemben is őszinte megértéssel viseltetik, további intézkedésig beszüntette. BÚTOR a nags készletre való tekintettel méljjen leszállított árban Fischer Albert & Co. cégnél Cluj, Calea Regele Ferdinand 61. (v. Ferencz 3ózsef-ut). — Kőris háló bei 15.000 — Oszlopos emeit fö!- iungu háló bei 20.000’—, Féltele háló exotikus furnirral bei 25’0000’—
