Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-19 / 213. szám
X77. WP. 213. X7JW. ' Az új állampolgársági törvény tervezete Irta: Dr. Szabó András rA Keleti Újság egyik közelebbi számában cikk jelent meg, amely szerint elkészült az uj állampolgársági törvény tervezete és leszögezte, hogy annak értelmében mindenki automatikusan állampolgár lesz, aki 1918 december 31-én Romániában illetőséggel birt. Megállapítja a cikk azt is, hogy a törvény sokkal liberálisabb szellemű lesz, miTit az eddigi volt és hogy sok százezer ember minden különösebb utánjárás, fáradság és kérvényezés nélkül visszakapja a teljes állampolgárságát, amit a múltban for- maszerint nem ismertek el. Ezt a fentebbi megállapitást a nagyközönség, főként pedig az érdekeltek szempontjából kellő értékre kell leszállítani, mert ha igaz az, hogy az 1918. évi községi illetőség lesz az irányadó az uj elismerésben is, akkor semmi ok nincs az örömre, a meg nyugvásra. Tudvalevő, hogy az illetőség volt eddig is a listába való felvétel kritériuma. Nem éppen az 1918 december 31-iki, hanem a de- ce.mber elseji. Dehát ez a 30 napos differencia igazán nem bir semmi jókedvre hangoló jelentőséggel. Nem a községi illetőséget, hanem az állandó lakást kell a törvény alapjává tenni, mert mindaddig amíg ezt nem teszi a törvényhozás, az a sok százezer ember, marad továbbra is állampolgárság nélkül és nem lészen részese semmiféle az állampolgárokat megillető jognak. Szükséges ráeszmélnie minden illcté- kesnek, hogy Erdélyben e a Bánságban béke idején, tehát a magyar uralom alatt tisztán papirosjog volt a községi illetőség. Azt soha senkitől meg nem kívánták, soha senkitől meg nem követelték. Soha senki a maga illetőségének megáll api fásával, annak tisztázával nem törődött. Szabad költözkö- dési jog Tevén, mindenki ott telepedett le, ahol akart, megfizette vagy nem fizette a közterheket és négy esztendei egyfolytában való lakás után automatice megszerezte az illető községbeli illetőségét. — Azonban (s itt van a dologban a bök kenő), ez a 4 évi állandó ottlakás és közterhekhez való hozzájárulás, mai generális értelmezés szerint, — nem adott, senkinek magától, — ipso facto illetőséget. Kérni kellett volna azt a 4 év elteltével az ottlakás és adózáshoz való hozzájárulás alapján, hogy valamelyes nyoma maradjon az illetékesség elismerésének. Enélknl, - a mostani praxisban, — semmi jelentősége nincs 4 évi egy- helyen lakásnak 8 az uj törvény szerint se lesz. Hiába adózott, hiába lakott egy helyen egy községben vagy városban, akár évtizedekig is, ha formálisan ki nem mutatja az ; illetőség formális elismerését, vagy mond- : juk megadását az illető község, vagy város elöljárósága részéről, az állampolgári listába való felvételét hiába kérte, ! hiába felebbezte, de még a legutóbbi u. n. dovada specialaért is hiába fordult a pre- fekturákhoz. Mindenütt és mindig: városi tanácsok, Ítélőtáblák, semmit.őszék, prefek- tura, minisztérium csak ezt nézte s — ha a folyamodónak nem volt a kezében községi bizonyítvány arról, hogy az illető 1918 fje comber elsején odavaló illetőségű volt, elutasították kíméletlenül a kérésével. A törvény életbeléptetése, tehát 1924 óta még nem akadtam községi elöljáróságra, városi tanácsra, amelyik ilyen bizonyítványt kiállított volna, (ha ez a fentebb említett, — j Írásbeli, határozati illetőségelismerés 1918 i előtt az akkori községi elöljáróság részéről meg nem történt s annak a község' irattárában nyoma nem lett volna.) Most, kérdezem, bányán tették meg annak idején ezt a formalitást? E tekintetben utalok egy erdélyi városra, amelyben két, kettő ember kérte csupán a magyar községi törvény életbeléptetése, tehát 1882 óta a község kötelékébe való formális felvételét. Más ember nem tette meg, pedig ezrek telepedtek le a bárom évtized alatt: Debát szinte természetes is. Senki sem tudott ró- i la, sem nem figyelmeztettek senkit reá. j Már most, — ha valaki itt. született történe- ! tesen a mai Erdély területén, nines sok haj, 1 mert az itt születés ténye alapján komhi- i nált illetőség megmenti a vexaturák egy ré- j szétől, de ha egy szerencsétlennek nem ada- j trttt meg a mai Erdélyben születni, akkor az uj törvény is, mint ahogy a régi tette, egyszerűen megfosztja még a lehel őségétől is annak, hogy állampolgárságra szert tehessen. Hiália lakott itt Hl—2H I esztendeig, hiába igazolja, hogy évtizedeken át adót fizetett, hiába születtek itt a gyermekei, nem tudja a román állampolgárságot elnyerni. Vegyünk egy egyszerű példát. Kis dános makfalvi szilletésii, vasúti bakternek egy fia születik Vízaknán 1890-hen s egy fia Losoncon 1908-ban. C) maga családjával Temesvárt éri az 1918-iki forradalmat, ahová bét évvel azelőtt helyezték, szolgálati érdekből. Temesvárt az 1924 ik évi összeírás alkalmával kimaradt a névjegyzékből. Az ok: nem tudott semmit, hogy neki jelentkeznie kellene, mintaliogy nem is kellelt volna valójában jelentkezni, a közigazgatási hatóságok dolga lévén az összeírás, hivatalból. A városi tanács pedig egyszerűen nem tudott Kis János létezéséről, aki esetleg éppen a határon lakott, valahol egy őrházban. 1 Folyamodhatott szegény Kis János 5 esztendő óta tízszer is, az állampolgársági listába való felvételéért, mert 1918 december l éről egyetlenegy község sem adhatott neki Romániában bizonyítványt,, hogy odavaló illetőségű volt. Tegyük fel, hogy legkisebbje fia 1920-ban katonának rukkolt be; ki is szolgálta idejét, becsületesen. Ma hiába folyamodik apa, fiú egy útlevélért. Nem kap, mert nem állampolgár. Mert nincs állampolgársági bizonyítványa és a fennálló törvények értelmében, csak honosítással próbálhat szerencsét, 10 esztendei ittlakás stb. után. * Se Kis János, se a fiai, se a leányai, akik 1924 után mentek férjhez nem kaphatnak se útlevelet, nem vehetnek egy hold földet, sem nem folyamodhatnak sikerrel állásért stb. így vagyunk a községi illetőséggel. Annak az állampolgársági listába való felvétel főfeltételévé való tétele egyenesen az eddigi állapot fentartását jelenti és ilyen princípiumok alapján egy lélek se jut be az állampolgársági listák menyországába. A törvényhozás előtt két elvnek kell lebegnie. Vagy nyugvópontra szándékszik vinni az állampolgárság rendezés ügyét vagy nem. Ha igen, akkor nem ragaszkodhat,ik az illetőség kimutatásához, sem december 1-i, sem december 31-iki hatállyal, — hanem reálisan azt kell kimondania, hogy az állampolgársági listákba felveendők azok is, akik 1918-ban Románia területén laktak. j Az az illetőség — az a boldog időkben meg nem szerzett, amelyre az állam hatóságai és az egyes községek elöljáróságai annak idején semmit sem adtak, de sőt maguk a lakósok sem törődtek, mert nem tulajdonítottak jelentőséget, — nem tehető olyan fontos jognak feltételévé, mint amilyen az állampolgárság joga. Vagy ba azzá teszik, ezzel a kérdésnek, a hontalanság kérdésének nemhogy megoldását adnák, hanem egy nesze semmi fogd meg jól-lal tovább odázzák a százezres érdekellek ügyének rendezését, akik között pedig románok is vannak, — fölös számmal. A valóság az, hogy ma a tényleges állapot s az állampolgársági ügyek jogi elbíró lása körül teljes bizonytalanság, mondhatni: anarchia, van. A hontalanság ügyének rendezése a kormányra vár. Azonban annak a rendezésnek tisztességes rendezésnek kell lennie. Holmi dátumos hókusz-pó- kusz a súlyos nyavalyán, amelyik legalább is tízezrek idegeit és vagyoni állapotát renditette meg, amelyik köztisztviselőket, kiszolgált. katonákat, adófizető polgárokat hazátlanoknak deklarál, — egyáltalán nem segít. Míndenromámíaijm^^ kereskedőt, birtokost, az 1929. évi közigazgatási törvény SÉSs Az Országos Magyar Párt megbízásából, az összes törvényhozási adatok figyelembevételével fordította és mngyarázalobliahellátta Dr. PAÁL ÁRPÁD újságíró, országgyűlési képviselő- - Khufta » MINERVA NYOMDA RÉSZVÉNY»TÁRSASÁG CLUJ»KOLOZSVÁR. M agyar ember a magyar fordításból megtudhatja, hogyan védje és fejlessze az otthonát és hogyan őrizze meg jogait a szülőföldjéhez. Megrendelhető a kiadóhivatalban, vagy a Minerva R. T. könyvesbolt- iában Kolozsváron. Str. Regina Maria 1 — Ára; 80— lei, a Magyar Párt tagozatai 60 — leiben kapják. i®” Népkísebbségí szempontból a legcélszerűbben használható teljes magyar fordítás!