Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-16 / 211. szám
IS A „KELETI UJSAG“ vasárnapi melléklete Xll ÉVF.. 211. SZÁM rajtuk eligazodni.. Valami belső hang olyanformát súgott, hogy nem bűnös, erre a két arca kigyult a szégyentől. — Holnap hazamegyek, — gondolta magában — napközben, hogy mindenki láthasson s jóvá teszem... — Hátha bűnös? — tusakodott megint. — Az se marad sokáig otthon. A holt tyuk is kapar, ezt is kikaparja. S ha nincs mit kaparjon?... Úgy még könnyebb, nem kapar ki semmit... Nem hát, nem kaparhat... A tyuk aztán addig vélekedett: kaparjon, vagy ne kaparjon, amig Izsák szépen elszenderedett. Az álom jó barátja volt, hamar felölelte s repülve szállt vele, mig- letette egy kis ablak alatt. Az asszony éppen akkor vetkezett, a lámpa még égett s látta egy szál ingben jönni-menni a szobában. Szive úgy dobogott, hogy csak éppen ki nem ugrott a helyéről. Nem állta sokáig, hogy az ablakot meg ne zörgesse. Az asszony sietve fújta el a lámpát, ijedten bujt a paplan alá; a setétben is jól látta, hogy a fejét is betakarta. No ő jót gyanúsít, — gondolta magában — mert ha afféle volna, nem futna el a zörgetésre, hanem ajtót nyitna... De lám búvik, mint a csirke, ha tilü jár... Mit tegyen, hogy megnyugtassa?... Töprenkedett, tusakodott, de semmi jó se jutott eszébe, csak állott az ablak alatt, mintha oda kötözték volna. Messziről csoszogó lépést hallott, szeretett volna elfutni, akkor vette észre, hogy mozdulni se tud. A bakter jött. Megfogta, rángatta, taszigálta, erővel a községházára akarta kisérni. Eléggé, hogy igy, meg úgy, csak a maga feleségét leste, de a bakter nem engedett, mert aszond- ja: ősi szokás, hogy az éjszakai leskelődők a községházán virradjanak. Reggel aztán a biró elereszti, Ha akarja, hanem pedig megbüntet No, de ilyen szégyent!... Nem, nem megy, ha megölik se!... A bakteri nagy kinnabbajjal lerázta magáról s futni kezdett. Az se hagyta, torkaszakadtából kiáltozott: fogják meg!... Erre kínjába felébredt, de csak akkor rémült meg' igazán. A néma cigány rángatta, ébresztgette s üvöltözött körülötte, nem a bakter... V. Az ajtót szinte reccesnés nélkül nyomta be, az alvók észre se vették. Az asszony magához ijedt a világosságra, mikor lámpát gyújtott, de csak megdermedt az ágyon, mikor a hosszunyelü baltát meglátta. — Halál fia vagy, ha moccansz! — mondta Izsák s látszott, hogy nem tréfálkozik. — Jaj, édes uram! — rimánkodott az asszony.- Csak voltam, vagy lehettem volna, — szólott Izsák s szavával magát vádolta. — Jaj, édes uram! — mondta megint az asz- szony, mert hirtelen ében egyéb nem jött a szájára. ’zsák ügybe se vette az oktalan beszédet, a bal- ' tát méregette, hogy egy suhintásra le tudna-e ütni két fejet?... — Jaj, édes uram! — mondta harmadszor az asszony, de már nem is mondta, hanem visitotta, mire a férfiú álmában megölte az asszonyt, mint az édesanyja, mikor kicsi korában álmából felriadt. Az asszony nem simult oda, riadtan nézte Izsákot, a szeme könyörgött, de a száját nem tudta kinyitni, mintha beforrt volna. A kezét össze akarta tenni, hogy imádkozzék, de a karja se hajlott... A toronyban ütni kezdett az óra. Izsák számolta: — Egy-kettő-három-négy... Tizenkettőt ütött, hallád-e?... Most hát válassz...- Jaj, ne ölj meg édes uram, jaj, ha Istent ismersz!... — Félre ne beszélj hallod-e, mert egyében gondolkozom... Ugy-e János horkol melletted?... Az asszony csak a nézésével hagyta rá a kérdést. . — A biró is töprenkedik, mikor Ítéletet kell mondani, hát egy ennyi nekem se lehet szégyen... Addig imádkozhatsz, csak a kezed ne fogd össze s ne mozdulj meg, mert ha moccansz idő előtt találok ítélni. A baltát szorongatta, de közelebb nem ment, az arca mutatta, hogy csakugyan töprenkedik. Az asszony imádkozott, de csak olyanformán, mintha sóhajtana. Aztán azon gondolkozott, hogy a takaró alatt rúgná meg a férfiút, nehogy igy álmában jusson át a másvilágra, de az ijedtségtől a lábát se birta. Izsák a szeméből kiolvasta a szándékát. — Árról pedig tégy ]e, — mondta csendesen — jobb neki, hogy magától ébredjen, mert úgy is esr hetik, hogy sohasem ébred fel... Addig jobb, ha imádkozol. Erre nagy csend következett, csak a fali óra ketyegett szüntelen, annak bezzeg Izsák se tudott parancsolni. Az asszonynak úgy tetszett, mintha valahol koporsót szegeznének. Ketty,ketty... kipp, kopp... — Vájjon hány szeg kell egy koporsóba? — tusakodott az asszony 6 érezte, hogy lassan mégis eszenkedik. Aztán hosszú sifitelést hallott, mintha mezítlábas kisértet járna valahol. A néma csak most érkezett, úgy jött, mint a macska, még Izsák is akkor vette észre, mikor üvöl- teni kezdett. A nagy üvöltésre János is felült az ágyban... Olyan ijedtséget se sokat látott a világ!... Nem volt se holt, se eleven, se mozdulni, se szólni nem tudott, csak reszketett, mint a hideglelős. Tán nem iis Izsáktól, hanem a némától irtózott... Hát annak nem is volt kisebb kivánsága, mint hogy Izsák csapja agyon mind a kettőt, mert ő még az éjjel megássa a sírját mindkettőnek, nem kell oda se pap, se mester, se harangozó, egyedül is eltemeti őket. Vagy bízza rá egészen, mert ő még kurtábban végez. Aztán nem bánja, ha felakasztják is, csakhogy végre megfoghatta a két jó- madarat... A baltát erővel kézbe akarta kaparintani. Az Izsák szavára valahogy lecsendesedett, leült az ajtósarkához s onnan leste, mint a macska, hogy mikor ugorhat rájuk... Végre Izsák meghozta az Ítéletet. — Kelj fel Péter János, — kezdte, mintha csakugyan Ítéletet mondana, — mert idegen ágyban fekszel. Öltözzél, mert éjnek éjszakáján, nem maradhatsz sokáig a más házánál. De hogy el ne felejtsd s le ne tagadd, hogy itt jártál, itt a penna- tenta-piapiros, írjad, amit diktálok. Te csak maradj asszony, mert te még a magad ágyában vagy. No, a János öltözése se volt tréfa. A harisnyáját háromszor is megindította s mind a háromszor a hátulja került elől, fel se tudta huzni, mig a néma meg nem szánta. A csizmával könnyebben boldogult, úgy látszik, előre számított egy kis sietségre, mert azt még otthon mezítláb húzta— — Ülj le már most Péter János... Mindegy akármelyik székre, én mostanság botra szoktam támaszkodni, de most ez a haitiké is jó lesz. Jő papiros, ne félj; még a pásztorfogadástól maradt, a tentát meg éppen te bagyád itt, tán sejted, hogy még egy szerződést megírunk?!... A János kezében reszketett a penna. — Ne cifrázd, hallod-e, — biztatta Izsák, — nem szeretném, hogy az Írásodat ne ismerd meg később. Izsák hát diktált, János irta, a néma csudál- kozott s az asszonyt az ágyban kirázta a hideg. — Tqvábbá, — nyomta meg Izsák a szót — Pál Izsáknak azt a két darab földet jószántomhól visszaeresztem. Huncutsággal, zsibráksággal lett az enyém, tovább nem kell. Továbbá: adósságát elengedem, a kötlevelet vissztaadom, de ha nem adnám is, ezennel semmis. Az a pénz az asszonyra ment selyem viganóra, eugos topánkára, akkor már a szeretőm volt, hát a költség se legyen a másé. Az asszonyt pedig elveszem, hittel-tisztességgel Isten s ember előtt, mihelyt Pál Izsáktól elválik s az eklézsiát együtt megkövetjük. A Pál Izsák házátpl most rögtön elviszem, hitetlenül összeállunk, a szégyent viseljük, valamint elviselem, sajátomból megfizetem a válási költséget is. Ezt mint az asszonyért, akit bűnbe vittem, Isten engem úgy segéljen!“ János nagyot szusszant s megmozdult a széken. — Továbbá, — harsant megint az Izsák szava — de hallod-e, nyomd meg a pennát, hogy fogjon s vastagon hnzd alá!... „Továbá: Pál Izsákkal a jövő vasárnap, templom után, kimegyek a sziklaházi erdőre, vagy ahova ő kívánja, senkit magammal nem viszek, sem szándékom el nem mondom senkinek. Kézbelit is olyat viszek, amilyet Pál Izsák s annál nem többet, nem kevesebbet: botot, baltát, vagy vasvillát s szembeállok vele életre-balálra. Ezt a Pál Izsák becsületéért s jó hire-nevéért!“ — Ezt kétszer húzd alá hé, — intette keményen — s megint tovább diktált: „Továbbá: ha megtalálok halni, minden va- gyonom: házam, földem s minden felkelhetőségem a Veres Eszteré legyen, aki ez órától már nem a Pál Izsák felesége, hogy abból holta napjáig élhessen. Ha pedig Pál Izsák találna meghalni, amit ezennel is szivemből kivánok, tisztességgel eltemetem, sírja mellé követ állítok, melyre ezt inatom: Pál Izsák, nőtlen, élt 30 esztendőket. Isten engem úgy segéljen, úgy adjon nyugtot ezen, vagy a másvilágon! Péter János m. k.“ Az írást zsebre tette s hátat fordított, még akkor se nézett vissza, mikor János az asszonnyal kitámolygott az ajtón. A néma utánuk lopózott s végig üvöltötte a falut, mint a vőfély a lakodalomban. VI. Ketten haladtak a sziklás utón, két egymásra éhezett székely férfiú. Kevés szóval beszélgettek: — Csakugyan úgy akarsz? — kérdezte János. — Csak úgy! — felelt Pál Izsák. — Nem lehetne megmásolni? — Megesküvél-e ?! — Egy asszonyért sok két halál. — Egy hé, egy!... A becsületért!... — Ki tudja, egy lesz-e? ■— Én s az Isteni — Az Iste nnem kíván halált. Ládd, Ábrahámon is könyörült, ahogy ma a pap beszélé. Nem kiváná Izsákot áldozatul, kost külde helyette... — Imádkozz, hogy küldjön helyetted is. — Vagy helyetted, mert éppen Izsák vagy... — Ma Ábrahám leszek... — Még én is lehetek... •— Azt a baltát megfenéd-e? — Órák hosszat köszörűiéin. — Hát az Isten legyen irgalmas nekem is, neked is, mert éppen helyt vagyunk. Látod eme két' csoporat fát a szakadék két oldalán?... Egyik erre, mási arra s fel egy fára szaporán. Jó hfijlós fiatal bükkfa, ha ügyesen meghin- táztatod magad, a baltával reám sújthatsz; he én ügyeskedem, én is vissza sújthatok... Közből ez a mély szakadék ásit, aki abba beló- költözik a fáról, abból élve többet nem ki. Jól t>alálám-e a helyet s jól mondám-e' Azért közöttünk harag ne legyen, adsza kezet, ilyen asszonyért kár volna... Kezet fogtak, aztán egyik erre, másik arra... A bükkfa tetején megszólal Pál Izsák: — Imádkozz, hallod-e, mert neked sok van a rováson... Én is imádkozom... Péter János a mélységbe nézett s borsódzott a bába. Háromszor kezdett a Miatvánk-ba, de a kezdő szónál semmi egyéb nem jutott eszébe. Mégis kifundálta, hogy ő ugyan a világ minden asszonyáért se hajlik a szakadék fölé, se a fával, se a fa nélkül. Izsák csak hajlítsa a fa hegyét, ha kedve tartja, mert ő a magáét akkor is másfelé hajlítja. Nem volna jó, hogy az orruk összeérjen, mert a szeme csakugyan cudarul villog. Ezért falu-gyávájának is hamar kikiáltják, de mit bánjia?... — E'végzéd-e János? A paszíorizaás által csiramentrssé válik a tej azonban megmaradnak benne a szervezet fejlődésére nélküjözhetejjen vitáminok, melyek a közönséges felforr® ássa! elvesznek. — Élőá lltja a Szociális Testvérek Társaságának tejfeldolgozó üzeme. — K pható a Central t^jivóba^, fCa'ea Victoriei s minden nagyobb tüszerüzletban és tejcsarnokban. Egységár: ‘Mifiarja lei
