Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-16 / 211. szám
14 A „KELETI ÚJSÁG” vasárnapi melléklete RÉGI JÓ [DÓ Audaces fortuna iuvat Irta: Dózsa Endre Az 1883. évi első törvénycikket már szentesítette a király. Ez a törvénycikk a közhivatali minősítéseket állapította meg. Már nem volt elég az a régi minősítés, hogy a köztrsztivselő ,.vir bene possessionatus" legyen. Dr. Máriaffy Dávid már ott ült a vármegyei aljegyzői íróasztalnál, mint a kihágásos ügyek atyamestere. Neki ugyanis a kihágásokban meglehetős gyakorlata volt. Bánffy Zoltán Garibaldista főispánnal és Sándor László huszárfőhadnaggyal csupán a korhelykedési tilalom kijátszásából teás csészéből ivott francia pezsgőt, lovainak adott zajos éjjeli zenéket, a városon keresztül őrült futamodásu fáklyás szánkózásokat rendezett. És mert doktor is volt, Dávid is volt, hogy zsidónak ne nézhesse senki, kikérte a kamarási aranykulcsot és amint később, képviselőjelölt korában kortes verse mondja: Nem állják útját liberális szolgák. Elmondja a királynak a szegényember dolgát. Hát bizony a Mihaszna Andrások szalutáltak a méltóságos urfinak s hagyták, hogy járja a bolondját. Hát járta is, de a hivatalában nem volt sem restanca, sem semmiféle mulasztás soha. Ö volt az első teljes minősítésű köztisztviselő Marostorda vármegyében. Volt azonban a törvénynek két olyan hátulsó ajtója, amelyiken át lehetett bújni, vagy át lehetett törni. Az egyik az volt, hogy akit a törvény ott ért, az benn is maradhatott, elő is léphetett az újonnan megállapított minősítés nélkül, a másik pedig az a királyi jog volt, hogy a gyakorlati életben vagy tudományos téren kiválóságoknak az alaki minősítést a királyi kegyelem elengedhette. Az első ajtón jutott a vármegyéhez Bállá Gyula abból a csikszentmihályfalvi Balla-fami- liából, amelyből Bállá Mihály, a hires jurista királyi meghívott is kikerült. Az atyjával való jó barátság révén Sándor László behozta a vármegyére alszámvevőnek. Előzőleg volt egy kicsit technikus is, egy kicsit jogász is, egy kicsit önkéntes őrmester is, egy kicsit falusi gazda is, de pompás vadász volt. Jól forgatta a kardot, nagyszerűen támadt és ha felcsengett pompás tenorhangja, hogy Józanságra nagy bennem az akarat, De azért csak le-leiszom magamat, A Tisza is, a Duna is megárad. Nézzétek el ezt a csekély hibámat! Mi már akkor megbocsátottuk a minősítés hiányát. Egyébként is magas termetű, csinos szál székely volt. Nem igen volt szerencsés senkinek az ő utcájába járni. Ezt tudta a velünk szoros barátságban élő kir. táblai ifjúság is, a vadásztisztek is, a honvédhuszártisztek is, annyira, hogy mikor Sándor Kálmán, a későbbi belügyminiszter bátyja valami műkedvelői előadáson egy vén németet játszott, előre kikérte az engedehnet, hogy felnyársalás és átjukasz- tás nélkül mondhassa el: vasvilla pajusz a la Balia Gyula". Más közhivatal nem volt kéznél, igy lett Bállá Gyulából a vármegye alszámvevője. Ebben a különben jelentéktelen állásban hamar kitűnt szervező tehetsége, az a politikai rutinja, miként lehet szivességet tenni a főprincipálisnak törvényes alapot keresve és leskártolva a főispán legmerészebb és leghazárdabb ellenfelét Berinczei Istvánt. Berinczei inkább Pista, mint István a hírneves 48-as kormánybiztos Berinczei László fia, még abban az időben nagy legény volt M'a- rostordában. Még szinte füstölgött a párbaj pisztolya attól a lövöldözéstől, mit Bánffy Zoltánnal való párbajában elkövetett. Nem első párbaja volt és nem is utolsó. Az ő utcájába sem volt szerencsés akárkinek bevetődni. A gyengébb szivüek sokat eltűrtek tőle. Ezt a nagy harcias tekintélyt ugyan nagyon kikezdette a furfangosságairól közismert hol kormánypárti, hol ellenzéki főkortes Jenei Jóska. Bpcinczei ugyanis valami lakatot szerkesztet és azt a vármegyei közgyűlésen mutatta be a pátens kieszközlése végett. Dörgő hangon magyarázta a lakat előnyeit, miként kell valamely név beállításával nyithatóvá tenni azt. Mikor nagy lelkesültséggel felkiáltott: „Mi kell. hogy ez a kinyitihatatlan lakat egy csattanással kinyíljék?" Jenei Jóska közbekiált: „egy fanyelű bicsak" és csakugyan ott rögtön fanyelű bicskával kinyitott a a rejtélyes lakatot. Ha a nevetség elszabadulhatott volna, harsogó kacagás tölti be a termet, do audaces fortuna iuvat és visszafojtott prüsz'kölésekkel palástolni akart kuncogások mellett kiúszott valahogy Berinczei ebből a nevetségességből, amely már öl, mégis Bánffy Zoltánnak a főispánnak, aki jóval keményebb fából volt faragva, alkalmtlan volt ez a néptribunnak felcsapott gentri. Éhez a lakathoz már nem volt elég egy fanyelű bicsok, ide már leleményesség és bátorság kellett; „Csinálj valamit öcsém, hogy ez a Pista ne lábatlankodjék és ne legyen minden lében kanál" — mondotta Sándor László az alispán Bállá Gyulának. Ez addig hányta-vetette, amig ráakadt arra a törvényszakaszra, amelyik igy szól: „A férj adójába a neje adója is beszámítandó". Berinczei Pista nejének, Szeredéi Eliznek szentháromsági birtoka busásan futotta azt az adót, ami a választók sorába való felvételhez kellett, de Bállá Gyula kisütötte, hogy Berinczei Pistának nincs semmiféle adója és igy nincs mibe beszámítani a Szeredai Eliz különben tetemes adóját. A közgyűlésen a listából ki is hagyták ez alapon Be- rinczeit. Nagy kraval lett ebből, Berinczei tüzet okádott személyileg is támadva Bállá Gyulát. Bállá Gyula hidegen állotta a támadást, de mikor a gyűlésiemet elhagyva Berinczei a kistermen akart áthaladni, az ajtón keresztül tette a lábát Bállá Gyula és egyáltalán nem válogatott kifejezésekkel torolta meg a terembeli inzultust, Pista ur vonakodott. — Hiába akarsz provokálni, én verebekre nem lövöldözök! _ mondta, de gyorsan ment is ki a másik ajtón, alig volt ideje Bállá Gyulának utána kiáltani: — Nla cigány! Úgy látom, nadrágodba szállt a bátorságod! Hát ez a dolog is abba maradt. A Szabó Jóska-féle vendéglőben sokat mulattunk a Berinczei esetén. El is ütötték a dolgot Bállá Gyulával, tréfának minősítvén mind a ketten a különben elég zaftos mondásaikat. Ez a vendéglő azért is kedvelt helye volt az akkori marosvásárhelyi ifjúságnak, mert éppen átellenben volt az öreg Sándor János és az öreg Csíki Márton palotáinak. Azokban az ablakokban pedig a sok virág között egymást váltották fel a legszebb és a legkedvesebb leány- fejek. Ez eredményezte, hogy br. Szentke- reszthy Zsigmond után rohamosan veszítettük el a fejünket azokért a szépséges virágokért. A Barátosy Ilona gyönyörű fekete szeme úgy belemélyedt a Bállá Gyula acélkék szemeibe, hogy nem fontolva a családalapítás nehézségeit, az alszámvevői sovány javadalmazás ellenére is le kellett szakítania Bállá Gyulának a számára nyílt gyönyörű virágot. Audaces fortuna iuvat. Kevés anyagi háttérrel és bizonytalan jövővel nekivágtak az életnek. A Berinczei-eset felhívta Bánffy Zoltán figyelmét Bállá Gyulára, hogy Bánffy Zoltán, a. főispán egy időre megmenekült a közgyűlési lármától. Bállá Gyulát most már egészen más szemmel nézte. Alig pár hét múlva kivette a számvevőségből és helyettesítette Máriaffy Dávid mellé II. aljegyzőnek. Berinczei rohant a szélső balpárti klubba, interpellációt követelt a marostordai önkénykedésről, ahol egy szelebur- di nagy ur minősítés nélkül a vármegye nyakára erőszakolt egy központi tisztviselőt. Az interpelláció be lett jelentve. A miniszterelnök felrendelte Bánffy Zoltánt: — Baj, baj, — mondotta, mondasd le kedvencedet, akármilyen derék legény, mert a helyettesítés csakugyan törvénytelen. —- Amit én megcsináltam, — mondotta Bánffy Zoltán, — azt meg nem másítom. Keress más főispánt, aki visszacsinálja, én erre kapható nem vagyok! — felelte Bánffy. Vette is kalapját, hogy otthagyja a miniszXll ÉVF., 211. S7ÁM terelnököt. Az ajtóban találkozott az államtitkárral, az már hozta a táviratot, amelyben Ma- rostordavármegye II. aljegyzője állásáról önként lemond. — Hiszen ez pompás gyerek, — mondta ai miniszter. — Bizony pompás! _ hagyta rá Bánffy Zoltán. De főispán csak úgy maradok, he kitudom vinni neki a királyi minősítést. Utazott erre a főispán le egyenesen Kolozsvárra, ahol a királyi hadgyakorlatok miatt tartózkodott, kihallgatásra jelentkezett és megkapta Bállá Gyula részére a királyi minősítést. Azonnal visszahelyezte II. aljegyzőnek s egy év múlva már a Maros alsójárás főszolgabírója lett. Főszolgabírónak is bevált. Egyrésze a járásnak szerette, a járásának más része léit tőle. Jött a követválasztás. Az akkoxi Apponyi- féle nemzetipárt alelnöke a 48-as hírneves ezredes Tholnay Gábor volt. A képviselő különben dúsgazdag ember, akiről tudva volt, hogy ha muszáj, győzi könnyen az alkotmányos költségeiket. Szó sem lehetett, hogy ellenjelöltje akadjon. Ez bizony nagy sérelem volt a székelyeknek, mert igy nem nyílnak meg a csatornák a kortesek számára. Bementek hát a főszolgabírójukhoz, hogy adjon tanácsot, mitévők legyenek. Nehéz sor ám Tholnay úrral szembe menni. Próbáltunk már pesti gazdag zsidót, ambiciózus prókátort, de egy sem merészelt nekivágni. Hogy válasszunk most már egyből? Hát tudják kendtek mi az, hogy audaces fortuna iuvat? Erőszakoljanak engem, hogy lépjek fel én, ámbár egy garasom sincs alkotmányos költségekre, de lesz valahogy. Hármas megbeszélés rendén, abban állapodtak meg>, hogy csakugyan felléptetik magát a főszolgabírót, de csak azon kikötéssel, hogy minden faluban két főkortes a Bállá Gyuláé és egy a Tholnay Gáboré. Mikor az öreg ur részéről a csatorna megindul, a Bartók jószágigazgató által megindított csatornát háromfelé osztják, kettő megy a főszolgabíró oldalára, egy a Tholnayéra. Hozzájárult, hogy akik szerették, melléje állottak, hogy lépjen elő. Akik nem szerették, melléje, hogy menjen el. így 17 szavazattal megverte Tholnayt.. Odafönnt, a kormány legmagasabb régióiban örömmel fogadták az Apponyi-párt alelnö- kének legyőzőjét. Be is sorozták a párt fenegyerekei közé és igen jó márka volt. Annál inkább meglepte a kormányelnököt, gróf Szapá- rit, hogy Bállá Gyula vissza akarta adni a mandátumot, nem akarván kétes játéknak kitenni főszolgabírói biztos helyzetét. De tudott dolog volt, hogy mást Tholnayval szemben megválasztani nem lehet. Várni kellett tehát. Bállá Gyulának a miniszterelnökségnél miniszteri titkári állást csináltak. Rövid honatyásko- dás után bevonult a miniszterelnökséghez, kerületében maga helyett megválasztatta Légrá- dit. Szervezőképessége és politikai finise itt is bevált. Mind nehezebb megbízásokat kapott. Gyorsan haladott a hivatali létrán felfelé, mire a teljes minősítését, dr. Máriaffy Dávid az ősz- / szes erdélyi főurak protekciójával a külügyminisztériumnál osztálytanácsos lett, Bállá Gyula már a miniszterelnökségnél miniszteri tanácsos volt és a Lipót-rend lovagja. Ám az elért nagy méltóság nem zavarta meg, hogy a vadászfőhadnagyból tábornokká emelkedett Konc Henrikkel, meg az alfalusi főszolgabíróból maros- széki főispánná felvergődött Mikó Árpáddal pezsgős poharak és Koré Antal hegedűje mellett ne ismételje olykor-olykor: Józanságra nagy bennem az akarat De azért csak le-leiszom magamat. A Tisza is, a Duna is megárad, Nézzétek el ezt a csekély hibámat. Most már ott nyugosznak mind a hármán ki a magyarországi, ki az erdélyi hantok alatt. MI j& a nags készletre való tekintet ei mélyen leszállított árban Fischer Albert & Fr'.| Co. cégnél Cluj Calea Regele Ferdi- §|f narsd 61. (\t. Ferencz Dózseí-ut). — Kőris há ó Li i 15.QO0-— Oszlop s emelt íül- lungu hdíő bel 20.000'—, Félteié háló exoíikus furnirraí bej 25-OO0O'—
