Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-16 / 211. szám
. Tabéry Géza: Irta: Vass Loránd Ä Tabéry tört focim i regénye van előttünk, amelyet ugynnai/al az érdeklődéssel fogadtunk, mint ahogyan általában fogadunk ma minden regényt. A regény ma a fejlődés zenitjén áll. TJjabb és njabb differenciálódásaiban bő sarjadzásnak indult, azért mondhatjuk, hogy minden uj regény a regény belső problémájából is hoz valamit. Ebben az újabb lendületben, ami a történelmi regény terén tapasztalható, szintén problémák és uj útkeresések lehetősége adódik. Ezeknek megoldását minden ujan megjelent regénytől várjuk. Nem kívánatos, hogy a történelmi regény a regényterületünkön eluralkodjék, de a létjogosultsága megvan és meg van a módja reá, hogy hasznosan és céltudatosan termeljen. Mert az mber, aki mult és jövő körött lebeg, egyaránt vonzatja magát mindkettő által, minden időben. Az a tartalom, távlat és sejtelmesség, ami a mult és jövő távolságaiban felszik, ellenállhatatlan erőt gyakorol reá. Nem lehet ellenben azt mondani, hogy ez a hatás az idők folyamán mindig egyenlő és egyirányú volt. Ez már az ember léténél fogva is lehetetlen. Azok a változások, amik az ember belső lényét kiformálták és átalakították: az eseményekre és dolgokra vonatkozó felfogását is megváltoztatják. Ezért változik időnkint a történelemmel szemben való magatartása is. Nem Ugyanúgy és nem ugyanabban a formában érdeklődik iránta. Ez vonatkozik a történelmi regényekre is, ennél fogva változik az események téma-érdekessége. Uj szempontok, uj meglátások újítják, elevenítik és kapcsolják a történelmet az uj érdeklődési közösséghez. Ezeknek az uj szempontoknak az érvényesülését vártuk a Vértoronytól is. Sajnos, a Vértorony éhből nem sokat oldott meg, bár némileg közeledett bozzá. És sajnálattal állapítjuk meg ezt azért, mert Tabéry is, a könyve is súlyosabb értékeket képviselnek. Nagy munkásság és tehetség jele, egészében azonban nélkülözi a mü az elmélyülést és a művészi ügyességet. S nélkülözi a magasabb koncepciójú történelmi felépítés tisztaságát. A történelemmel szemben való uj perspektívák, meglátások és értékelések a fejlődéselmélethez fűződnek. A fejlődéselmélet a dolgokat és eseményeket nemcsak önmagukban és nemcsak egymással való összefüggésükben mutatja, hanem a fejlődés rendjén az önmagunkban való átalakuláson keresztül is. Ex minden létfázisnak külön tartalma és külön lehetősége is. így az ember kiesik a történelem homogén egységéből. Annak csak folytatólagos egységévé lesz, nem mindig ugyanaz a valóság, ami által a történelem előzményi fontosságúvá degradálódik. A példa is mint jeleni tartalom elesik. A jelenben a jeleni ember van a jeleni értékeivel. Megmarad azon ban a történelem tanulsági hatása mint idő és folytonossági jel, amiből minket legjobban érdekelnek a változások belső törvényei és azok felfedése. Akár részleteiben, akár egészében, ma a történelmi regényírásnak ez az egy iránya lehet: az egyes fejlődési mélypontok megtalálása és megvilágítása. Tabéry Géza könyve a Vértorony az 1514-iki parasztiáradást és korát öleli fel Fugger Katalin, a főalak regényes történetével kapcsolatban. Fugger Katalin, aki krisztusi szeretetet és humanitást hordoz magában, bányászivadék és az erős kezű, féktelen hübérur, Drágffy hatalma alatt él a kővári várban, ahová a regény eseményei fűződnek. A három főalak: Drágffy a várur, Thurzó György bányagróf, az állami javak hűbérese és Darvadó Gergely a parasztsrármazásu szerzetes, szerelmükkel mind Katalin köré csoportosulnak és egyben a kor különböző áramlatainak a megszemélyesítői. A parasztlázadás előzményei a budai várban, a herceg- primási székhelyen, Itáliában történnek, az erkölcsi sülyedésbe fulladt humanitás légkörében, ahol Bor- giák és Ariostok tobzódnak. Magyarország az idegen Ulászló és az özvegy királyné Beátrix idegen hatásai és idegen érdekellentétei alatt nyög. Itt is a humanizmus megromlott szelleme áramlik, ami az egyesek határtalan becsvágyában kulminálódik. Ba- kócz Tamás is a prímás, Itáliában keresi az érvényesülést és a pápai tiarára áhítozik. Ettől elesik, de egy keresztes had verbuválására és vezetésére vállalkozik, aminek érdekében megindítja Magyar- országon a keresztesek szervezését. Szervezetlenség miatt ez belevész az ismert Dézsa-féle parasztlázadásba. A regényben a parasztlázadásnak csak a Kővár és Erdődhöz fűződő eseményei világítódnak meg, amelyben a főalakok valamennyien részt vesznek. Fugger Katalint halálra Ítélik, de a három szerelmes megmenti és Thurzó felesége lesz. A parasztlázadás megszegényiti az országot vérben és munkaerőben és megérleli a török uralom alá. Ha Tabéry ezt a témát egy pontból biztosan vezeti le, akkor az emberiség történetének tragikusan gyönyörű mély pontjába világíthatott volna be. De az az egységesség, amit ez megkívánna, egészében hiányzik a regényből Az első hibát mindjárt ott követi el, amikor az összegyűjtött nagy és széles, de különnemű anyagot túl korán dolgozza fel. Nem hagy időt a leszürődés- re, az egységbe való feloldódásra. Nem veszi az anyagot egészen birtokába és nem tartja azt magától oly távol, hogy önmagában szublimálődva rész rész mellé kerülhetné és az’égész regény menetét egy biztos pontból lehetne levezetni, a távlati pontjából. Elsodortatja magát az anyagtól. Nem ragadja meg a távlatot, azt a fejlődési mélypontot, amely ezt a kort a társadalmi rendjében képviseli s aminek tükrében a dolgok felfejlődnek. Nem tárja elénk az egész Európában eluralkodó hübérrend- szert, mint mindennek egységes rendjét, aminek vasmarkai öszeszorulnak — és alatta kiserked a vér. Nem látjuk ennek a társadalmi rendszernek a kiszélesedését, a maga fölé növését, a lassú, halálos ölelését. Pedig ha a parasztlázadást társadalmi szempontból közelítjük meg, úgy szervesen ehhez a társadalmi jelenséghez kapcsolódik. Akkor egységet, jelentőséget nyert volna a humanizmus idegen- szerű aláfestése is, ami a Tabéry feldolgozásában csak lazaságra s a részek leválására vezetett. A hü- bérrendszer magasabb távlatból nézve, Itália, a budai vár, a pápai udvar, az egész humanizmus egyként jó keret, tartalom és valóság. De ha a parasztlázadást a maga sajtáságos közeliségéből nézi az emberi szenvedélyek és tragédiák látószögéből, akkor feleslegessé lesz az attól egészen idegen légkör. Az egész lényeg magára a lázadásra esik, amiből a forradalom lélektanának kell kicsattannia bevilá- gitására annak, hogy min fejlődik és min bukik az el. A koncepció hanyagságára mutat, hogy a szempontok össze vannak keverve a tiszta művészi következetesség rovására. Ráutalások, keresések vannak, de szelekció nélkül. A regénynek másik szembeötlően idegenszerü hatása, hogy hiányzik belőle a történelmi tárgyilagosság. Tabéry az 1514-iki parasztlázadást a mai proletárkérdésen keresztül szereti, látja és közelíti meg. Eszerint a felfogás szerint ítél és cselekedtek De mivel az 1514-iki kapcsolatot nem akarja elveszíteni, ez különös keveredéseket idéz elő. Megjelenítés multi maradványokkal. S ez úgy a beszédben, ■mint a cselekvésben gyakran groteszk hangokat üt meg, ami a valószínűtlenség erejével hat. Ezért nincs egyetlen hü, egységes és mesterkéletlen alakja sem. Művészi készségével nem tudja elfeledtetni velünk sem a múltat, sem a jelent, hanem állandó disszonánciás érzésekben tart. Idegen mezbe és lélekbe öltözött alakok játszanak idegen földön, idegen felvilágosodottsággal és szenvedélyekkel. Idegen Darvadó, Katalin, Werbőczy, sőt Drágffy is. A jelennek agitátorikus szelleme kacérkodik az 6- falak közt, ami a kornak hamis beállítást ad. S most azt kérdezhetné valaki, mi teszi mégis értékessé ezt a könyvet? Mi az, amiért nem lehet mellette szó nélkül elmenni és mi az, amiért fáj, hogy ez a mü, mint mü nem lett jobb mü? — Az az előfeltétel, ami Tabérynak a magasabb intellektusában van. Az az esztétikai érzék, melynél fogva a dolgokat, a tárgyat a közepes, a hétköznapi fölé emeli. És a tehetségnek az a kitükröződése, amely biztosra hiteti el velünk, hogy a szerző ezt a regényt sokkal jobban is meg tudta volna Írni. Mert ez a regény minden előfeltétel jelét hordozza, ami a jó regény megírásához szükséges. Kivéve azt a művészi ügyességet, ami az elmélyülés egységesítésében nyilvánul. Az elmélyülés, amely lelket, megvilágosodást, tartalmat ad. Az elmélyülés, amely az események menetének, az erkölcsi felépitettségnek, lélektani kidolgozásnak, nyelvezetnek szint, stílust, összetartozóságot ad. Az elmélyülés hiánya az, ami az igazi élvezet számára ezt a regényt megközelit- hetetlenné teszi. Minden esztétikai élvezethez belső egység kell, ezt nem feledtetheti el semmiféle más érték, ennek hiánya folytán a mü összeomlik. És bár visszatetsző, hogy ebben a kritikában az értékek csak relátive szerepelnek, ezt a mü sajátságos mivolta hozza magával. S maga a belső kritikátlanság, ami belőle kiviláglik. Itt nem lehet elhallgatni végre még azokat a túlzásokat, amivel az iró olvasóit a jóizlés ellenére a perverzitás régióiba viszi, ami legmesszebb áll a tiszta naturalizmustól s ahol már a művészi elgondolás is megszűnik, helyt adva a hamis féktelenségnek. Tabérytól uj, kitisztult és kifinomodott Írást várunk. Mert tőle még várunk. Várjuk azt, ahogyan Nietzsche mondja, hogy túl tegyen önmagán, mert: „szeretem azt, aki túl akar tenni önmagán“ Táris átka Irta: ÂPRILY LAJOS') Hazudsz ! Hazudtok, vérivó ledérek ! Hazudsz, vigyorgó nőstény szörnyeteg I Az alvilág kutyája szaggassza ízzé testetek! Ó, átkozott igézet, amely lefogja mérges nyílhegyem — Tágult cimpáju, vérlesö pofátok 6 a rettentő dal: átkozott legyen! És átkozott a sors jövendölése, mely Pergamosra pusztulást hozott! Az isten szörnyűséges cselvetése, a sors véres hurokja — átkozott! Jaj átkozott az átok, melynek tüzes bilincsét hordozom — Az ember-irtó, farkas-torkú rémet, a háborút jajjal megátkozom ! A vakmerőt, ki vészthozó kezével kinyitja döghalálos ketrecét, kígyó riassza, barlangszáj kilökje, hazátlanul bujdosson szerteszét! Holló feleljen jajgató szavára, itassák vérré változó vizek — s borzongató dalt zúgjanak fülébe az embervérre-bősz Erinnysek! *) Részlet a költő most megjelent „Ida- hegyi pásztorok“ c. drámai költeményéből. Végh ruhafestö és vegytisztító gyár, Oradea, Bémer-ter BERLINBEN TANULT LEGÚJABB MÓDSZER SZERINT I fest, vegyileg tisztit
