Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-16 / 211. szám
6 fl színjátszás alkonya •» Föltettem magamban, hogy ezúttal nem számolok be a salzburgi Ünnepi Játékokról, de hogy hazatértem, cikkeket olvasok a „színházinak bukásáról és mindezt az osztrák Festspielék állítólagos „kudarca“ kapcsán. Most már a szezonnak is vége, Reinhardt színészei hazaszéledtek, tehát azzal sem vádolhatnak meg, hogy reklámot akarok csinálni nekik. De az igazságnak tartozunk, ha elmondjuk — és ebben a most befutott statisztikai adatok is a segítségünkre jönnek — hogy a színház Salzburgban nem halt meg és ha szabad egy kicsit külön véleményt is hangoztatnunk, nem halt meg sehol a világon. Ott voltam a llosénkaválíér nem is első, hanem a harmadik előadásán, amelyet ezúttal nem is a kedves városi szin- házacskában, hanem az óriási méretű hajdani lovardában, a Grosses Festspielhausban adtak elő és szemtanúja voltam, amikor diadalmasan kiáltotta a színházi titkár: ezer schillinget kínál egy amerikai egy jegyért és én nem tudok neki adni! A. végén, ha mégis csak lett jegy az amerikainak, mert hiszen mindig akad egy tucat ember, aki szívesen válik meg husszoros pénzért a jegyétől, de ez a kis intermezzo mindenesetre jellemző, meg az is, hogy ezen az estén egy gyüszünyi hely sem volt és jó magam is nagy protekciók árán csak egy idegen páholy hátteréből lehettem tanúja ennek a pazar előadásnak. Igaz, tavaly kudarccal végződött a salzburgi idény. 1929-ben azonban, noha Reinhardt nem a tőle megszokott lelkességgel állította össze műsorát, óriási aktívákkal végződött. A salzburgi rendőrség jelentése szerint a Festspielekre a szezon alatt 3976 autó és 269 egyfogatu szállította az idegeneket, de micsoda idegenek, micsoda luxus, ezek az angolok és amerikaiak ékszereikkel, sáljaikkal, prémjeikkel, tündöklésükkel agyon kápráztatják a világot! Az Ünnepi Játékok Presseamtjának közlése szerint viszont 2000 újság verte Salzburg mellett a nagydobot, ami annyit jelent, hogy legalább is 2000 újságíró fordult meg a fényesmultu osztrák érseki városban, tehát legalább is kétszer annyi, mint amennyi Genfben az Assarablée tartama alatt megfordult. Pedig látványosságnak, Teatre pa- reenek ez sem utolsó! Nem, a színház nem halt meg és én nem hiszem, hogy a talkie rádió, a technika más hatalmas vívmánya detronizálná a színházat magasztos helyéről. Ahogyan az autó nem szorítja ki a lóversenyeket, úgy színházi mechanizmus sem teszi feleslegessé az emberi erőkifejtést, a versenyt, amiben az a legszebb, hogy: emberi erőkifejtés. erő megfeszítés, verseny. A Rózsagavallért ezer és ezer antenna fogta azon az estén és mégis más az a látvány, amelyet a színház morajló nézőtere nyújt, a megfogható élet a színpadon, a hang. amelyet mozdulat, a szájmozgás kisér. A színész munkáját, az énekes teljesítményét, a zenekar precizitását nem pótolja semmi, mindez Játék, minden más • Gépezet játék, amely ösztönösen robban ki az emberből.. Másnap véletlenül a Reichenhallba mentem át, az ismert bajor fürdőre fa legnagyobb német sodronypá'ya, gégeszanatórium, frap- pirozó invajációs készülékek, amelyek épp oly látványosság, mint a múzeumban kitett tárgyak), nos Reichenhallban a legérdekesebb egy parasztelőadás volt, amelyet az idegenek számára bétről-hétre megrendeznek a falubeli színjátszók. Anzengrubert játszották, ezt a régies, paraszti, verista, de még ma is drámai erővel ható osztrák Írót és Salzburg után bizony fogyatékosán hatott a szereplők deklamálása. A primőrök zsengéje ez egy már-már tropikus éghajlat vegetációjához képest, de épen ezen a rpi- chenbaili színházi előadáson éreztem meg, amit Salzburgban nem tudtam tudatossá tenni magamnak, hogy a színjátszás elementáris valami, az életmegnyilvánulás harsogó jele, nemcsak létigenlés, de egyben a kollektív létnek igenlése is.. . A NE»« Xll. ÉVF. 271. SZÁM. OHNE) színház nem fog meghalni, csak a színdarabok rosszak, a színészek nem adnak semmi újat, gramofonlemezt hallunk, amelyet már tegnap is hallottunk és tegnapelőtt is. És végül a toliamra kívánkozik, hogy ott voltam, amikor a kis rikkancsleány, Dajka Margit Budapesten meghódította a közönséget. Hányán és hányán próbálkoztak a mi vidékünkről is, hogy érvényesüljenek Budapesten. Hányán és hányán a legsúlyosabb protekció palástjában vonultak fel a színpadra — megbuktak és ime egy kis vidéki, nem is szép, nem is formás, nem is jól öltözködő, nem is barátokkal és macenasokkaí telitüzdelt tücsök, kinyitja száját a cinikus Budapesten és erre a Pester Lloydtól a Friss Újságig végigmo- rajlott a felfedezés hallatlan öröme. Igaz szó, igaz hang, igaz játék, az emberiség igaz manifesztációja — úgy hat a színpadon, mint a kinyilatkoztatás, de persze mindehhez ember kell a gátra. [I. e.) THcgolbották a „kmticsi“ csomót Oka táffornokné párisi 6oái — Teftört pecsétek az angof öipfomata podgyászán Tjetven utas keftemetíen kaíanöja — Iliiért menesztették Jonescu tjaíár-oámfönököt 'Arad, szeptember 14. rA Keleti Újság munkatársától.) Ezelőtt még pár hónappal a kurticsi határállomáson a vámvizsgálat után a kocsiszakaszok úgy néztek ki, mint szélvihar után a zsibvásár. A tátongó bőröndökből ezer holmi szanaszét. Az ülésen, a pódgyász- tartón, a padlón, az ülés támláján összevisz- szaságban alsó és felső ruhák. Élelmiszerek, könyvek, kalapok. Ez két hónappal ezelőtt volt cirka tizévig. Addig mindenkiben csempészt, valutasibert sejtettek, órák hosszáig tartott a tortura. S aki egyszer rászánta magát, hogy a határon átmegy, a vámvizsgálat akkori brutalitása miatt fogadalmat tett, íhogy többet nem kívánkozik a gránicon túlra. Most azonban kissé másképpen van. A vámnál nincsenek mogorva arcok. Kutató tekintetek. Bőröndökbe gyanús színezetű váj- kálások. Barátságos, előkelő gesztusu vámtisztek szinte súgva, diszkréten udvarias- kodnak: — Van-e kérem elvámolni valója!1 Ha az utas azt mondja nincs, akkor egy szalutálás és kész a vámvizsgálat. A személy- vonatok ugyan még órákig rostokolnak a kurticsi állomáson. Viszont az Orient ex- pressznek még másodperceket sem szabad késni. Hetven utasnak le kell szállnia, mert pontos az Orient expressz Az Őrient-expressz feltétlen pontos kell hogy legyen. Egy perc késés már fegyelmi hiba. Kurticson Uz percig áll az express. A mostani előírás szerint ezalatt az idő alatt kell podgyászt vizsgálni és útlevelet lajstromoztatni. És itt a baj. Nem ugyan az idő rövidsége miatt, hanem azért az egyszerű okért, hogy az Orientnek nem szabad késnie. Nem is késik. A vonatot szabályszerűen, «oásodpcrcre pontosan elindítják és ez a tengelye annak a kellemetlenségnek, ami a lő- kösházi állomáson egyszerre az utas nyakába szakad. Pár napja történt. Berobog az Orient Lő- kösházára. Utas pont hetven. A magyar vámtisztek felszállnak a vonatra. Kérik az útleveleket. Senkinek sem volt. Még mindig lajstromozta a kurticsi sziguranca embere, aki minden esetben átmegy Lőkösházára az utasokkal. Az Orient expressnek Magyarországon sem szabad késni. Útlevél meg nincs. Nem lehelt tovább utazni. Egyszerre hetven utast szállítottak le amiatt, hogy Kurticson sem szabad az expressnek késni és tizenkét óráig kellett vár- piok a legközelebbi expressre. Csincsilla bunda és diplomáciai pecsétek A másik kurticsi esemény a vámfőnök gyors áthelyezése. .Tonescu vámfőnököt alig két hónapja helyezték Zsombolyáról Kurtics- ra. A napokban aztán a vámfőnök urat tüneményes gyorsasággal Izmailba helyezték adóperceptqrnak. Egyesek az áthelyezést és a degradálást azzal magyarázták, hogy a vámfőnök ur a hivatali kötelesség által megszabott szigorúságot tulambiciónálta. A naivak ppdig a hetven utas kellemetlen kalandjának tudták be, hogy Jonescu ur repült. Bizalmas körökben a jólértesültek azonban különös okokkal világítják meg a vára- főnök huszonnégy óra aiatt megtörtént tragédiáját. Nehány nappal ezelőtt a kurticsi állomáson Jonescu vámfőnök sajátkeziUeg buz- gólkodott a podgyászok vizsgálata körül. Itt akadt a defektus. Az express egyik külön szakaszában Cika tábornokné ült, akinek a férje Parisban tel. jesit diplomáciai szolgálatot. A vámfőuök és a mellette levő tisztviselő követelték a tábornoknétól, hogy nyissa ki a bőröndjét. Ez tiltakozott, hivatkozott arra, hogy bőröndje diplomáciai küldemény. Le is van pecsételve. A vámfőnök nem respektálta az ellenkezést. Kinyitotta a lepecsételt bőröndöt és abban egy teljesen uj csincsilla bundát és három boát talált, amit a kegyelmes asszony Párisban vásárolt. A vámfőnök aztán, mert az nriasszony nem akarta megfizetni a kivetett vámot és a büntetést, a szőrméket lefoglalta és Bukarestbe küldte, hogy ott vessék ki rá az illetékeket. Ott azonban másképpen történt a dolog. A tábornokné visszakapta az értékes holmikat és a „jogellenes“ vámfőnöki tevékenység a nyakát törte Jonescunak. Másik kaland nz angol diplomatával A kiszivárgott hírek szerint azonban sokkal súlyosabb eset volt az indító oka a vám- főnök menesztésének. A közelmúlt napokban a bukaresti angol követség egyik tagja át utazott Kurticson. Itt bejöttek hozzá a vám- tisztviselők és a főnök utasítására felnyitották az angol diplomata bőröndjét. Hiába volt hivatkozása a nemzetközi jogra. A diplomáciai pecsétre. A pecséteket feltörték. A podgyászt átvizsgálták s csak igy engedték keresztül a határon az Angliába utazó diplomatát. A bukaresti angol követség természetesen jelentést tett Madgearu miniszternél, aki pedig táviratilag helyezte át Jontscut per- ceptornak Izmailba. Az áthelyezés oka, hogy mi volt az most mellékes. Akár a három boa, akár a diplomáciai pecsétek feltörése vagy a hetven utas kalandja. Egy bizonyos, hogy a kurticsi állomáson valahogy még mindig nincsen meg a beharangozott rend. A napokban utunk Lő- kösbázán vezetett át. Az Orient expfessről egy uriasszonyt szállítottak le. Mellette egy kétségbeesett siró lányka kapaszkodott trencskójába. Az uriasszonynak nem volt útlevele. Helyesebben volt, de a sziguranca átutazó de- tektivje kezén eltűnt. Az utasok esküdöztek, hogy igenis az uriasszony átadja az útlevelét a határon. Előhívták a sziguranca detektívet, de az tagadta. A hangulat nem voltképpen kellemes a hatósági közegre, mert idegesen igazgatta a ruháját, és még idegesebben tiltakozott, hogy állítását kétségbe vonják. A defektiv nagy lelkinyugalommal, mint aki jól végezte a dolgát kezét zsebrevágta és egyszerre csak diadallal kihúzta a zsebéből az uriasszony útlevelét. Csak a zsebében felejtette. Hogy aztán a vonat közben tovább ment, azt a hirtelen örömben el is felejtette. így fest a belügyminiszter udvariassági akciója a gyakorlatban. Zomora S. János Pardon?pardcü...önisváradi? Kotteszükséglelét az uj Moravefz lerakó ban szerezheti beá legolcsóbban. — Ha sok pénzt aker megtn ariiani, egyene-en odamenjen ! Bámulni fo az árakon ! Ne tévessze el a címet: Paüa könyvkereskedés Oradea (Morav-t képviselet). Ferdina-d ki áiy-ut 1 s u’íiűsES
