Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-14 / 209. szám
XII. ÉVF. 209. SZÁM. 3 tűasrtwsjto I «sal Anglia felveszi a Szovjettel a diplomáciai viszonyt (London, szeptember 12.) A Daily Telegraph. értesülése szerint Anglia Norvégia közvetítésével közölte a szovjettel, hogy hajlandó a diplomáciai viszony helyreállításáról Genfben vagy esetleg Londonban tárgyalásokat folytatni s ezért felhívta a szovjetet, hogy két hét letelte ntán küldje ki a Hender- sonnal folytatandó megbeszélésekre meghatalmazott képviselőit. Moszkvai jelentések élénken kommentálják Anglia lépését és azt sejtétik, hogy abban az esetben, ha Angliával helyreáll a diplomáciai viszony, úgy a szovjet egész nyugati politikáját meg fogja változtatni, mivel a keleti kudarcok után eminens érdeke az, hogy nyugat felé barátságosabb viszonyt teremtsen és Amerikával szemben is rendezze a kapcsolatokat. Egy többségi nép beperelte saját államfőjét a Népszövetségnél A litván köztársaság, ahogyan az a színfalak mögött mutatkozik A Népszövetség elolvassa a szivettépő beadványt, de nincs ereje hozzá, hogy kitűzze tárgyalásra (Qenfbe kiküldött munkatársunktól.) A genfi tanácsüléseken szereplő anyagnál talán még érdekesebb az az anyag, amelyet a főtitkárság valamelyes okból, nem tűz ki napirendre. Persze az újságírók igy is kinyomozzák az ügyeket és kizárólag az ő megítélésüktől függ, hogy a nagy nyilvánosság elé vigyék-e vagy sem. A népszövetségi dosz- szárokból elibém is került egy beadvány és nem tudom megállani, hogy ne ismertessem, mert annyira érdekes és jellemző: egy nép bepereli saját államfőjét a Népszövetségnél. Nem egy kisebbség fordul tehát panasz- szal a fő-fő itélőszék elé, hanem egy többségi nép. A litvánok el vannak keseredve, hogy diktátoruk Voldemaras három év óta sanyargatja őket. Voldemaras 1927-ben megszüntette a litván alkotmányozó gyűlést és azóta ngy szerepel, — legalább is kifelé, — mint egy nj szabadságfő, aki, mint ama híres Krüger bur tábornok, egy maroknyi nép élére állva nem nyugszik mindaddig, mig a hatalmas ellenségtől, vissza nem szerzi a honi területeket. Voldemaras figurájában nyilvánvalóan van valami az érdekes, elszánt Condottiere-tipusból, noha foglalkozására nézve nem marcona katona, hanem profesz- szor. Itt-ott a Népszövetségben rokonszenves hangokat is tud kiváltani, noha vezető körökben rendbontó egyénnek tekintik. Ö maga nagyon készen áll az újságírók rendelkezésére, hogy megcáfoljon minden megcáfolhatót. Ügyesen laviroz és lehet, hogy lelke mélyén nem is olyan fekete, mint amilyenre festik, ám, hogy eszközeiben — azokban az eszközökben, amelyek oly általánosan a „diktatúra“ eszközei — nem válogatós, az ékesszólóan kitűnt az alábbiakból is. Tudnunk kell mindenekelőtt, Hogy nemrégiben Voldemaras ellen merényletet követtek el és hogy Alytusban a Raseiniaiban, Sauliaiban felkelések voltak önkényuralmának megdöntésére. Voldemaras akkor a Nép- szövetséghez intézett memorandumában kifejtette, hogy a merényletét Vosilius nevű diák követte el, aki a lengyelek szolgálatában állott. Ezt az állítást a litván népjóléti bia bizonytalanság. Tehát remélhetek? Várta a feleletet, de oly hangulatban voltam, hogy egyszerűen képtelen voltam okos feleletre. Mámoromban, a barlangbeli találkozástól felizgulva, Psechoeki kémkedése és a gróffal való szóváltás miatt dühödten, alig hallottam, mit mond Nádja. — Remélhetek? — ismételte. — Feleljen! — — Oh, semmit sem felelhetek, Nikolajevna Na- dssda! — mondottam legyintve a kezemmel s felálltam. — Képtelen vagyok most bármit is felelni. Bocsásson meg, de se nem hallottam, se meg nem értettem, mit mondott. Ostoba, dühös vagyok... igazán kár a fáradságért.« Még egyszer intettem a kezemmel és magára hagytam Nádját. Csak később értettem meg, mikor magamhoz tértem, hogy mily ostoba és mily kegyetlen voltam. Miért nem feleltem egyszerű, közvetlen kérdésére? Három napig úgy jártam fel s alá a szobámban, mint a ketrecbe zárt farkas és megfeszítettem minden akaraterőmet, hogy otthon maradjak. Hozzá se nyúltam ahhoz a papirbalomhoz, mely elintézését várta asztalomon; nem fogadtam senkit és veszekedtem Polikárppal... A legnagyobb erőfeszítéssel tartóztattam meg magam, hogy a grófi birtokra menjek s ez az állhatatosság idegessé tett. Ezerszer vettem a kezembe s ugyanannyiszor dobtam vissza a kalapomat. Egyszer elhatároztam, hogy megfeledkezem a világon mindenről és elmegyek Olgához; de csakhamar erőt vettem magamon és otthon maradtam. Az eszem azt mondotta, hogy ne menjek. Csak nem áldozhattam fel büszkeségemet ésön- szeretetemet ? Mit gondolna rólam az az ostoba gróf, ha beszélgetésünk után még elmennék hozzá, mintha nem történt volna semmi? Tisztességes ember létemre meg kellett szakitanom Olgával minden összeköttetést. Csak romlásba dönthettem volna. Drbeninnel kötött házassága nagy hiba volt, hozzám való viszonya még nagyobb. Fel s alá futkostam a szobában; határtalan részvétet éreztem Olga iránt, de féltem, hogy elfogadja ajánlatomat s még eljön hozzám mindenkorra! Most már egészen átéreztem, hogy nem adhatok neki se otthont, se boldogságot... S mégis húzódtam hozzá... ügy vágyódtam utána, mint a szerelmes kamasz, kit nem akarnak elengedni a találkozóra. A barlangban történtek nem mentek ki az eszemből s tudtam, hogy Olgát is épp úgy emészti a vágy utánam. A gróf napről-napia küldözte a leveleket; az egyikben több volt a panasz meg a siránkozás, mint a másokban... kért, hogy felejtsek el mindent; bocsánatot bért Pscchocki nevében és könyörgött, hogy jöjjek ismét. Legutóbbi levelében bejelentette a maga és Psechoeki látogatását; a lengyel kész bocsánatot kérni tőlem, bár teljesen ártatlannak érzi magát. Én elolvastam e leveleket s kértem a küldöttjét, hogy hagyjon békében. Tudtam kacérkodni! A negyedik napon, mikor kétségbeesésem tetőpontjára ért, halkan kinyilt szobám ajtaja, könnyű léptek hallatszottak és két parányi, csinos kéz megölelte a nyakam. — Te vagy az, Olga? — kiáltottam. Megismertem a forró lehelletérői, meg arról, ahogy a nyakamban csüngött, de az illatáról is. Arcomhoz hajtotta a kis fejét s nagyon boldognak látszott... Alig szólhatott boldogságában... Szivemhez szorítottam; feledve vojtak kínjaim... azok a kérdések is, melyek három napja kóvályogtak az agyamban... Kacagtam örömömben s úgy ugráltam a szobában, mint egy kis diák. Olgán kék selyemruha volt, mely nagyon illett halovány arcához és gyönyörű, szőke hajához. A ruha divatos volt és sok pénzbe kerülhetett. Urbenin alighanem évi fizetésének felét költötte reá. — Milyen szép vagy ma! — mondottam s a karjaimba zártam Olgát. Megcsókoltam a kezét, a nyakát. — Hogy érzed magad? Egészséges vagy? — Nem nagyon kedélyes itt nálad! — mondotta, végigjártatva szemét a dolgozószobán. — Hogy egy gazdag ember, akinek annyi fizetése van, ily... egyszerűen élhet! — Nem mindenki űzhet olyan fényt, mint a gróf — mondottam. — De hagyjuk a gazdagságomat. Micsoda jó angyal hozott ide hozzám? (Folytatjuk.) zottság memoranduma energikusan cáfolja. Azt állítja, hogy igenis a május 6-iki merényletet a litván diákok, a kaunasi egyetem hallgatói követték el és hogy a bombákat is ugyan ennek az egyetemnek a laboratóriuma készítette. Valahányszor a litvánok önkény- uralommal szemben az elégedetlenség hangjai szólalnak meg Voldemaras lengyel aknamunkára hivatkozik, ezzel szemben a helyzet az, hogy a litván bebörtönzött intellek fuellek, egyetemi hallgatók, munkások és pa rasztok ordítanak ki celláikból, mert Voldemaras és társa Smetana, akik képtelenek megmenteni a népet az éhínségtől, szabályoznak gazdasági életet, a legkegyetlenebb módon törnek le minden ellenzéki hangot. Aki nálunk ellenzéki — idézi a memorandum Voldemaras szavait — jól teszi, ha azonnal el is készíti a végrendeletét. K jegyzék szerint a kis Litvánia börtönei, igy többek között a kamanasi börtön, tele vannak három-négyezer politikai bűnössel, hogy a litván államrendőrség a „zvalgiba“ hajmeresztő módon kínozza áldozatait, hogy, például Vasiliust tüzes vassal kínozták és égették, hogy valljon és hogy ez a tüzes vas és egyéb inkviziciós módszer általánosan di- vik Litvániában és hogy Rekala a kaunasi börtön igazgatója nem tudva megakadályozni a középkori brutalitásokat, kénytelen volt lemondani állásáról. A memorandum szerint Voldemaras tiz rebelis diákot ki akart végeztetni és csak Macdonald intenvenciójára szabadultak meg a diákok a haláltól: összesen 107 évi kényszermunkára ítélték őket. A memorandum szerint Voldemaras hetedizig- len áll bosszút, igy például a halálraítéltek KozzátartózóinaJc Is elkoboztatja a vagyonát és a Vosilius esetében megtörtént, hogy az elitéit nagybátyját Bulotas volt képviselőt és ügyvédet, aki szót mert emelni unokaöccse érdekében, egész családjával együtt koncentrációs táborba kény szeri tették. Litvánia jóléti bizottsága arra kéri a Népszövetséget, hogy hasson oda, hogy a szeptemberi ülésszakon Voldemaras ne képviselhesse a litván nép érdekeit és hogy a Népszövetség küldjön ki egy bizottságot a litvániai börtönök felülvizsgálására és végül kövessen el mindent, hogy a litván köztársaság: köztársaság legyen, nem pedig „minden törvényesség nélküli önkényuralom“. A Népszövetség mondanunk sem kell, képtelen beleavatkozni egy ország belügyei- be, mert minden beleavatkozási kisórlet a saját gyönge alkotmánya felbontásának veszedelmével jár. A litván nép beadványa is, fájdalom, a papírkosárba kerül... Ám ez a körülmény még sem akadályozza meg az emberiség jelentékeny számát, hogy ne higyjen a Népszövetségben, mert hinni kell, hinni görcsösen és álhatatosan az utolsó szalmaszál lehetőségében. (I. e.) Visszaélések miatt felfüg- gesztették a máramaros- szigeti postafőnököt (Máramarossziget, szeptember 12.) Nagy, feltűnést keltett Máramarosszigeten, hogy Predescu postafőnököt tegnap állásától felfüggesztették. Régóta suttognak róla, hogy a postafőnök különböző visszaéléseket követ el. A vizsgálat azonnal megindult és meglepő eredménnyel végződött. Kiderült, hogy Predescu a főposta épület alatt levő üzlethelyiségek bérbeadásával manipulált és nagyobb’ összeggel károsította meg az államot. A postaigazgatóság folytatja a vizsgálatot, hogy kiderítse, nem terheli-e más bűn is a postafőnököt. Zongorázik ■? Hegedül Kottaszükségletét az ország zenemüközpont- jánál szerezheti be a legjobban. Egy levelezőlapon való megrendeléssel a szükséges zenemüvet postafordultával kézhez kapja. Jegyzékek ingyen. Cím: Moravetz kottaközpont, Timişoara.
