Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-14 / 209. szám
2 XII. ÉVF. 209. SZÁM. —— Politikai botrányok tartják izgalomban Ne wy or kot Dagad a Shearer-ügy — A mangán-botrány — MegvcsztcgeUék-e a pénzügyi bizottság republikánus tagjait ? (Newyork, szeptember 12.) Politikai botránykonjunktnra van most, úgy látszik, Newyorkban. Egyszerre két nagy politikai panama pattant ki, az egyik a Shearer-ügy, amelyről már irt a Keleti Újság, a másik pedig az a még ennél is súlyosabb jelentőségű panama, amellyel a szenátus pénzügyi bizottságának több tagját gyanúsítják. Shearer ügye pattant ki elsőnek. Hallatlan izgalmat keltett a leleplezés, amelyről az alábbi újabb részleteket jelentik. Az amerikai lapok iaz 1927-es tengerészeti leszerelési konferencia meghiusitója, illetve felbujtói ellen, mint ismeretes, megtorlást követelnek. Kik a felbujtók? Shearer a dolog kipattanásakor azt a jelentést tette, hogy a nagy hajóépítő részvénytársaságok vesztegették meg. hogy kampányt szervezzen 1927-ben a tengerészeti leszerelési értekezlet megbuktatására. Háromszázezer dollárt Ígértek neki a hajóstársaságok, amelyeknek természetesen legnagyobb érdeke, hogy ne következzék be n tengerészeti leszerelés. Ebből a háromszázezer dollárból azonban a hirek szerint mindössze ötvenezer dollárt kapott meg Shearer, aki előbb szinházrendező, később pedig az amerikai tengerészeti minisztériumban volt kis tisztviselő. Élénk fényt vet az amerikai mám* mutvúllalatok „etikájára“ ez az eset; meg lehet tanulni belőle, hogy milyen skrupulus nélkül rendelik alá ezek a vállalatok üzleti érdekeiknek a legnagyobb és legfontosabb világpolitikai szempontokat. Az első hírek szerint négy amerikai tengernagy adta meg a szükséges információkat és útbaigazításokat Shearer munkájához. Ma azután Shearer nyilatkozatot adott, amelyben helyesbiti az eleinte elterjedt híreket. Tagadja azt, hogy négy tengernaggyal állt volna összeköttetésben. Az információs anyagot, amely a világ flottáinak erőviszonyairól szól, postán küldte neki egy névtelen feladó. Azt azonban elismeri, hogy a tengerészeti minisztérium hivatalos borítékában érkeztek hozzá ezek az iratok. A Shearer-panama kipattanásának másnapján újabb szenzációs botrány járta be az amerikai sajtót. Walsh demokrata szenátor indítványára a szenátus pénzügyi bizottsága vizsgálatot indított az Egyesült Államok és egyúttal a világ egyik legnagyobb acéltrösztje, az United Steel Corporation ellen. A vizsgálatnak azt kell kiderítenie, hogy ez a vállalat milyen körülmények között tudott ötéves szerződést kötni a szovjetkormánnyal 80—150.000 tonna georgiai mangánvas szállítására. Walsh szenátor egész nyíltan célzott arra, hogy a pénzügyi bizottság néhány republikánus tagját erősen befolyásolta az United Steel Corporation vezetősége és ennek tu- lajdonithafó, hogy a bizottság republikánus tagjai a vámtarifa törvényjavaslat tárgyalásánál a mangánvas vámmentessége mellett szavaztak, holott előzőleg már elvben beleKellemetlen szálszag visszataszító. Csúnya színű fogak eltorzítják a legszebb aroot. Mindkét szépséghibát azonnal és alaposan el lehet tüntetni a pompásan üdítő Chlorodont-fogpaszta gyakran már egyszeri használatával. A fogak már egyszeri használat után gyönyörű elefántcsontszinben ragyognak, különösen ha a tisztításhoz killön erre a célra készített fogazatna sörtéjű Chlorodont-iogkefét használjuk. A fogak közé szorult rothadó ételmaradékok, melyek a kellemetlen szájszagot okozzák, ezzei a fogkefével alaposan eJtávoliíhatók. Kísérelje meg egy tubus fogkrémmel. Chlorodont- fogpaszta, -fogkefe és -szájvíz mindenütt kapható. Csak kék-fehér-zöld színű csomagolásban „Cblerudont“ felirattal valódi. egyeztek abba, hogy erre a jelentékeny anyagra fontonként egy percent es vámot fognak kiróni. A mangánvastranzakcióba az United Steel-en kivül a Betlehem Steel Corporation is részesedett és a republikánus pénzügyi bizottsági tagok jóvoltából évenként sok millió dollárt takarít meg ez a két mammut-válla- lat a mangán behozatalánál. Nem valószínű, hogy a szenátorok ingyen vállalkoztak erre a szívességre és tninden bizonnyal szenzációs leleplezésekkel fog járni a most megindult vizsgálat. Miron Christen régens pátriárka beteg (Bukarest, szeptember 12.) Ismeretes, hogy Miron Christea régenspatriarka nehány hónappal ezelőtt is gyengélkedett. Az utóbbi időben újból rosszul érezte magát. Az orvosi tanács a pátriárkát alapos vizsgálatnak vetette alá s a vizsgálat eredményeképpen megállapította, a bukaresti sajtó értesülése szerint, hogy a régens fehérvérűségben szenved s ezért teljes pihenést Írtak elő számára. Tolsztoj, Gorkij, Dosztojevszkij, Gogol és Jack London zuüveit nem szabad árulni Olaszországban (Párls, szeptember 12.) A l^pok római jelentése szerint az olasz belügyminiszter rendeletet adott ki, amelyben megtiltja Gorkij, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Gogol és Jack London munkáinak árusítását. A rendelet oka az, hogy az orosz kormány — a látszat szerint — propagandaképen terjeszti az említett irók müveit. Az ügy kapcsán az orosz emigránsok Párisban megjelenő orosznyelvü lapja megállapítja, hogy a szovjet igy akarja, még anyagi áldozatokkal is, az orosz szellemet átültetni Olaszországba. A koramnI nista propaganda számára talajt akarnak előkészíteni. ÁZ ERDEI GYILKOSSÁG (19.) Irta: Csehov Antal Minő vigyázatlanság! Ölelve tartottam és cirógattam a kezét, holott minden pillanatban kijöhetett valaki a házból és megláthatott bennünket. — Menjünk, ■— mondottam s eleresztettem. — öltözködjél és menjünk! — De miért sietsz úgy? — kiáltotta siránkozó hangon. — Mi nem jut eszedbe! Megszökni esküvő után! Mit szólna hozzá a világ? Olenka vállát vonta. Arcán annyi csodálkozás és meg nem értés volt, hogy legyintettem a kezemmel s „életkérdésének“ eldöntését máskorra halasztottam. Nem is volt már időnk, mert a kőlépcsőn a tornászhoz közeledtünk és emberi hangokat hallottunk. Az ebédlő ajtaja előtt Olga megigazította a haját, rendbehozta a ruháját s belépett. Arcán nem látszott zavar. Minden várakozásom ellenére nyugodtan lépett be. — Hozom vissza a szökevényt, — mondottam. — Alig tudtam megtalálni... egészen belefáradtam... Én a kertbe megyek s neki a fasorban tetszik sétálni... — Mit csinál? — kérdem. — Semmit, oly melegem van! — feleli ő... Ólja reám, a vendégekre, az utcára nézett és csengő kacajra fakadt. Leolvastam arcáról a vágyat, hogy bár elárulhatná mindenkinek a nem remélt boldogságát. Minthogy pedig nem tehette meg, mindent kacajával fejezett ki. — Mégis csak nevetséges vagyok! — mondotta. — Kacagok s magam sem tudom miért... Gróf, kacagjon! — Keserű! — kiáltotta Kalinin. Urbenin köhécselt és kérdő pillantással nézett Olenkára. —' Nos? — kérdezte Olenka, összeráncolva egy pillanatig a homlokát. — Azt kiáltják, hogy keserű, — mondotta Urbenin. Feállt és mosolyogva törölte meg száját az asztalkendővel. Olenka is felállt és odanyujtotta íeki a mozdulatlan ajkát. A csók hideg volt, de még jobban felszította a tüzet, mely bennem égett... Elfordultam, Összeszoritottam a fogam s nyugodtan vártam az ebéd végét. — Jer ide! — mondottam a grófnak, mikor a társaság felállt az asztal mellől. A gróf csodálkozva nézett reám és kiment velem a szomszéd szobába. — Mit akarsz, barátom? — kérdezte, kigombolva a mellényét. — Válassz... vagy én, vagy Psechocki! — mondottam, reszketve indulatomban. — Ha nem Ígéred meg, hogy az az ember egy óra leforgásán belül elhagyja a birtokot, akkor ma utoljára voltam nálad 1 Egy percet engedek, hogy gondolkozzál! A gróf leejtette a szivarját, kitárta karját. — Mi bajod Szercsa? — kérdezte ámultán. — Sápadt vagy, mint a halál! — Kérlek, semmi fölösleges szót! Nem tűröm azt a kémet, azt a gaz Psechockit s egymáshoz való jó viszonyunk érdekében kérlek, hogy távolitsd el innen! — De mit vétett ellened? Miért üldözöd? — Azt kérdezem tőled: én-t vagy 51 — De barátom, kellemetlen helyzetbe viszel... Várj csak, hajszál van a frakkodon... Lehetetlenséget kivánsz! —- Isten veled! — mondottam. — Nem ismerjük többé egymást. Megfordultam, az előszobában magamra vettem * felöltőmet s elmentem. A konyha közelében váratlanul elém jött Kalinina Nádja, ő is ott volt a menyegzőn, de valami sajátszerü félelem távol tartott tőle s egész nap nem váltottam vele egy szót sem. — Petrovies Szergej! — kiáltotta természet- ellenes, mély hangon, mikor elmentem mellette s megemeltem a kalapomat. — Várjon! —r Mit parancsol? — kérdeztem. — Én nem parancsolhatok magának... — mondotta és elsápadt. — Ügy látszik, sietős dolga vau; tartóztathatom-e csak egy pillanatra?-a- Természetesen. Nem tudom, hogyan kérdezheti ? — Akkor üljünk le, Petrovies Szergej. Ma egész nap azon fáradt, hogy ne vegyem észre, mintha félne valamitől s én elhatároztam, hogy éppen ma fogok beszélni magával. Büszke vagyok, nagy önszeretet van bennem, fl'e áz ember egyszer az életben feládozhatja a büszkeségét. — Miről beszél? — Elhatároztam, hogy megkérdezem ma; reám nézve lealázó, nehéz a kérdés, nein is tudom, hogyan fogom elviselni. Feleljen, anélkül, hogy reám nézne. Hát csakugyan nem érez irántam részvétet, Petro- vics Szergej? Nádja reámnézett s a fejét ingatta alig észre- rehetőleg. Arca még jobban elsápadt, a felső ajka remegett. — Petrovies Szergej! Nekem még mindig ngy tűnik fel, mintha valami félreértés vagy szeszély szakított volna el bennünket egymástól, ügy érzem, mintha némi magyarázat visszavihetne mindent a régi kerékvágásba. Ha nem volnék bizonyos benne, akkor nem merném azt a kérdést tenni magának, melyet mindjárt meg fog hallani. Szerencsétlen vagyok. Látnia kell. Az életem nem élet. És legjobban a bizonytalnság gyötör: nem tudom, remél- jek-C, vagy se? Oly érthetetlenül viseli magát velem szemben, hogy nem vonhatok belőle semmi következtetést. Legyen őszinte, hogy tudjam, mit tegyek; akkor legalább lesz valami iránya az életemnek; akkor elhatározom magam valamire. — Kérdezni akar tőlem valamit? — mondottam és gondolatban már készültem is a feleletre, mert gyanítottam a kérdés tartalmát. — Igen, kérdezni akarok valamit; a kérdés megalázó. Ha meghallaná valaki, azt hinné, hogy felkin álkozom magának, mint Puskin Tatjánája. Mikor Nádja felém fordította arcát, hogy megtegye kérdését, akaratlanul megrettentem: reszketett, görcsösen összeszoritotta az ujjait és nehezen mondotta ki a szókat. Sápadtsága megdöbbentő volt. — Remélhetek? — suttogta végül. — Ne féljen, csak feleljen... Akármit felel is... minden jobb, mint;
