Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)

1929-09-12 / 207. szám

XII. ÉVF. 207 SZÁM. Füaxni rt Si- ír I utiBrB Fél hivatalosan is leleplezték Anghelescu „iskola-kulturáját“ épiskoláíbati áílomásfönök, bírósági tisztviselő, bába és időrök tanítottak — Több iskola csak a statisztikában szerepelt Közé csen (Bukarest'» szeptember 10.) Anghelescu, a liberálisok nagy emlékű közoktatásügyi mi­nisztere a Viitorul utóbbi számaiban heves támadásokat intézett a jelenlegi kormány közoktatási politikája ellen, különösen abból az alkalomból, hogy Costachescu jelenlegi közoktatásügyi miniszter több olyan iskolát feloszlatott, amellyel Anghelescunak kö­szönhették felállításukat. A Dreptatea, a kormány félhivatalosa piost hosszabb cikkben válaszol Anghelescu­nak, elvitatja tőle azt a jogot, hogy'Vadakat emelhet fel a mostani közoktatásügyi kor­mányzás ellen, hiszen a volt közoktatásügyi miniszter főtevékenysége egész működése alatt csak iskolai épületek félig-meddig való építésére szorítkozott, anélkül azonban, hogy az illető iskolák szellemi életéről és nívójá­ról gondoskodott volna. Anghelescu jó meg­gondolással óvakodott is attól, hogy megad­ja azknak az iskoláknak a nevét, amelyeket k jelenlegi kormány feloszlatott. A Panciu-i, Patarlagil-i, Vutcan-i és Lipcan-i középisko­lák tantestülete a Dreptatea közlése szerint valóban alapos kívánni valókat hagyott főn. Parlagileben több lényeges tantárgyat, pél­dául a vasúti államásfőnök tanított, Vutcá­mban pedig az egyetlen egyetem képzettségű tanerő egy ottani bírósági tisztviselő volt. Más középiskolákban az egészségtan tanítá­sát a bába látta el és a csendőrség ottani fő­nöke tanította a jogot. A Videlei, Văleni de Mwnte-Í gimnáziumokban egyetlen egyetemi képzettségű tanerejük sem volt. Több An­ghelescu által létesített iskolát csak azért nem lehetett feloszlatni, mivel csak a statisz­tikában léteztek, a valóságban nem voltak egyebek tégla halmazoknál. íme igy néz ki az Ánghelescu-féle nagy kulturmozgalom és iskolai építési akció. Kel­lemetlenül érintik az Anghelescu vádjai a je­lenlegi nemzeti parasztpárti kormányt és még kellemetlenebb érzései lehetnek a kisebb­ségeknek, amikor az ilyen Anghelescu-féle tantestületekről olvas félhivatalos megálla­pításokat s ugyanakkor vissza emlékszik ar­ra, hogy a kisebbségi iskolákban mennyi zak­latásban volt rgszük olyan tanerőknek, akik igazán kitűnő képesítéssel és kitűnő fülké­szültséggel rendelkeznek. Renihii érdeklődés mellett kezdőd a nagy magyar kibliafordits ürüli Bsspir 100 m ^for­dulójának emiinnepe Nagykárolyban (Kolozsvár, szeptember 10.) Már megemlékez­tünk azokról a nagyszabású ünnepségekről, amelyek a nagy magyar bibliaforditó, Károli Gáspár szüle­tésének 400 éves évfordulóján Nagykárolyban fog­nak lezajlani. Ez a jubiláns ünnepség nemcsak a romániai magyar református egyháznak, hanem a magyar tudományos és irodalmi világnak is kima­gasló eseménye, ami a közeli napokban az egész ma­gyarság érdeklődését Nagykároly felé fordítja. A minden tekintetben impozáns évforduló nagy hetét a romániai református egyház e hó 11—16-ig bezá­rólag tartja meg. 400 esztendeje, hogy Károli Gáspár Nagykároly­ban 1529-ben született. Midőn iskoláit idehaza el­végezte, a tudományszomjas fiatal Károli, német és helvét egyetemeken szivta magába tudományos ér­deklődését és biblia-rajongását. Harminchét éves ko­rában már hozzáfogott a biblia fordításához és négy évi szakadatlan munka és tudományos búvárkodás után a fordítás1 Vizsolyban 1590-ben megjelent. Nagy eseménye volt ez akkor az egyháznak, amelyet csak a későbbi századok tudtak kellőleg méltányolni. Ez volt az első alapvető munka, amely azóta szám­talan kiadást élt meg, számtalan változtatáson ment keresztül, de iné gma is megőrizte eredeti archaikus izét, stílusát és emelkedett szellemét. azelőtt... Az arca épp oly sápadt, a szeme épp oly ijedt, mint az imént a templom előtt... Hallgatott, lomhán felelt a hozzá intézett kérdésekre, erőlte- ten mosolygott a gróf tréfáin s alig nyúlt hozzá a válogatott ételhez... Épp oly boldogtalannak lát­szott, mint amilyen boldognak a férje. Nem tudtam hová lenni szánakozásomban s majdnem az egész idő alatt csak a tányéromat néztem. Hogyan lehes­sen magyarázatát lelni szomorúságának? A szegény leány talán megbánta tettét? Vagy hiúságában talán még nagyobb fényűzést remélt? Mikor a má­sodik fogásnál történetesen reánéztem, a szivem sajgott. A szegény leánynak felelnie kellett a gróf­nak egy kérdésére, de kétségbeesetten mozgatta az ajkát, hogy el fojtsa könnyeit, melyek fojtogatták, ügy nézett mindnyájukra, mint valami kis meg­rettent vad... — Miért oly rosszkedvű ma? — kérdezte a gróf. — Hé! Jegorovics Péter, maga az oka! Szó­rakoztassa a ^feleségét! Uraim, csőkot követelek! Ha... ha! Persze nem magamnak... Az ifjú házas­pár csókolja meg egymást! Keserű! (Mikor a lakodalmon azt kiáltja valaki, hogy „keserű!“, akkor az uj házasoknak — orosz szokás szerint — össze kell esókolódzniok.) — Keserű! — kiáltotta Kalinin. Urbenin, boldogan mosolygva, felállt s hunyor- gatni kezdett a szemével. Olenka, a vendégek kiál­tásaitól késztetve, szintén felállt s odanyujtotta mozdulatlan ajkát a férjének, aki megcsókolta. Olenka összeszoritotta az ajkát, mintha félt volna, hogy másodszor is megcsókolhatja s felnézett rcám. A pillantásom nem mondhatott neki semmi jót, mert hirtelen vérvörös lett az arca, elővette a zseb­kendőjét és görcsösen fújta aZ orrát, hogy elpalás­tolja zavarát. Az a gondolatom támadt, hogy aligha nem szégyenli magát előttem a csók meg a házas­sága miatt. „Mi közöm hozzá?“ gondoltam magam­ban. nem véve le róla a szemem, hosrv megtudjam. mi az oka zavarodottságának. Szegényke nem bírta el a pillantásomat. Igaz, hogy a szégyen pírja mind­járt eltűnt az arcáról, de viszont könnyek, valódi könnyek perdültek végig a az arcán, zsebkendőjét’ arcához szorítva, felállt helyéről és kiszaladt. — Nikolajevna Olgának fáj a feje, — siettem megmagyarázni magaviseletét. — Már reggel panasz­kodott miattta. — Hagyjuk azt, testvér! — tréfálkozott a gróf. — A fejnek nincs ahhoz semmi köze. A csók az oka mindennek. Ezennel szigorúan rendreutasitom a vőlegényt! Elmulasztotta csókra szoktatni a menyasszonyát! Haha! ' > A vendégek, elragadtatva e grófi tréfától, kacagtak. Elmúlt öt vagy tiz perc, a menyasszony nem tért vissza. Kinos hallgatás uralkodott', még a gróf is abba­hagyta a tréfát. Olenka távolmaradása annál fel­öli őbb volt, mert minden szó nélkül tűnt el; nem is szólva az illemről, melyet elsősorban sértett meg. Olenka mindjárt a csók után hagyta el az asz­talt, mintha megharagudott volna, hogy kényszeri- tették, hogy megesókoltassa magát az urával. Senki sem tehette fel, hogy .zavarában tette. Az ember lehet zavarban egy vagy két percig, de nem egy örökkévalóságig, mert annak tiint fel nekünk a távolléte. Mennyi rut gondolat cikázott át a férfiak mámoros fején, mennyi pletykára készültek már a kedves hölgyek!... Urbenin nyugtalanul nézett szét mindenfelé. — Az idegek, az idegek, — dünnyögte. — Vagy talán a ruháján bomlott ki valami?... Ki tudja kiismerni a nőket? Majd visszajön mind­járt. De mikor elmúlt még tiz pere s Olenka nem tért vissza, oly esdeklő pillantással, oly boldogtala­nul nézett reám, hogy megesett rajta a szivem. (Folytatjuk.) 3 LgfggJ*! 1 pengét tessék !" És On minden bizonnyal a világ legjobb pen­géjét fogja kapni! Gillelte-pengék a lehelő leg­kiválóbb acélból készülnek és csomagolás előtt alapos vizsgálatnak lesznek alávetve. Egye­dül a minőség szerezte a Gillette világhírét. i Gillette A mai nappal megkezdődött hatalmas ünnepség rendezését a Királybágó-melléki református püspök­ség vállalta magára. A 400 éves emléknapot refor- máuts nagyhéttel kötötték egybe, hogy a nagy bib­liaforditó emlékének az ünnepségei az egész romá­niai reformátusságot egy nagyszabású egyházi, iro­dalmi és művészeti programún keretében egyesítse és hitéletében megerősítse. Tehát a nagykárolyi ün­nepnapok nemcsak egyházi, hanem magyar szem­pontból is nagy jelentőséggel bimak és érthető, ha az ünnepségek iránt szokatlan érdeklődés nyilvánul meg az egész országban. Ezeken az ünnepségeken a agy bibüaforditónak kultúrtörténeti jelentősége tel­jes mértékben bontakozik ki és különös hangsúlyt nyer az első magyarnyelvű bibliának az a patinás jelentősége, amely évszázadokon keresztül és külö­nösen ma, hatalmas lelkierőt kölcsönöz az ezer géb­ből vérző magyarságnak, S­Hogy milyen rendkívüli az érdeklődés a jubilá­ns ünnepségek iránt, arra jellemző, hogy már hetek óta az ország minden részéből táviratok, levelek ér. keztek a nagykárolyi rendező bizottsághoz. Már a környék magyarsága a mai nap folyamán szekerek­kel, kocsin, vasúton megindul Nagykároly felé és sokan már meg is érkeztek. A jubiláns ünnepségen’ kívül a nagyszabású egyházi, irodalmi és művészeti Programm is rendkívül sok résztvevőt vonz Nagy­károlyba. A rendező bizottság nagy odaadással dől-, gozik, hogy mindenkit elszállásoljanak és minden’ eszközt megadjanak arra, hogy az ünnepségeken résztvehessenek. Az ünnepség műsorán tudományos előadások, konferenciák, lelkészi, presbiteri és taní­tói közös tanácskozások és templomi ünnepélyek szerepelnek. A nagyhét kezdete szeptember 11-én, szerdán este 7 órakor lesz, bezárása pedig szeptem­ber 16-án délután. Már a szerdai napon délelőtt 9—10-ig biblia tanulmányozást tartanak és csopor­tonkénti imaórákat rendeznek. Azután 10—1-ig tudományos előadások, délután pedig 4—6-ig egy­házi konferenciák és este 7—8-ig templomi estély lesz. Az ünneps'gfek' fénypontját fogja képezni az a megnyitó bibliaóra, amelyet szerdán este 7 órakor Makkay Sándor, püspök tart a református templom­ban. 13-án tudományos előadások lesznek, amelyeket Tavaszi Sándor, Csűri Bálint, Imre Lajos, Csemák Béla tartanak. Ugyanaznap délután a templomi ün­nepélyen Dócziné, Berde Amál „A Református asz- szony családjában“ cim alatt előadást fog tartani. 14-én lelkészi, persbiteri és tanítói konferenciákat tartanak, amelyeken Sulyok István püspök, Thury Kálmán, Vásárhelyi János, Nagy Sándor és mások szerepelnek. Szeptember 25-én rendezik meg a Károli Gás­pár ünepélyt, amikor az istentiszteleten Makkay Sándor és Sulyok István püspökök fognak szolgál­ni. Az emlékbe szedet Gönci Lajos, teológiai tanár tartja, és 11 órakor fogják leleplezni a Károli em­léktáblát és alakul meg a Károli Gáspár Irodalmi Társaság. Saját érdekéken: kottamegrendeléseit egyenesen az ország zenemüközpontjának küldje. Azonnali szállítás a legolcsóbb árban. Cim: Moravetz zenemüközpontja Timişoara PP

Next

/
Oldalképek
Tartalom