Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-11 / 206. szám
3 1XII. ÉVF. 206. SZÁM. KtjuGriUr&tfG H hormányliiliOldötí megígérte a kormány támogatását az aradi iparoskongresizuson (Arad, szeptember 9.) Az ipartestületek szövetsége Aradon vasárnap erdélyi és bánsági jellegű kongresszust tartott, melyre az összes iparos egyesületek elküldték kiküldötteiket. Az aradi kongresszus elé már megelőzőleg óriási érdeklődéssel tekintett az erdélyi és bánsági iparosság, mely több igen fontos problémájának a megoldását várta az aradi kongresszustól. A kongresszuson megjelent a munkaügyi minisztérium kiküldöttje Sambateanu Nicolae, aki fel is szólalt. A kongresszusra már szombaton este megérkeztek a kiküldöttek s a kongresszus vasárnap reggel 9 órakor nyilt meg. Zima Tibor volt kamarai képviselő üdvözölte a jelenlevőket, örömét fejezte ki afölött, hogy az iparosság igyekezett a delegátusok számával is hangsúlyozni, hogy valóban tekintélyes tényezői gazdasági életünknek s azok a minden kritikát elbíró kívánságok, amelyekkel az iparosság a kongresszus utján az illetékes faktorokhoz fordul, valóban méltányos elbánást érdemelnek• A kormányintézkedések eddig igen mostohán bántak a kisiparosok érdekeivel egyre-másra hagyták el a bukaresti minisztériumot azok a kormányintézkedések, amelyek arra voltak jók, hogy az adóval a gazdasági élet más hátrányos jelenségeivel amúgy is küzdő ipart még inkább megakassza nem is a fejlődés, hanem a békés stagnálás utján. Ma már távol az az idő, amikor a kormányok az iparosságot meg a polgári társadalom gei-incét becsülték meg, az iparosok ma azt a társadalmi réteget képviselik, amely a leginkább közel jut az elproletáriatusodás- hoz. Régi iparosok kénytelenek visszaadni iparigazolványaikat és ezek két dolog közölt válogathattak. Vagy ha már olyan régen folytatják az iparukat, hogy hosszú idő folyamán sikerült egy keveset félre tenniök maguknak s ezt a keveset nem vitték el a gazdasági körülmények, teljesen visszavonják értékes munkaerejüket és tőkéjüket is a gazdasági élettől, vagy ha körülményeik ezt nem engedik meg, szaporítják az ipar nélkül dolgozó iparosok számát, az úgynevezett kontárokét, akik méraki legénysorban marad, vagy özvegyéletet él. Az urak mondhatnak amit akarnak, de a házasság mégis nagy dolog! — Hogyne... még akkor is, mikor a férj háromszor oly idős, mint a felesége! Urbenin elpirul. A keze, mellyel éppen a szájához akorfa emelni a villáját, reszketni kezdett s a falatja visszabullottt a tányérjára. — Értem, mit akar mondani, Petrovics Szcrgej, — mormogta. — Köszönöm az őszinteségét. Magara is sokszor kérdezem magamban, nem alávalóság-e tőlem? Emésztem magam! De hogyan kérdezhetem magamban, mikor minden pillanatban oly boldog vagyok, hogy megfeledkezem a rútságomról, meg az ősz hajamról... mindenről. Homo sum, Pelrovics Szcrgej! Egyébként olyan az, mint egy regény és ... szédülök. Kár volt annyi bort adni nekem. Urbenin felállt, megtörölte arcát az asztalkendővel, aztán megint leült. A következő pillanatban egy hajtásra kiitta a pohár bort, hosszú, esdddő pillantást vetett reám, mintha kíméletet kérne tőlem 8 hirtelen megremegett a két válla és váratlanul felzokogott, mint a gyermek. Urbenin sejtelmei oly gyorsan valósultak meg, hogy nem lesz időm tollat cserélni, mielőtt az uj oldal Írásához fogok. Múzsám a következő fejezetben arcának nyugodt kifejezését a harag és a gyötrelem kifijezésével váltja fel. Az előjátéknak vége — kezdődik a dráma. NEGYEDIK FEJEZET. Eszembe jut egy vasárnap felséges reggele. A grófi kápolna ablakán betekint az átlátszó kék ég; a szines kupoláról bágyadt napsugár hull a földre... A nyitott ajtókon és ablakokon fecskék és verebek csicsergése hallatszik be a templomba, hol szintén énekelnek. Az első tenorista hangjában megragadja hallásomat egy vontatott szomorú dallam, mintha hetetlen kárt okoznak nemcsak az államnak, hanem az iparos társadalomnak is. A megnyitó beszéddel egyidejűleg leplezték le Reinhardt Gyulának az aradi iparos egyesületnek a szobrát. Zima • rámutatott Reinhardt érdemeire, aki egy hosszú élet önfeláldozó munkásságát adta a kollektiv érdekekért. Utána Szabó Béni kamarai képviselő emelkedett szólásra— Az erdélyi és bánsági iparosságnak — mondotta — figyelemreméltó érdemei vannak és olyan szerep az ország közgazdasági életében, amely szereptől nem visszaszorítani, hanem elősegíteni kellene minden olyan kormánynak, amely semmi más érdekét nem vesz tekintetbe, csupán az országét. A méltányosság megnyilvánulása helyett azonban mi történik? Ahelyett, hogy a létért való nehéz küzdelmet megkönnyítené és a sérelmes kormányintézkedések megszüntetése helyett az irredentizmus vádját zúdítják feléjük, holott minden mozgalmunk kenyerünk kérdését szolgálja. Van-e ennél méltatlanabb minden más sérelmünk mellett ezt a kenyérért folytatott küzdelmünket yoltikai jelleggel akarják megbélyegezni s azokat, akik minden tehetségüket és tudásukat az ország iparának fellenditéséreforditják és nem akarnak mást, mint becsületnél dolgozni az ipari és konszolidáció érdekében, azzal vádolják, hogy munkájuk irredentizmust szolgál. Az iparosok megadóztatásában iparos ellen való intézkedéseket észlelhetünk és ez év márciusában beadott interpellációját a miniszter a napokban megválaszolta ugyan, de a minisztérium leirata megemlíti, hogy a munkaszerződések törvényének végrehajtási utasítása még nem készült el. Ezzel kapcsolatban fejtegette a munka- szerződési törvény egyik legsérelmesebb szakaszát, amely a kisiparban alkalmazott mun. kások felmondási idejével foglalkozik. Interpellációjában még azt mondotta Szabó Béni, hogy felvilágosítást kér az idényi iparosok szerződésére vonatkozólag. Erre a pontra a miniszter nem válaszolt és ezért újabb lépéseket kell tenni arra nézve, hogy az idény iparosok köthetnek-e szerződést munkásaikkal 14 napnál rövidebb felmondási idővel. Szabó Béni után Sambateanu miniszteri kiküldött emelkedett szólásra, aki kifejtette a kormány, illetve a munkaügyi minisztérium loyalis szándékait. A vasárnapi ülés ezzel véget ért. Vasárnap délután felavatták az aradi iparosok székhazát. A kongresszus érdemleges munkáját hétfőn kezdte meg, amikor aprólékos megbeszélés alá került az iparosok sérelmeinek és problémáinak sora. A különböző felszólalások élénken megvilágították azt a szomorú helyzetet, melybe Erdély és a Bánság ipara I a különböző sérelmek hosszú során került. I Érdekelt körök remélik, hogy a mostani kon- I gresszus munkája nem marad visszhang nélkül iilptókn« fnVtoTnk előtt sem. Raprál~napra ismétlődnek meg a rablások, betörések az Érmelléken Hétfőn két kereskedőt fosadottak ki a rablók (Nagyvárad, szeptember 9.) Azok a betörések, rablások, utonállások és gyilkosságok, amelyek az utóbbi napokban gyors egymásutánban váltakoztak az Érmelléken, a legnagyobb fokú izgalomban tartják a lakosságot. A székelyhídi rémdráma után következett a szalárdi betörés, amelynek Sürgés János ojt- tani gyógyszerész az áldozata, a Fekete Kéz zsaroló levelei, a kolyi rablógyilkosság, azután a Jugoszláviából megszökött hétszeres fájna annak a tenoristának,/hogy a szép, a költői Olenka mellett a nehézkes, öreg, kiélt Urbenin áll... S nemcsak a tenorista érez részvétet az egymáshoz nem illő pár iránt.... Sok más arcról is le lehet olvasni ezt a részvétet, bár sok jőravaló igyekezettel akarnak jókedvűnek látszani. Én vadonatúj frakkos ruhámban a menyasszony háta mögött állok s a feje fölé tartom a koszorút. Arcom sápadt s nem vagyok tökéletesen egészséges... Fáj a fejem a tegnapi dáridótól s a tavon tett csónakozástól; minduntalan a kezemre nézek, hogy lássam, nem remeg-e... a lelkem borongó, sivár, mint sötét, esős alkonyaton az erdő... Lelkifurdalást érzek. A lelkem mélyén egy kis ördög til és egyre azt súgja a fülembe, hogy ha Urbenin és Olenka házassága bűn, akkor nekem is részem van e bűnben. Honnan ezek a gondolataim? Hát megmenthettem én az ifjú leányt e tévedésétől? „Ki tudja?“ súgja a kis ördög. „Te jobban tudhatod!“ Ha szivemben csak a részvét érzelme van, miért hogy hasonló alkalmakkor sohasem ismertem azelőtt ezt az érzelmet? „Most féltékenység az“, súgja az ördögöcske. Féltékenység.... De féltékeny az ember csak arra Lehet, akit szeret. Hát szeretem én ezt a leányt? Ha az embernek szeretnie kellene minden leánytj akivel összetalálkozik, akkor egy szív nem volna számomra elég... Barátom, Karneev gróf, a templom ajtajában áll és szentelt gyertyát ad el. Minden belépőt édeskés mosollyal fogad és hallom az esetlen bókjait, melyeket egy hölgynek mond, ki gyertyát vesz tőle. Mellette áll, rendjelekkel a mellén, a méltóságteljes Kalinin. Örül, hogy a fogadónapokat illető eszméje oly termékeny földbe esett. Hálás érzelmekkel van eltelve Urbenin iránt; bár a házassága képtelenség, mégis meg lehet ragadni ezt az alkalmat, hogy megtarthassák az első fogadónapot, i (Folytatjuk.) rablógyilkos fegyenc cigány, Stoica Joan támadása a diószegi környéken fényes nappal Kalmár József bihari gazda ellen s mindezek nyomán már valóságos legendák járnak száj- ról-szájra az Érmelléken a vakmerő haramiákról. A legendák születésével egyidőben azonban a rablók sem maradnak tétlenül. A rablások, betörések, úgyszólván nap-nap után ismétlődnek meg. Hétfőre virradó éjjel Szé- kelyhidon történt két vakmerő betörés. Az egyik esetnek Grósz Ignác székelyhídi vendéglős az áldozata, akinek Székelyhidon „Hó megállj“ felirásu jólmenő vendéglője ven. A „Hó megálljába eddig ismeretlen tettesek betörtek, felfeszitették a pénztárt, ahonnan 40.000 lej készpénzt, a vendéglőből pedig nagymennyiségű italt és az egész trafik készletet elvitték. A rendőrség azonnal megkezdte a nyomozást és megállapította, hogy a betörők az ablakon át hatoltak be és az éj sötétjében nagy nyugalommal dolgoztak. Ugyanazon éjszaka a vakmerő banda meglátogatta Mindszent Salamon vendéglős és fü- szerkereskedő boltját is, tőle 20.000 lej készpénzt, nagyon sok élelmiszert és fűszerárut emeltek el. Jellemző a vidék hangulatára, hogy Bi- hardiószegen hétfő reggel az a hir terjedt el, hogy Biharvajdán, amely község az érmel- léki lankák alján fekszik, két rablógyilkosság történt. A hir olyan erővel tartotta magát, hogy még Nagyváradon is élénken tárgyalták, sőt a paptamási csendőrség vezetője ügyészségi utasításra kiszállott Biharvaj- dára, hogy meggyőződjék a tényállásról. Biharvajdán azonban a, esendőrség hivatalosan megállapította, hogy a hir nem felel meg a valóságnak. Az érmelléki csendőrség állandóan permanenólában van s különösen Stoica Joan, a jugoszláviai rablógyilkos cigány elfogására tettek meg minden intézkedést. Zongorázik I? Hegedül Kottaszükségletét az ország zenemüközpont- jánál szerezheti be a legjobban. Egy levelezőlapon való megrendeléssel a szükséges zenemüvet postafordultával kézhez kapja. Jegyzékek ingyen. Cim : Moravetz kottaközpont, Timişoara.
