Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-09 / 205. szám
Xll. EVE. 205. SZÁM A »KELETI UJSAG“ vasárnapi melléklete ss 21 Asszonyok kincse! Az általános közkedveltségnek Örvendő Db Szeot- pétery Lajosné-féle .Szakácskönyv* harmadik bő vitett kiadása a) átdolg > zásban, 800 klpróbait recepttel és igen sok illusztrációval most jeleat meg. E .Szakácskönyv4 minden háztartásban aél- kfilözhe ettea. Fiatal háziasszonyok. gatdasszonyok és szakácsrő* helyes ot- rootatóia ez a könyv a konyhaművészet minden agában. Tartalmazza , levesek, sültek, főzelékek, témák, krémek, fagylaltok és minden ételnemfiek gazdaságos. kitűnő és könnyű elkészitési módfát. Zöldségiélék, befőttek eltartási és befőzési módjá- is. — Kapható minden könyvkereskedésben és Tordán a kiadónál Fússy József könyvkereskedésé» ben ■TRAKTORT kész- ■ pénzért veszek, lehet törött is. Éliás Győző Timişoara, Str, Rád ulescu No. 6. — K eresQnk üzletszerzőket és szervezőket, akik könnyű munkával szép keresetet biztosíthatnak maguknak. Cinsfr Cluj, Főtér 20 I em Sorsjegyiroda. Leányés fiú• f/1 CIPÓK príma fekete boxban %nut Tjamsun: €gy pincérleány regénye Ezt a novellát Albert Langen müncheni kiadó Knnt Hamsun, a Nobel- dijnyertes költő 70. születésnapja alkalmából bocsátotta a lapok rendelkezésére. I. Írtam én, Írtam ma, hogy megkönnyitsem szivemet. Elvesztettem állásomat a kávéházban és elvesztettem vidám napjaimat. Mindent elvesztettem. És a kávéház a Café Maximilian volt. Egy fiatal ur, szürke ruhában, estéről-estére jött két barátjával és leült az egyik asztalomhoz. Sok nr szokott jönni és mindegyiknek barátságos szava volt részemre, csak neki nem. Nagy volt és karcsú, haja puha és fekete volt, és kék szemeivel némelykor érintett és felső ajkán bajusznyoma látszott. Egy egész héten át folytonosan jött. Hozzászoktam és hiányzott nekem, amikor egy este kimaradt. Végigmentem az egész kávéházon és kerestem; végül megtaláltam az egyik nagy oszlop mellett a másik végén; a cirkusz egyik hölgyével ült együtt. Sárga ruha volt a nőn és hosszú keztyü, amely a könyök fölé ért. Fiatal volt és szép sötét szemei voltak — és az én szemeim kékek. Egy pillanatig megállottám mellettük és hallgattam, miről beszélnek: a leány a férfinak szemrehányásokat tett, megunta és elküldte. És én azt gondoltam szivemben: Szent Szűz, miért nem jössz hozzám 1 Másnap megint két barátjával jött és megint letilt az egyik asztalomnál; mert nekem öt asztalt kellett kiszolgálni. Nem mentem feléje, mint máskor szoktam tenni, hanem elpirultam és úgy tettem, minha nem láttam volna őket. Amikor intett nekem, az asztalhoz léptem és azt mondtam: Ön tegnap nem volt itt. Milyen gyönyörűen karcsú a mi pincérleányunk, mondotta barátainak. Sört? kérdeztem. Igen, felelte. És én jobban szaladtam, mint •hogyan mentem és hoztam három pohár sört. n.' Egynéhány nap elmúlt. Odaadott nekem egy kártyát és azt mondta: Vigye oda át... Átvettem a kártyát még mielőtt befejezte a mondatot és átadtam a sárga hölgynek. Útközben elolvastam a nevét: Wladimierz T... Amikor visszajöttem, kérdőleg nézett reám. Igen, odavittem, mondottal) És nem kapott feleletet! Nem. Egy márkát adott nekem és nevetve mondotta: Semmi válasz szintén válasz. Egész este ülve maradt, rábámult a nőre és kísérőire. Tizenegyórakor felkelt és asztalához ment. A nő hűvösen fogadta, két kisérője azonban beszédbe elegyedett vele, epés kérdéseket intézett hozzá és mosolygott. Egynéhány percig ott maradt és amikor visszajött láttam, hogy nyári felöltőjének egyik zsebébe sört öntöttek. Levetette a felöltőt, gyorsan megfordult és egy pillanatig átnézett a cirkusahölgy aszal a felé. Leszáritottam a felöltőjét és nevetve szólt hozzám: Köszönöm, rabszolganő! Amikor megint felvette segítettem neki és titokban végigsimogattam a hátát. Leült,, szórakozottan. Egyik barátja még sört rendelt; elvettem poharát és T... poharát is el akartam venni. Azt mondta: Nem, és kezét az én kezemre tette. Ennél az érintésnél karom hirtelenül leesett; ő észrevette és kezét azonnal visszahúzta. Este, ágyam előtt, térdepelve, kétszer imádkoztam érte. És egészen boldogan megcsókoltam a kezemet, amelyet megérintett. ni. Egyszer virágokat ajándékozott nekem, sok virágot. Egy virágosasszonynál vásárolta őket, amikor bejött; frissek voltak és pirosak és az asszony majdnem egész készlete volt. Maga előtt hagyta a virágokat az asztalon feküdni. Egyik barátja sem volt vele. Ahányszor időm engedte, egy oszlop mögött állottam és azt gondoltam magamban: Wladimierz T...-nek hivják. Talán egy órája lehetett. Folyton az órára nézett. Megkérdeztem: Vár valakit! Rámnézett, távolba merengve és hirtelenül azt mondotta: Nem, nem várok senkire. Kire is várnék? Csak úgy gondoltam, hogy talán vár valakit. Jöjjön ide, felelte. Ez a magáé. És nekem adta mind a sok virágot. Megköszöntem neki, de nem tudtam mindjárt szólná. Vérvörös öröm magával ragadott; csak halkan beszéltem, lélekzetnéikül állottam a büffett 'ő+t, ahonnan valamit hoznom kellett volna. Mit kíván? kérdezte a mamzell. Hát mit gondol ? kérdeztem. Mit gondolok! szólt a mamzell. Megbolondult! Találja el, hogy kitől kaptam ezeket a virágokat Î A főpincér elhaladt. Ön elfelejti a sört a falábú ur részére, hallottam mondani. Wladimierztől kaptam őket, mondottam és elsiettem a sörrel. T... még nem ment el. Mégegyszer köszöntem neki, amikor felkelt, hogy elmenjen. Meghökkent és azt mondotta: Tulajdonképpen másnak vettem Na jól. Talán más nő számára vásárolta őket. De én kaptam őket, én kaptam, nem pedig ő, akinek a számára vette. És igy énnekem volt szabad értük köszönetét mondanom. Jó éjszakát, Wladimierz. IV. Másnap reggel esett az eaő. Vegyem föl ma a fekete vagy a zöld ruhámat! gondoltam. A zöldet, mert ez a legújabb, tehát ezt veszem fel. Igen vig voltam. Amikor a megállóhelynél megérkeztem, egy hölgy az esőben állott és a városi vasútra várt. Nem volt esernyője. Felajánlottam neki, hogy velem együtt az én esernyőm alatt várjon, de köszönettel visszautasította ajánlatomat. Ekkor becsuktam esernyőmet, mialatt vártam. Akkor a hölgy legalább nem ázik meg egyedül, gondoltam magamban. Este Wladimierz eljött a kávóházba. Köszönöm Önnek a virágokat, mondottam büszkén. Milyen virágokat? kérdezte. Hallgasson már a ■wirágokról. Meg akartam őket köszönni, mondottam. Vállát vonta és felelte: Magát nem szeretem, rabszolganő! Nem szeretett engemet, nem. Nem is vártam és nem voltam csalódva. De minden este láttam; asztalomhoz ült és nem más pincérleány asztalához és én voltam az, aki az ő sörét hozta. Viszontlátásra, Wladimierz! Másnap este igen későn jött. Azt kérdezte: Van sok pénze, rabszolganő! Nem, sajnos, feleltem, szegény leány vagyok. Rám nézett és mosolyogva mondotta: Félreért. Holnapig kisebb összegre volna szükségem. Van valami pénzem, mondottam. Van százharminc «márkám odahaza. Odahaza! Nem itten? Csak száz márkát mondotta. Egész időn át oldalon) mellett haladt és nem engedett sem előre, sem hátra menni. Csak kis kamrám van, mondottam, amikor megái lőttünk házkapum előtt. Nem megyek fel, felelt. Itt várok. Várt.
