Keleti Ujság, 1929. szeptember (12. évfolyam, 198-223. szám)
1929-09-01 / 198. szám
__2____________________ fjffi&Wgteagy Xu. tvF. m. szám. Sauu ?QftvízvBZBfétij igazgató bejelentett Koronatanú! semmit nem fudnah az elszámolatlan Kétmillió lejről Nyugták helyett csak másolatokat találtak a város irattárában (Kolozsvár, augusztus 30.) 'A városháza egyik csöndes termében zárt ajtók mögött folytiatta ma dr. Simon pénzügyi tanácsos Savu. volt városi vizmüigazgató ügyének a vizsgálatát. A mai ankéton megjelentek Bo- hatel volt technikai tanácsos és Peptea volt pénzügyi főnök, akikre Savu tegnapi kihallgatása alkalmával hivatkozott, azt állitva, hogy e két volt köztisztviselőnek tudnia kell annak a kétmillió lejnek hovaforditásáról, amelynek eltüntetésével Őt gyanúsítják. Dr. Simon ennek megfelelően nyilatkozattételre hivta fel Bohatelt ésPepteát a kérdéses pénzösszegre vonatkozólag, de azok mindketten kijelentették, hogy az egész ügyről fogalmuk sincs és semminemű olyan adatnak nincsenek birtokában, amely erre a kétmillió lejre vonatkozólag bármiféle felvilágosítást nyújthatna. Noha Savu volt igazgató tegnap még úgy hivatkozott ezekre az urakra, mint védelmének koronatanúira, egyáltalában nem jött zavarba az ártatlanságát bizonyító újabb kísérleti meghiúsulta miatt, hanem uj mentő körülményekre hivatkozott. — Létezik egy akta, — mondotta, — és pedig a 11.370—1927. számú, amelyben a vízmüvek számára eszközölt bevásárlásaimról 12 nyugta van elhelyezve s ezek a nyugták pontosan igazolják azt a kétmillió lejt, melynek elsikkasztásával vádolnak. Erre elkezdték keresni a gyanúsított exigazgató által megnevezett aktát, ez azonban csodálatosképpen csak másolatban van m\eg a váyros irattárában, mig az eredeti akta hollétét senki sem tudja. — Nagyon sajnálomi, — mondotta Savu exigazgató — az éin mentségemre szolgáló nyugták éppen az eredeti, aktacsomóban voltak, nem pedig a másolati példányban. Arról én nemi tehetek, ha a városházán eltűntek ártállanságOm bizőnyitékai. Dr. Simon pénzügyi tanácsos természetesen tovább keresteti az eltűnt eredeti aktacsomót, de egyúttal más irányban is íolytatja a vizsgálatot, amely ilyenformán csak hosszú és fáradságos munka árán mutathatja fel a kívánt eredményt. Megjelentek ugyanis a vizsgálat mai napján a Kern et Comp-cég kiküldöttei, akiket dr- Simon arra kért fel, hogy mutassák föl mindazokat a (Kohzsvár. augusztus 30 ) A csehszlovák delegáció megérkeztével teljessé lett kisantant- diákkonferenciát ma délelőtt 11 órakor nyitották meg az egyetem aulájában. A megnyitáson a jugoszláv diákszövetség Miletici Bratislav és Iosano Jivco kiküldöttek, a cseh diákság képviselőiként Palecek és egy eddig még ismeretlen delegátus, mig Románia Popestcu Botosán országos elnökkel, valamint az ország egyetemeinek és főiskoláinak kiküldöttjeivel vett részt. Érdekes vendége is van a konferenciának Po- jareski lengyel diák személyében, kit a Budapesten megtartott nemzetközi diákkongresszuson a C. 1. E, alelnökének választották meg. Pojarevsky nem vett aktiv részt a konteren cián, csupán mint érdeklődő és szemlélő fogja azt végig hallgatni. A megnyitó szavakat Popescu Botoşan elnök mondotta el, egyben üdvözölve a megjelent társországok kiküldöttjeit. Utána Bogdan Dui- că. egyetemi tanár, prorektor Az egyetem nevében köszöntötte a megjelenteket, kifejezést adván azon nézetének, hogy a konferencia békés módon fogja elsimítani a különböző államok diáksága közt fennálló ellentéteket. A város nevében Tuffli Richard alpolgármester szól a vendégdiákokhoz, majd a kolozsvári diákság részéről Gombos Liviu elnök beszél. Palecek csehszlovák reprezentáns köszönetét fejezi ki a meleg fogadtatásért, melyben ré- I számlákat, amelyeket a cég Savu volt igazgatónak a vízmüvek számára eszközölt bevásárlásaikért könyveltek el. A cég a holnapi nap folyamán fogja ezeket a számlákat felmutatni. A további feladat most már az lesz, hogy ezeket összehasonlítsák a vizmiivek leltárával, illetőleg a vízmüvek ügykezelésére vonatkozó iratokkal, ar Tyek már önmaguk- ban is egész irattárt ni útnak. Dr. Simon elgondolása szerint ennek az összehasonlításnak meg keLl mutatnia azt, hogy Savu volt igazgató a vízmüvek, vagy pedig a saját céljaira használta-e föl azt a kétmillió lejt, amelyet a városi villamosmüvek alapjából sze volt. Kijelenti, hogy szerinte a Kisantant diákság konferenciájának nem szabad politikai céloktól vezettetnie magát. hanem csak hasznos és praktikus kérdések megoldásán dolgozhatnak. — Semmi sem akadályoz azonban minket abban — fejezi be beszédét, — hogy leleplezzük ellenségeinket, kik a béke felboritásán dolgoznak. Bratislav Miletici, jugoszláv kiküldött előre is hozzájárul a konferencia által hozandó összes határozatokhoz. Pojarevszki, a nemzetközi diákszövetség alelnöke emelkedik ezután szólásra és szavaiban kifejti, hogy mi hozta őt ide Kolozsvárra, a Kisantant-diákság összejövetelére. — A nemzetközi diákszövetség nagy jelentőséget tulajdonit ennek a konferenciának. Ezért vagyok én itt Egy órakor fejeződött be a megnyitó gyűlés. A Florida éttermében adott bankett befejeztével délután öt órakor tartotta első ülését a konferencia. Az ülés titkos volt. Valószínűleg a holnapi nyilvános gyűlésre, melyen a Kisantant diákszövetség megalakulását fogják kimondani, készítették el az alapszabályokat. Este kilenc órakor oszlott fel a titkos megbeszélés. kölcsönzött ki annak idején. Megkezdte tanácskozásait Kolozsvárt a kisantant diákkonferencia Az ünnepélyes megnyílás — Ma mondják ki a kisantant diákszövetség megalakulását AZ ERDEI GYILKOSSÁG (8.) Irta: Csehov Antal — Grófok és hercegek nem mertek ily hangon beszélni velem. — mondotta Kajetán rosszkedvűen. — Nem szeretem ezt a hangot. — Tehát nem akar beszélgetésre méltatni? — szuttyongattam, felhajtva még egy pohár pálinkát s kacagtam. _ Tudod-e, hogy voltaképen miért jöttem ide? — vágott szavamba a gróf, abban az igyekezetben, hogy más tárgyra terelje a beszélgetést. — Még nem mondottam meg neked. Az orvosok biztos halálomat jósolták meg, ha nem hagyom oda Pétervárt és nem mondok le az ivásról. Azt mondják nagyon beteg a májam. Elhatároztam, hogy idejövök... csakugyan, miért is kuksoljak ott... itt van ez a pompás birtokom... már maga a levegője is megfizethetetlen... szeretnék foglalkozni valamivel; a munka a leggyökeresebb szer, hogy az ember meggyógyuljon tőle. Nem igaz, Kajetán? Gazdálkodni fogok és felhagyok az ivással... Az orvosok azt mondják, hogy nem szabad innom egyetlenegy pohár pálinkát sem... egyetlenegyet sem! — Hát ne igyál! — Hiszen nem iszom... csak ma utoljára, a viszontlátásunk örömére... (Hozzám hajolt és megcsókolta az aricomat.) Kedves, jó barátom, holnap már nem iszom egy csöppet sem! Bacchus ma örökre elbúcsúzik tőlem... Bucsu- pohárnak, Szerasa, egy kis konyakot... jó lesz? Ittunk konyakot. — Ki fogom kúrálni magam, Stéresa és egészen a gazdálkodásra vetem magam... az okszerű gazdálkodásra! Urbenin jó fiú... de mit ért 9 gazdálkodáshoz^ Az embernek szakfolyóI iratot kell járatnia; olvasnia kell. tájékozva kell lennie mindenről, meg kell néznie a mezőgazdasági kiállításokat; már pedig ő nagyon is műveletlen ahhoz. Hát csakugyan szerelmes volna Olenkába? Ha, ha! Dolgozni fogok s ö lesz a jobbkezem... megválasztatom magam... szórakoztatni fogom az itteni társaságot... mit szólsz hozzá? Elvégre az ember itt is élhet boldogan. Nevetsz? Miért nevetsz? Igazán nem lehet komolyan beszélni veled! Nevető jókedvem volt. Mulattam a grófon, a palackokon, az ebédlő falainak cirádáin... Csak a lengyel fiziognómiáján nem mulattam. Ez ember jelenléte bosszantott. — Nem küldhetnéd a pokolba ezt a slach- cicot? — súgtam a grófnak. — Hova gondolsz! Az Isten szerelmére. — hebegte a gróf, megkapva mind a két kezemet — hadd üljön ott! — De én nem nézhetem! Hallja-e! _ fordultam Psechockihoz. — Megtagadta azt a kérésemet, hogy beszéljen velem, de még nem tettem le a reményről, hogy megismerkedhetem szónoki képességeivel. — Ne bántsd! — A gróf meghúzta a kabátom ujját. — Kérve kérlek! — Nem, nem hagyom önt békében, mig nem felel, — folytattam. — Miért ráncolja oly bosszúsan a homlokát? Még most is kiérzi hangomból a kacajt? — Ha annyit ittam volna, mint ön. beszélnék önnel, de így nem vagyunk egymáshoz valók, — dormögte a lengyel. — Nem vagyunk egymáshoz valók? Épen ez az, amit tisztázni kellene... Én is épen azt akartam mondani... A részeg ember Závárja a józant és viszont. Amott a szalonban kényelmes, pompás kanapék vannak! Nagyon jó fekvés esik ’•ajtuk igy evés után. Odáig nem hallatszik el a hangom. Nem volna szives odamenni? A gróf kétségbeesetten tördelte a kezét és szemével hunyorgatva, kezdett fel s alá járni a szobában. Gyáva s fél a „nagyobb“ magyarázatoktól... nekem viszont kedvemre vannak a félreértések és elégedetlenségek, mikor részeg vagyok. _ Nem értem, nem értem! — nyögte 3 gróf, nem tudva, mittévő legyen. Tudta, hogy nem lehet elhallgattatni engem. — Még nagyon kevéssé ismerem önt, —■ folytattam. — Lehet, hogy ön a világ legpompásabb embere, azért egyelőre nem szeretnék veszekedni önnel. Csak arra kérem, értse meg, hogy itt nincs számára hely. — Tőlem beszélhet! — sóhajtotta Psechocki. ■' — S ha megsérteném? Ha makacs disznónak minősíteném? A lengyel elpirult, ennyi volt az egész. A gróf sápadtan, remegve közeledett hozzám és esdeklő arcot vágott. — Kérlek, tarsd féken a nyelvedet! Szerencsére belépett Urbenin. — Kellemes étvágyat! — kezdette. — Azért jöttem, hogy kikérjem parancsait, excellen- ciád. — Nem parancsolok, csak kérem, _ felelte a gróf. — Örülök, hogy idejött, Jegörics Péter... Tartson velünk s beszéljünk a gazdálkodásról. Urbenin leült. A gróf megivott még egy pohár konyakot s kezdette részletezni terveit. Sokáig s fárasztóan be#zélt. Urbenin olyanformán hallgatta, mint a komoly ember a gyermeki, vagy asszcnyi fecsegést. Evett és szomorúan nézett a tányérjára. (Folytatjuk.) M
