Keleti Ujság, 1921. június (4. évfolyam, 113-119. szám)

1921-06-04 / 113. szám

Egyes szám ára 1 L, — Eucurestiben 1'50 Németországban 1 M. — Ausztriában 5 K.

Csehszlovákiában ICk.Jugosláviában — öOd.

Politikai és közgazdasági napilap

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Str. Memorandului 3. — Telefon: 894

Közleményeink utánnyomása tilos

Az elmaradt csángó kereszt

Űrnapján történt. Szstmárban. Megindult a vallásos processió, ünnepet vertek a harangok, szóllotí a kentétek röpte a r.ép ajkairól. A szatmári főtéren iizpercre lehullottak a rollók, a kereskedők becsukták üzleteiket, tizperere megbénult a kereskedelmi élet. Mi ebben a figyelemre méltó? A felszínes olvasó elfelejti, hogy Szatmáron a magyar katolikusok ünnepeltek, tehát nem volt állami ünnep és akik üzletzárással demonstráltak, azok nem magyarok, de zsidók voltak. Még csak nem is asszimilánsok, akik a más vallásos hovatartozás mellett a a magyarsággal és kulturközösséggel vállalták az atyaíiságot, de chászidok, Szatmár ismert macskakalaposai, selyem kaftánban, szemlélő szálakkal, őrizvén külsőleg is agy más világnézet attribútumait. A zsidók eggyütt ünnepelik a katolikus Űrnapját a magyarokkal, bezárják az üzleteiket, mi ez, ha nem 'tiszta irredentizmus? — szorgoskodtak a szatmári közigazgatási hatóságok éber vezetői. Nosza felírni, előállittattni, megbüntetni őket, adták ki a jelszót és megjelentek az üzletek előtt a rendőrök és parancsolólag léptek föl. Miért csukja be az üzletet? kérdezték az egyik ősz chászid- tól, — hiszen maga zsidó! A zsidó gondolkodás nélkül felelte: Én vallásos ember vagyok, éppen azért tisztelem a más hitüek vallását. Azért tisztelem a más vallását, hogy ő is tisztelje az enyémet. Űrnapot tartok ezért itt. né — rámutatván a macskakalap alól kihulló tincseire.

Mert a vallásos ember nem a saját vallását tiszteli csupán, hanem magát a vallást, azt, hogy valakinek világnézete emelkedettebb csúcsok felé mutat és egy anyagiasságtól elkülönzött harmónia felépítésének titkát kutatja. Szatmáron nincs is felekezeti viszálykodás. nincs lappangó antiszemitizmus, nem állanak vérbeforgó szemekkel szemben egymással a különböző

Három falu egy asszonyért!

Irta Csernáth József

Kolozsvár feiett a nyugati havasok aljéban, a cseregő Jára vize melled emelkedik magasra égbenyuió tornyokkal egy ódon mohosfalu *vár: Géczi Barnabás uram iovagvéra.

A komor boltozatos termekbe» sok esztendők óta egyedül él a mogorva várur.

A krimiai khán udvarában évekig nehéz rabságban senyvedett Kemény János urammal, a fővezérrel együtt. A szerencsétlen végű lengyel hadjárat után került a kegyetlen khán fogségábe s ott csörgette nehéz rabbi lincselt, ette a rabság keserű kenyerét.

Néha csak az elröppenő pillanat idejéig hullott cgy-egy fénysugár a busongó rab vitézre, ha a khán szépséges leánya. Dalma álvillant a börtönudvaron, mint egy elsuhanó álom s lopva kacér mozdulattal rózsát, illatos szinpompás tulipántot dobott a sokrácsu ablakon ói a borongó rabvitéz ölébe.

A nehéz rabság szenvedéseit elfeledte Barnabás uram. Meggörnyedt termete szálegyenesre emelkedett újólag. Lovagi tornában, szálfa ök- lelésben hire, erénye messze földre szállt.

Heteken át űzte a havasokban a fekete vérmedvét, ölre mént a szörnyű vaddal s nehéz tusában földre dobta, acél kezeivel agyon fojtotta a temérdek szörnyet.

Leénycsókra. asszonyölelésre nem hajlott a kemény vitéz soha. Ott imbolygót! emlékében a szépséges Dalma patyolat arca sötét, csillogó szeme, .pálrnaatakja,

Nehéz vadüzések után a vadászcimborákkal

hitelvek. És amikor az ortodox rabbi meghal, katolikus és protestáns és görögkeleti templomok húzzák meg a halotti harangot, így van ez Szatmárban.

Így van, sőt jobban is. Odavalósiak azt mondják nekünk, hogy amikor egyik román városi főtisztviselőt, aki jó érzését kimutatta a magyarsággal szemben, elhelyezték, magyar depufáció ment le Tanasescu belügyi államtitkárhoz, hogy helyezzék vissza állásába a távozót. Pedig£ ott hadizónában élnek az emberek. Mégis néhány jó ember megtalálja a lehetőségét, hogy külön hitek és külön fajták összetalálkozzanak.

De térjünk vissza a gondolat eredeti kerékvágásába. Egy pillanatig valami könnycsavaró melegséggel fogott meg bennünket, amit Szatmárról mondottak. Ugyanakkor Csiksomlyóról jön a hir, mely a dolgok egészen visszáját mutatja. Csiksomlyó hires bucsujáróhely már a múltban is. Marosszék népe három teljes napon gyalogol a csodatevő szent szűz elé, hogy hegyek között zengjen fel az isten szeretet szabad áhítata. Sok ezer ember fohászát vonultatták a csíki felhők az égi trónus elé, csak a gyimesi csángók nem tudtak közelébe kerülni az úristennek. Táyolmaradásuk okát sürgöny tudatta : „Corna a szépvizi• főszolgabíró vissza- parancsoit Középlakról, ezé:1 nem ment csángó kereszt".

Távol áll tőlünk a gondolat, hogy mesz- szebbmenő következtetéseket vonjunk le Cornea főszolgabíró megválasztásától. Egészen bizonyos, hogy a román hivatalos szellemet nem lehet megvádolni vallásos érzéketlenséggel. Sőt azt is megengedjük, hogy Cornea önönmaga is vallásos ember. Sőt ellehetne mondani, hogy kevés népet ismerünk Európában, mely vallásilag érzékenyebb volna, mint a román lakosság. A vallás elleni izgatás egyike a legsúlyosabban nézett bűnöknek és az állam intézményei telítve vannak az ortodoxia vallásos tartalmával. Az ’erdélyi nép babonás hite fogantyút a papnak- tanításaiban keres, a

sűrűn járt körbe a nemesmivü bilikom telve szikrázó vérszinü borra'.

Fenékig hajtotta a serleget Barnabás ur, végigsimitotta lengő aranybarna szakállát s a pattogó ágak lángnyelvei között ott látta magasra nyúlni a Dalma szoborszép alakját.

*

, Nemzetgyűlésre hívta egybe a fejedelem Kolozsvárra az ország nagyjait.

Barnabás’ ur drága hímzésű, finom művű gombokkal, díszes violaszinü dolmányt, skárláf- piros nadrágot és aranysarkanfyuval ékes szattyán- bőr csizmát öltött magára, dús. tömött fürtökkel hullámzó fején, kócsagforgós, gyémánttal ragyogó süveg díszelgett.

Vasderes ménje büszkén hányta a fejét, játszién szőkéit a súlyos teher alatt, nyeregszerszáma aranytól és drágakövektől csillogott.

Két csatlós jóvérű paripákon tisztes távolban kövelte a komor várur nyomdokát.

A Monoslori-ut egy alhézának rozmaringos ablakából halványarcu. csillagszemü asszony éjsetét szemeiben bámulattal és hódolattal szemléli a termetes vitéz hatalmas alakját, buskomor nemes fejét és a ruházatán elomló gazdagságot és pompát.

Barnabás ur téveteg szemei odavillannak a rozmaringos ablakra, a patyolat asszony éjsetét szemeibe. j

Vasöklériek egy mozdulatára, kemény térdeinek szorítására egy gondolat villanása alatt mereven áll a mén, mejd egy mozdulatra roppant ugrással az ablak alatt terem.

ijedt sikoly tör ki, az asszony vértől izzó biborajkairól.

Barnabás megnyugtatólag int s mialatt komor

lelkipásztorok vannak a legnagyobb hatással a népre, az ő kezökben van a békesség és perpatvar mérlege, a szeretet és a marakodás kulcsa. Épen azért, mert a vallás oly hatalmas domináló erővel mozgatja a román közszellemet, várni lehet és el lehet várni, hogy a vallási türelmetlenséggel az egyes hivatalbéli funkcionáriusok is leszámoljanak. Mert a nép nem türelmetlen. Nincs is türelmetlen nép és nincs is türelmetlen .vallás a világon. A vallás csak akkor kezd türelmetlen lenni, amikor megkerüli az istenes szempontokat. Olyan mellékvágányra tereli a hitet, mely már nem lelki szemlélődés, de politika. A vallásos ember nem fog gyanakodni, hogy hohó, a másik felekezet hive csak játsza a vallásosat, de bé- vül nemzeti flottademonstrációkat rendez Úgy vélekedik, hogyha én kiélem magam hitszükségleteit ünnepem szertartásosságában, miért ne tegye ugyanazt a másik ? Miért magyarázzam be, hogy ő csak farizeus módon ostyába takargatja igazi érzéseit, elleplezi valóságos szándékát, hiszen ha én eltudnám képzelni, hogy igy is lehetséges, akkor mér önönmagamat mérgezem meg annak feltevésével, hogy, talán ugyanaz nálam is lehetséges?

A minden kákán csomót kereső hivatalnokok j— mert többen vannak ők és a esik- somlyói eset. ha mindjárt szórványosan is, de itt-ott megtörténik — aligha azzal a lelki készséggel fogják fel a vallás igazi lényegét, mint maga a nép, értvén alattuk akármelyik népiséget, kik lakják Erdély hegyeit és hegyekből alföldre szökő lankáit. Szemben ezzel a vallásossággal az igazi vallás inkább túlzottan jóhiszemű, mint túlzottan gyanakodó. Inkább együtt ünnepel a többi ünneplőkkel, mintsem hogy önmaga ünnepét rontsa el azzal, hogy ünnepéből kirekeszt másokat. Az igazi vallásosság megérzi gyökerében, hogy ami nekem jó, az másoknak csak akkor lehet jó, ha az ami másoknak jó, nekem se lehet . rossz. Semmi sem huzza úgy szét a népeszenieiben a régi emlékek lángoló íüzei gyűlnek’ távoli menydergésként kél ajkán a szó:

— Asszony! Te régi szerelmem tündérmása ' Ki vagy te, hogy szivemben újra lángra kelted meghalt szerelmem, ifjú boldogságom zsarátnokát ?

— Száz ördög álljon elém, én mégis elragadlak, magammal viszlek téged.

— Váramnak úrnője, termeimnek csillogó disze leszel.

— Selyemmel, drágakövekkel halmozlak el s ideölellek erős karjaimba, dobogó szivemre i

Mint a fészkében megriadt csalogány téveteg ide-oda repdes és csőréből a félelem csattogó hangjai gyöngyöznek, úgy szakadoztak a dallamos szavak az asszony ives ajkáról.

— Nagy jó uram! Vitéz uram, Bábika vagyok, Bodor csizmadiamester hitvestársa, miért zavarja vitéz uram az én egyszerű nyugalmamé; 1

— Hiszen igaz, igaz, tetszik neken kigye- med vitéz uram, olyan becsületes szomorú szemei vannak: de hát — s közben lángbaborult arccal lehunyta hosszú, selymes szempilíáit — hogyan viszen magával s hogyan véd meg az én uram bosszúja ellen ?

Barnabás szemei lángokat löveltek az asz- szony hajlamos szavaira s széles melle hullámzott az indulattól.

— Még ma elviszlek húgom, ide magam elé, ménem hátára ültetlek.

. — Mint a szilaj fergeíeg száguldunk haza váramba s ha ott vagy, megvédiek én az egész város ellen is 1

— Nyolcvan fegyveres csatlósom táborzik a várudvaron: a falakról két szakállas ágyúm ásít Kolozsvárra, hadd lássuk, ki merészeli megtámadni Géczi Barnabást?