Keleti Ujság, 1921. március (4. évfolyam, 47-62. szám)
1921-03-31 / 62. szám
Q 6 í Gluf—Kolozsvár, 1921 * Csütörtök * március 31. Egyes szám ára 1 lej n fii ff • * f *• J r * *f Szerkesztőség és kiadóhivatal: Németausztriában 3 D. ö. K i Oiltíiíd/ CS KOZ^ciZCÍí&SÍ&^S tlztpXIâp Str. Memorandului 3. — Telefon: 664 Csehszlovákiában 1 Ck Közleményeink utánnyomása tilos Kimúló korszak A pénzműveletek és mesterséges gazdagodások hadakozása a népek ellen nap- ról-napra olyan jelenségeket tár elő, hogy ez a hadakozás kétélű iegyvereknek a hado- názása. Aki, vagy ami hadakozik, az nemcsak a tömeg zsebét és húsát vágja ki, de belehasit önmagába is. Még szószerinti értelemben is lehet venni ezt az önmagába való hasítást. Éppen most hallunk árzuhanásokról, melyek egyes üzletfőnököket ön- gyilkosságba kergettek. Á korábbi héten a román kikötő városok árzuhanásai csináltak pánikot és tönkremeneteleket. Most napok óta a magyarországi tőzsderohamok idéztek elő olyan pénz- krizist, ami az üzletf világ idegein végig nyargaltatja az őrület rángatózásait. Komoly szakemberek előre látják, hogy ez a krízis a gyáriparra is át fog háramlani s a hirtelen készült és hirtelen felpuffadt háborús nyerészkedések össze fognak omlani. Csak a régi megalapozás, a szisztematikus munka felgyüjtései és szerves megrétegeződései fogják kibírni a krízis rázkódásait. A társadalmi igazságszolgáltatásnak valami végzet- szerűsége nyilatkozik meg ebben az előre dőlt árnyékban. Bizonyos fáknak sem lehet az égig nőni és nem lehet a háborús kinok kihasználásaiból uj Bábeltornyokat építeni. A sors lesújt és az épülő Bábelek összeomlásai között ^ nyelvük-zavarodásával, eszük széthullásával kapkodnak a kapzsi emberek. De nem lehet ezt káröröm elégtételével nézni. Esetleg sok egyéni fájdalmat, sok becsület tragikumát dönti rá az emberekre a dolgok idefejlődése. Ártatlanokat is sújthat a bűnös vagyonok összeroskadása, olyan arcokba is égő könnyeket vájhat, amelyek eddig nyíltan és jogos várakozással nézhettek az életbe. Ezeknek az áldozatoknak kijár a megilletődés; azonban ezen a meg- illetődésen túl az életfejlődés igazságszolgáltatásában mégis megnyugodhatunk. És a megnyugvásban is tovább emelkedve, meg kell találnunk a társadalom gazdálkodásának azt az erkölcsét, azt a tevőlegességét, amely megmenti a közéletet a további hasonló összeomlásoktól. Ezek a mostani összeomlások korszakot zárnak. A mohó habzsolások, a háborús konjunktúrák kiszédelgéseinek a korszakát kezdik befejezni. Mementóként hatnak, hogy elég volt az emberek bőrére való spekulálásból, elég volt az egymástól elzárkózott országok beteges különbségeire való utazásból. Az emberek bőre nem eladó, hqnem izmoknak és"az izmokban munkás jövendőknek az összefoglalója. A beteges különbségek pedig mulandók, mert az elzárt országok hivatása is az egészség s az egészség érdekében az egymásba való szabad összekapcsolódás. Ami tehát folyt árufelhalmozások és valutaspekulációk alakjában, az csak sebtében való haszonszerzés lehet, amit egyetlen egészséges fordulat ki fog fújni a harácsoló tengerekből. A pénz, az úgynevezett pénz ki fog perdülni a zsákmányoló és spekuláló értékelések forgatagából. Maga ez a forgatag is szét fog hullani, mint ahogy a tornádók poroszlopa is végigténcolván a föld és a felhők között, végtére is végigzuhan egész hosszában a földön. Aki ilyen tornadókba kapcsolja bele a maga vagyoni számításait s attól várja a maga vagyoni értékeinek a felgyarapodását, az keserves végigzuhanás- sal fog csalódni. A feltorlasztott pénzmeny- nyiség mindenütt lebukik szemétcsomóvá, elértéktelenedik, illetve csak annyi értéküvá válik, amennyi szilárdságra és igazi vagyont erődre tud rásürüsödni. A pénz értékének minden mostani hullámzása csak az egymás ürességeivel való összehasonlitásból áll elő, a kombinációknak és reménykedéseknek kergetőzése, hogy vájjon mi is lehet az ürességekből, melyiknek lehet több kilátása az igazi vagyonbeli megszilárdulásra. Aki ebben a kergetőzésben akar megvagyono- sodni, annak kosárszámra gyűlhet az idegen valutája s azt a végső likvidáláskor jórészint felhasználhatja kályhagyujtásra. Korszak záródik. A háborús elzárkózások beteges különbségei el kell, hogy múljanak. A háború céljaira történt bankónyomások fergetegei le kell, hogy ülepedjenek. Andit e különbségeken és amit e förgetegeken építettek, az homokra tett épületként el fog sülyedni. Az ürességekre és a háborús szeszélyekre való spekulálás korszaka kimúláshoz közelit. Ha az emberek ebben a kimúlásban részesek nem akarnak lenni, komoly megdöbbenéssel kell hogy visszavonuljanak az eddigi pénzjátékoktól s az áruk cseréjének az eddigi bűnös mesterkéltségeitől. Korszak záródik és uj korszak kezdődik. Az embereket nem a háborús idők üzleti szédelgéseinek a reneszánsza fogja megmenteni, hanem a komoly munka és egymás érdekeinek a becsületes tisztelete. Ha amaz üzleti szédelgések gondolatkörébe visszavisszakapnak, hogy „csak még egyszer, „hátha regresszáljuk magunkat,“ — hát az eféle reflex-mozgásoknak sem lesz már jó kimenetele, legfölebb tovább rontja a romokat. A tőzsdepánikok tanúbizonyságok erre. A nyereséghajszoló arcok halálos sápadásai bizonyságok erre. A pénzeknek csak egyetlen jó vásárjuk lehetséges; az, hogy alkotó munkába fektessék bele s háborús ürességei iWMPUWi 1 bhhpbbhbbbbbbbbbmwwbhbhbbhbbbbpbbbhbbmbhhi Okos ember volt-e Boros Pál? Irta Gyollay Domokos Boros Pél tudta, hogy nemsokára mennie kell, A fúvóval volt a baj, a fúvó odabent siralmas állapotra jutott, meglyukadozott, kifeslett eresztékeiből nem bírta tovább éleszteni a tüzet. Bus napok voltak ezek, a beteget csupán Csomós Tóninek a látogatásai derítették föl valamelyest. Régi, hü barátság fűzte őket össze, Cso- mósTóni az agglegény lárstalanságával ragaszkodott a finom és jeles irodaigazgatóhoz — ő bizony csak egyszerű singes volt, amig összekuporgatott vagyonával félre nem állott. A „jó humor“ volt ennek a barátságnak éltetője: emberemlékezet óta minden este hattól nyolcig együtt iddogáltak a Kékszőlőben ... Boros Pál a barátja számára is tartogatott egy utolsó szót, egy jó tanácsot, de a dolog kényes volt egy kissé, nehezen vetle rá magát, hogy eléhozza. De már nem lehetett tovább halogatni. — A fiaim taníttatását tehát magadra vállaltad, Tónikám ... az isten áldjon meg jóságodért. De mi lesz Annuskával, Tónikám ? Nincsen valami jó eszméd Annuskára nézve is ? .. . — Erről igazán nem gondolkoztam ... — felelt Csomós Tóni nagyot nézve. — Pedig az Annuska jövőjét is a te kezedbe akarom letenni. .. — Ezt a cekkedet is én fizessem meg ? 1— fortyant föl Csomós Tóni, akinek kiváltsága volt, hogy néha erősebb kifejezéseket használjon. — Teremtette, Tónikám, ez kitűnő vicc 1 — mosolygott kényszeredetten Boros Pál. A cekk- jeimei, persze, az életem nagy cekkjeit, mint ahogy a Kékszőlőben is te fizetted az aprókat... Hiszen igazad van, Tónikám, dehát mindig jó- szántodból fizettél, nem tagadhatod . ,. — No, nem akarom fölhányni. .. — Világért sem teszem föl rólad. Viszont be kell ismerned, hogy mindig jó! mulattál a társaságomban. — Okos ember vagy, elismerem ... — Gondold csak meg Tónikám, mi lett volna a sorsed, ha a Körbe szorulsz? Mindenedet elkártyáztad volna, Bogdónék koldusbotra juttatlak volna. így pedig, az én szárnyaim alatt, gazdagnak és erősnek maradtál, száz esztendeig fogsz élni. — Egyszóval az Annuska Tuházasiíésát nyugodt lélekkel vállalhatom. Hét isten neki, a kelengyéről gondoskodom. Remélem, meg vagy elégedve . . . — Ellenkezően, Tónikám! A te természeted kezd megváltozni: jó viccet mondasz és rossz üzletet csinálsz. Miért akarod te a kelengyét kiengedni a házadból? Vedd magad feleségül An- nuskát! . . . Csomós Tóni fölugrott, mintha skorpió csípte volna meg. — Elment az eszed Pali ? Képes volnál egy olyan szép fiaíal hölgyet hozzám kötni? A beteg erőt gyűjtött a döntő pillanatra. —■ Kedves barátom, le kell lepleznem egy családi titkot. A feleségem már négy-öt év óta úgy beszél rólad, mint az Annuska szerencséjéről ... — Nagyon megtisztelő, de későcskén... — Eh, sohasem késő! — vágott, szavába a beteg szokatlan eréllyel. — Gondold meg: Annuska csöndes, jó leány, tele okossággal és megértéssel, ő ütött hozzám a leginkább a gyermekeim közül. Egyébiránt én a kelengyét is hálásan veszem tudomásul. Most. pedig ne beszéljünk többet erről a témáról. Örülök, hogy halálom küszöbén el tudtam árulni... Csomós Tóni nemsokára eltemette barátját. Hej, milyen üres lett számára a világ! A Kékszőlőben akart vigasztalást keresni, de a bor j visszajött a torkán. És a Bogdánék kártyakom- 1 pániája egyre szemtelenebbüi kezdte környékezni. Csomós Tóni átlátott a szitán s messze elkerülte a Kört. Elvegye-é Annuskát? Boros Pálnak az volt az utolsó kívánsága, hogy elvegye. Boros Pál pedfg a város legokosabb embere volt. Ifjú tűz gyuladt szivében, majd kinos tudatok hütötték le. Nagylelkű jóltevőnek érezte megát, majd a csaló lelkiismeretfurdaiá3ai dúlták föl belsejét. Kétség s remény közt hánykódott. Végül is győzött Boros Pál — mikor nem győzőit vele szemben? Csomós Tóni feleségül vette Boros Annuskát. A háznsélet bizony nem kezdődött vigan. Betegséggel kezdődőit, az pedig sohasem hívatlanabb vendég, mint az esküvő után. Csomós Tóni ágyban maradt. Láza nem voll, de rettenetesen el volt ereszkedve, nyögött, sóhajtozott, hideg borogalást rakott a fejére. Az asszonyok, az áldott jó lelkek nagy sze' retettel forgolódtak körülte. De Csomós Tónit a leggyöngédebb szavak sem bírták földeríteni, sőt még inkább elkomorodott és összezsugorodott, mint a katángkóró a napsütésben. Tél tavaszról álmodik. Csomós Tóninak észébe jutott, hogy egyszer milyen gyönyörű hónapot töltött volt egy pesti kis menyecskével a Balaton melleit. Hányszor mesélt már erről a Kékszőlőben!... Elhatározta, hogy a Balaton mellé viszi Annuskát. Az első balatoni hét végén Csomós Tóni rosszabb hangulatban volt, mint valaha. — Alávaló fráter — emlékezett meg Boros Pálról, — miért nem árulta el a családi titkot négy-öt évvel ezelőtt, vagy egyáltalán miért is árulta el?... A helyzet ólomsullyal nehezedett becsületes lelkére. Szakítania kell Annuskával, de hogyan? Annuska vidám volt és megelégedett — bár szo- morkodnék, bár veszekednék, bár valami botrányos kalandba keverednék, bár megszöknék.,. csak valami ürügy akadna a szakításra! Jobb t
