Keleti Ujság, 1921. március (4. évfolyam, 47-62. szám)
1921-03-27 / 60. szám
14. oldal. Kkînflnrgflaaft Vasárnap. 1921 március 27. nemesek, a rangot viselők, a polgárok és valamennyi jelenlevő hölgy. „Álom volt", — mondták a lakájok és a többi cselédség. És az angyal nem volt sehol A cár fáradtan simította végig a homlokét, — Akkor hát .. igazén álom volt. — mondotta végül. Égy még sosem hallott harsogásu „zsivió" volt a válasz. Az urak könnyeztek a meghatottságtól. A miniszterelnök kihúzta magát és üdvözlő beszédébe fogott. A cár büszkén hallgatta végig Október A feketevizü tenger — Mese — Irta Pap József Tudjátok-e, gyerekek, hogy milyen a tenger? Elmondom. Napokig úsznak rajta az óriási hajók, anélkül, hogy elérnék a túlsó partot. Hatalmas, nagy folyamok — akkorák, hogy a mi gyönyörű nagy Dunánk csak akkora mellettük, mint egy kis falusi, ház egy sokemeletes palota mellett — egyre hordják, ömlesztik bele a vizüket és a tengeren ez meg sem látszik. A hajók, amelyek kereszíül-kasu! szeidelik a tükrét, olyan picinyek rajta, mint cgy- egy mákszem és ha meg akarjuk mérni a tenger mélységét, hát olyan hosszú zsinór kell ahoz, hogy elérne egyik faiutói a másikig. Ha derűs az ég és a nap sugarai végigcsókolják a tenger felszínét, csupa arany, csupa ragyogás minden. Mélységes kékszinU akkor a tenger, kékebb, mint az égbolt s az apró hullámok, amelyek úgy simulnak egymásra, úgy kergetik egymást, mintha ezer és ezer, millió és millió szőke kis viziíündér játszadoznék egymással, ezek a kis hullámok mint fürgén szaladó tükröcskék verik vissza a nap sugarait. Ha hajón utazik az ember és lenéz a vízbe, látja a kicsi és a nagy halakat, amint körüluszkáiják a hajót és egymást üzik-hajlják; egyik-másik ki-kiszökik a viz alól, a nap végigcsillog a karcsú testén, amíg a viz felett elsuhan s azután csobbanva hull vissza megint. Este, amikor a nap egyre lejjebb száll és egyre vérvörösehb lesz, a tenger is egyre sötétül — s amikor a nap széle már a vizet érinti, akkor mint a megolvadt arany, úgy folyik végig a vörös fény a tenger óriási tükrén s letakarja előlünk a víz mélységének az életét ; halak, csudálatos hosszúlábú és nagy meredtszemü rákok, világitó érzékeny kis állatkák, mesét elevenítő szörnyetegek, mind-mind a sötét mélyben rejtőzködnek. Amikor azután végkép eltűnik a nap — ' a? ember azt hinné, hogy ő is lepihent a sötétlő viz alá — és beáll a csöndesen beszédes tengeri âjşzaka, olyankor fent is, lent is, az égbolíon s, -a vizen is tündöklő pici csillagok gyulnak fel, tele van hintve velük a sötétség. S a felkelő hold széles, kígyózó ezüst csikót lehel a mélységes tengerre. Nem hallatszik egyéb, csak a hajó gépéneit csöndes zakatolása s a kis hullámok csobogó beszélgetése. Köröskörül hűvös éjszaka van; az ember összehúzza magán a nagy kendőt és elgondolkozik rajta, hogy milyen pici ő az óriási tengeren és milyen messze van a városoktól, a hegyektől, az erdőktől és az emberektől Es milyen közel van saját magjához. Reggel, ha a parton várjuk a nap ébredését, a csillagok egymásután hunyják' be a világotlátó szemüket és a vírradés szürke párája egyre- mésra foszlik, hogy helyet adjon a napsugárnak, amelyik mélyen a viz alól, de egyre erősebben, egyre .diadalmasabban küzdi fel magát. Már látjuk a hullámokat, amelyek a part homokját /mossák és amelyeknek eddig csak a neszét hallottuk. Rózsaszínű a tenger ott túl, ahol a nap fel fog kelni és a messzi part hegyei, erdői, kősziklái sötéten rajzolódnak ki a sárgás égboltra. Egyre erősebb színű lesz a keléti látóhatár, egyre tehérebb a világossági a sirályok, fehér vizi- madarak ébiedező hangjait halljuk. Tele lesz a reggeli levegő az élet hangjával és mire a nap diadalmasan csillogtatja meg friss léngu testét a viz fölött: az ébredő világosságban ráismerünk magunkra, «nappalra, az egész gyönyörű világra. Part, hegyek, sziklák, erdők tovább élik a maguk végtelen életét és harmatosán kerül ki a téngef az éjszakából, a maga sok-sok millió apró hullámával, a halaival és az állataival. Az a tenger, amelyikről nektek mesélni akarok, komor és fekete volt. A parti hullámok fodra nem volt fehér és kristályos, a vize nem volt átlátszó, hanem mélységesen fekete. A hullámai nem játszadoztak, hanem toronymagasságig felcsapva, bőgve űzték egymást. Ha szélcsend volt, nyomasztó, dermedt mozdulatlanságban, ijesztőn hallgatott a tenger; a vihar meg végig- süvÖltolt rajta, mint egy irtózatos nagy, láthatatlan korbács. Áz ég is fekete volt fölötte, elrémitően száguldó fellegekkel terhes. Vadul hasították végig a hullámok, szikrázó fényük összessbezte ez ege! és dörögve, tombolva ordított a mennydörgés, végigrázta a tengert s a hullámok fájdalmasan bömbölve, sirva visszhangozták irtózatos haragjukban. A tenger ölén pedig egymást ölték az állatok. A partokon szomorú, félénk, görnyedezc emberek laktak. Napot sohasem láttak, öröm eil* sohasem voltak, nevelés, vidámság nem hallatszol! köztük. Rettegve élték az életüket és csal szenvedni tudtak, dolgozni, némán sirni és fá radtan meghalni. Ezek között a bánatos emberek között szü letett és nevelkedett egy fiatal férfi: Antalnál hitták. Látta az édesapja komor bánatát, az édes anyja kisirt, ijedős szemét, testvérei félénkségé és elhagyatotíságát. Lálta a szomszédok roskadozc éleiét, valamennyiük megfeszített munkáját é: gyötrelmeit. Hogy halnak meg százezrek öröm leien eikinzott élet után. Hogy fonnyad el i szivük, hogy lesznek vadakká, egymást nen segítőkké, szeretetlenekké. És láda a feketevizü tengert, a folyton ijesztőt folyton harsgvót. Látta a borús eget és megértette hogy ez a tenger az oka mindennek. Ha világos, derűs és fényes lenne, akko nyájasan nézne le rá a nap. Vidámmá lenne a : éle! n parton, világosak a nappalok, nyugodtál. az éjszakák. Olyan ez a tenger, mintha az éle: vize volna s az ég csak úgy tükröződhetik benne csak olyan, amilyennek a tenger mutatja ma gát : komor, haragos és fekete. Egy napon odaállt a tengerpartra. Megvárta, mig a tenger megnyugszik egy kissé és ode kiáltott: — Tenger! Miért vagy feketevizü, komor c > haragos ? Élet tengere, mért vagy olyan sötét 1 Vidámság tengere, miért tombolsz dühödben * Miért teszed örömnélkülivé millió ártatlan par i ember egyetlen életét ? Tenger, élet tengeri, mindenség szeme a földben, miért kínozol ária - lanokat ? Miért ? Irtózatos tombolás volt a felelet. Óriái i hullámok, amilyeneket még senki soha sei í látott, dörögve zúzták agyon egymást tajtékz 3 dühükben. Forrongott az egész roppant viztöme:', mintha ki akart volna szakadni a végtelen mi - dencéből, hogy elöntse az egész szárazföldé Ezer és, ezer villám tépdeste rongyokká a felii - geket. És mennydörögve zugfa a tenger: — Kérdezd meg a folyamokat, amelyc sí egyre hordják belém a maguk átkos feke e vízét, Kérdezd őket, hogy mért olyan komora Én csal; olyan lehetek, amilyenek ők, — ké - dezd meg őket! Őket kérdezd I S a tenger jajgatott. Antal dobbanó szívvel, de meg nem ijedi e állt a parton. Azután megfordult és elment. E I- indult, hogy megkeresse a folyamokat. * De az emberek a partokon körös-köri 1, mind hallották a tenger válaszát. És Antal ossz :- gyűjtött közülük még néhány fiatal férfit, ak k megesküdtek neki, hogy iüzön-vizen át elmenni k a folyamokhoz, hogy ragyogókká légyéit őket. És elindultak. Mindegyikük egy más lolyar i- hoz. Mert a tengerbe sok nagyon sok íolya r, ömlik bele n> A folyamok halalmas nagy Dunák, sokk ki szélesebbek és mélyebbek. Dombok, zöld erde í, viruló rétek, vizimadaraktól hangos, sulioj ó nádasok, fényes, vidám városok között hömp 5- lyögnek lassan, méltóságosan cs hatalmasan. De az a folyam, amelyikhez Antal vándoré ft. fekete volt, mint a feketevizü tenger. Sötét, fi 1- lasztó levegőjű mocsarak voltak a két partjé n, fenyegető sziklák, amelyek minden pillanatba n alázuhanhattak volna. A városok, amelyeken 1' resztül folyt, kihaltak és gyászosok voltak. A I > lyésa nem volt nyugodt: morzsoló örvények n> j- tak benne, amelyek lehúztak mindent a mély e, ami beléjük került. Nem röpült. Nem röpült f e- resztül rajta a madár, nem siklott rajta hajó. S i- vitő szél száguldozott felette, sohasem piheni e. És egyre hallatszott a gonosz örvények titokzni >s csalogatása, Antal fáradtan, a hosszú utón kimerülte n, némán állt egy darabig. Azután harsányan f il- kiáltott: — Folyam, feketevizü folyam, mért hord id teli a tengert a magad fekete vizével ? Miért f o- moritod el az élet tengerét? Folyam, szerezz ’i- dámságot, örömet az emberek millióinak; folya n, hordjál tiszta vizet a tengerbe, hogy világos e- gyen, mint a kék égbolt. Folyam, segíts íajtuntl Dermesztőén süvöltött a kegyetlen szél ís haragosan csavarodtak az örvények a mély e. És zúgva válaszolt a folyam: — Ha ti nem tesztek semmit, én nem sej It- hetek rajtatok. Kérdezd meg a folyókat, amely :k engem táplálnak a vizükkel, hogy honnan, mi ől olyan feketék? Tegyenek ők engem, az ő vizükkel világossá, hogy én megvilágosithassam az ó et tengerét1 Antal búsan állt a perien. De hallották a. folyam szavát a parti városok szomorú lakói is. És százával gyültek-gyülekez- lek Antal köré, hogy ő elküldje őket a folyókhoz. Sápadt, szegény, de dacos emberek, akik segíteni akartak az ő kinlódó, szomorú embertársaihoz És megfogadták, hogy mindent megtesznek azért, hogy elérjék a folyókat és világosakká legyék őket. És elindult a küzdő' embersereg, a világ minden tájékára, mindenfelé, ahol csak folyók folynak és emberek laknak. Hosszu-hosszu hónapokig, évekig vándorollak. Sok közölük nem birta már, visszafordult. Mások belepusztultak a fáradalmakba. Rengeteg munka, őrlő napok, kétsé- gethintő éjszakák emésztették őket De Antal szavára, az ő példájára, mentek legtöbben mégis a cél felé, hogy elérjék a folyókat. S a folyók feleltek a kérdő szóra: — A patakok a bűnösek, ők tesznek ben* nőnket a fekete vizükkel fekete folyókká. Ok tesznek minket is komorakká Menjetek hozzájuk és büntes/éiek meg őket. Menjetek, emberek. Ha bennünket elértetek, őket is elfogjátok érni. Menjetek, az élet patakjaihoz. És egyre többen lettek a fáradozók, fiatalok és óregek, férfiak és nők, a szomorú munka hordozói. tömörültek a vezető mellé. Egyre kevesebben voltak azok, akik az út mélyéről, kezdettől fogva jöttek. De támadtak helyükbe mások, bízók és dacosak. Es ezernyi ember sietett a fekete patakok felé, hogy megkérdezze őket. Csobogva válaszoltak a fekete palakok: — Menjetek, ó siessetek az éleiTorrásai felél Mi ártatlanok vagyunk. Nem lehetünk mi világosabbak, ha fekete a forrás, amelyiktől elindultunk. Siessetek, siessetek, fel a busán hallgató hegyek, erdők közé. ahonnan a mi forrásaink fakadnak. Segítsetek, hiszen magatokon segittekl Keressétek meg a forrásokat! Sokezer ember indult meg erre a szóra. Nőtt a számuk, mint alkonyaikor a csillagok serege, Eszmélve emelték fel a fejüket az emberek, amerre elhaladtak. Hangos lett a szenvedő föld az ő -buzditó éneküktől és akik nem mehettek velük, szorongva várták vissza őket. Magas, vad szakadékos, sziklás hegyek, fenyegető némaságu erdők kpzött rejtőztek az élet forrásai. Nehéz volt hozzájuk jutni, rémségesen nehéz. Bozót tépdeste a keresőket, tüske vágódott a húsúkba, alattomos, elfedett szakadékok nyíltak meg alattuk. Minél közelebb jutottak a forrásokhoz. annál vészesebben zúgtak az erdők. Leselkedő gonosztet teremtések ringatták őket. Vadállatok hada riasztott lépten-nyomon. S amikor meglátták az élet forrásait, még a legelszániab- baknak is összeszorult a szivük. v Koromfekete dermedt szikiák, súlyosak, mint a sors, feküdték meg a forrást és állták el at útját. Kristálytiszta lelt volna a viz, de feketén festeite a végzet eme szikláinak mérge. Fekeii volt körül a táj s a sziklák elmozdithatatlanul kaján némasággal álltak őrt az élei forrásánál Ezeket kellett szertezuzni, elgörditeni onnan, öli voltak az okai patak homályának, folyó ború jénak, folyam sötétségének, tenger feketeségének Ök voltak a bűnösök. Egy utolsó irtózatos erőfeszítés! Es aj ezernyi fáradt, összetépett, alig vánszorgó ron gyos embersereg egy intő jelre összeszedte ulolsí erejét és nekifesziteite a vállát a szikláknak Mini a föld méhének tompa morgása, hallatszol a nehezen mozduló szíriek gördülése és a hal latlan erő megtette a magáét. Szabad lett az élet forrása. Csobbanva szökkent ki a kristályos, har matos forrásvíz és örvendező sietéssel bukdá csőit lefelé a palákhoz. Amerre lefutott, virulór földelt fel a fü é3 beszédesek leltek a suhogó fák. Édeshangu kis madarak zajongtak az ága kon és egyre oszlott az erdő félelmetessége Napsugár osont be a lombok között, át és átvilágította gyönyörű zöld színét és ahol csak le helfe, megcsókolta a pici, siető forrásvizet. Tündöklőn ömlöttek bele a források a patakba és egyre jobban világosították meg a vizét Türelmetlenül üzlék maguk előtt a lusta fekete vizet és egyre hosszabb lett a tiszta viz útja. Selymes fétek földeltek a patakok partján fűzfák serdültek és kíváncsian nézték maguka! a friss vízben. Diadalmasan . szépült az élet. amerre a patakok haladtak. És a patakok csali úgy öntötték magukat a folyókba, hogy ezek is világosok, szőkék, éldásthozók legyenek: hogy a folyók tiszia vízzel özönöljenek a folyamokba, hogy a folyamok világosan szakadjanak a tengerbe; hogy az élet tengerének ne kelljen fekete Vizet az ölében ringatnia; hogy felderüljön végre a világ. . . . Mire ti felfiőtlök, gyerekek, a folyamoli is elérték a tengert. Lapkiadó és Nyomdai Műint. R.-T, Erdély legnagyobb ff e s graíikai mumtézete • «
