Keleti Ujság, 1921. március (4. évfolyam, 47-62. szám)
1921-03-04 / 48. szám
Cluj— Kolozsvár, 1921 * PßSlt&k * március 4. IV. évfolyam Egy hónapra Negyedévre. Előfizetési árak: 25’— Lel I Félévre . . . 70’— „ I Egész évre . Egyes szám ára 1 Leu 130 — Lei 240’— . Politikai és közgazdasági napilap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sir. Memorandului 3. — Telefon: 6S4. Közleményeink utánnyomása tilos WS^mß. Âkik szót emelnek Olyan események torlódnak a fejünk felett, hogy hallgatag passzivitással nem lehet alatta görnyedezni, mert késő észbeka- pásunk befejezett tények után ébreszthetne riasztóan szomorú valóságokra. Olyan jelenségek és töredékekben szállongó hírek mutatkoznak, amelyekből vésztjelentő előkészületekre lehet következtetni. Olyan előkészületekre, amelyek vagy tervszerűen akarják megkísérelni a kisebbségi jogok érvényesülésének a lehetetlenné tételét, vagy tervsze- rütlenül tombol valahol a felszín mögött valamilyen gyuanyaga a gyülöletpolitikának. Van-e, lehet-e ennek értelme s mik lehetnek minden ilyen törekvésnek a végső következményei, az már nem lehet vitás az előtt, ki a múltnak történéseiből számítani tud a históriának vaskövetkezetességeire. Az ilyen következményeknek azonban elébe kell vágni, hogy a nyugodt fejlődés menete megmenthető legyen. A következményeket meg kell világítani azok számára, akik az egyoldalúság elfogultságában esetleg nem látják a nagyhorderejű számításoknak azt a másik oldalát, amelynek észrenemvétele, vagy figyelmen kiviilhagyása, mellőzése kölcsönös, de feleslegesen zavaró, életerőt pazarló izgalmakat állandósít. Erdély számára uj közigazgatási térképeket készítenek, sőt uj közigazgatást. Vármegyéket kívánnak letörülni a rég? rajzokból, amelyeket nem irodai munka és önkényes kézbe fogott kréta, hanem az élet sok évszázados, célszerűségek medrét ásó folyamata kerekített ki, úgy ahogyan ma áll, ha netalán az idők folyamán iít-ott bele is karcolhatott néhol jelentéktelenebb vonásokat a mesterséges beavatkozás. — Választójogot reformálnak s hozzá alapvető hibákkal telitett végrehajtási tervezetet készítenek. Választókerületek uj beosztásain dolgoznak, azzal a már nem is leplezett s nem hátradugott gondolattal, hogy a különböző nemnak gondolhatnék, ugyanakkor egyes magyar lapok sürgősen szükségessé vált vidéki megmozdulásokat akarnak magyartalanság oktalan gyanújába keverni. Vonatkozik ez arra a küldöttségre, amit Udvarhelymegyéből indított Bukarestbe a földmivesszövet- ség, amelynek tízezernél több székelygazda tagja van s amelly a közbirtokosság vagyon- kisajátitása és felosztása ellen ment tiltakozni. Tízezer székely kisgazdáról feltételezni azt, hogy a magyar szervezkedésnek akarnának útjába állani s őket eleve rossz magyaroknak deklarálni, mégis csak megdöbbentő könnyelműség. Ha értük nem emel szót senki és nem mozdul senki, megindulnak ők. A földesurak nagybirtokait van aki mentegesse, de a közbirtokossági vagyon, a közlegelő nélkül a földet verejtékkel művelő szegény kisgazdának nincsen más útja, csak a földönfutás. Mielőtt erre az útra lépnének, megkísérelnek szót emelni Bukarestben. Nem tehetnek ők arról, hogy nincsen még szervezet, amely érettük lépéseket tudott volna tenni. De minden szervezkedésnek csak úgy van létjogosultsága, ha a nagy néptömeg életlehetőségeit igyekszik biztosítani. Nem gáncs és nem az illetékesség oktalan kicsinyes elvitatása kell hogy kisérje a népérdeknek a védelmét, hanem a lehető legodaadásosabb támogatás. És aki szót emel és felemelt szavával munkába áll, azé a tisztesség. És aki tudna jót cselekedni, de nem teszi, azé a bűn. Hlinka agitációja a Tótföld autonómiája*' ért. Budapestről táviratozzék: Rózsahegyi jelentés szerint Hlinka lelkész, a tót auíonomisták vezére népgyülést tartott Rózsahegyen. A néjr.v- gyülésen Hlinka bátorhangu beszédet mondoüt, amelyben a tótok nemzeti autonómiáját és az egcsz Tótföld önkormányzatát követelte. Hlinka széleskörű agitóciót fejt ki, amelynek központja Rózsahegy. Kamarai le magukról a ruhát. Mikor bebújtak az ágyba, kinyujtózkcdtak és egyszerre és egyformán fei- kacagfak. Nem tudták miért, de kellett ez a kacagás. Bennük volt és fojtogatta őket. Aztán sokáig hallgattak. És velük hallgatott minden, a ház, az utca, a vá os ... És mikor a csend már szomorú lett és elálmositó, hirtelen minden átmenet nélkül beszélni kezdett mindenféléről Csacsogott, mint a kényeztetett gyermek, turbé- kolt, mint a szerelmes leány és harsogott, mint a megcsalt férfi, verejtékes, döngető hangon. S a kicsi gyerek hallotta. Szeme kitágult és itta mohó szomjúsággal a hangokat. Aztán félni kezdett és fogai összeverődtek. Ä második ágyban mozgolódott a bátyja. Ekkor elnémult a csend. De tompa, hangtalan hallgatása még ijesztőbb volt. A plafonra halvány vonalú cikornyák rajzolódtak és min* denüvé követték, ahová nézett. A furcsán rajzolt vonalak megnyúltak, kiszélesedtek és örökké pergő film gyanánt a legkülönbözőbb képeket vetítették elő. Behunyta a szemét. Mindegy volt. Szemhéja belső részére rajzolódtak és úgyis látta őket. Tulajdonképen örült is neki, mert lefoglalta agyát és nem volt ideje félni. Felült az ágyban. A takarót ledobta magáról és fehér hálóingecskéjében úgy világított ki a sötét környezetből, mint egy kis szobor. Mozdulatlan volt s még szemhéjai sem rebbentek. Percekig ült ott, aztán s tapogatózva leszállt az ágyról. Mikor' csupasz lába a padlóhoz ért, megrázkódott. Pedig’ nem is fázott. A .bátyjához, indult. Szüksége volt valakire, aki mellette legyen. S bár máskor csukott szemmel is egyszerre oda talált' volna, most nekiment az asztalnak. A lábát megütötte, felszisszent: Aztán sántítva, de biztos menéssel a bátyjához zetekhez tartozó állampolgárok arányszámainak a jelentőségét kényszeritett beavatkozással befolyásolják. Az állampolgárok fokozatszerinti megkülönböztetésének naponta születnek újabb és újabb hatósági definíciói s mindegyik egy-egy életbevágóan fontos meglepetést tár a békés nyugalomra vágyó lakosság elé. Legősibb benszülöttek válnak egyik napról a másikra váratlanul „idege- nek“-ké s e minősítéseknek az egyénekre és egzisztenciákra kiható következményei kiszámíthatatlanul bizonytalanok. A pénzhiánynak termelési csőddé növelése, a földbirtokreformnak sűrű reformálása már égig növeli a bizonytalanságnak a tornyait. S legújabb, alig huszonnégyórás hatósági rendelet lehetetlenné teszi a magyar és német színjátszást ezen a területen, amikor lefoglalja a szinházi előadások bevételeinek azt a részét is, amivel eddig még — a vidéki hatósági akadékoskodások mellett tengetni lehetett. Aki mindez életbevágó és nagy néptömegeket létfenntartásukban érzékenyen érintő sérelmekre rávilágít, azok ellen felemeli a tiltakozásnak és igazságos megoldást ajánló kívánságnak, igazságos követelésnek a hangját : az úgy az államnak, mint az államban élő néptömegeknek a jelenét menti a legközelebbi jövő számára. S mig egyfelől akármilyen hatósági közeg rosszul fogja fel és kockázatossá teszi az'.általa képviselt államérdeket, ha az ilyen tiszta szándékú megnyilvánulásokat igyekszik elfojtani, addig éppen olyan rossz szolgálatot tesz másfelől a saját népének számára az, aki meggondolatlanul illetékteleneknek és időszerűtleneknek akar minősíteni mindazokat a felvilágo- sifó, tiltakozó, vagy kívánságokat őszintén feltáró törekvéseket, amelyeknek ezzel csak a sikerét ncheziti. Amikor a cenzura erősebb kezelését látjuk s nem tudunk elképzelni olyan államérdeket, amelynek szempontjából ezt helyesnek és nem pedig célját tévesztett szigoritásegy kés. Biztosan a vacsorájuk. A gyerekek gyorsan kihörpiniették a tejet. Kenyeret nem is vágtak. Aztán bementek a kis szobába, ott szundikált az anyjuk. A lépésük felverte. — Hol voltatok eddig, csavargók? A kicSi hallgatott. A nagyobbik habozott, aztán meglökte öccsét. — Kardoséknál. Játszottunk, meg beszélgettünk. Az anyjuk mosolygott befelé. 0 tudta, hogy nem voltak Kardoséknál, hisz tiz perccel ezelőtt még ők voltak itt. — Na menjetek ki, a konyhában van a vacsorátok. — Már vacsoráztunk. Megitíuk a tejet és Kardoséknál is ettünk. Az asszony rájuk hagyta. Olyan nagyon, nagyon nyugodt volt, mint már régóta nem s nem akarta felizgatni magái. — Csak itthon volna az apátok, majd adna az nektek Kardosékat, meg csavargást. SS^ísA gyermekek fellélegzettek. — Hát persze! Hiszen nincs is itthon. S boldogan keresték egymás ^tekintetét a sötétben. Bágyasztó volt ez az este. Tele ravasz kis szellőkkel, mik körülcsókolják az embert, aztán észrevétlenül ravaszságot lopnak bejé. A gyermekek csak azt érezték, hogy megszabadultak valami nyomástól, mely lidércként feküdt rajtuk. És olyan jó volt ez a féktelenség, mely csak belülről mozgott és olyan megnyugtató a ' csend, mely kiélni hagyta ezt. '— Most feküdjetek le! A gyerekek kaptak aszón. Simogató, bátpr- talan hálával kezet csókolok és kimentek. Kicsi szobában két vaságy, egy asztal, nehány szék — ez volt a szpbájuk. Gyorsan hányták Az ezüsffejü sereg Irta Hajnal László Két gyermek játszott a kaszárnya előtt. Rövid ujju piros trikó volt rajtuk és egy kis nadrá- gocska. Pötömnyi jószágok, az idősebbik lehetett tizenkét, a fiatalabbik tiz éves, zörgős csontu, fejletlen gyermekek. A kisebbiknek nagy, álmodozó, kék szemei voltak és percenként elkapta a sorba rakott golyóktól. Nem nagy kedvvel játszott. Mikor a bátyja következett gurítani, lassan elsompoiygott a játéktól s fejét a vaskerítéshez szorította. A kaszárnya túlsó felén katonák jártak, egyenként vagy párosával s a szürkületbe szürke színük halkán elmosódott. Mikor besötétedett, a gyermekek haza készültek. De olyan,nehéz volt elvélniok. A nagyobbnak a játéktól, a kisebbnek a kerítéstől. A túlsó oldalon egy kantinszerü üzlet redőnyeit húzták le. A vasút felől egy tehén baktatott s egy tempós szénásszekér. — Csak még ezt nézzük meg — mondta a nagyobbik - aztán hazamegyünk. A kicsi bólongatott. ő sohasem ellenkezik. Nagyon messze laktak. Az utón szóllanok és rosszkedvűek voltak. Talán mert érezték, hogy ki fognak kapni. Otthon észrevétlenül sompolyogtak be. — Te, ne vacsorázzunk .. . feküdjünk le.., Akkor nem kapunk ki. j A nagyobbik megvacogott. — Szépen nem 1 Akkor majd reggel... Még jobban. És benyitottak a konyhába. Nem volt ott senki. Az asztalon két pohár tej volt. egy papírdarabbal letakarva, egy nagy darab kenyér és
