Keleti Ujság, 1921. január (4. évfolyam, 1-14. szám)
1921-01-21 / 14. szám
I Péntek, 1921. januárius 21. melyet mindkét szerző a magyar nyilvánosságra gyakorol, minden további megfontolás nélkül tisztán áll előttünk, hogy a Programm, melyet az alakult magyar szervezet a jövőben adni fog, körülbelül ezeken az alapokon fog mozogni. Úgy foghatjuk fel '.ehát mindkét vezető magyar egyéniség megnyilatkozását, mint a mostanság tettek terére lépő magyarság törekvéseit. Erre való hivatkozással adja ezután a „S. D. Tageblatt“ Paál Árpád tanulmányának másfél halábra terjedő bő kivonatát. Mit ir a „Tagespost“? Erde’ es visszhangot ad a magyar értekezleten ^hangzottakra annak a szász csoportnak a hang- sdó orgánuma, mely a medgyesi csatlakozás dekorálása után nyomban aktiv pt-rlamenti tevékenységet fejlett ki, amely tehát a „gutgesinnt“ körök felfogásét képviseli. A hang, amelyen hozzánk szól, rtryelőre az elfogulatlannak látszó szemlélő hangja. Meglehetősen hűvös objektivitással kezeli a tényeket és az elhangzottakról siet aláhúzni azt, ami a szászság érdekében is eminens jelentőségű: a nemzeti kisebbségnek, mint uj közjogi fogalomnak nemzetközi jelentőségét. Emlékeztet a Brandschék lapja arra is, hogy ők mér kezdettől fogva ugyanazt csinálják, amire a magyarság még csak most készülődik fel, tehát a kisebbségi jogokért való küzdelmet és hogy ők ed- digelé az egyetlen számbavehető politikai párt e munka terén. Mi nagyon gyakran, mondhatni állandóan figyelemmel kisértük a romániai németség politikai tevékenységét, de már most le kell szögeznünk, hogy a szászség, legalább a Brandsch—Ko- rodi—Lutz-csoport parlamenti szereplése a kisebbségi jogokért vívott védelmi harcban meglehetős ridegséggel csupán a szász kisebbség jogainak a megvédésére fektetett súlyt és nem volt egy szavuk a hasonló, vagy még elnyomottabb sorban élő többi népkisebbségek érdekében, amelyeknek a politikai porondtól való időleges tartózkodását taián nem :ett volna olyan nehéz megérteni. Brandschéktól nem is vártuk, hogy azonnal a nyakunkba boruljanak. Majd ha Románia valamennyi népkisebbsége teljes erejét beállíthatja a kisebbségi jogok szolgálatába, magától elválik, hogy tesz-e bátorság és elszántság az összes kisebbségekben egyetlen gerinces, erőteljes kis blokkban tömörülni a maguk érdekei mellett, vagy akkor is maradnak, vagy támadnak olyanok, akik a kormány árnyékában a saját kisebbségi előnyeik kijárását lartják elsősorban politikai célként szem előtt. Hisszük, hogy a szászság az adott időben felismeri az egyetemes érdek parancsszavát, amint azt 3 magyar kisebbség mér alakuló értekezletén felismerte és a találkozást a többi népkisebbségekkel mindjárt a kezdőlépésnél célul tűzte maga elé. A ..Tagespost“ vezércikke A „Tagespost“, miután tárgyilagosan ismerteti a január 9-iki magasértekezlet lefolyását, egy követ- t.ező számában vezetőcikkben foglalkozik a „Magyarische Verband“-dal és pedig két szempontbólAz egyik szerinte: hogy mit várhat a szászság u Nagyromániában szervezkedő magyar kisebbségiöl? A másik: hogy milyen legyen a szászság magatartása ezen szövetséggel szemben? E két kérdésre válaszolva ezt mondja: — A magyarok eddig az uj állam politikai életében nem vettek részt. Voltak ugyan iít-oít kivételek, de ezek számba nem vehető kisebbségekre támaszkodtak. Ez az álláspont egy bizonyos fokig természetes volt. A magyarság nagyrésze a legutolsó napokig a viszonyok megváltozásál várta. De a békeszerződés ratifikálása a budapesli nemzetgyűlés által, valamint „Kismagyarország“ vezető politikusainak a sajtó révén Erdélybe küldött üzenete, megásta ezen reménykedések sírját. Ezért is a szervezkedés beindítása elsősorban is annak a ténynek kifejezője, hogy Erdélynek és a Bánátnak Nagyro- mániába való bekebelezése egy nemzetközi szerződés által befejezett históriai faktummá lett. Amely pillanatban a világháború eredményei alatt megjelent ez a vonal, ki kell alakulnia annak a meggyőződésnek, hogy a román impériummal ízemben tanusitendó minden további pasziv reszisz- tenciának csak káros következményei lehetnek. Etnikai szervezete a magyarságnak nem volt. Erdély magyarjai eddig nem éltek külön politikai életet, mert az „Ofenpesti“ pártpolitikától függtek. Az ál- iamalkotónép ideológiája szerint eddig Magyarország nem ismert „kisebbségeket“ csak „egy politikailag egységes magyar nemzetet“, melyhez kétségtelenül „más anyanyelvű magyarok“ is tartoztak. Sándor József vasárnap nagyon helyesen rámutatott arra, hogy a nemzeti kisebbségek védelmében aláirt 1919. dec. 9~iki szerződés, továbbá a magyar békeszerződés több pontja csakúgy, mint a gyula- fehérvári határozatok az államjogban eddig ismeretlen kisebbségi fogalmat emelték nemzetközi érvényre és helyezték a népliga garanciája alá. Ez a két történeti tény lélektani előzménye és egyetemes alapja a politikai szervezkedésnek. A harmadik tény, — mely logikus folyomány, — az a jelentés, hogy a Nagyromániában élő magyarnépnek elhatározott szándéka: minden rendelkezésére álló eszközzel küzdeni kulturális, etnikai és politikai jogokért, különösen saját nemzeti érdekeiért az alkotmány revíziójakor. A politikai programra természetesen az állam törvényeinek keretein belül fog mozogni. Mindenekelőtt lélekszámúk arányában megfelelő számú képviselőt fognak küldeni a közeli követválasztások alkalmával a bukaresti parlamentbe. Ezen etnikai alapon szervezkedő politikai pártnak gyakorlati érléke a sikertől fog függni. A szervezeti munkásság magyarnyelvű része az előkészítő értekezlet előtt, elvi okokra hivatkozva, bejelentette távolmaradását. Egyébként jogosan feltehető, hogy ez az egyes politikai hitvallásoktól magát függetlenítő szövetség létre fog jönni és valószínűleg felöleli a nagyromániai magyarság túlnyomó többségét. Az állam ügyeinek konszolidálódása szempontjából ezt a szervezkedést üdvözöljük. A többségben levő nép legalább megtudja, hogy hányadán van. Az erők játéka tehát megkezdődik. A románok is csak azt óhajthatják, hogy számadásuk tisztázódjék és hogy hivatott és felelős megbízottakkal tárgyalhassanak. Mi, Nagyroménia németjei, azóla, hogy az uj államba beléptünk, ilyen szervezettel rendelkezünk is már. Mi már kezdettől fogva jónak láttuk a politikai munkába való bekapcsolásunkat és azt az egyetlen számbavehető páriot alkotjuk, mely immár két esztendeje harcban ál! a kisebbségi jogokért. A magyar népnek részünkről emberi megértést, politikai objektivitást biztosítunk. Hónapokkal azelőtt erről e hasábokban már volt szó. Mi minden más kisebbségi nép politikai szervezkedésének fejleményeit magától értetődő érdeklődéssel kisérjük. Direkt kihatásai ez érdeklődésünknek e pillanatban nincsenek. Ahhoz, hogy politikai konzekvenciákal vonjunk le ebből, ma még sem jogunk, sem okunk. Hisz még nem is ismerjük e leendő szövetség végérvényes szabályait és munkaprogrammját. A megkezdett inunkát tudomásul vesszük. Egy végérvényes állásfoglalás korai volna! Besszarábia az autonómiáért A reakció ellen — Hűség — de önkormányzat (Saját tud.) Besszarábia autonómiát kér. A kormánypárt nem akarja megadni az autonómiát. Az aktivitásba lépett besszarábiai lakosság njár el is érte, hogy a kormány visszavonta Cioban és Bagos államtitkárokat és visszahelyezte állásába Cogervát, aki Besszarábiának régi vezetőembere. A rşgi királyságbeliek azzal vádolták meg a bessza- rábiaiakat, hogy külön akarnak válni. A besszarábiai álláspont pedig az, hogy nem szeparáció, de autonómia. Egyes régi királyságbeli politikusoknak ugyan fáj, hogy a besszarábiai prefektusok is rokonszenveznek az önálló közigazgatással és a „Steanu“, Averescu lapja heves támadásban részesíti a liberálisokat is, akiknek kezejárását vélik felismerni a besszarábiai autonóm-mozgalmakban. Az „Adeverui“ egyik munkatársa beszélgetést folytatott a besszarábiaiak egyik vezérével, aki a következőket mondotta: — A királyságbeliek különválás! törekvésekkel vádolnak bennünket, mi azonban csak az autonómia „vádját“ ismerjük el. Már az orosz uralom idejében is autonómiaiak vo!tunk. Vezetőnket, Co- gervat oroszbarát hajlamokkal gyanúsítják, annakidején pedig az oroszok románbarát érzelmekkel vádolták, mert már akkor csupa besszarábiaiakkal vétette magát körül, az oroszokat pedig eltávolította. Az aulonómisták nem szeparatisták. Nem akarnak Oroszországhoz csatlakozni, de megkívánják, hogy jogi, kulturális intézményeiket tiszteletben tartsák. Oroszország Besszarábia bekebelezése után 70 éven át men leshette a besszarábiaiakat a katonai szolgálattól; hagyta, hogy Besszarábia önmagát kormányozza, sőt moldovai rendszerű iskolákkal látta el 50 éven k resztül; moldovai volt igazságszolgáltatásuk is és mindezek kapcsolatokat létesítettek Oroszországgal. A román tisztviselők egy része pedig mihelyt megvetette lábát Besszaráhiában, mindent megakart semmisíteni, elsősorban a közigazgatási és igazságszolgáltatási tisztviselői kart, amely egy évszázad óta állott fenn és moldovai meg orosz elemekből volt öaszeáiiitva. Mi összetartunk és örvendünk, ha közügyéink élén saját embereinket láthatjuk és követeljük, hogy nem a királyságbeliek intézzék a mi ügyeinket. Ez a kívánságunk törvényes; a mi embereink jobban ismerik körülményeinket, bajainkat és óhajainkat. Ebben áll a mi autonómista voltunk és ezért küzdünk: a királyságbeli reakciós csoportoknak nincsen joguk ezt megakadályozni. Megvásárlással sikerült ugyan néhány besszarábiait megnyerniük, de elvégezvén a maguk dolgait és megtöltvén zsebeiket, ezek is visszatértek a hesszarábiaiakhoz. Besszarábia a besszarábiaiaké! Ez a mi jelszavunk ; mégpedig nemcsak az úgynevezett auto- nómistéké, hanem azoké is, akik úgy táncolnak néha, ahogyan a központban fütyülnek. __________ 3. olcla1. II III liMMIHIII n Megvonták eyy brassói lap szállítási jogát A politikai hajsza uj eszközei — Hivataloi tiltakozások — Mihályi miniszter és Tana sescu államtitkár a sajtó szabadságáért (Kolozsvár, 1921. jan. 20. Saját tud.) Erdély ét Bánát sajtójának szabadságát szigorú cenzúra tartja megkötye. Nem jelenik meg a lapokbar egyetlen egy olyan sor setn, melyet előbb az állam hivatalos közege felül ne vizsgált volna. A mát raegcenzurázott lapok újabb szigorú ellenőrzés alatt állanak, úgyhogy bátran állíthatjuk: nincs olyan hírlapi közlés, amelyet két-három oldalról felül ne vizsgálnának. Annál meglepőbb és megdöbbentőbb a sajtó megfojtásának egy rendszere, melyet a közmunkaügyi reszort egyik rendelete valósított meg azzal hogy egyszerűen megtiltotta a kolozsvári posta- igazgatóságnak, hogy a Brassói Lapok cirr.ü magyai lapot postán szállíthassa. Ez egyszerűen azt jelenti hogy nem törődve a cenzúrával és még kevésbé t sajtónak alkotmányosan és nemzetközileg biztositól szabadságával, .egyszerűen hivatalos eszközzel megakadályozzák, hogy a lapot postára lehessen adni Nem érdekel és nem érdekelhet bennünket, hogj melyik lapról van szó s mivel szolgált rá erre a mindenképen jogtalan intézkedésre. Még akkor sem érdekelne ez, ha nem volna cenzura; akkor a független bíróság hivatott felülbírálni a törvényadla keretek között, ha a lap áilamellenes magatartást; tanúsít. Ez a rendelkezés, mely most csupán egy hir lapra vonatkozik, megdöbbentő precedenst jelent mely ellen fel kell emeljük tiltakozó szavunkat. A sajtó boldogulása, szabadsága nem függhet a közmunkaügyi minisztérium, vagy a posta kegyeitől. A posta nem gyakorolhat cenzúrái, hogy melyik lapol szállítja és melyiket nem. Mélységes veszélyl rejt ez az intézkedés, mert lehetővé teszi, hogy a kormány bármely ellenzéki orgánumát egyszerűen elsülyessze, illetve terjedését megakadályozza. Vonatkozik pedig ez nem csupán a magyar nyelvű, de a román lapokra is, az egész sajtóra, melynek léiét veszélyezteti ez az intézkedés. A „Brassói Lapok“ szállításának megvonása ügyében Grandpierre Emil és Paál Árpád r’ Ar megalakult Magyar Szövetség, az Újságírók Központi Szervezete nevében pedig Székely Bála interveniált Mihályi Tivadar dr. miniszternél, az egységesítő bizottság elnökénél és Tanrtsescu államtitkár- nál. Mihályi dr miniszter és Tanasescu államtitkát azonnal érintkezésbe léptek úgy a siguranţa sup- inspektorátusával, mint a postaigazgatósággal. Kiderült, hogy ezt a lehetetlen intézkedést, melyet úgy Mihályi dr. elnök, mint Tanasescu á.lamtitkár a legélesebben elitéinek, a közmunkaügyi minisztérium kolozsvári államtitkársága tette 1920 december hó 23-án kelt 3696. számú rendelkezésével. Nem érdektelen megemlíteni, hogy erről az intézkedésről sem a belügyi áüamtilkárság, sem a siguranţa nem tudott, jói lehet a postaigazgatóság hivatalosan az! az információt adta, hogy rendelkezése a siguranţa utasítására történt.. Felkeres'ük ebben az ügyben a közmunkaügyi reszort vezetőjét. Pop Viktor dr-t, aki azonban a hivatalos diszkrécióra hivatkozva kijelentette, hogy rendeletéről bővebb felvilágosítást nem adhat. A megdöbbentő hivatalos intézkedés ügyében különben a bukaresti újságíró egyesületek is akció! indítanak. Érdekes, hogy a közmunkaügyi miniszter pái nap előtt Brassóban járt és ott kijelentette, hogy erről az intézkedésről neki nincs tudomása. A rendelet intencióját mutatja az is, hogy magáról a betiltásról csak utólag éríesiíeíték a „Brassói Lapok“ kiadóhivatalát, úgyhogy a posta még felvette a lapküldeményeket, azonban nem továbbította. Természetesen igy még fokozta a lap kárát. Ausztria összeomhisa (London, jan. 20. M. T. I.) Briand kormánya ma mutatkozik be a francia kormányban. A Briand- kormány javaslatára a szövetségesek elhatározták, hogy a miniszterelnöki konferencián tárgyalni fogják Ausztria esetleges összeomlásának a kérdését is. Londoni körök remélik, hogy Németország lefegyverzése kérdésében hamar létrejön a megegyezés a szövetségesek között. (Becs, jan. 20. M. T. 1.) Az idegenek között olyan híresztelések keringenek, hogy jan. 20-ikán Ausztriában felfordulás tör ki, a kormányt megbuktatják és tanácsköztársaságot alakítanak. (E bécsi híresztelés magában viseli a valószínű tendenció- zusságot s a legnagyobb kétkedéssel kell fogadni.) (Becs, jan. 20. Saját tud.) Az osztrák korona kurzusa a zürichi tőzsdén kéíségbeejtően zuhant s ennek hatása érezhető mindenfelé. Az árfolyam- esésnek magyarázatául hivatalosan azt adják, hor.y a kényszerkölcsönről és uj lebélyegzésről elterjedt hírek miatt Bécsben az idegen valuták rohamos;'.-' emelkedtek. jjt *
