Keleti Ujság, 1921. január (4. évfolyam, 1-14. szám)

1921-01-21 / 14. szám

Cluj- Kolozsvár, Í92I * Péntek * januárius 21 IV, évfolyam * 14 * szám Előfizetési árak: Egy hónapra ............25'— Lei Negyedévre................70 — * Félévre .....................130"— „ Egész évre ............... 240‘— „ Egyes szám ára I Lei KS&;.,., ■? SSSSLV. Politikai napilap Felelős szerkesztő: ZÁGONI ISTVÁN wmmmzzm jíiUiC^ ■>-' «CtZE'. . ) Megjelenik minden reggel Szerkesztőség és kiadóhivatal: Unió-utca 3. szám. Telefonszám: 664. Közleményeink utánnyomása tilos f^$»gga£ Besszafábia harca az autonómiáért üuszt fa összeomlása Rpponjfi indítványait elfogadták a párisi népszövetségi ülésen Ugrón Gáborék Batthazár püspökkel szervezik a magyar népet A pécsi autonomia A szászok a magyar szervezke­désről A budapesti gyors és csatlakozásai Érvényesítik a felekezeti iskolák év* véiji és matura bizonyítványait  CSBiáíi E mendragórával itatott világban az embe­rek leszoktak arról, hogy egészen egyszerű, kézzel fogható dolgokkal foglalkozzanak. Mint óriási súlyokat, emelgetik a kor papírmasé jel­szavait, -imperiálizmussal, szociálizmussal, kö­zös termeléssel és számos ruganyos politikai műszóval végeznek egyensulyozási gyakorlato­kai. Boldog-boldogtalannak száján ott lebeg a kérdés: mi lesz az állammal ? De senki sem teszi fel a kérdést, hogy mi lesz a családdal ? Mintha az nem is volna 1 És ha már van, miért tulajdonítunk neki fontosságot? Azt mondják: ha az állam gépezete megváltozik, akkor amúgy is átaleJíní a család. Pedig az igazság az, ha a cs*4éd íéWbb ezeresztendős összetételét meg­bontják, ükkor az állam megkívánt kibontako­zását teszik lehetetlenné és az állam jelenkori gépezete sohasem fog megváltozni. A csAlád, Az államot úgy fogják fel, mint a nagy családot, melynek fiai vannak és pater familiása. És amelynek keretei között meghú­zódnának a kis családok, a férfi, nő és gyer­mek otthona, mely ős példázata és óvó intelme a mindenkori nagy család útjainak. És ezeknek a kis családoknak az az evangyétiunia, hogy jól érezzék magukat a nagy családban. Házi tűzhelyeik mellől ki akarják vinni a rakott fa Hitről, hazáról A Napkelet mqal megjelent leg­újabb száma közti raúl Árpádnak ezt a rendkívüli figyelmet érdemlő, mély elgondolkozéssal irt cikkét, amit érde­mesnek tartunk e helyen a „Keleti Újság" nyilvánossága elé is terjeszteni. Az olvasâş (igazságosságáért, tárgyilagosságáért és emelkedettségéért volna egy pár szavam. A . Napkelet" első számában úgy jeleztem ennek a folyóiratnak az irányát, hagy a világnézetek hajá­ban nem vegyül el porbafetrengéssel, hanem magas­latokra törekszik s a magasságok esuesiveléseive! összefoglalja az ellentétekből is azt, ami a haladás felé vezet. Napmagasségban való haladás, a ma­gyar szellem mindenfelől való feltörnüiidásának a szinpompája, a gondolkozások és érzések viléghajtó erejének a mi területünk különböző népiségeiből való kitermelése, — im ezek valának célkitűzéseink. — Együttnézve napragyogás; csak el kell venni — mint ahogy Reményik Sándor verse is irta legel­ső számunkban — el kell venni az együttnézés elől a színekre bontó üveget. El kell venni a kákán- csomót keresést; el kell venni a féligértések rest­ségét : az olvasásban is kibékítő napmagasságokra kell törekednünk; jövőbenézö hófaoésok vágyával kell a múltakat, a jeleneket, a megszokottságokat is szemlélnünk. És sok olyan megszokottsággal szakítanunk is kell, ami lényegében megállottságot, lespedést és tunyaságot jelent. Vannak viszont meg- szokotíságok, amikben óriási a jövő-termelő erők­nek a lehetősége, mint a jövőnyári termés reménye a mult évi humuszban. Ezeket a lehetőségeket mind ki kell bontanunk, de úgy, hogy necsak ön­szeretet láthasson benne világértéket, hanem a világ szellemi haladásának igazán uj megnyilatkozásai tudjanak lenni. Nagy eszmények. De azért élünk, hogy eszményekért küzdve, minél szélesebb rétegek Emelkedhessenek minél magasabbra. Eszményekért Élünk, de nem tendenciákért. A tendenciák csak melegét a nagyvilágba. Napsütésben akarnak járni odakünt, úgy mint benn a szeretet forró­ságában. Ugyanazt akarják odakünt is, mint odabenn. A kényelmet, az otthoniasságot, a bé­kesség, szolidaritás, egymásra utaltság kereteit és ha államot csinálnak, azért csinálják, hogy az otthoni elképzelés mintájára egy nagyobb, átfogóbb közösségnek verjék földbe fundamen­tumát és fúrják légbe pilléreit. Mert az emberek alapjában véve egyszerűen éreznek, ha mind­járt cifrán gondolkodnak is. Az emberi termé­szet sajátságánál fogva keresik az egységét, Kényelem, munkakifejtés, együttműködés, öröm és boldogságérzet egyforma úgy a családon belül, mint a családon kívül. Van állami tulaj­don, van magánlulajdon. Van állami kórház és van magánkórház. Van állami pénzügyigazga­tóság, ha magánpénzügyigazgatóság nincs is. Amint van magánsétapáica, ha nincs is állami sétapálca. Vannak dolgok, amik egyformán kö­zösek úgy az államnál, mint a magánosnál. Vannak dolgok, melyekkel csak a család ren­delkezik és amelyekkel csak az állam. De egy lehetséges. Hogy legyen külön állami boldog­ság és külön magán boldogság, állami jóközér­zet és családi jóközérzet. Mert ha ez a kettő nem jár együtt, akkor valamelyik- csal a kettő közül. Es bizonyára nem a család az. Az egész kérdésnek olt a nyitja, hogy nem az állam a fontos, hanem a család. Ha az ösz- szes családok jól éreznék magukat, akkor nem volna szükség államra. Ez a tolsztojánusi szem­pont. Vannak nézetek, hogy épen azért van szükség államra, hogy a ke.retein belől élő csa­ládok mind jól érezzék magukat. De ha már egy család nem találja jól magát, akkor az ál­lam nem jó, az államon tessék változtatni. A család, az mindig jó. A család az ős össze- kovácsoltság, annak muszáj jónak lenni, mert az emberiségnek egyetlen kiélési formája. A család fennállását, nyugalmát, rendjét és impériumot kell biztosítani — és az emberek mindig az államról és üsszefüggéseiről beszél­módszerek, csak eszközök lehetnek, de nem élet­célok. pláne egy egész olyan nemzedéknek az élet­céljai, mely világviharok megrendítő és mégis gyö­nyörű átmenetében uj sorokat keli hogy alakilson a jövendő nemzedéknek. Tendenciákhoz tehát a „Napkelet“ se tudja kötni magát és igen magasba áiiitja annak a rela­tivitását is, hogy mit tart tendenciának. E magaslat- fölöttiség a „Napkelet“ uija s nem magaslatalatli- ságnak bármely tetszetős és olcsó népszprüségü formája. Minél magasabb az utunk, annál szélesebb a látóhatárunk, annál messzibb kiterjedésű az össze­foglalásunk s a mi demokratizmusunk, a mi nép­szerűségre törekvésünk ez a széles látóhatár és ez a messzi kiterjedésű összefoglalás. Körkérdéseink egyik érdemes válaszadója, Borbély István vissza­kérdez minket, hogy melyik tendenciához csatla­kozunk, mert a sehideg-semeleg langyossággal nem lehet tendencia nélkül maradnunk. Erre a vissza­kérdezésre ime megfeleltünk,^ hogy tendenciánkhoz nem kötjük magunkat, mert van eszményünk. Még hozzátehetjük e felelethez, hogy a langyosság csak negatívumok találkozásakor állhat elő, mikor se hideg, se meleg az összekevert valami. A mi magaslatra-törekvé^ünk pedig minden igenlésnek, minden pozitívumnak az összehozása, ellenkező partok átívelése s ttenek és víznek munkateremtő és alkotó gőzzé való összeforrósitása. A „se és se“ kifogásolásának egyik megnyilvá­nulásával szemben másik oldalon keresztényelíenes, sőt hazaellenes tendenciákkal is megvádoltak. A ke- resztényellencsség vádját Bartalis Jánosnak a 6. szám­ban megjelent cikkéből szeretnék kihozni. Ennek a cikknek lényeges tartalma az, hogy őskeresztény­ség rajongásához méltó hitbeli fejlődése közel­múltban nem volt az emberiségnek, de jövőben ismét lesz égi hit helyett földi hit, az ember életének a földön való kielégülése s ennek rajongásai éppen olyan nagy fejlődést hoznak a művészetbe, mint amilyen nagyméretű az ókor, vagy a keresztény középkor művészete volt. Külön kiemeli a megvádolt nek. Közben azután szétzüllött a család. K meri ma nyugodt lélekkel vállalni, hogy élj azt a családi életet, amit még nehány évvei ezelőtt élhetett, relativ viszonylatban, noha már akkor is bajok voltak a család és ai állam körül, hiszen a szociálizmust nem máról- holnapra találták ki. Először itt van a lakás Összeszoritották a levegőre, higiénára, kényei- metességre, meghittségre éhes embereket, meri igy kívánja az ailami érdek. Tegyük fel, hogy van lakásod, állandóan rettegned kell, hogy a nap minden szakában rekvirálnak nálad és kitesznek az úttestre. Tegyük fel, hogy erős jogcímed van a lakás­ban bennmaradni. Mégis állandóan vteyázj állásban kell lenned, mert igazoltatnak. És ig> van ez mindennel. Az újságba nem mersz be­pillantani, mert drukkolsz, hogy valami uj ren­delet tekerődzik fejed felé. Izgatottan figyelsz a villanyos csengőre, ki jön be? Szűk, kis fizetésedből elspórolsz néhány garast, jön aa adószedő, még megélhetésre sem telik. Künn az utcán megelégelve az „állami összefüggést“, rohansz haza, hogy körülbástyázva önmega­dat, tisztán családi életet élhess. Nem sikerül. Beszivárog, a reped-'sokén csúszik be a dolgok nagy mementója, hogy te nem vagy férj, nerr vagy apa, nern vagy ember, de első sorban adóalany vagy, jogtárgy, népiségi jelző, szen­vedő ige és elkeseredett felkiáltó jel, hogy te minden vagy, rajtad keresztül ott korrespondá: zeg-zugos iáviratvonalaival az állam, te minder: vagy, csak egy nem: önmagad és családod Nem akarunk senkit sem megvádolni, hogy ez igy van. Avagy helyesebben, mindenkit vádo­lunk. Váduljúk az imperiálistákat és vádoljuk a kommunistákat. Ezek is, amint külön orszá­gokból eszmeültetvényesei felénk suhognak mindennel törődtek, csak a családdal nem hagyták szélzülleni, utcán állani, finomságából kivetkőzni, amint hogy sok tekintetben a nők választójoga is családi belbékét éget fel. Amerre nézünk, mindenütt harsogó jelszavak csapiak irás a kereszténységnek ezt az ősi, emberiségei átalakító nagy hatását, külön kiemeli annak művészet- alkotó nagy világerejét. És amiért a szociáíizmus- nak uj hitié fejlődéseben hasonló méretű nagyság­nak a kibontakozásál látja, azért kereszlényellenes- nek itéiíe ik. Az iiyen ítéletet megfellebbezem a józan észhez és a mélyebb megfon'.oláshoz. A kerészténységnek nagyobb glorifikációja ez a „kereszlényellenes“ cikk, mint bármely hitvédélmi okvctetlenkedés. Aztán a hazaelienesség vádja. Mert azt mertük írni, hogy mi „hazák fölött“ keressük a magyarság útját, jövőjét, összefoglalását. Hát hiszen a trianoni béke óta tán mindenki tudhatja, hogy a magyarnak öt hazát is össze keli ölelnie, öt haza felett kel! a lelkének átrepülnie, ha a maga hazáját megtalálni akarja. Talán vétek ez az öt haza fölötíiség? Hát nem szabad a szegény magyarnak lelkében, szelle­mében s az emberiség uj eszményeiben megkapnia azt a magasabb rendüséget, mely uj tartalommal visszaadja neki a régi hazáját ? Amely az uj állam­határok felett is a népek testvérségének az utján összehozza minden magyarnak a legszentebb esz­ményekben való összességét? Hát ez nem szabad? Vétek a haza magasabbrendü fogalmának Ilyen megtalálása és a csüggedt lelkek elé eszményül való odaállitása? Én úgy Ítélem, hogy az ellen­kezője volna vétek. És igen érdekes, hogy a mi eszményünk iránti elfogultságot nem valami román sajtóorgánum szegzi szembe velünk, hanem ismét egy magyar és keresztény hitvédelmi folyóirat. Még kinzóbban érdekes, hogy a másik hasonló folyóirat ránk pökvén egy árulkodásból élő, huligán és bérenc lappal való azonosítás ítéletét, még meg is fqldja ezt olyan minősítéssel, mely szerint mi csak cifrább, tetszetősebbt. csábítóbb szemetes kocsi vagyunk, de a szemé bennünk ugyanaz, mint amaz árulkodó, huligán és bérenc vállalkozásban. Tehát rosszabbak vagyunk a rossznál, mert nji a külső megjelenés hatásosságával terjesztjük ugyanazt a szemetet. Ugyanakkor ugyanez a

Next

/
Oldalképek
Tartalom